Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-18 / 177. szám
UJ KELET — MAGAZIN 1994. október 18., kedd 7 Ugye, milyen szeretni való vagyok? Bárcsak mindig élvezhetném az ölelő' karok melegét. Jelenleg a sóstóhegyi állatotthon lakója vagyok. Türelmes, megértő gazdira várok Ez a kép még a februári farsang idején készült. A kis apród ötéves, és Kónya Évikének hívják Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. GAZDIT Állatbarát Alapítvány, Sóstóhegy, Fekete-dűlő keresünk! Aforizmák a televízióról Mi mindent láthatna az ember, ha nem nézné a televíziót. A televízió a technika képmutatása. A televízió olyan, mint a sósmogyoró, az ember nem tudja abbahagyni a mogyoró rágcsálását. A televíziózás a világ egyetlen altatója, amelyet a szemünkön át veszünk be. A tv elrabolja az ember fél életét. Nem tudom megérteni, hogy a televízióban miért kémek folyton bocsánatot a műszaki hibákért, de sohasem a műsorokért. A tévéprogram akkor javul majd, ha a készülékek kikapcsolásakor a kattanást meghallják a stúdióban is. ...amit már eddig is nagyon jól tudtam, hogy jelentős tényező a betegségek visszaszorításában. A baktériumok, vírusok terjedését legkönnyebb a környezeti ártalmakkal magyarázni. Hivatkozunk is néha végletesen változó időjárási viszonyokra, a bennünket elárasztó mérgekre, ismeretlen mellékhatású vegyszerekre, amelyek jelentősen csökkentik szervezetünk ellenállóképességét. Ez igaz. Ellenben az is, hogy nem egyedül környezetünk a felelős. Egy neves amerikai orvosi szaklap szerint — többéves vizsgálat alapján — a mindennapos fertőzéseknek, melyek időnként halmozottan fordulnak elő, legalább kétharmadát el lehetne kerülni a rendszeres kézmosással. Civilizált országokban az üdvözlés egyik megnyilvánulása — még idegenek között is — a kézfogás. Az Egészségügyi Világszervezet tanulmánya szerint sok ember napjában csak egyszer mos kezet, és ezt általában reggel teszi. Sajnos sokan vannak olyanok is, akik napokon át nem mossák meg a kezüket. Bakteriológusok és virológusok bizonyítani tudják, hogy az üdvözlő kézfogással rengeteg baktérium és vírus kerül át egyik emberről a másikra. Vigyázzunk, még a cseppfertőzés útján terjedők is! Ezek szerint indokolt, hogy szoktassuk magunkat az ésszerű kézhigiénéhez: étkezés előtt és utána, WC-használat előtt és utána, munkából hazaérkezve — bőrünk igényéhez igazodva, lehetőleg krémszappannal — mossunk kezet! A kézmosás különösen indokolt, ha olyan emberekkel voltunk együtt, akik valamilyen fertőzésben szenvednek. F. Sipos A kézmosásról hallottam... Magyar személyek a világ bélyegein Közeledik 1996, honfoglalásunk 1100 éves évfordulója. A kerek évforduló egy kicsit összegzés, számvetés is a magyarság számára. Mit értünk el? Mit adtunk át, és mit kaptunk a világtól? Ki gondolná, hogy egy hobbi, a bélyeggyűjtés is mennyi meglepetést, mennyi érdekeset tartogat, melyet mások közvetítenek rólunk egy nagy hatású szószóló, a postabélyeg révén. Földünk mintegy 180 országa közül egy sem dicsekedhet azzal, hogy róla és vele kapcsolatosan mintegy ezer darab különféle postabélyeget adtak ki. Persze az igazsághoz tartozik, hogy hírességünk mellett jó részben a 20. századi nemzeti tragédiánk, Trianon is hozzájárult ehhez a sajátos világelsőséghez. A rólunk más országok által kiadott bélyegeket hungarikéknak nevezzük, vagyis magyar vonatkozású postabélyegeknek. A magyar vonatkozású külföldi postabélyegeknek nagy csoportját alkotják azok, amelyeket a magyar születésű és származású jeles személyekről adtak ki. Ebbe a körbe legalább 180-200 bélyeg tartozik mintegy 40 kiváló hazánkfiához kötődően. Első királyunktól, Szent Istvántól kezdődően ez a sajátos tároló napjainkig vezet, benne szentekkel, politikusokkal, írókkal, művészekkel, tudósokkal és sportolókkal. A teljesség igénye nélkül vegyük sorra ezeket a minigarafikákat, az ábrázolt személyeket. Friss tényként ismertetve, hogy az olasz posta a Kossuth-centenári- um évében adta ki a maga „magyar” bélyegét. A magyar szentekről kiadott bélyegek egyikét a Vatikán adta ki 1971-ben, Szent István születésének 1000. évfordulójára. A bélyegkép az első királyunkról megmaradt egyetlen hiteles ábrázolás alapján, az 1031 -ben készült koronázási palástról való, melyet István felesége, Bajor Gizella hímzett udvarhölgyeivel miseruhának. Szent Erzsébet (1207-1231.) a katolikus világ egyik legismertebb női szentje. II. Endre magyar király és Gertrudis gyermekeként született Sárospatakon. Halála után már négy évvel, 1235-ben szentté avatták. Németország többször, Portugália és több dél-amerikai ország, sőt Femando Póo szigete is adott ki róla bélyegeket. Ismeretes, hogy Lengyelországban nagy a kultusza boldog Hedvignek (Jadwiga), aki Nagy Lajos királyunk halála után a lengyel trónt örökölte. Úgy ment férjhez a litván nagyfejedelemhez, ha a pogány litvánok a keresztény hitre térnek. Síremlékét a krakkói székesegyházban láthatjuk. A lengyel posta 1938-ban és 1964-ben, születésének 600. évfordulójára adott ki bélyeget róla. Gazdag a magyar múlt sorsforduló eseményeit, forradalmait reprezentáló külföldi bélyegek sora is. A román posta Budai Nagy Antalról és társairól három bélyeggel is emlékezett a felkelés 520. évfordulója kapcsán. Hunyadi János halálának 500. évfordulóját méltatja a román posta 1956-os kiadású szelvényes bélyege. A szelvény Vajdahu- nyadot ábrázolja, a portréról pedig, mint olvashatjuk, Joan de Hunedoara néz ránk. Báthori István erdélyi vajda 1576-86. között lengyel király is volt. A lengyel posta a nagy királyról 1938-ban két változatban, 1970-ben pedig a portréját ábrázoló szelvényes festmény-bélyeggel emlékezett meg. Az ország háláját, figyelmét, nagyrabecsülését bizonyítja, hogy több lengyel bélyeg jelent meg a Báthori nevű tengerjáró hajóról és a Báthori nevét viselő kohászati üzemről. Kossuth Lajosról (1802-1894.) az USA négy- és nyolccentes bélyegeket adott ki a nagy politikus és hazafi halálának centenáriumára. Közismert, hogy Kossuth a szabadságharc leverése után az Egyesült Államokban is hirdette a magyar ügy igazát. Ami pedig az olasz megemlékezést illeti, ismeretes, hogy a nagy magyar politikus élete utolsó szakaszát Torinóban töltötte, ott is halt meg „turini remeteként”. A görög posta azzal köszöntötte 1956-os forradalmunkat, hogy 1959-ben két címletű bélyeget adott ki Nagy Imre portréjával. A dél-amerikai államokban szokás, hogy a hozzájuk látogató államfőket bélyeggel köszöntik. így történt, hogy a perui posta 1976-ban Losonczi Pálról bélyeget adott ki. Gazdag a világ országainak bélyegkiadása a magyar tudomány, művészet és sport reprezentánsait illetően is. Semmelweis Ignácról (1818-1865.), az anyák megmentőjéről az osztrák és a volt NDK postája is megemlékezett. Bolyai Jánost (1802-1860.), halálának centenáriumán, a román posta tisztelte meg bélyegkiadással, hiszen Erdélyben született, s életének nagy részét ott töltötte. Ugyancsak a román posta adott ki emlékbélyeget Petőfi Sándorról és Ady Endréről. Petőfiről az egykori szovjet posta is megemlékezett, mint ahogy kiadtak egy bélyegetMunkácsy Mihályról, valamint Liszt Ferencről is. Nagy zeneszerzőnk egyébként más országok katalógusaiban is szerepel, így például az Arab Emírségekben lévő Ajman bélyegblokkal adózott Liszt Ferenc emlékének. Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunkat a mongol posta köszöntötte szép rajzolatú bélyeggel. Természetesen még számos híres személyünk portréja szerepel a külföldi bélyegeken, így Lehár Ferencé, Nobel- díjas tudósainké és másoké. A külföldön kiadott magyar vonatkozású bélyegeket több százezres, de inkább többmilliós példányban bocsátották ki, ami azt jelenti, hogy a világ sok országába eljutottak, elvitték hírünket a múlt és a jelen megszemélyesítői révén. Ha a bélyeg egy adott ország követe, akkor ezek a bélyegek a magyar szellem külföldön akkreditált képviselői. Nagy László Mese gyerekeknek A szarvasagancs Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két király. Ezek nagyon szerettek vadászni. Űzték is a vadakat, amikor csak tehették, az erdeikben. Történt egyszer, hogy a fehér király egy szép szarvast vett üldözőbe, s a nyilával eltalálta. — Megvan! — kiáltotta örömmel a kíséretének, de ugyanúgy kiáltott fel a szomszédos fekete király is. A két király, mikor meglátta egymást, illendően köszönt, de a szarvason összevesztek. — Az enyém! íme, itt van a nyílvesszőm! — mutatta a fehér király. — Az én nyílvesszőm pedig ott van a másik oldalában a szarvasnak! — mutatta a fekete király. — Hát legyen a tied a szarvas bőre, az enyém pedig az agancsa! — mondta a fehér király. — Nem, nem! Tied legyen a húsa, bőre, s enyém legyen az agancsa! — szólt a fekete király. — Nem adom az agancsot!— mondta a fehér király. Még eldicsekednél a veres királynak, hogy te lőtted. Ismerlek, jómadár, hogy milyen dicsekvő vagy! — Te vagy a dicsekvő! Meg a szarvasagancs is az én országom határán belül van! Úgyhogy a tied csak a bőre — kiáltotta mérgesen a fekete király. Összevesztek, hajba kaptak, a kísérők összecsaptak, s végül a fehér király vitte haza a szarvast, mivel az ő kísérői többen voltak. A fekete király nem nyugodott bele a történtekbe. Hazaérve lóra ültette a seregét, s indultak Fehérország felé. Ám ott is riadót fújtak a kürtök, s az ő seregük is megindult a határ felé. Amikor ott találkoztak, a mezőn nagy csatát vívtak, de egymással nem boldogultak. Kinek füle maradt le, kinek lába sán- tult. így, amikor este lett, zúgolódott a fehér sereg. Gábris vitéz mint hangadó megmondta, a szarvasért nem csatáznak hiába. Át is ment a fekete sereghez, s az ottani vitézek is ugyanúgy gondolkodtak, mint a fehérek. Mit beszéltek, mit nem, de reggel hiába szólította csatába a kürt a seregeket, azok bizony nem mozdultak. Csak Gábris vitéz lovagolt oda a meglepetten álló két királyhoz. — Nem harcolunk, nem vérzünk szarvasagancsért! — mondta. Hanem, egyezzenek meg király uramék! Legyen az egyik évben felségednél, fekete király, másik évben pedig felségednél, fehér király. — Igazad van, Gábris! — mondta a fehér király. Vidd hát, komám, fekete király, ha már érte jöttél. S esztendeig legyen nálad, akkor majd visszahozod. — Úgy lesz, fehér komám! — mondta a fekete király, s elszégyellték magukat, hogy olyan semmiségért, mint a szarvasagancs, képesek voltak egymás ellen háborúzni. A két sereg megörült a békének, de kijárt a dicséretből Gábirs vitéznek is, akinek köszönhető volt a béke, mert több esze volt, mint a két királynak együttvéve. Budaházi István
