Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-19 / 178. szám
MAGAZIN UJ KELET 1994. október 19., szerda Falánk fullánkosok Nem csak hemyóinvázió volt ezen a nyáron, a darazsak is túlzottan elszaporodtak. A szőlőskertekben, gyümölcsösökben még érthető is, hogy sok a darázs, most azonban a városi, nagyvárosi emeletes házakba is beszemtelen- kedtek, soha nem látott létszámban. A piacon az édes szőlősládák körül valósággal hemzsegtek. Feldagadt arcú árus panaszkodik: orvoshoz kellett szaladnia, mert a szeme sarkába csípett egy falánk fullánkos. Kétéves Andris unokám szülinapi tortája körül lebzselt egy szemtelen darázs. Apja papírral lecsapta az asztalra. A kisfiú egy pillanat alatt odanyúlt, s az a hüvelykujjába csípett a fullánkjával. Lett nagy sírás-rívás, duplájára dagadt az ujja, vöröslött és nyilván fájt, mert sokáig sírdogált. Pedig a gyerekeket mindig arra tanítjuk, hogy nem szabad a darazsakat bosszantani és elzavarni, ha az ember közelébe jönnek, mert ha kapkodunk, akkor támadnak. Ám mégis megmarják az embert, ha hirtelen mozdulattal véletlenül, akaratlanul megérintjük őket. Marásuk égő, kellemetlen érzés, pillanatok alatt bedagad a helye, tenyérnyi nagyságú piros foltot hagyva, ami csak napok múlva gyógyul meg. Aki pedig szőlőszemmel együtt lenyel egy darazsat, az nagy veszedelembe kerül, ha a torka bedagad, nem tud lélegezni. Egyes emberek, allergiások, szívbetegek, jobb, ha orvoshoz fordulnak darázscsípés esetén, mert az ő szervezetüket jobban megterheli ez a méreg. A kiskertek gazdáinak is veszedelmes ellensége a darázs, hiszen az egész évi munkájuk tetemes része kárba vész. Erős rágóikkal a szőlőszemeket kivágják, s kiszívják a nedvéi. Szőlőlugasunkon a fölső fürtöket teljesen lecsupaszították, csak a csumája maradt meg. Az öreg körtefa édes gyümölcsét szintén teljesen tönkretették, mert a megbontott gyümölcs hamarosan rothadásnak indul, lepotyog, és értéktelenné válik. A darazsak azért is veszedelmesek, mert élelmük nemcsak a szőlő, a gyümölcsök fogyasztásából áll. A fehérjéket is kedvelik, vagyis döglött legyeket, méheket, apró rovarokat, azok bomló tetemeit eszik, utána beszállnak a konyhába, a húsra és más élelmiszerre. Nem nehéz elképzelni, hogy ezáltal mindenféle betegséget, hasmenést stb. terjesztenek. Olyan erőszakosak, hogy étkezéseink közben is kellemetlenkednek, ételeinkre, tányérunkra szállnak. Az életmódjukat kell megismernünk ahhoz, hogy védekezni tudjunk ellenük. A darazsak nem „gyűjtögetnek”, tárolnak élelmet, mint a méhek: egyik napról a másikra élnek! így aztán a dolgozó, munkás darazsak nem vészelik át a telet, elpusztulnak. Csak a fiatal anyák maradnak meg. Ezek azután tavasszal az utódok számára sejteket építenek, fás, rágcsált anyagokból a nyálukkal hozzák létre a hártyavékony falú sejteket, amiből a többsoros fészek épül. Többnyire a háztetők belső falán, de földben, résekben, odúkban, faanyagok között találhatók ezek a „bölcsők”. A kikelő darazsak 300-500 méteres körzetben mozognak. Védekeznünk kell ezek ellen a hasmenést és egyéb betegségeket terjesztő darazsak ellen! Elsősorban a fészkeiket kell felkutatni, megkeresni a ház körül, a tető alatt és ahol csak fellelhető. Hűvösebb reggeli órákban és esős időben a sejtjükön ülnek a munkásdarazsak. Ilyenkor kevésbé mozgékonyak, dermedtek. Tisztes távolból léccel nyomjuk szét a fészket. Ritkíthatjuk csalis üvegekkel is a ház körül ezeket a nemszeretem rovarokat. Köny- nyű citromos vagy más flakonba töltsünk pár ujjnyi sört vagy ecetes vizet, egy-két édes szőlőszemet is elnyomhatunk benne, hogy az illata még jobban csábítsa oda őket. A falánk fullánkos beleszáll, teleszívja magát, azután az üveg falán már nem tud kimászni, a szárnya is ragacsos lesz, s a sorsa megpecsételődik. Kössük föl 1-2 méter magasságban a lugasra, a gyümölcsfára ezeket a csalikat. Egy hét alatt száz darazsat is megszámolunk egy-egy üvegben. Ilyenkor cserélni kell a tartalmát. Persze, ezzel csak ritkítani tudjuk a számukat, mert elszaporodásuknak bizonyára más, biológiai oka van. (MTI-Press) „Kicsit pszichológus" Ez a kedves kis csöppség éppen ma egyéves. Boldog születésnapot kívánunk, Szikszai Erika! Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. Örökségünk II. Szamostatárfalva a szamosháti községek egyik, már a XII. század végén létező települése. Említésével már a Vára- di Regestrumban is találkozhatunk, mint a Gut-Keled nemzetség birtoka. Nevét valószínűleg e nemzetség Tatár nevű tagjáról kaphatta. A mintegy 400-500 lakosú kis község éke a XII. században épült késő árpádkori református templom, mely a tájegységre jellemző téglatemplomok közül többszínű felületével tűnik ki. Ugyanis a piros és a túlégetés miatt feketére színeződő tégla felváltott rakásával különeges színhatást értek el. A templom téglaépítészeti technikája magas szintű folklórról tesz tanúbizonyságot. Az épületet 1758-ban felújítják. Az átalakításról az eredeti deszkamennyezet felirata tanúskodik, mely a XIX. században, a mennyezet kékre festésével eltűnt. A középkori kis templommal immáron sroros egységet alkotó fa haranglábat az 1600-as években állították. A számos katasztrófát és restaurálást átvészelt épületet — melyről Römer Flóris is így ír: „Ezen cukrászi művet valóban valami üvegharang alatt kellene az utókor számára fenntartani.” — 1965-ben állíttatja helyre az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség. B. K. A pszichológus ellentmondásos helyzetben érezheti magát embertársai körében. Ennek egyik forrása a feléje irányuló elvárások. A nehezen nevelhető gyermek szüleitől a lelki betegeken át a haldoklók hozzátartozói és sokan mások tőle várnak tanácsot, vigaszt, gyógyulást, és közben irreális tudással és hatalommal ruházzák fel magukban. Ez a „tisztelet” mégis könnyen átcsap elégedetlenségbe, haragba, hiszen pontosan az irreális elvárások miatt gyakoribb a csalódás. Nem kevesen a saját megoldatlan konfliktusaik miatt — védekezésből — „hülyeségnek” minősítik és elutasítják a lelki dolgokkal való foglalkozást és a pszichológus értelmezéseit. Kétféle viselkedés figyelhető meg az emberek őszinteségével kapcsolatban is. Vannak, akik órákon át mondanák a panaszaikat, szinte „gyónnak” a pszichológusnak, legmélyebb titkaikat is elmondják, sőt saját hibáikat sem szépítik. Mások pedig szinte rettegnek attól, hogy az értő szem esetleg a lelkűkbe lát, gondolataikban olvas. Némelyek megmásítják a dolgokat, nem kevesen elhallgatják a lényeget, szebb színben próbálják feltüntetni magukat. Az emberek többsége elismerően nyilatkozik arról, hogy a pszichológusnak „igen érdekes a munkája”, és méltányolják, „mennyi életsorsot ismer”, és egyáltalán „csodálatos, hogy ránézésre is meg tudja ítélni az embereket”. Érdekes, hogy egy pszichológussal való (főleg társaságbeli) találkozáskor mégis kevés ember mulasztja el hozzátenni: „egy kicsit én is pszichológus vagyok”, hiszen „emberekkel foglalkozom a boltban”, „tudni kell bánni a beoszTudományos kishirek Fogyasztó illatszerek A szaglás a leginkább nélkülözhető érzékszervünk állítólag így vélekedett Imanuel Kant, a nagy német filozófus. Amerikai Kutatóorvosok most bizonyítékokat szolgáltattak e vélemény cáfolatára. Az Illat- és ízkutató Alapítvány — mert ilyen is van Amerikában — újabb vizsgálatsorozatot finanszírozott, és ebből meglepő megállapítások születtek. Csak két példa: egyetemi hallgatók, akiknek virágillattal bepermetezett helyiségben kellett különféle feladatokat megoldaniuk, 30 százalékkal jobb teljesítményt nyújtottak, mint szagtalan szobáknál! dolgozó társaik Azt is megfigyelték, hogy azok, akik valamilyen okból elvesztették ízlelő- és szaglóképességüket, rövid idő alatt meghíztak, és fordítva, azok a kövérek, akiknek például alma,- banán- vagy mentaillattal telített szobában kellett ebédjüket elfogyasztani, fél év alatt jelentősen lefogy tak. Lehetséges, hogy a migrénben és depresszióban szenvedőkön is lehet segíteni illatterápiával Hogyan szabadulhatnánk meg a sugárzó hulladékoktól? A New Scientist szabadalmi rovatában orosz feltalálók érdekes elképzeléséről, illetve ennek szabadalmaztatásáról olvashatunk Tervük lényege: átalakított Szo- juz-rakéta segítségével a sugárzó anyagokat tartalmazó konténereket először Földkörüli pályára állítják, majd onnan pótlólagos rakétákkal a világűr távoli térségeibe repítenék, ahonnan sohasem térhetnének vissza a Földre Ha az indítás esetleg nem sikerülne, a konténerek — amelyeket folyékony nitrogén hűtene és különleges lítium- ötvözQtből készülnének — semmiféle röntgen- vagy neutrosugárzás kiszivárgását sem tennék lehetővé. Ejtőernyővel ereszkednének a Földre, hogy azután megismételhessék az indítást. Eddig a oroszok kimerüli sóbányák mélyén helyezték el a konténereket. A hulladék azonban az évek folyamán olyan sok hőt termelt, hogy a kőzetek felmelegedtek, a tartályok deformálódtak. és a hegesztések egy része is felengedett. (MTI-Press) tottakkal” stb. A „nagyon pszichológus”-t kissé boszszantja ez, hiszen a szakmája és a saját (sok éven át szerzett) tudása, tapasztalata lefokozását érzi abban, ha bárki — megfelelő végzettség nélkül — így nyilatkozik. Mindenesetre a szakmájából eredő „kíváncsisággal” megpróbálja megérteni ennek a jelenségnek a mélyebb okait. Az egyik ok az emberi személyiségben rejlik, melynek egyik fontos hajtóereje a tudásszomj, egy másik az uralkodási vágy. Mindkettő arra sarkallja, hogy minél többet tudjon meg az emberekről — azért, hogy befolyásolni tudja őket. Az amatőr lélekbúvárok ezt meg is próbálják mindennapi kapcsolataikban, és ezt pszichológusi tevékenységnek minősítik. így ugyanis fontosabbnak érezhetik ezt és vele együtt saját magukat is. A másik okot maga a pszichológia tudománya termelte ki. Mivel tárgya az emberi gondolkodás, érzelmek, döntések, viselkedés, társas kapcsolatok stb. — tehát a legközvetlenebb, mindennapos emberi környezetünk és saját magunk —, logikus, hogy az emberek nagy része ebben rengeteg tapasztalata birtokában otthonosan mozog, és minden lelki jelenségről van valami képe, minden emberi megnyilatkozásról kialakított bizonyos véleményt. Ennek alapján úgy érzi, kompetensen szólhat hozzá mindezekhez a témákhoz. „Ösztönös” pszichológusok valóban vannak. Legnagyobbjaik egyenesen zseniknek mondhatók. Ők azok az írók — például Dosztojevszkij, Stendhal, Hemingway —, akik „hivatalos” pszichológiai tanulmányok nélkül is megragadtak, felfedeztek és hitelesen ábrázoltak valami újat az emberi lélek finom rezdüléseiből, a társas kapcsolatok törvényszerűségeiből. A közemberek, középvégzettségűek, szakmunkások közt is sok olyan személlyel találkoztam, akiknek erős érdeklődésük és egyúttal igen jó érzékük volt a belső, tudattalan lelki folyamatok és a viselkedési törvényszerűségek megértéséhez. Az „igazi” pszichológus rendszerezett tudását és integrált tapasztalatait meg egyéb személyiségjellemzőit és készségeit nem pótolja a laikusok ösztönös érzéke. Az viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a legjobb pszichológus sem lenne képes a legkisebb diagnosztikai és gyógyeredmény elérésére sem, ha ebben nem működnének közre maguk a lelki betegek és a segítő hozzátartozók a maguk pszichológiai érzékével, gyógyulásvágyával és jó szándékával. (MTI-Press) Kettecskén: egyikőnk fekete, másikunk zsemleszínű. Gazdi nélkül, árván élünk. Most átmenetileg az állatotthon ad menedéket nekünk, de mi lesz később? Jön a tél, nem akarunk magunkra maradni!
