Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-14 / 174. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. október 14., péntek 3 Mindenkinek érdeklődése szerint Bortolvajégetés — A közművelődéssel való kapcso­latunkat meghatározza, hogy a férjem és én is színészek vagyunk, ezt minden­képpen kihasználjuk a rendezvényeink szervezésénél — mondja Buzogányné Vona Éva, a máriapócsi művelődési ház igazgatója. — Ennek köszönhető, az idén nyá­ron már második alkalommal rendez­tük meg az országos színjátszótábort. Ebben az évben is az ország szinte min­den részéből voltak itt középiskolás gyerekek. Közülük sokan már vissza­térőként jöttek el. —Mit lehet csinálni egy ilyen tábor­ban? — A fiatalok ismerkedtek a külön­féle stílusirányzatokkal, a színész­mesterséggel, gyakorolták a beszéd­művelést, a táncművészetet, ezen belül a néptáncot, és tanultak mozgáskultúrát is. — Manapság milyen programokkal tudják becsalogatni az embereket a kultúra házába? — Minden korosztálynak igyek­szünk változatos programot biztosítani. Gyermekszínházi előadás —• Csöpp- színház — minden hónapban van, ezenkívül rendszeres a játszóház, zon­gora- és nyelvoktatás. Jól működő klubunk is van, ahol a fiatalok kulturált körülmények között találkoznak egy­mással. A szórakozáson kívül segítünk a szociális problémák megoldásában is. Többek között munkanélkülieknek a helyi vállalkozókkal közösen tanfo­lyamokat szervezünk. Gyakoriak a különféle képzőművészeti kiállítások. Az idősebbeknek pedig nótaesteket tar­tunk. Terveink között szerepel, hogy a fiataloknak egy régi vágyát teljesítjük, létrehozunk egy kondicionálótermet.-— Legközelebb milyen jelentősebb rendezvényük lesz? — Október 15-én egésznapos szüreti mulatságot tartunk a városban. Ez már hagyományos, hiszen harmadik éve rendezzük meg. A délutáni vígságban színes, látványos program vár az ér­deklődőkre. Lesz lovas, hintós fel­vonulás, kecske-, pónifogat, kézműves bemutatók, és bortolvajégetés is. Fellép a Nyírség táncegyüttes és a helyi ál­talános iskola néptánccsoportja. A gye­rekek mustot készítenek, míg a felnőt­tek borversenyen vesznek részt, és ter­mészetesen lehet kóstolni is az elmúlt évi „vinkókat”. A szőlőfürtversenyt borlovag-avatás követi, míg az egész­napos programot az esti szüreti bál zár­ja, a talpalávalót a Zenit együttes szol­gáltatja. —fullajtár — Modern laboratórium Mátészalkán utazni a betegnek Nem kell Új épületszámnyal gazdagodott a má­tészalkai kórház. A tervek szerint felépült egy hotel és egy diagnosztikai tömb. Az utóbbiban kapott helyet a röntgen, a labo­ratórium, négy műtőblokk és a központi sterilizáló. A hotelszámyban sebészetet, traumatológiát, illetve intenzív részleget alakítottak ki. A változásokról Harsányi Imrével, a mátészalkai kórház laboratóriumának osztály- vezetőjével beszélgettünk. — Most már a jelenlegi technikai színvonalnak meg­felelő műszerparkkal rendel­kezünk. Az országban első­ként vezettük be, hogy a kór­ház fekvőbeteg-ellátási terü­letéhez tartozó falvak házior­vosainak közvetlen lehetősé­ge legyen a laborba vizsgálati anyagot beküldeni. A kórház által küldött körjáratos gépko­csi szedi össze a vért, és ahol fax van, ott még aznap délu­tán, ahol nincs, ott másnap kapják meg az eredményeket. — Vagyis a betegnek nem kell Mátészalkára utaznia. — így igaz. A laborvizs­gálatok szakmai profiljának bővítését is sikerült megolda­ni. Például meg tudjuk hatá­rozni a különböző antibioti­kumok mennyiségét, ennek segítségével pedig lehetőség van a gyógyszerek egyénre szabott konkrét terápiás dózi­sainak beállítására. Létszám- bővítést is kaptunk. Öt egyetemi vég­zettségű dolgozik a laborban, az asszisz­tensek száma 27 főre emelkedett, és négy kisegítő fizikai állományú egészségügyi dolgozó van nálunk. — Ez elég? — Igen. Azért elég, mert a munkaszer­vezésben sikerült megoldani azt, hogy az intézet számítógépes információs hálóza­tának részeként laboratóriumi alrendszer épüljön ki, amelyik a kémiai automatákkal, műszerekkel vezetéken kommunikáló ter­minálos hálózat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a vizsgálatkéréseket a számítógép billentyűzetén bevisszük, ezek átmennek az automatákhoz, elvégzik a vizsgálatot, megtörténik az ellenőrzés, és a kész leletek vagy a laborban, vagy ahol kommunikáló osztály van, lehívhatók. Ezzel rengeteg adminisztrációs munkát spórolunk. — Olyan vizsgálatokat is végeznek már itt, melyeket régebben csak Nyíregyházán, vagy esetleg csak Pesten csináltak? — A pajzsmirigy-meghatározásoknál a T4. T3. TSH hormonmeghatározás, a fej­lődési rendellenességek kiszűrésére az alfa foto protein vizsgálatok, vagy például az inzulinszint-mennyiség meghatározása sorolható ezek közé. — Mekkora az új laboratórium? — Erre egy aranyos viccem van: Gor­bacsov elvtárs, jelentem, elkészítettük a világ legnagyobb mikrochipjét!... A labor területe ötszörösére nőtt, de hangsúlyo­zom, nem a méret, hanem a tartalom a lényeg! ELISA-technikákat alkalmazunk a hormonvizsgálatoknál, ami azt jelenti, hogy a több szobányi berendezés helyét fél íróasztalnyi műszer vette át. — Hány ember tartozik a mátészalkai kórház ellátási körzetébe? — Nyolcvanhatezer körül. Sajnos, a Szabolcsban élő emberek egészségi ál­lapota sokkal rosszabb, mint az országos átlag. A másik probléma az, hogy nagyon sok idős, beteg, rossz szociális helyzetű ember él ezen a területen. A kórházból régen haza lehetne bocsátani, a szociális gondozó vinne is neki ebédet, de a vécéje kinn van az udvaron, az ablakon a szél fúj be. és esetleg még tüzelőre sincs pénze. —Ezért kénytelen-kelletlen itt tartják a kórházban? — Manapság ez jellemző. Tipikus példa, hogy a bel­gyógyászatok kihasználtsága 90 és 110 százalék között van, tehát hordágyakon, folyo­sókon, illetve a kórterem közepén fekszik a beteg! — Az építkezés háromne­gyed évet csúszott, és vannak részek, melyek a közeljövőben fognak elkészülni. — Az építkezéssel megbí­zott vállalat tönkrement, ezért újra pályázatot hirdettek, és egy másik cég fejezte be a munkát. Miután az épület ki­vitelezése megtörtént, még ez év júniusában pályázatot írtak ki a labor és a sterilizáló mű­szerein kívül a többi orvos­technológiai berendezésre is, tehát a röntgen, a műtőblok­kok és a fekvőbeteg-osztá­lyok részére. A szerződéseket már megkötötték, ez év no­vemberében és decemberé­ben szállítják a készülékeket és beüzemelik, ’95 januárja és márciusa között pedig az egyes új rész­legek lépnek működésbe. — Mi lesz más, mint eddig? — Az új hotelszámyban kettő- és négy­ágyas szobák vannak WC-vel és fürdőszo­bával ellátva, szemben a jelenlegi osztá­lyokkal, ahol 16 és 8 ágyas kórtermek találhatók, és csak a folyosó végén van zu­hanyozó, fürdőszoba és esetleg két-három vécé. Mindez 30-40 emberre. Nagy lehe­tőség, hogy felépülhetett az új rész, de ezt csak a rekonstrukció első ütemének tekint­jük. A belgyógyászat, nőgyógyászat és a gyermekosztály színvonalassá tétele a következő feladat. Dojcsák Tibor Pillanatkép egy fiatal fotósról Nem vagyok művész! Magas, vékony, barna hajú fiú, ábrándos sze­mekkel, vidám arccal. Az Esze Tamás Gimnázium­ban két éve fejezte be tanulmányait, elvégzett egy videó-felvétel készítői tanfolyamot, aztán egy év után félbehagyott egy művészeti menedzserképző iskolát. Mátészalka várossá nyilvánításának 25 éves évfordulója alkalmából a Szatmár Múzeumban egy fotókiállítás látható a városról. A felvételeket Bácsi Krisztián készítette. — Beszélgettem régebben a Lacival (a múzeum igazgatója), hogy kiállítást szeretnék Szálkán, úgy augusztus környékén. Úgy állapodtunk meg, hogy szálkái városfotókat csinálok reprezentatív jelleg­gel, ezért is lettek a felvételek színesek. Megkeres­tem a polgármesteri hivatal illetékeseit, ők adtak is némi pénzt. A költségek másik felét szponzorok adták. — Mennyibe került? — Ötvenezerbe. Arról volt szó, hogy a nagyte­remben lesz egy fekete-fehér kiállítás régi képek­ből, amiket Farkas Jóska bácsiék csináltak, a kis­teremben nekem lett volna húsz felvételem. Végül a nagytermi kiállítás elmaradt, én kaptam meg a helyet, és húsz helyett negyven fotót állíthattam ki. — Hogyan kezdtél fotózni? — Magamtól. Könyvekből és másoktól — akik értettek hozzá — szedtem össze az alaptudást, most pedig felvettek a Bálint György Újságíró Iskola fotó- riporter szakára. Szerintem a szakma 80 százaléka itt végzett. Tavaly már két-három pesti újsághoz elvittem a fotóimat. A Hócipőben jelent meg vagy tíz fotó, és a Magyar Narancsban kettő. — Említetted a 168 óra című újságot... — Még ’92-ben egy szilveszteri, összevont szá­mot adtak ki, abban volt egy fotópályázat, erre bene­veztem, meg is jelent a képem a nyertes fotók között. — Az első fotódra emlékszel? — Vettem egy fényképezőgépet — egy Zenitet —, aztán csinálgattam vagy 3-4 tekercset. Használ­hatatlan lett mindegyik kép, de kiderült, hogy a fény­képezőgép rossz. Megcsináltattam. A szóbeli érett­ségim napján nagy boldogan felültem a motorom­ra, kimentem a pusztába, „ellőttem” egy tekercs fil­met. Elég jó képek lettek belőle. Később a Szálkái Újság megbízott azzal, hogy a piacon fényképez­zek, ettől kezdve a lap fotóriportere vagyok. — Elképzelések a jövődről? — Vannak. Úgy tervezem, iskola után egy évet dolgoznék, aztán főiskolára szeretnék menni Nyír­egyházára, magyar-művelődésszervező szakra. Azért Nyíregyházára, mert ott van a fotóklub, és az amatőr filmklub. Mindkettő érdekel, így tovább tud­nám magam képezni. Itt akarok maradni, mert van egy-két tervem, amit szeretnék megvalósítani. Fotókiállításokat akarok szervezni, mert kiállítás­szervezői oklevelem is van. Csináltunk itt Szálkán egy fotóklubot, lassan azt is be kellene indítani. Kell a környékre a szakember, mert mindenki elmegy Pestre. Később operatőrséget is szeretnék tanulni. — Bocsi Krisztián fotóművész. Jó az elnevezés? — Nem egészen. Jó nekem az, hogy fényké­pész vagy fotós. Remélem igazi fotóriporter leszek valamikor. Dojcsák Tibor „Titkos" üzem A máriapócsi polgármesterasszony javasolta, hogy írjunk a városban a legtöbb munkaerőt foglalkoztató konzervüzemről. Nosza vettük a lapot és indultunk az üzembe a fotós kol­légával. Ekkor ért bennünket a meg­lepetés. Már a bemutatkozás sem si­került a legjobban, a vezetőhelyettes az udvaron „fogadott” bennünket — nekünk ez is tökéletes lett volna.... —, és rögtön kioktatott, miután megtudta, a — szerintünk tisztességes — szán­dékainkat. Itt aztán nem tudunk meg semmit, a sajtóval szigorúan tilos közölni bármit is — tolmácsolta a FŐNÖK utasítását, aki házon kívül volt. Azért mondta, hogy délután még nézzünk be, addig beszél a felette­sével. Gondoltuk, csak fontos dolgo­kat csinálhatnak az üzemben, ha ilyen nehéz róla információt szerezni. Visszamentünk. Már a helyettes sem állt velünk szóba, a titkárnő és az adminisztrátor hölgy is ingerülten mondta, hogy értsük már meg, hogy nem lehet... A kollégámat csak nem hagyta nyugodni a téma, telefonon később beszélt a főnökkel; a válasz: nem! Hogy mit csinálhatnak a konzerv­üzemben, talán atomlecsót... vagy valami mást. Laboratóriumi \ ormi utak\i/sgalatat \eg/b automata Fotó: Pénzes László

Next

/
Oldalképek
Tartalom