Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-24 / 182. szám
1 Egy kis cívódás oly jólesik a szünetben Fotó: H. A. ÚJ KELET MAGAZIN 1994. október 24., hétfő 7 Beleszeretni egy pillanat (s egy illat) műve volt... Házi segítőink Jóllehet napjaink nagy részét munkahelyünkön töltjük, igencsak igénybevesz néhány órát a második műszak is otthonunkban. Ha ehhez jó körülményeket teremtünk, megkönnyíthetjük a munkánkat, és még pihenésre is marad időnk. Kezdjük a konyha környékén. Edényeink lehetnek hagyományosak és újak. A rendszeres rendbentartásuk sokáig őrzi jó állapotukat. Ha kiürítésük után nincs időnk mosogatni, áztassuk be, könnyebb dolgunk lesz vele, ha kezelésbe vesszük. Ne sajnáljunk egy-egy jó minőségű mosogatószert, ami hatékony és kézkímélő is. Ha tudjuk használni, vegyünk igénybe gumikesztyűt. A kuktát, kenyérpirítót, olajsütőt, mikrót a használati utasítás szerint üzemeltessük, ezt betartva kevés technikai problémát okozhatnak. A kávé- és teafőző edényt minden használat után mosogassuk el, így mindig kellemes, ízes italt készíthetünk. Térjünk át a háztartási gépeinkre. Kezdjük a hűtőszekrény, fagyasztóláda környékén. Ezekben a tárolt élelmiszereket mindig zárt, lefedett edényben rakjuk el. Ne legyen benne fedetlen, párolgó étel. Itt is tanulmányozzuk a használati utasítást, megfelelő magasságban helyezzük el az élelmiszereket. Készételeket — ha többet főzünk — szintén fagyaszthatunk, így kivehetjük, és ebédet produkálhatunk. Fontos! A hűtőszekrény nem konzervál, tehát a fagyasztásnak van egy véges határideje. A lefagyasztott ételeket lássuk el címkével (tekercsben papírüzletben kapható). így nem felejtjük el mit tartalmaz a doboz, és jó, ha a fagyasztás dátumát is feltüntetjük. Különben ennek a fajta tartósításnak elég gazdag irodalma van a könyvesboltokban és az újságárusoknál. A mosógép és a centrifuga igen nagy segítség a napi munkánkban. A mai modem automata gépek mindkettőt egyesítik magukban. Nagyon fontos: szennyes ruhát soha ne tároljunk bennük. A mosás befejezése után töröljük szárazra és legalább 1-2 órán át szellőztessük lezárás nélkül. Az automatát sem szabad magára hagyni úgy, hogy azalatt lemegyünk vásárolni. Bármikor lehet egy üzemzavar, áramkimaradás," ami hagy kalamajkát okozhat. Még a mosást előkészítve: jó, ha a szennyesládánkban nagyobb reklámtasakokban, elkülönítve tároljuk a különböző típusú ruhákat, amiket egyszerre be lehet rakni a gépbe, így megkönnyíthetjük a mosás előkészületeit. Sokan fűtünk, főzünk gázzal. Nagy gondja lehet a családnak, ha az ősz beálltával, valamilyen műszaki probléma miatt, nem tudunk melegíteni. Minden ős? elején ellenőriztessük át a rendszert, tisz- títtassuk meg a portól, javíttassuk meg a hibákat. így sok felesleges bosszúságtól kíméljük meg magunkat. Palotayné Egyes amerikai pszichológusok állítják, hogy az első pillantástól a szerelemre ger- jedésig, vagyis az addig ismeretlen személy megkívánásának hullámveréséig 4 perc pontosan elegendő. Ez alatt a 240 másodperc alatt szemünk ezernyi mozdulatot végez, ezáltal pedig felismerjük — vagy legalábbis úgy tűnik, hogy felismerjük — azt, aki mellett szeretnénk lehorgonyozni. Ha az ismeretség ötödik percében nem érzünk semmi különöset, még egy cseppnyi szimpátiát sem, akkor igen valószínű, hogy a jövőben ezzel az emberrel semmi „forróbb érzelem” nem köt majd össze minket. Nos, akkor vajon mitől függ, ki nyeri meg a tetszésünket és ki nem? Mi befolyásolja, hogy ez és nem az a személy ébreszti fel vágyunkat, közeledési hajlandóságunkat vagy egyszerűen a rokonszen- vünket? A pszichológusok erre azt mondják, hogy két tényezőn múlik az egész: a gyermekkorból hozott mintán valamint a médiumok (mindenekelőtt a tv, video, magazinok) hatásán. A férfiak állítólag még tudat alatt is anyjuk melegségét keresik a nőben. A nők pedig olyan férfiakkal óhajtanak kapcsolatot teremteni, akikben van valami az apjukból. Az utóbbi időben azoknak is van mondanivalójuk erről a kérdésről, akik a fero- monokat, vagyis az állatok által a ger- jedelem idején kibocsátott illatokat, bűzöket vizsgálják. Egyes kutatóknak az a véleménye, hogy minden egyes ember olyan, csakis őrá jellemző illatot bocsát ki magából, amely vonzza vagy éppen taszítja az ellentétes nem képviselőjét. InfoNet Zsúrolc Minden apróság számára még szebbé válik a várva várt névnap, születésnap, ha meghívhatja rá kis barátait, barátnőit. A zsúr, bármilyen jól is sikerül, ne legyen túl hosszú. Kicsi korban elég egy óra, hét-tíz éves gyermekeknél kettő. Ne készítsünk nehéz tortákat. A könnyű piskóta és keksz egyszerűbben kínálható, szívesebben is fogyasztják. A kisebbeknek süthetünk különböző formájú teasüteményt, és ne bosszankodjunk, ha apróságaink esetleg játszani kezdenek vele. A nagyobb gyerekek részére kevesebb édességet, és több laktató ételt kínáljunk. Készíthetünk szendvicseket, esetleg hamburgert. A nagyobb gyerekek már magukban is remekül elszórakoznak. Ám mit kezdjünk az apróságokkal? Társasjátékozhatunk, akár több csoportban, de játszhatunk különféle memóriajátékokat is. Tegyünk egy tálcára négyféle tárgyat. Pár percig hagyjuk a gyerekek előtt, majd dugjuk el. Aki a legtöbb tárgyra emlékszik, az a győztes, és kap egy kis meglepetést. S ha már itt tartunk. Minden gyerek örül, ha a zsúr közben jutalmat kap, búcsúzóul pedig esetleg apró ajándékot. Ez lehet egy ceruza, radír, képeslap vagy magunk készítette zacskóba rejtett cukorka. Végül nézzünk egy olcsó kekszreceptet. Egy kiló lisztet 40 dkg porcukorral, 30 deka margarinnal, 4 egész tojással, 1 csomag sütőporral, 1 csomag tejben oldott vaníliás cukorral összegyúrunk, majd egy órát pihentetjük. Nagyon vékonyra kinyújtjuk, és különböző formákat szaggatunk belőle. Világosra sütjük Káposztaleves 30 deka megtisztított vörös káposztát szép hosszú szálakra vágunk. 5 dkg füstölt szalonnát apróra kockázunk, zsírját kiolvasztjuk, majd rátesszük a káposztát. Gyorsan kevergetve lepirítjuk, ezután felöntjük 8 deci vízzel. Beleteszünk két húsleveskockát, egy gerezd zúzott fokhagymát, és borssal, sóval ízesítjük. Fedő alatt puhára főzzük. Közben 2 dl kefirt elkeverünk 1 evőkanál finomliszttel és fél deci vízzel, aztán a habarékkal besűrítjük a megfőtt levest. Felforraljuk, majd pár csepp ecettel pikánsra savanyítjuk. Olajban sült zsemlekockával tálaljuk. Palacsinta, burgonyakrémmel töltve Két közepes nagyságú héjában főtt burgonyát még melegen megtörünk, majd összekeverjük egy felvert tojással, reszelt szerecsendióval, sóval, törött borssal és 2 dkg olvasztott margarinnal. Egy kis fej reszelt vöröshagymával és ldl tejjel addig keverjük,amíg krémszerű lesz. 12 db sós palacsintát megkenünk a masszával, és egy kerek, tűzálló edénybe terítjük rétegenként egymásra. Tetejére kevés tejfelt kenünk, és lefedve 25 perceg sütjük. Tányérra borítjuk, és cikkekre vágva tálaljuk. Az immunológia: fény a genetika sitétkamrújóban Nem véletlen, hogy természettudósok és orvosok körében is reflektorfénybe, „címoldalra” került az immunológia. Vajon miért? Divat csupán, kortünet, érdekesség vagy egészen új fejezet a tudomány történetében? A kérdésekre Petrányi Győző akadémikustól várjuk a választ, aki a téma legkiválóbb hazai ismerője, tudósa, az immunológia tanszékvezető professzora, az Országos Haematológiai, Vér- tanszfúziós és Immunológiai Intézet főigazgatója. — A kérdések roppant érdekesek, és aktuálisak is, hiszen az immunológia, az emberi szervezet védekezőképessége nem véletlenül kerül manapság az érdeklődés középpontjába. Amíg a század közepén a matematika és fizika tudománya talált egymásra, és ennek következtében olyan felfedezések születtek, mint az atom — mert a matematika módszertana új dimenziókat nyitott meg a fizika előtt addig most a genetika és immunológia ötvözete eredményez új és új meglepetéseket. — Mire gondol, professzor úr? — Az immunológia—mondhatnánk — a genetika sötétkamráját tárta fel, ezért nem véletlenül tartják a századvég tudományának, a század második felében rendkívül látványosan fejlődött. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a 80-as évek Nobel-díjasainak többsége az immunológusok közül került ki. Az immunológia fejlődése révén sok mindenre választ kapott az orvostudomány, sokféle szabály és törvényszerűség vált világossá. Az egyik nagy eredmény a gén szerepének felfedezése az immunológiában. A szervezet ellenállóképességének átöröklésére is a gének tanulmányozása adta meg a választ. — Ha a génekben van az átörökítő ellenállóképesség, akkor miért nem rendelkezik vele mindenki? — Az ellenállóképesség a fajfejlődés során alakult ki. Az emberi védekezőképesség gyors alkalmazkodásának igen nagy szerepe volt az emberi faj fejlődésében, hiszen a változó körülmények gyakran próbára tették ezt a készséget. Ezzel egy Stockholmban élő magyar származású tudós —Klein György—foglalkozott, felfedezett egy rákkeltő vírust, amely együtt él az emberrel. Bizonyos országokban ma is rákot okoz, másutt az emberek 90 százalékának a szervezetében jelen van anélkül, hogy rákot okozna, mert az ember már évmilliókkal ezelőtt kialakította vele szemben a védekezés képességét, és bár sokan elpusztultak e vírustól, az életben maradottak védettek lettek, és nyilván mi is e védett csoportból fejlődtünk ki. És hogy miért nem mindenki védett, arra egyszerű a válasz: valamilyen génhiba miatt egyesek elveszítik ellenállóképességüket, vagy a környezetben lévő egyéb rákkeltő hatások gyengítik az immunrendszert. A sokak által átélt és ismert gyermekkori mirigylázat is e Klein által felfedezett vírus okozza, mikor a nyirokcsomók megduzzadnak, magas a láz, a vírus úgy tűnik győzedelmeskedik, daganathoz hasonlatos sejtburjánzást idéz elő, de az immunrendszer megakadályozza, leállítja. Az immunológia csodálatos felfedezése a gének „ujjlenyomata”, vagyis annak kiderítése, hogy mivel szemben képes ellenállni valakinek a szervezete. Ennek a jövő szempontjából óriási jelentősége van, mert az embereket előre — preventive—jellemezni lehet majd ellenállóképességüket tekintve, és mesterségesen is be lehet avatkozni, erősíteni lehet a védekezőképességet. — Ma még nem ez a helyzet, hiszen az ember védekezőképessége állandó harcot folytat a környezettel, újabb és újabb vírusokkal, melyek alattomosan támadnak, és be is csapják olykor védekezőrendszerünket. Ezt teszi többek között az AIDS-vírus is, mely arra is képes, hogy megfertőz embereket, de nem kapják meg magát a betegséget, és állandóan változtatja magát, saját túléléséhez még az emberi géneket is igénybe veszi. Ez is nagy, soron lévő feladat, vizsgálat tárgyává tenni a vírusok efféle viselkedését, annak megakadályozását, és programozott segítséget nyújtani az embereknek. — Az immunrendszerünk tehát egy öröklött, adott valami, amin lényegileg ma még nem tud a tudomány sem változtatni? — Ez nem így van. Az immunrendszer rendkívül „okos”, sok mindent tud, szinte komputer-szerűen működik. Ha valamely idegen anyag — antigén —jut a szervezetbe, észreveszi, rendszerszerűen választ ad, szembeszáll az idegen anyaggal, olyan, mint egy jól felépített katonai elhárító rendszer. Sőt, a szervezetnek olyan rendszert is ki kellett dolgoznia, hogy ismételjen, vagyis specifikus ellenanyag-termeléssel válaszoljon a támadásra. Ezt az immunológia felismerte, és megpróbálta kidolgozni a génszintű ismétlési és pontosí- tási rendszert, mert ez az alapja annak, hogy mesterségesen előállíthatok legyenek a válaszok, célzottan, esetleg génátültetéssel próbálják majd elérni ezt az eredményt, ez a 2000. év nagy kihívása lesz. — A betegségek oka gyakran az immunrendszer meghibásodása, ezen lehet változtatni? — Amint már említettem, az immun- rendszer a test őre, egy sajátos hadseregként is elképzelhető, melyben minden katonának megvan a maga feladata. Ha idegen anyag, test kerül a szervezetbe, azt azonnal észreveszik, és támadást indítanak ellene, ez történik szervátültetéskor, ezért kell ilyenkor az immunrendszert mesterségesen gyengíteni, csakhogy ennek meg az a veszélye, hogy a bekerülő vírusokat se veszi észre az immunrendszer. Itt tehát két ellentétes folyamat játszódik le, erre is választ és megoldást keres az immunológia, közösen a génkutatással, úgynevezett trans-gén egyedek előállításával, vagyis génátültetéssel, mellyel kapcsolatban folynak kísérletek. A különféle génmanipulációk a jövőt jelentik már a tudományban, és sokféle etikai, jogi gondot is felvetnek, hogy szabad-e ilyen módon beavatkozni a génállományba, megéri-e anyagilag, és sok egyéb kérdésre kell a társadalomnak együttesen megadni a választ, hogy ezek a még kezdeti stádiumban lévő kísérletek folytathatók legyenek. (MTI-Press)
