Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-13 / 173. szám
UJ KELET 1994. október 13., csütörtök 7 i A kétéves szöszi szépséget Kicsák Anettnek hívják Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. A textíliák tisztítása Mint a lakás egészére általában, a textíliákra is érvényes, ha rendszeresen mossuk és tisztítjuk őket, megelőzhetjük, hogy a por, piszok, izzadság beleegye magát a huzatba. A függönyrojtot, gyöngy- vagy egyéb rátétes hímzést soha ne porszívózzuk, mert a szívófej beszippanthatja a díszítéseket. Soha ne használjunk kefés fejet, mert az könnyen kihúzhatja az anyag szálát! Takarításkor a porszívót állítsuk gyenge szívófokozatra. A textíliák portalanításához egyébként a kis kéziporszívó a legalkalmasabb. A fotelokat, heverőket rendszeresen, hetente egyszer, de legalább havonta porszívózzuk ki. Rendszeres porszívózással meghosszabbíthatjuk a kárpit „életét”. Évente legalább egyszer kárpitsamponos tisztítást is iktassunk be a takarításba! A sampont azonban alaposan öblítsük le a kárpitozott részekről, mert ha ott marad, a bútor gyorsabban bepiszkolódik. A levehető huzatok általában moshatók és ezért, főleg kisgyermekes családoknál, nagyon praktikusak. A mosásnál mindig vegyük figyelembe a mellékelt használati utasítást. A streccs huzatokat általában otthon is könnyűszerrel kimoshatjuk a mosógépben. A nagyobb méretű anyagokat viszont célszerűbb a Patyolatba elvinni. A huzatokat mindig a hátoldalukon vasaljuk, nehogy kifényesedjenek! A fényes bútor- kretont egyáltalán ne vasaljuk. A díszpárnák tisztításakor ügyeljünk arra, nehogy a kitömőanyag túl vizes legyen. Sem a habszivacs, sem a toll nem tűri a nedvességet, és könnyen összecsomósodik. Ez egyes vegyi tisztítószerek használatánál is előfordulhat. A sötétítőfüggönyöket porszívóval portalanítsuk. Emellett a függönyöket azért évente legalább egyszer ki kell mosni vagy tisztítani. A kényes darabokat ajánlatosabb inkább kézzel kimosni. A pamutfüggönyöket óvatosan húzogassuk ki felfüggesztés előtt, hogy a függöny és a bélése pontosan illeszkedjenek. A tüllfüggönyöket meleg, finommosószeres oldatba áztassuk be. Olyan nagy edényt válaszszunk, amelyben nem gyúródik meg az anyag. Ne csavarjuk és ne dörzsöljük a függönyt, csak óvatosan nyomkodjuk. A frissen mosott tüllfüggönyöket mártsuk egy pillanatra keményítőbe, hogy legyen tartásuk. Ezután, még kissé nyirkosán akasszuk fel, így megspóroljuk a vasalást. Nézzünk meg néhány ismertebb bútorhuzatot, és ismerjük meg tisztításukat: a sátorponyvát és vitorlavásznat meleg, szappanos vízzel súrolhatjuk le, a dralont, ha levehető a huzat, akkor meleg vízben moshatjuk és hidegben öblíthetjük, ha nem levehető, akkor kárpit szárazsamponnal dörzsölhetjük tisztára. A brokátokat mindig vegyileg tisztíttassuk, mert vizesen különösen nehéz bánni velük. A pamut és lenvászon huzatokat nyugodtan betehetjük a mosógépbe, de még nedvesen vasaljuk ki őket! A ripszet kímélő mosással mossuk, a selymet viszont megint csak vegyileg tisz- títtathatjuk. (folytatjuk) Fotók a műkincspiacon A műgyűjtés is lépést tart a korral. Az ínyencek ma már nem csak Picas- sóra. Dalira, vagy Vasdrelyre vágynak. Az aukciókon egyre többen fényképeket keresnek. ,, A fényképészet napjaink vizuális eszperantója — mondja Phillippe Garner, a londoni Sotheby's aukciós ház igazgatója. — Semmi más nem mondhatja el meggyőzőbben a fényképeknél, hogy mennyire változatos vagy mennyire nyomasztó lehet a világ.” A hatásvadász.képek, a szín- kavalkád vagy a „fekete-fehér” művészete valóban képviselhet művészi értéket. Mégis viszonylag ritka még, s így szokatlan, hogy fényképeket árverésre bocsássanak. Ezért vert nagy port Nagy-Britanniában a Saatchi Galéria kiállítása. A közszemlére tett 200 mesterművet ugyanis elárverezték. A Pozitív látásmód nevű kiállítás szponzora a Vogue divatmagazin volt, amely rendszeresen közöl meghökkentő fotókat. A fotókkal együtt értékelődnek fel a legjobb fotósok nevei is, s úgy emlegetik őket, mint a legkeresettebb festőket. Egy Paolo Roversi, Andrew Macpherson, Annié Leibowitz, Helmut Newton. Jürgen Teller vagy Mario Sorrend kincset ér. A szakemberek szerint a fényképészetnek egy átka van, amely csökkentheti a fotók eladási értékét: az, hogy másolható. Korábban ugyanannak a képnek százait lehetett és lehet még ma is megvásárolni poszterüzletekben. Vagy jó képek beszerzésére ott a másik kézenfekvő lehetőség is: a képes magazinok. Ezért ezentúl az árverésre kerülő képekből csak egy készül majd. A londoni fotóaukción már kétszáztól háromezer dollárig terjed egy-egy fénykép ára. Szakemberek szerint ez az ár azt jelzi, hogy a fényképeket ma még mindig olcsón meg lehet venni. Tíz év múlva viszont állítólag ennek a sokszorosát érik majd. Radarszem A szeptember 30-án induló amerikai űrkomp, az Endeavour a hat kozmonaután kívül egy új típusú radart is visz magával, mely tökéletesen „átlát” a felhőkön, de még az erdők lombsátrán is. Az amerikai-német-olasz koprodukcióban kifejlesztett készülék pontos képet tud adni a földfelszín állapotáról, az erdők és a talajmenti növényzet minőségéről és sűrűségéről, mi több, á talajvizekről is. A tíznapos út alatt a Föld négyszáz pontján végeznek radarfelderítést, köztük 19 különleges térségben, például a Pápua Uj-Guineá- ban történt kettős vulkánkitörés körzetében, mely eltörölte a föld színéről Rábául várost. V __________________/ Ha lál a kórház megrendelésére Kína: a kivégzést úgy hajtották végre, hogy az elítélt még éljen a szervek kivétele pillanatában. A Human Rights Watch amerikai szervezet azzal vádolta meg legutóbbi jelentésében Kínát, hogy tömegesen kereskedik az elítéltek szerveivel. A 38 oldalas jelentést hivatalos és bizalmas kínai iratok, valamint kínai és külföldi orvosok beszámolója alapján állították ösz- sze. Az okirataik, és a rabok kivégzése körülményeinek analízise kétségessé teszi, hogy az elítéltek önként aláírt egyetértése alapján veszik ki a vesét, a szemet és az egyéb szerveket. Esetenként a börtön igazgatósága kényszerítette ki a rabtól és annak családjától a hozzájárulás aláírását, azzal fenyegetőzve, hogy a családot terhelik meg a börtön és a kivégzés költségeivel. A kivégzést oly módon hajtották végre, hogy az elítélt még éljen a szervek kivétele pillanatában. A kínai törvényszék állami lojalitása és a halálos ítéletek osztogatásának hagyománya nem teszi kizárttá, hogy ártatlan embereket is halálra ítélhettek. A kivett szervek, testrészek száma 2-3 ezerre becsülhető, exportra szánják azokat, elsősorban olyan ázsiai országokba, ahol a vallás tiltja a szervkivétel gyakorlatát. A Human Rights Watch azt gyanítja, hogy a kínai börtön igazgatósága és a gazdag ázsiai klinikák között létezik egyfajta állandó megállapodás. Azt se zárják ki, hogy a kivégzések bizonyos részét ezeknek a kórházaknak a megrendelésére hajtották végre. A HRW nemzetközi tekintélyű tudósok és jogászok szervezete. Eddigi jelentései többnyire valóságosnak bizonyultak. A kínai kormány egyelőre hallgat. Tavaly Kína az ENSZ előtt bevallotta, hogy szórványosan előfordult a rabok szerveinek kivétele azok egyetértésével. A jelentés nyilvánosságra hozatalának ideje egybeesik a Nemzetközi Szervátültetési Társaság kiotói találkozójának megnyitásával. A dokumentum kínos helyzetbe hozta Ron Brownt, az amerikai kereskedelmi minisztert is, aki a közelmúltban Kínában 5 milliárd dollár értékű megállapodást írt alá. Brown látogatása az új amerikai politika jelképe Kínával szemben — mely kettéválasztja az emberi jogokat és a kereskedelmi ügyleteket. InfoNet Erkölcs Amerikában Lehet, vagy nem lehet teljesen mezítelenül táncolni az éjszakai mulatókban? A kérdéssel nem máshol, mint az amerikai Legfelsőbb Bíróságon kellett foglalkozni. Ami nem is csoda egy olyan országban, ahol a frappánsat csupán egyetlen hajszál választja el az őrülttől. Vagy ahogyan újkori filozófusok fogalmaznak: az őrület az anarchia előszobája. Nos, Amerika elérkezett az előszobáig, hiszen nincs még egy ország, ahol az üzemben a gép által munka közben levágott ujjért rokkantnyugdíjat, az ügyvédi irodában pedig, a titkárnő mellének meg- simogatásáért 7 millió dollárt büntetést lehet kapni. Legálisan. A meztelenség pedig ehhez képest már kismiska. Jogi körökben mindenütt nagy volt annak idején az érdeklődés a Legfelsőbb Bíróság bíráinak vitája és döntése iránt, amely, mint annyi korábbi alkalommal, ezúttal is a First Amendment, az Amerikai alkotmány első módosításának értelmezése körül folyt. A kiindulópont ezúttal egy Indiana állambeli lokál volt, amelynek tulajdonosa és táncosai megtámadták az állam egyik törvényét, amely tiltja a teljesen meztelenül előadott táncot. A táncosok a First Amendment, az első számú alkotmánymódosítás által biztosított jogokra hivatkoztak. Ez ugyanis garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát.. A vélemény nemcsak a szólás vagy írás szabadságát, de a legkülönfélébb művészeti ágak sajátos kifejezési eszközeinek szabadságát is jelenti. A Legfelsőbb Bíróság kilenc tagból álló testületé végül 5 szavazattal 4 ellenében úgy döntött, hogy a különböző államoknak jogában áll megtiltani a teljesen meztelen táncolást. Korábban az üggyel kapcsolatban egy chicagói fellebbviteli bíróság a táncosok javára döntött, hangsúlyozván, hogy a tánc az érzékiség és erotika érzelmi üzenetét közvetíti, és mint ilyen az alkotmány első módosításának védelme alatt áll. A Legfelsőbb Bíróság kilenc bírája közül öten egyetértettek abban, hogy a chicagói döntés rossz, de az indoklásukban nem jutottak közös nevezőre. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és két másik bíró azt állította, hogy a meztelen táncolás ugyan megérdemli a First Amendment bizonyos fokú védelmét, de a rend és az erkölcs védelmén munkálkodó állam érdeke, és itt most az érintett Indiana állam értendő, megengedi a tánc tiltását, ahhoz hasonlóan, ahogy a közszeméremsértés egyéb formáit, például a tengerparti nudizmust is tiltja. A három bíró érvelésének lényege: az állam a nyilvános meztelenséget tilthatja, függetlenül attól, hogy annak van-e vagy nincs köze valamilyen kifejezési aktivitáshoz. A bíróság elnöke szerint valamilyen minimális ruhadarab viselése szükséges ahhoz, hogy Indiana államnak az erkölccsel kapcsolatos nézete elegendő védelmet kapjon. Az egyes államok meztelen táncot tiltó jogát elismerő másik bíró másként érvelt. Szerinte nem a közerkölcs védelme miatt volt fontos így dönteni, hanem, mert a mezítelen tánc bátorítja a prostitúciót és a szexuális indítékú erőszakot. Ugyanez a bíró annak a véleményének is hangot adott, hogy problémát okozna a számára Indiana állam tiltó jogát elismerni például olyan törvényes produkciók, mint a Hair vagy az Equus esetén, amelyekben pedig szintén szerepelnek meztelen táncosok. Az állam tiltó jogát kétségbevonó négy bíró egyike elismerte, hogy a lokál esetében művészi szempontokról beszélni túlzás volna, de ez nem lehet ok arra, hogy a kifejezés szabadságát megengedő törvény eltorzuljon. A másik három bíró is lényegében hasonló érvekkel magyarázta a döntését. Amiben annak idején mindkét oldal egyetértett, hogy a döntésnek szimbolikus jelentősége van. Azok, akik támogatják az államok jogát a tiltásra, például az Amerikai Családok Szervezete, ünnepük a törvényt, mert ez lehetőséget ad a helyi közösségeknek, hogy az erkölcsről alkotott nézeteiknek érvényt szerezhessenek. Ezek a csoportok általában úgy tartják, hogy az alkotmány első módosításának oltárán nem szabad hagyományos családi értékeket feláldozni. Az, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése lehetővé tette, hogy az egyes államok előírják legalább valamilyen minimális ruhadarab viselését, csak a harc kezdete az erény visszahoza- talára az amerikai közösségekbe, állítják a boldog nyertesek. A másik oldal képviselői, mint például az Amerikai Polgárjogi Szabadság Szervezet, a döntésben annak a veszélyét látja, hogy ezentúl az egyes államok dönthetik el, mi érdemes a First Amendment, az alkotmány egyes számú módosítása védelmére. Ennek az oldalnak nézetét a polgári jogi szervezet egy tagja ekképp foglalta össze: Amennyiben az állam a jövőben nem azt mondja, hogy cenzúrázni akar, hanem ehelyett úgy nyilatkozik, hogy a közerkölcsöt kívánja védeni, lehetősége nyílik, hogy az erkölcs védelme alatt gyakoroljon cenzúrát. InfoNet
