Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-20 / 179. szám

UJ KELET

.....

ME

GYÉNK ELETEBOL

1994. október 20., csütörtök

9

Rózsaablak

a színjátszás épületén

1994. október 24-én a Városi Önkormányzat Humán Bizottsága egy kis nyíregyházi társulat, a Mandala Dalszínház gondjaival, bajaival ismerkedik. Sokan és sok mindent írtak már róluk, nő az érdeklődés a dalszínház és produkciói iránt. Az indulásról, a közelmúlt sikereiről, örömeiről, gondjairól beszélgettünk Bódis Gáborral, a Mandala Dalszínház alapító tagjával.

— 1991 nyarán alakultunk — idézi a kezdeteket. — A városban és egyáltalán vidéken nőtt az igény egy olyan színház iránt, amely musicalek, nem tisztán prózai darabok színpadra állítását vállalja. Az igény tehát megvolt, kellett valaki, aki eléggé „őrült” ahhoz, hogy ezt a hihetetlenül nehéz vállalkozást elindítsa. Egy gimnazistákból és főiskolás fiatalokból álló kis csoport Dobos László vezetésével ’91 nyarán fejébe vette, hogy Nyíregyházának dalszínháza lesz. Korábban is kötődtek valamilyen formában a színpadhoz, énekkari tagokként, iskolai színjátszókként találtak egymásra.

—Mi volt a céljuk?

— Mint már mondtam, egy valós igény kielégítése úgy, hogy közben tehetségkutató és tehetségmenedzselő tevékenységet is végeznek. Legyen egy olyan színház Nyíregyházán, amely azokat célozza meg, azokhoz szól, akik a musicalek kedvelői.

— Honnan a Mandala név?

— Szanszkrit szó, kör alakú figurális festmények megnevezését jelenti, a rózsaablakhoz tudnám hasonlítani. Szabályos elosztású, rendezési elve a kettes számra és annak hatványaira épül. Amiért azonban igazán megragadta figyelmemet, az a tulajdonsága, hogy a lámaista kolostorok lakói a világ teljességét szimbolizálták a mandalákkal. A névadó én voltam — mosolyodik el.

— Név és szándék, lelkes fiatalok már vannak. Mikor lett produkció, és milyen volt fogadtatása?

— Lelkes fiatalok már valóban voltak, de azért ’91 őszére kiírtunk egy meghallgatást. A jelentkezők énektudását, tánctehetségét vizsgáltuk. Ezután már fölállt a társulat, megkezdődhettek a próbák. 1992. február 22-én bemutattuk a József és a bűvös kabát című darabot. Óriási sikert hozott, megerősítve minket és erőt adva a további munkához.

— Milyen darabok következtek ezután?

— Csak felsorolásszerűen: Légy jó mindhalálig, Kőműves Kelemen, Padlás, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Kolumbusz, az őrült spanyol.

— Munka, munka és harmadszor is munka.

— így van. Ahogy jöttek a sikerek.

újabb meghallgatásokat hirdettünk. Kialakult egy nyolcvan fős csapat, de mellettük még sokan beugrottak kisebb feladatokra. Nőtt az elvárás velünk szemben, mi is igyekeztünk színvonalasabbá tenni előadásainkat.

— A Mandala névvel nem csak a dalszínház előadásaival kapcsolatban találkozhattunk...

— A Mandala Nyárra gondolsz? A hagyományteremtés és szuperprodukciók idehozása volt a célunk. A korábban lerobbant és senkitől sem látogatott Szabadtéri Színpadon nem kisebb nevek léptek föl, mint Vikidál Gyula, Antal Imre, Tábori Nóra, Hűvösvölgyi Ildikó, olyan darabokban, mint a Macskák, Sybill, Mária főhadnagy. A kapcsolat megmaradt velük, ennek köszönhettük, hogy a későbbiekben nálunk játszott Szerednyei Béla, Hegedűs D. Géza.

— Ismertek, sőt elismertek lettetek?

— Azt hiszem, igen. A szakma sikeres színészei nem kedvük ellenére dolgoztak velünk. Ez nem elbizakodottság, ez tény. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében gyakorlatilag mindenhol jártunk, Debrecenben és Miskolcon külön bérletünk van. Határainkon túl Erdélyben ismernek minket, most készülünk Kárpátaljára. Nantes- ba és Kölnbe is hívtak, de nem volt pénzünk, hogy eleget tegyünk a meghívásnak.

—Sikerekről, örömökről beszélgettünk. Ejtsünk szót a nehézségekről is!

— Visszatérnék az induláskor kitűzött célhoz. A dalszínházat amatőrökkel képzeltük el, és így gondoljuk ma is. Fejtörést és ma már komoly gondot okoz, hogy a gazdasági és technikai hátteret is amatőrök teremtik meg. A fényes, a hangos, az ügyelő, egyszóval mindenki kedvtelésből, ingyen dolgozik. Ha akiszolgáló személyzet nem profi, a többmilliós technika kezelése, gondozása megoldhatatlan. A város és a megye segített, mi is éjjel-nappal pályáztunk, de mára a helyzet tarthatatlan lett. Világossá vált számunkra, ha a Humán Bizottság pozitív döntést hoz, tovább tudunk dolgozni, ha nem... megszűnik a Mandala Dalszínház. Nem hisszük el, hogy minden eddigi erőfeszítésünk eltűnik a semmiben. A jövőt tervezzük, dolgozunk, próbálunk, elmegyünk oda, ahová meghívnak, és bízunk a döntést hozókban.

Bódis Gábor ezt már elmenőben mondja, indul a társulat Fehérgyarmatra.

Kár lenne értük... A város, a megye színjátszása szegényebb lenne a Mandala Dalszínház nélkül. Reméljük, a Humán Bizottság is tudja ezt, és sok örömet szereznek még a közönségnek előadásaikkal.

Gincsó

Bár véglegesen csak jövő év tavaszán adják át, már megkezdődött a tanítás az új iskolában Mérken. A közel 60 milliós beruházással épülő intézményben jelenleg 220 kisdiák tanul. A pedagógusok munkáját korszerű nyelvi labor és zárt tv-lánc segíti Kép és szöveg: Szamosi István

Pályázó tűzoltók

— Most ünnepeli fennállásának 110-ik évfordulóját a Cégbíróság által is bejegyzett Tiszavasvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület — mondja Erdélyi Attila, az önkormányzat igazgatási osztályának tanácsosa, az önkéntes tűzoltók parancsnoka.

—Mutassa be, kérem, az egyesületet!

— Tiszavasváriban még nem alakult állami tűzoltó parancsnokság. Mi hetven- ketten vállaltuk, hogy napszaktól függetlenül bármikor felvesszük a harcot a „vörös kakassal”, tizennégyen a gyengébb nemet képviselik. Folyamatosan gyakorlatilag csak a csapat 50 százaléka „harcol”, a többiek nyugdíjasok, inkább tiszteletbeli tagok. Négyen, ők a gépkocsivezetőink, főállású munkatársak. Hu- szonnégyórás váltásban egyikőjük éjjelnappal készenlétben áll, várja a polgár- mesteri hivatalban a bejelentéseket. Az ügyeletes kolléga riasztja kézi URH adóvevők segítségével — otthon, vagy a munkahelyen — a többieket, és szinte azonnal indulhatunk tűzhöz, balesethez. Négy-öt embernél kevesebb nem vonul. Természetesen a riasztásunk után értesítjük az állami tűzoltóságot, és ők is jönnek a helyszínre.

—Milyen volt az idei forgalmuk?

— Eddig közel hatvan risztásunk, vonulásunk volt, majd' kétszer annyi, mint tavaly egész évben. Sajnos velünk is szórakoznak, néhány esetben vakriasztás is kaptunk. A száraz nyárnak és az emberi felelőtlenségnek köszönhetően harminc

alkalommal avar- és tarlótűzhöz vonultunk. Közúti balesetnél hétszer, a városban lakóház és melléképület tüzénél nyolc alkalommal volt szükség segítségünkre. Szerencsére sok esteben magunk is meg tudtuk oldani a gondokat.

— Úgy tudom, nem csak Tiszavasváriban dolgoznak.

— A nyári aszály során volt elég dolga az állami tűzoltóságnak, így a közeli településeken — Tiszalök, Tiszadob — is dolgoztunk. Egyébként is riaszthatnak minket e települések nyugodtan. Az önkormányzatok, ismervén szűkös anyagi helyzetünket, minden lakosuk után tíztíz forinttal támogatják az egyesületet.

— A pénztelenség ellenére felszerelésük folyamatosan bővül.

— Az önkormányzattól ebben az évben fenntartásra 600 ezer forint támogatást kapunk, mi azonban többet szeretnénk, hiszen sokszor testi épségünket, életünket kockáztatjuk. A négy főállású kollégánk magasabb fizetést éredemelne. Új eszközeink nagy részét pályázatok útján nyertük. Tavalyelőtt így sikerült az IFA mellé egy Ford Tranzit kisteherautót vásárolni. Az előző évben több mint 800 ezer forintot nyertünk, amiből a közúti baleseteknél jól használható feszítő-vágó berendezést vettünk. Az idén egymillió forintot fordíthatunk a műszaki mentőkocsink felszerelésének a bővítésére. KvZ

Művészképzés

Vasúti ősz

Már az állomáson fel lehet mérni a terepet. Akár egy számháborúnál, ki merre fusson és hová rejtőzzön. Amíg a fagyos vágányokon bekúszik a reggeli vonat, a lassulással arányosan már ki is lehet számolni, hogy ki kivel kerül egy vagonba. Szőke nő nyomul a nemdohányzó oldal felé. Érdekes, de ilyenkor nem ül egy ismeretlen férfi a nő mellé, s fordítva... na úgy még inkább nem! Először én ülök le, ő pedig a mellettem lévő hellyel szemközt foglal helyet. Én ránézek, az ő tekintete pedig végigfut rajtam. Na nem tetőtől talpig, hosszában, csak úgy, keresztben. Átnéz rajtam, mintha egy külvárosi drapéria lennék. Hiába, Michelangelo Dávidja Firenzében van. Mit is keresne a záhonyi gyorson?

Új legény lépdel peckesen, majd leül a lány mellé. Nehezen férnek, vállas gyerek. A társa cingárféle, mellém telepszik. Ő is átellenesen hunyorog a szőkeség felé, azaz csak ő, mert én már lemondván a külcsínes szépségről, inkább a párás ablaküvegen nézek kifelé.

A szőke hölgy beletemetkezik az olvasmányába. Ma jelent meg a Kiskegyed. Hűha! Talán mégsem kell ide Freud! A tagbaszakadt azért tovább bámul, s amikor nem, akkor együtt olvassák a kis színest. Néha egészen szemtelenül a lány arcát vizslatja, ő idegesen felnéz, elcsavarja a fejét, kifelé bámul. Vérvörös rúzzsal kihúzott száján megtörik a felkelő nap fénye, lám, a nap is felfedezte őt. A cingár sem rest, ő is igyekszik. Ostromállapot másodosztályon.

A kalauz jő, megint megállunk. Valahogy nem megy ma az ismerkedés. Ha nem, nem. Na, azért bámulni csak lehet. Igyekszünk, szemtelenül, Delonként.

És lön is hatás! Na végre! Egyszer- csak mosolyra görbül „nőnk” szája, csak valahogy mégis furcsán néz. Azért mi kutyamód diadalittasak vagyunk. Főleg a másik kettő. Ajjaj! Elsötétül a világ. Egy hatalmas váll ereszkedik közénk. Először csókkal üdvözlik egymást, majd próbálja, de alig tudja a karjáról lehámozni az XXL-es kabátot.

Izomgép. Nagy „állat”. És lám, e furcsa, nagydarab jelenség valahogy megvilágította a mi elménket is. A rúzst lecsókolja valaki, de a természet az örök.

Mi pedig átszellemült arccal gyönyörködünk a tájban, s számoljuk az elsuhanó fákat. Nem hiába, gyönyörű l az ősz! Varga Attila J

Nyíregyházán a Művészeti Szakközép- iskola mint önálló intézmény az 1987/1988- as tanévben kezdte meg működését. Az országban ekkor három képző- és iparművészeti és tizenegy zenei szakközépiskola működött. Az elmúlt években több tanuló nyert felvételt a Képző- és Iparművészeti Főiskolára, valamint a Zeneakadémiára. Működéséről, az elmúlt tanévben elért eredményekről Simon Györgyné igazgatóval beszélgettem...

— Melyik hónapban tartják az alkalmassági vizsgát?

— Az iskolánkba történő jelentkezés és az alkalmassági vizsga megelőzi az egyéb középiskolába történő jelentkezéseket, a tanulók ettől függetlenül más iskolába is jelentkezhetnek. A zenei tagozaton előmeg- hallgatásokat is tartunk, ennek időpontja rendszerint december-január hónap. A felvételi vizsgát a zenei, az iparművészeti és képzőművészeti tagozaton február és március hónapban.

— Milyen szakokat oktatnak az egyes tagozatokon?

— A képző- és iparművészeti tagozaton alkalmazott grafika, kerámia, gobelinszövő, üvegműves, szobrász-bronzöntő, bőrműves, fotóillusztrátor, díszítőszobrász, díszlet- és látványtervező szakokat. Zenei tagozatunkon fafúvós, rézfúvós, vonós, zongora, ütő, gitár, zeneelmélet és szolfézs tanszak működik.

—Ha a végzős diák úgy dönt, hogy nem tanul tovább, milyenek az esélyei az elhelyezkedésre?

— A zeneművészeti tagozaton végzetteknek szimfonikus zenekarokban, művészeti együttesekben, művelődésszervezői és kulturális területeken, színházi zenekarokban jut hely. A másik két tagozaton végzetteknek is van esélyük: nyomdában, reklámtevékenységet folytató cégeknél, kulturális intézményekben kapnak állást, de az itt szerzett ismeretek alapján egyénileg is tudnak dolgozni. Egy-két év múlva azonban ezek a növendékeink is megpróbálkoznak a továbbtanulással.

— Milyen a diákok tanulmányi átlaga?

— Az elmúlt tanévben 4,06 volt, a szakmai tárgyakból néhány tizeddel jobb eredményt értek el.

—Melyik versenyen értek el jó helyezést?

— A Dél-Afrikában megrendezett Nemzetközi Népzenei Versenyen a Muzsikás együttes tagjaként Kazár Ti- ciána szólóének kategóriában ezüstdiplomát kapott. Az

országos rézfúvós- és ütőversenyen Bakó Levente (trombita) II. helyezést ért el. A Vácon megrendezett Liszt és kora országos zongoraversenyen Asztalos Enikő külön- díjban részesült. Az országos gitárversenyen Bállá Adrián második lett.

Az országos fotópályázaton, Pécsett, valamennyi fotóillusztrátor szakos növendék eredményesen szerepelt, így a nyíregyházi lett a legeredményesebb azok között az iskolák között, ahol rendszeresen folyik fotóoktatás. Pucsok Andrea, és Cseh Gabriella I., Gajdos Viktória és Bán Réka II., Szőke Emese és Szűcs Enikő III. díjat kapott. Emellett megbízásokat kapunk oklevelek, plakátok, domborművek tervezésére, kivitelezésére. Az elmúlt évadban növendékeink készítették el a Móricz Zsig- mond Színház Mumus című mesejátékának jelmezterveit.

— Adottak-e az eredményes oktatáshoz a személyi és tárgyi feltételek?

— Vannak gondjaink a tárgyi feltételek

biztosítása terén. A zenetagozat épületében nagy az áthallás az egyes szaktantermek között. A képző- és iparművészeti tagozaton a közismereti tanítás terén helyiséggondjaink vannak. A személyi feltételek biztosítottak, a képző- és iparművészeti tagozaton a jövőben szeretnénk művészettörténészt alkalmazni. Az intézetnek minden évben gondot jelent a hangszerárak rendkívüli mértékű emelése, az anyagárak növekedése. Sóstón szobrászműtermet kellene kialakítani. Sikerült néhány problémát megoldani. Új tantermeket alakítottunk ki, a könyvtárat is bővítettük. Hajdú Gabriella