Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-21 / 180. szám

UJ KELET II 11 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL II 1994. október 21., péntek 3 Lesz elég cukor Mátészalkán a Meggyesi úton az Agro-Commerce Kft. veszi át a kornyék ter­melőitől a cukorrépát. Az első vagonokat a napokban indították útnak a sze­rencsi cukorgyárba. Az aszály miatt közepes minőségű és mennyiségű termést takaríthattak be a gazdálkodók. A kft. vezetői ötezer tonnára számítanak, mázsánként 300 forint körüli árat fizetnek, plusz egyéni termelőknek 12 száza­lékos kompenzációs költség is jár. Kép és szöveg: Pénzes László Lebukott a „dolgos" család Azt tudtam, hogy a földmunka nagyon nehéz és fárasztó, de hogy milyen jól jövedelmez, azt nem. Főleg akkor, amikor valaki még lapátot sem fogott életében a kezében. Az elmúlt évben sorozatban történtek lakásbetörések Nyíregyháza, Sóstó, Dombrád, Rakamaz, Kemecse, Nyír- bogdány területén. Dehát addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. így egy szépszámú, betörésre szakosodott csalá­di vállalkozás 11 tagja bukott le, akik budapesti lakosúak. A betörőbanda — testvér, sógor, koma, feleségek — nem­csak megyénk településeit látogatták, hanem a'3-as és 4-es főút melletti városokat, községeket is fosztogatták rendesen. Nagy terjedelmű tárgyakat nem vittek magukkal, inkább aranyat és kész­pénzt, abból tellett luxusdolgok vásár­lására is. Több millió forintos Mercedes­szel jártak portyázni. A rablott értékekről még nem készült el a pontos kimutatás, de több millióra tehető a kár, ami a lakástulajdonosokat érte. — Hogyan sikerült lefülelni ezt a nem mindennapi társaságot? — kérdeztük Bakó Gábor őrnagyot, a megyei rendőr- kapitányság betörési vonal vezetőjét. — A gyanú akkor merült fel a nyo­mozás során, mikor május 1-jén Nyír- bogdányban kettő, és Tiszatelken egy lakásbetörés történt. A tanúk mindkét he­lyen — az elmondásuk szerint — négy cigány személyt láttak, három férfit és egy nőt, akik egy fekete Mercedesszel voltak. Majd Dombrádra mentek. Kiderült, hogy kik voltak ezek a személyek és elkez­dődött az ellenőrzésük. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy ellenük Borsod-, Veszprém, Pest megyék és a BRFK is adott ki elfogató parancsot különböző bűncselekmények elkövetése miatt. Az is kiderült, hogy már voltak korábban bün­tetve. Ezért az elfogásukra külön akcióter­vet dolgoztunk ki. A nyomozókon kívül a kommandósokat is bevetettük. Ez az el­fogási akció egyidőben zajlott Budapes­ten, Dombrádon és Nyíregyházán is. így sikerült begyűjteni a rablóbandát. Megál­lapítottuk, hogy ez egy családi „vállal­kozás”. Volt köztük például olyan sze­mély, aki ellen 1990 óta elfogató parancs volt kiadva. —Milyen bűncselekményeket követtek még el? —Elég széles volt a repertoár. Rablótá­madás, kamionfeltörés, testi sértés, köz­okirat-hamisítás, gépkocsilopás, lőszerrel, fegyverrel való visszaélés, de nem maradt ki a kerítés és a cserbenhagyás sem. Mind­emellett hamisított útlevéllel, forgalmi engedélyekkel, személyi igazolványokkal rendelkeztek. Ezenkívül mindenre fel­készülve kitöltetlen, originál útlevelük is volt budapesti lakásukon. —Csak úgy nem járhatták az országot nagy értékű kocsikkal, hogy nem volt semmilyen foglalkozásuk. Az igazoltatá­soknál feltűnt volna, ha munkanélküliek... — Bejelentett foglalkozásuk földmun­ka végzése volt, ezzel legalizálták a jövedelmüket, ami szépen gyarapo­dott. — Milye . módszerrel „dolgoztak” ? — A dombrádi és budapesti szár­mazású zsiványok szinte csak nappal „dolgoztak”. Módszerük nagyon egy­szerű volt. Megálltak a kiszemelt ház előtt, és becsengettek vagy zörgettek. Fia kijött valaki, akkor vizet kértek, mond­ván. hogy felforrt a hűtővíz a kocsiban — ki gondolta volna, hogy egy több milliót érő kocsival lopni jöttek —, viszont ha nem jelentkezett senki, akkor indulhatott a meló. Módszeresen elkezdték a kutatást, és nem nagyon maradt feltáratlanul rej­tekhely. —A kocsijuk is lopott volt? —Ezt a hibát nem követték el, nagyobb eséllyel buktak volna le. Több saját tulaj­donú nyugati kocsival is rendelkeztek, volt miből vásárolni. Viszont volt egy érdekes dolog, jogosítványa egy ikőjüknek sem volt, csak hamis. — Mit találtak a házkutatás során? — Több kiló aranyat és ékszert, drága ruhaneműket, hamis okmányokat. — Hol tart most az ügy? — A család öt tagja előzetes letartóz­tatásban várja az ügy végleges lezárá­sát. Segély, segély, segély A KISVÁRDAI VÖRÖSKERESZTNÉL A hideg őszi éjszakák már a tél közeledtét sugallják. Előkerül a sapka, a sál, a kabátot egy gombbal feljebb gomboljuk össze. Már akinek van. Szinte hihetetlen, de élnek olyan családok—és nem csak sokgyerekes cigánycsaládok —, akik egy jó meleg ru­hadarab erejéig sem tudtak felkészülni a télre. A tervezett szociális piacgazdaság zsákutcába került, a gazdagok pénztárcája nehezen nyílik ilyen célokra. Adócsalásra is épült magángazdálkodás, ürül az ál­lamkassza, a szegény ember fázik. — Ilyen és hasonló gondolatok fogalmazód­tak meg bennünk, miközben Czuprákné Szi­lágyi Katalinnal, a Vöröskereszt kisvárdai városi-területi vezetőségének ügyvivőjével beszélgettünk. Bizonytalan kopogás, belép egy asz- szony: „Tetszik tudni, nem-e kaphatnék a pulyáknak egy kis kabátot? Mert tetszik tudni, kezét csókolom, nincs egy kabát se, meg nem-e lehetne magas szárú cipőt? Meg — Töretlenül fejlődött 1990-ig a Nagy­halász és Vidéke ÁFÉSZ — mondta Gu­lyás Ferenc, aki a szövetkezetnek tíz éve az elnöke. — Fénykorunkban 1600 tagunk volt, és Nagyhalász valamint szűk környékét láttuk és látjuk el. Bolthálóza­tunkon keresztül a lakosság számára biz­tosítjuk az alapvető élelmiszereket, veg­yes iparcikkeket. A vendéglátásban is érdekeltek vagyunk. Üzemel még vas- és edény-, bútor- és ruhaboltunk is. Koráb­ban TÜZÉP-telepünkön szerezhették be a környék lakói télére a fűtenivalót. A há­ziasszonyok pébé gáz-cseretelepünkről vitték haza a palackokat. A Herbáriának gyógynövényeket, a nyíregyházi konzerv­gyár számára paprikát, egrest, almát, körtét és meggyet vásároltunk fel. Több mint harminc éve kis üzemünkben sütik az asz­talra való kenyeret. Korábban még Ibrány- ba is szállítottunk. rám is jó lenne valamit találni, mert tetszik lát­ni...” — Sajnos egyre többen vannak — sóhajt fel Czuprákné —, évente 1500-2000 esetben ismétlődik ez a kopogtatás — csak nálunk, Kisvárdán. Segíteni akkor tudunk, ha meg­felelő mennyiségű adományt kapunk. Egyre több a magyar segélykérő, ők egy kicsit igé­nyesebbek, inkább kevesebb, de jobb mi­nőségű adományt kérnek. Szégyellik a szegénységet. Pénzsegélyezésre nincs le­hetőségünk, csak a krízisszituációba került emberek számára tudunk minimális összeget adni — egyedi elbírálás alapján. A kispénzű de fizetőképes családok számára szociális bol­tot üzemeltetünk. — Honnan szerzik a segélyezésre szánt cikkeket? — Gyűjtési akciókból, lakossági felajánlá­sokból, kis tételben vállalkozók adományaiból és központi elosztásból. Az adomány mindig kevesebb, mint az igény. —Miért esett vissza a forgalmuk 1990-től? — Egyre több lett a magánvállalkozó, akik hasonló profilú boltokat nyitottak meg mint a mieink. Konkurenciaharc folyik. A szövet­kezeti törvény létrehozása és alkalmazása kifejezetten hátrányosan érinti az ÁFÉSZ- eket. Szerintem lehetetlenné akarták tenni működésüket. Az egységes szövetkezeti vagyon — ami korábban is magántulajdon volt — üzleti részekre esett. A bankok nem tudják, hogy kinek adjanak hitelt. — Hogyan érintették a változások a dolgozói és a taglétszámot? — Amikor megválasztottak elnöknek, 170 dolgozónk volt. most már csak hetven. Igaz­ság szerint a korábbi túlméretezett létszám volt, szükség volt a karcsúsításra. A szövet­kezeti tagok száma is lényegesen csökkent. Sokan nem fizették ki a részjegyük rájuk eső részét, ezzel automatikusan kizárták magukat a szövetkezetből. —Az egyéni kérelmeken kívül segélye­zési akciókat is szerveznek. Mit jelent ez? — Azt hiszem, legjobb ezt bemutatni néhány példán keresztül. Ingyenes bébiételt ajánlottunk sokgyerekeseknek, az önkormányzatokkal és a helyi cigány- szervezetekkel előzetesen egyeztetve in­gyenes ruhaosztást végzünk, a falvakban szociális árusítást szervezünk. A rászorult gyerekek táboroztatását próbáljuk meg­oldani, beépülve a kialakult rendszerbe. Adtunk Béres-cseppet féláron, évenként ismétlődik a karácsonyi szeretetakció. —Jelenlegi legfontosabb feladatuk? — Lassan itt a tél, növekedni fog a kérelmezők száma. Már megszerveztük a téli ruhagyűjtési akciót iskolákban, a kórházban, munkahelyeken. Az elkövet­kező hetekben várjuk az eredményt. Ha lesz, aki segítsen, mi is tudunk segíteni. F. Sipos József — Hogyan maradtak talpon ? — Igyekeztünk rugalmasan és minél olcsóbban beszerezni az árukat. Több egységünket el-, vagy bérbe adtuk. A befolyt összegből korszerűsítettük a járműparkunkat. — A jövő? — A bérleti szerződések lejárta után visszavesszük a boltokat, és a régi, hagyományos formában üzemeltetjük tovább. Továbbra is az olcsóságunkkal szeretnénk versenyben maradni. A fennmaradás alapfeltétele, hogy mind­en gazdálkodó egységet és vállalkozót egységes mércével mérjenek, egy­formák legyenek a követelmények. Meg kell követelni mindenkitől a pon­tos adó- és tébéjárulék-fizetést, a szám­lák adását. A pénztárgép egy boltban ne csak dísz legyen! KvZ A vendéget megnyerni kell — A feleségem — ő egyébként a tulaj­donos —ötlete volt, hogy nyissunk Nagy­halászban egy csárdát — mondta Tarcsi György, a Napsugár Étterem „társtulaj­donosa”. Én egyébként villamosenergeti­kai vállalkozó voltam, az asszony eredeti­leg varrónő, majd egy kereskedelmi tan­folyamot végzett. Úgy gondoltuk, ha más­nak sikerült, akkor mi is meg tudjuk ta­nulni a szakmát. Két éve vettük meg a he­lyi téesz eléggé lerobbant vendéglátóipari egységét. Sok-sok hitelre volt szükségünk (ezek törlesztése jö­vőre jár le). felesé­gem adja .mindig az ötleteket, én pedig am i t tudok, elvégzek. A be­rendezés, a világítás nagy részét saját ke­zünkkel készítettük. Minden bútort kicse­réltünk, kisebb áté pítéseket végeztünk Igyekeztünk észtét i - kailag olyan hangulatul teremteni, amilyennek egy csárdában lenni kell. — Közel a Tisza, gondolom sók a hal­ételük. — Azokat nem készítünk. Igyekszünk olcsó, magyaros, pikáns ízű ételeket kínálni. Sokfelé járunk az országban, igyekszünk ötleteket szerezni a főzéshez, az ízekhez. Mi is kísérletezünk újdon­ságokkal, helyi specialitásokkal. — Például? —- Saját találmányunk az ördöglán­gos. — Milyen a napi forgalmuk? — A termelőszövetkezet dolgozói — negy­venen — ebédelnek nálunk, rajtuk kívül néhány betérő vendég. Ez a szolgáltatásunk egyelőre nem nyereséges. Üzleti ebédeket, vacsorákat szoktak nálunk olykor-olykor szer­vezni. Megrendelésre bármit elkészítünk. Nekünk az a reklám, ha az ilyen vendégek visz- szajönnek hozzánk, sőt másokat is magukkal hoznak. Ez egyre gyakoribb. — Hogyan érik ezt el? — Mi a vendégeket nem lasszóval akarjuk környezet, udvarias kiszolgálás kell. Azt sze­retnénk a vendégeknek adni, amit mi is elvárunk egy étteremben. Többek között ezért is alakítjuk át az étterem belsejét évente. A vendégek ugyanodajönnek vissza, mégis mást, újat kapnak. — Azt beszélik, érdekes kezdeményezéseik is voltak... —: Nőnapon minden hölgyven­dégünk égy szál 'virágot kapott. Egy héttel később férfinapot tartottunk, minden úrnak egy kis üveg konyakot adtunk ajándékba. Óvodásoknak tor­takígyót készítettünk. —Az üzletben diszkó is üzemel. — Péntekenként ingyen engedjük be a fiatalokat. Egy kisebb jövedelmű réteg igényeit elégítjük ki. Szom­batonként a lányok ingyen bejöhetnek. Sajnos sokan nem tudnak viselkedni. Eltörik a kagy­lókat Jcipgetjk á térítőkét, a boxok kárpit­ját. — Atrocitá­sok? — Sajnos elő­fordultak. A vá­ros lakói az utcai verekedésekért is minket tesz­nek felelőssé. Most már ki­. dobóembereket alkalmazunk. Kérjük, hogy a bajt előzzék meg udvariasan, de határozottan. A vendégnek — amíg vendég és nem garázda — mindig ig­aza van. — Terveznek fejlesztést? — Nagyobb beruházásra nincsen pénzünk. Az épület utcai homlokzatát fogjuk látványosabbá, vonzóbbá ten­ni. KvZ lógni, hanem megnyerni. Ehhez kelleme A pénztárgép nem csak dísz

Next

/
Oldalképek
Tartalom