Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-25 / 183. szám

ÚJ KELET 1994. október 25., kedd Labdarúgó NB III Kötelező győzelem egy percben Mondhatni, kötelező győzelmet aratott a mátészalkai legénység a táblázat alsó régiójában kullogó Edelény otthonában. Aki azonban egy kicsit is konyít a lab­darúgáshoz — márpedig ebben az országban állítólag tízmillió szakértő van —, az tudja, hogy az ilyen mindenki ál­tal elvárt sikert a legnehezebb realizálni. Nos, Vojtkó István tanítványai nem okoz­tak csalódást, megtették az első lépést a felzárkózás felé. — Pedig a borsodiak erre az össze­csapásra nagyon készülhettek, hiszen kettős igazolással két kazincbarcikai játé­kost is szerepeltettek — kezdte hétfő reggeli értékelését a vezetőedző. — Nem cifrázták, mivel képességeik be­határoltak, egyszerű futballal rukkoltak ki. Göndör és Szlomoniczki próbált némi szervezettséget vinni csapatjátékukba, rajtuk látszott, hogy magasabb osztály­ban edződnek. Az első negyedóra végén még így is előnyhöz jutottak. Már úgy nézett ki, felszabadul kapunk, amikor egy visszalőtt labda szó szerint fejen találta az őrizetlenül hagyott Szlomoniczkit, és a pettyes a hálónkban pihent meg. Ezt követően átvettük a kezdeményezést, egyoldalú küzdelem folyt a pályán. — Az első félidő hajrájában egy perc alatt megfordították az állást. Minek köszönhető ez a hirtelen „gólözön" ? — Valóban „sűrűre” sikeredett ez az időszak. Előbb a kiugró Szelihovot ütötte el a tizenhatoson belül a hazai cerberus, akit azonnal az öltözőbe parancsolt Kor­mos játékvezető. A tizenegyest Kása értékesítette halálos biztonsággal. Ez megfogta a vendéglátókat, amit Király jó szemmel észrevett, így megnyugodva térhettünk pihenőre. Sajnos a folytatás­ban elpuskáztuk a kínálkozó lehe­tőségeket, ráadásul a bíró érvényte­lenítette Sira kívülről szabályosnak tűnő gólját. Nagy mezőnyfölényünket nem tudtuk kihasználni, elkapkodtuk ígéretes pontrúgásainkat is. — A mérkőzés beharangozójában el­mondta, lelkes egymásért küzdeni akaró labdarúgókat kíván látni a zöld gyepen. Mi valósult meg ebből az elképzelésből? — Ezúttal mindenki szaggatta az ist­rángot! Tudom közhely, de a fiúk átérez- ték a találkozó fontosságát, s ennek meg­felelően harcoltak. Bár hamar hátrányba kerültünk, nem estek pánikba, hibázásra kényszerítették az ellenfelet. Bíró és Kása játékát emelném ki, de a többiek is megtették a magukét. Nagyon aktívan futballozott Sira, akit egy igen goromba védő próbált semlegesíteni, ezért jobbnak véltem lecserélni a támadót, megelőzve esetleges sérülését. Az igazság szerint nem is az edelényiekkel gyűlt meg a ba­junk, inkább a pálya talajának gyaláza­tos állapota fogott ki rajtunk. — Vasárnap Nagykálló idegeben verte a listavezető és eddig veretlen szerencsi gárdát. Mikor várhatnak hasonló bravúrt a szálkái csapattól a szukolók? — Először is gartulálok Búzáséknak, nagy fegyvertényt hajtottak végre. A kérdésre válaszolva, sokkal több van csa­patomban, mint azt a táblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja. Számtalan sérülés, eltiltás zavarta munkánkat, most is hiányzott Márián, Illák, és Oláh. Tévesen jelent meg az összeállítás is, hiszen Gubá- nyi váratlanul távol maradt, helyette Szelest küldtem csatába. Ifisták ülnek rendre a kis- padon, akik még egy percet sem játszottak a felnőttek között. Többször is balszerencse sújtotta a társaságot, már megnyert mér­kőzéseket engedtünk ki a kezünkből. Ter­mészetesen azon vagyunk, hogy minél több örömöt szerezzünk közönségünknek, de ehhez le kell küzdenünk a gátló kö­rülményeket. Koncz Labdarúgó megyei I. osztály A rangadóból Bakta húzott hasznot Potyogtak a gólok a hét vége sláger­mérkőzésén! A tabellán egymás lábát taposó Biri és Záhony megosztozott a pon­tokon, mindkét csapat védelme háromszor kapitulált. Hogy kinek jó a döntetlen? A nevető harmadiknak, azaz Bakta- lórántházának. Persze az őszi befutási sor­rend még korántsem tekinthető lezártnak, még tartogathat váratlan fordulatokat az éllovasok számára a közeljövő. Maradva a vasárnapi rangadónál, telefonvégre kap­tuk az érdekelt együttesek szakvezetőit. Egyet aludva a csata izgalmaira, az iránt kíváncsiskodtunk, miképpen sikerült fel­dolgozniuk a kilencven perc történéseit. Elsőként az újonc Biri technikai igaz­gatóját, Nagy Andrást illeti a szó.-— Szerény véleményem szerint a baj­nokság egyik legszínvonalasabb össze­csapását láthatta a publikum. Már a felkészülésnél is akadtak gondjaink, Kiss három sárga lapja miatt ezúttal kimaradt. Ez azért érintett bennünket különösen érzékenyen, mert köztudottan kevés minőségi magyar játékossal rendelkezünk. Az idegenlégiósok viszik a prímet, akik nem egy esetben sérülten is kénytelenek pályára lépni. Ennek vált áldozatává Ja- voriv is, a középpályás nem lévén idő a sebek nyalogatására, most is beöltözött, de a második félidő elején lovaglóizomsza- kadást szenvedett. Tetőzte gondjainkat, hogy bal oldalunkon két ifjú titán szere­pelt, és átjáróházra hasonlított ez a csapat­rész. A vendégek két találata is emiatt esett, így menetközben átszervezésre kényszerültünk. A tizennyolc éves Kígyósi helyére jómagam álltam be, latba vetve ru­tinomat. Azt tudom mondani, vesztettünk két pontot, de a döntetlennel nem szakadt meg hazai veretlenségi sorozatunk. Folytatjuk a megkezdett munkát, amit az elért eredményeket figyelembe véve, nem csinálhatunk rosszul, ott vagyunk a köz­vetlen élbolyban. Még nem dőlt el sem­mi, Baktalórántháza kétségkívül lépéselőnybe került, s mellettük szól a nagyszerű játékosállomány és a nyugodt szakmai háttér is. Tulajdonképpen a vendég záhonyiak sikerként könyvelhetik el a pontrablást, s ez csengett ki Erdei Árpád egyesületi elnök monológjából is. — A várakozásnak megfelelően izgal­mas, fordulatokban nem szűkölködő csatát hozott a mérkőzés. Mindkét csapat nyílt sisakkal vetette magát a küzdelem­be, a döntetlent reálisnak tartom. Védelmi hibából szereztek vezetést a vendéglátók, deAndrapov hathatós közreműködésével előbb Ragány, majd Kubányi volt ered­ményes, így sikerült fordítanunk. Sajnos, azonban Martinenko mellé nem álltak oda szorosan védőink, és ő túl jó játékos ah­hoz, hogy ne éljen az ilyen tálcán kínált lehetőséggel. Két ízben is bevette ka­punkat, döntő érdemeket szerezve a végeredmény kialakításában. A hajrában Kubányi lábában volt a győzelem le­hetősége, három támadónk vezette rá a labdát az egy szem hazai védőre, ám elsza­lasztottuk az ordító helyzetet. Azért így sem vagyunk elégedetlenek, célunk továbbra is az, hogy még az őszi idény be­fejezése előtt a mezőny élére ugorjunk. Nem lepett meg a baktaiak nagy gólarányú diadala sem, hiszen Gdovinék otthonuk­ban életveszélyesek, ha lendületbejönnek, nehéz megállítani őket. Most két hazai fellépésünk következik, s bár mindjárt Nagyhalász ellen sem mehetünk biztosra az előttünk álló hét végén, de ilyen kiélezett pontvadászatban nem enged­hetünk meg magunknak még egy kisik­lást. Koncz T. Ez történt a labdarúgó NB ll-ben Fakó mezben fakó csapat A hét végén hazai pályán fogadta a Nyíregyházi FC NB Il-es labdarúgócsa­pata Hajdúnánás gárdáját. A me­gyeszékhelyi együttes szerény anyagi képességeire jellemző, hogy csak egy el­fogadható mezük van. A találkozó elején kiderült, hogy a szép, fehér OTP-s trikóban nem léphetnek pályára, mert az ellenfél is fehérben kívánt játszani. Az NYFC tar­talék trikója nem méltó az NB Il-es csa­pat szerepléséhez. A mérkőzés kilencven percét hétfő reg­gel Buús György edzői szobájában így értékelte: — Megnyertük a meccset, a kitűzött célunkat elértük, de néhány játékosom hozzáállásával elégedetlen vagyok. Amit műveltek, az a labdarúgás kigúnyolása. Nem tudom, mit gondolnak, meddig le­het a türelmünkkel játszani. Én úgy érzem, hogy a határon vagyunk. Könnyen elkép­zelhető ezek után más emberekkel kell próbálkoznunk egy-két poszton. — Kik azok a játékosok, akiktől a klub meg kíván válni? — Neveket nem akarok egyelőre mon­dani, de a ma délelőtti értékelésen utol­jára próbálom meg egy-két ember gon­dolkodását sínre rakni. — Azt gondolom, hogy nem túl szeren­csés a nyilvánosság előtt elhallgatni a renitens labdarúgók nevét. Három héttel ezelőtt, amikor Koudinovék Nyíregy­házára kerültek, és Szász Simon elmond­ta, hogy azért jöttek az új fiúk a csapat­hoz, mert Kapusztyin addigi teljesít­ményében csalódtatok, ez az idegenlégiós csatárra jó hatással volt, hiszen azóta két győztes gólt is szerzett, betalált a miskol­ciak és a hajdúnánásiak hálójába is. — Igen, van akire jó hatással van. Ka­pusztyin nem sértődött meg, nem mások­ban kereste a hibát, hanem vezetőinek a pályán bizonyított. Ennek ellenére nem mondom meg a gyengélkedő játékosaim nevét. Akik kint voltak a meccsen, azok úgyis láthatták. Nem is a futballtudással van itt baj, hanem a felfogásokkal. Ezen kell sürgősen változtatni. — Az elmúlt három mérkőzés azt mu­tatja, hogy Koudinov és Aliev nem váltot­ta be a hozzá fűzött reményeket. Ez így van-e, vagy korai ezt még kijelenteni? — Korai, bár én azt hittem, hogy ko­molyabb futballisták. — Mi a véleményed arról, hogy Tisza- vasvári csak egy góllal kapott ki az MTK- tól? — Biztos jobban megszervezték a védelmüket, mint mi. Végül is az 1-0-ás vereségért is annyi pont jár, mint a 4-0- ásért. — A Salgótarján, az MTK és a Kábái Cukor kezd elszökni a többiektől. Van-e még esélyünk behozni őket, hiszen a ne­héz csapatokon már túl vagyunk, és az őszi szezonból hátralevő öt fordulóban relatíve könnyebb együttesek ellen lépünk pá­lyára? — Elégedett soha nem lehet az ember, de azt, hogy most az ötödiken állunk, nem kis dolognak tartom. Nem állítom, hogy eddig erőn felül teljesítettünk, de egy jó kis menetelésnek vagyunk az egyhar- madánál. Jó lenne a bajnokság végén is ezen a helyen kikötni. A hét végén Gödöllőre megyünk, ahol a hazai csapat­nak élet-halál kérdés a pontszerzés. A következő hazai ellenfelünk Szarvas, aki­vel általában döntetlen körüli eredményt szoktunk elérni, egy olyan igazi játékkal még nem tudtuk őket legyőzni. Az utolsó előtti mérkőzést hazai pályán a Diósgyőr­rel játszuk, akivel a táblázaton elfoglalt helyezéstől függetlenül mindig nagy csatákat vívunk. A bajnokság zárása Hat­vanban lesz, ez a találkozó sem ígérkezik könnyű összecsapásnak. Ha az öt mér­kőzésen kilenc-tíz pontot szereznénk, én már elégedett lennék. BALSZERENCSÉS VERESÉG A Tiszavasvári Alkaloida SE NB Il-es labdarúgócsapata vasárnap hazai pályán egygólos vereséget szenvedett a Keleti csoport favoritjától, az MTK-tól. Szikszói Lajos, a vasvári csapat vezetőedzője a ki­lencven perc után csüggedten ült a kispa- don. — Az MTK jobb csapat mint a miénk, jobban is játszottak tőlünk, ettől füg­getlenül a kilencven perc alatt éreztem olyan időszakot, hogy ezt a találkozót ki­húzhatjuk döntetlennel. Gól nélkül egyet­len mérkőzést sem tudunk megúszni, és ez már elég idegesítő. — Úgy látszik, a cserével nem volt sze­rencsénk, hiszen Talapa Balázsi pályára lépése után nem sokkal talált be Varga Attila kapujába. — Ez így igaz, nem volt szerencsénk. Aki látta a mérkőzést, az tudja, hogy Ta­lapa Rásánál is négyszer elfutott az utób­bi tíz-tizenöt percben. Az más kérdés, hogy egyszer Tibi sem tudta megoldani a feladatot. Sajnálatos, hogy pont ez az egyszeri megingás gólhoz vezetett. — Kívülről úgy tűnt, hogy a mérkőzés kezdetétől fogva a csatárok nem igazán hitték el, hogy bevehetik Bíró kapuját. Ez a kishitűség a második félidő közepéig tar­tott. — Ezzel maximálisan egyetértek, már a mérkőzés előtt nagyon megijedtünk a fővárosi gárdától. — A védelem azonban ezen a mérkőzé­sen alaposan kitett magáért. Ön is így lát­ja? — Tulajdonképpen annyi védőjátéko­sunk szerepelt ezen a mérkőzésen, hogy ha most sem tettünk volna ki magunkért, akkor nagy baj lett volna. Érdéin és Pitá- cson kívül mindenkinek volt védő felada­ta. És végül is ennek ellenére sem tudtuk gól nélkül megúszni a mérkőzést. Ha Iván betalált volna Bíró kapujába, akkor érde­kesebb lett volna a mérkőzés. Bár nem állí­tom, hogy nem született igazságos ered­mény. — A Nyíregyháza a fővárosban négy gólt kapott az MTK-tól. A Tiszavasvári pedig egyet itthon. Akkor most jobb csa­pat a vasvári gárda? — Egyáltalán nem lehet ilyet Erdei akcióban egyértelműen kijelenteni, a bajnoki táblázaton való helyezés sem ezt mutat­ja. — Csütörtökön Magyar Kupa mér­kőzésen lép pályára a hazai együttes, lesz-e valamilyenfajta változás, át­szervezés a játékoskeretben? — Riskó sérült, Kurilco pedig most sérült meg. Olyan nagy választék nem áll a rendelkezésemre, túl nagy variáció te­hát nincs. Például Rása Csaba sérülten vállalta, hogy az MTK ellen pályára lép. A csütörtöki meccs nem igazán érdekel, teljesen mindegy, hogy mit játszunk majd a Ferencváros ellen. Még az is bosszant, hogy ez a találkozó megzavarja az edzés­rendünket. Engem a vasárnapi hajdúnánási mérkőzés érdekel jobban, ott kell bi­zonyítanunk. Az MTK vezetőedzője, Bicskei Berta­lan a következőket mondta a győztes mérkőzés után: — A győzelmünk feltétlenül megérde­melt, még akkor is, ha ellenfelünk szer­vezetten védekezett a mérkőzés nagyobb részében. A Tiszavasvári mndenképpen jobb csapat, mint amit a helyezése jelen­leg mutat. Nekünk ez megint egy olyan 1 -0-ás győzelem volt, ahol sok helyzetet kidolgoztunk és ki is hagytunk. Ezzel egy kicsit magunknak tettük nehézzé a (Fotó: Martyn) találkozót, hiszen az ellenfelünkben az utolsó másodpercig élhetett a remény az egyenlítésre. A játékosaim hozzáállásával, küzdőszellemével továbbra is elégedett vagyok, hiszen ez vezetett oda, hogy a leg­nehezebb szituációkon is úrrá tudnak len­ni, és kiharcolják a győzelmet. — Melyik volt nehezebb győzelem, az NYFC vagy pedig a Tiszavasvári elle­ni? — A tiszavasvári több okból nehezebb mérkőzés volt. Egyrészt, mert idegenben játszottunk, másrészt mert az NYFC ellen sikerült nagyon hamar berúgni a második gólt. Ez a találat felszabadította a béklyók alól játékosaimat. Vasváriban azért volt nagyon nehéz, mert nem rúgtuk be a má­sodik gólt. A két csapat játéktudását na­gyon nehéz eldönteni, hiszen a nyíregy­házi csapat idegenben játszott, az Alka­loida pedig itthon. Azt gondolom, körül­belül egyforma erősségű a két gárda. — Mennyire igaz az, hogy a mai napig figyelik Pitács Gyurit? — Ez így van. Kár, hogy amikor leiga­zolhattuk volna, nem tartózkodott Ma-, gyarországon. Akkor nekünk nagyon gyorsan kellett lépni, és így mást hoztunk helyette. Természetesen figyelemmel kísérjük szereplését. Szabolcsban jelenleg más kiszemeltünk nincs. Száraz Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom