Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-12 / 172. szám
UJ egészségügy 1994. október 12., szerda 9 A rák, amely előre halad A WHO, az ENSZ Egészségügyi Világ- szervezete legutóbb a különböző daganatos megbetegedésekben szenvedők világnapjaként jelölte meg október 2-át. A világnap kapcsán a Jósa András Megyei Kórház onkoradiológiai osztályán kerestük meg dr. Eifán József osztályvezető főorvost. Bevezetésképpen a főorvos úr elmondta, hogy Magyarországon az onkológia (az orvostudománynak a daganatokkal foglalkozó ága), illetve a daganatos betegségek gyógyításával foglalkozó kórházi osztály meglehetősen hátrányos helyzetű, hiszen többek között nincs egyetemi szintű külön oktatás. —A daganatos betegségek mely típusa fordul elő leggyakrabban? — A tüdőrák, de gyors lefolyása miatt hozzánk csak elvétve kerülnek ilyen betegek. Osztályunkra a legtöbben fej-nyaki (gége, garat, szájüreg) tumorral jönnek, második helyen az emlőrák szerepel (túlnyomó többségükben ez a nők betegsége, de férfiak is szenvedői lehetnek, jelenleg is négyen állnak kezelés alatt). Végül az emésztőrendszer daganatos megbetegedése (bél, végbél, gyomor) következik. — Mi okozza e daganatok létrejöttét? — Nobel-díjas válaszom lenne, ha pontosan tudnék felelni rá. Mégis el kell mondani, a megbetegedések elsősorban a rendkívül egészségtelen életmód számlájára írhatók. A legveszedelmesebb a tömény szesz fogyasztása, a kőkemény dohányzás, amelyek ráadásul elmaradhatatlan kísérői egymásnak. Gondolja csak meg: hogyan isszák az emberek a pálinkát?! Hátrahajítják, a gége meg van áztatva alkohollal, erre jó mélyen ráslukkolnak, máris a vérbe kerül a kátrány. Aztán a tumor jelentkezésekor sem az első dolog az orvos, hanem ha fáj, fáj, legfeljebb elzsibbasztjuk! S amikor már idekerül a beteg, az többnyire sajnos csak kései látogatás. Magát a megbetegedések sűlyossági fokát egytől négyig terjedő stádiumba soroljuk. Hozzánk legtöbbször csak a harmadik-negyedik stádiumban lévők kerülnek. E betegek számára építő jellegű tanáccsal sajnos már alig szolgálhatunk. Amit tehetünk — és ezt mindenkor meg is tesszük — a fájdalmuk enyhítése, hátralévő életük lehetőség szerinti megkönnyítése. — Milyen technika áll ehhez rendelkezésre? — Bizton állíthatom, hogy a legmoderl)r. Krfán József nebb csúcstechnikával kezelhetjük betegeinket. Az Egészségügyi Világszervezet ötszázezer lakosú régióra tartja alkalmasnak a nálunk is használt gépeket. Osztályunkon mind a gyógyszeres, mind a sugárterápiás kezelés lehetősége adott. Az már nem szakmai titok, hogy együttes alkalmazásukkal lényegesen jobbak az elért eredmények, nagyobb az életben maradás esélye. A tudományos kutatásoknak köszönhetően egyre megbízhatóbb, jobb gyógyszerekkel láthatjuk el betegeinket. A folyamatos, üzembiztos működéshez viszont szükség lenne — a gáti társadalmakban ott tartanak, hogy a munkáltatók maguk is érdekeltté vannak téve a megelőzésben. Például Svájcban, ha az illető nem rendelkezik nőgyógyászati papírral, a munkahelyeken szóba sem állnak vele. Mindez nálunk illuzórikus álom. Vagy említhetem a japánokat. A korábban népeledelnek számító füstölt hal fogyasztásának elhagyásával az egész társadalomban kevesebb lett a gyomorrákos beteg. Az onkológia ugyanakkor az orvostársadalomban is még csak keresi a helyét. Az idekerültek kezelése sokba kerül. Egy első stádiumban lévő beteg gyógyítása körülA megnövekedett betegszám miatt két műszakban kezelik a daganatos betegeket meglévő mellett — egy második gép beállítására is, amely mintegy 30 milliós költséget jelentene a megyei önkormányzat számára. — Mit javasolhat az onkológus a daganatos megbetegedések megelőzésére? — Feltétlenül szükséges lenne, a megfelelő felkészültségű szakemberek végezte a szűrés.. Igaz, ezt ösztönzéssel kellene megteremteni, hogy ne a tapasztalatlan orvosok végezzék, mint ahogy azt a mai gyakorlat mutatja. Vagy — ez már szentségtörésnek is tűnhet! —az ingyenes orvosi ellátás helyett be kellene vezetni a térítéses formát. Talán rögtön többet érne számunkra a saját egészségünk. A nyuA modern tervezó'rendszer belül egymillió forint, míg a negyedikben lévőre akár 6 millió forintot is áldozunk, és sokszor hiába. És ez a hiába a kulcsszó. Mert ez a „hiába” többeknél, még szakmai berkeken belül is, a feleslegessel, a kidobott pénzzel egyenértékű fogalom. A mi elképzelésünk és munkánkba vetett hitünk szerint azonban más értelmet nyer ez a hiába. Az embernek joga van a gyöt- relmes kínoktól mentes elmúláshoz. De gyógyultan is távoznak tőlünk, és az sem mindegy, hogy életeket hosszabbítunk meg ezáltal. Természetesen az orvosi kezelés mellett mindehhez a család, a környezet megfelelő viselkedése, biztatása és segítőkészsége elengedhetetlenül szükséges! (lefler) A beteget kell gyógyítani! Sok embert érint ma Magyarországon a téma: allergia, asztma és ezek kezelése. Hírek és rémhírek, hamis és valódi adatok terjednek arról a betegségről, amit egyre inkább népbetegségként emlegetnek. Erről kérdeztem dr. Barát László főorvost, a kékestetői gyógyintézet 1. belosztályának orvosát. — Miért épült az ország legmagasabb pontjára ez a szanatórium? Mitől vált gyógyulásra alkalmas hellyé Magyarországon? — A kékestetői 1014 m-es magasság nem éri el az úgynevezett hegyvidéki vagy szubal- pin klíma határát — amely körülbelül 1300 méteren húzódik —, de azáltal, hogy ez egy sík vidékből magányosan kiemelkedő hegycsúcs, mégis érvényesülnek itt a hegyvidéki klíma gyógytényezői, melyek mindenféle gyógytermék használata nélkül is pozitív hatással vannak a szervezetre. — Hogyan? — Minél magasabban vagyunk a tengerszint felett, annál kisebb a környező levegő oxigéntartalma. Ez ingerként hat a vérképző szervekre, és beindul az oxigénszállító vörös- vérsejtek fokozott termelése. Természetesen ez csak hosszas itt-tartózkodás után figyelhető meg, hiszen a vörösvérsejtek élettartama 8-12 hét. —Allergiájukra is kevesebben panaszkodnak itt. — Az asztmások nagy része a háziporat- ka ürülékére (is) allergiás. Ezer méteren a háziporatka életképtelen, így gyakorlatilag Kékestető atkamentesnek tekinthető. Ezen kívül — a szintén gyakori allergiás tüneteket okozó — pázsitfű-, cserje- és fapollenek is hiányoznak a levegőből, így a betegek panaszait okozó és fenntartó anyagok hiánya már önmagában is a tünetek enyhülését, megszűnését eredményezi. — Sok asztmás beteg vérszegény. Miért? — A gyulladásos betegségek egyik kísérő tünete a vérszegénység. Az asztma önmagában is gyulladásos betegség, de ezen kívül igen gyakran társul hozzá a felsőlégutak és hörgők bakteriális gyulladása. Ez utóbbi leküzdéséhez egy másik magaslati gyógytényező is jelen van, mégpedig a nagy ózontartalmú levegő, mely tudvalevőleg fertőtlenítő és baktériumölő hatású. —Azt hallottam, hogy az asztmások nagy része szívpanaszok következtében hal meg, s ennek oka a gyógyszerek káros hatásaiban keresendő. — A fulladó beteg szíve fokozott igény- bevételnek van kitéve. A hörgőtágító gyógyszerek egyik ismert kísérő hatása a szívműködés fokozása, ennek következménye a szívizom kimerülése, tartalékainak felélése lehet. Az új kezelési elv lényege, hogy ezt a hatást minimálisra csökkentse, tehát minél kevesebbet és a lehető legrövidebb ideig fulladjon a beteg, ezen túlmenőleg pedig a legkevesebb, szívre ártalmas gyógyszert használjon. Ezért fontos, hogy megjelentek olyan készítmények, melyek spray formában közvetlenül a hörgőkbe juttatják azt a szert, amelynek már eleve kisebb a szívre való hatása. Az egyik cég már egy olyan műszert is kifejlesztett, ami — az egyéni vérnyomás- vágy vércukormérőhöz hasonlóan — mutatja a betegnek, hogy most éppen milyen állapotban van, fokozza-e vagy csökkentse a gyógyszeradagot, illetve forduljon szakorvoshoz. — Növekedett-e az asztmások száma? Riasztó adatokat lehet hallani arról, hogy egyre több embert gondoznak Magyarországon ezzel a betegséggel. — Attól, hogy több embert gondoznak, még nem biztos, hogy százalékosan a betegek száma is növekedett, ugyanis a vizsgáló módszerek fejlődése, a szűrési munka hatékonyságának fokozódása már önmagában is több beteget von be az egészségügy látóterébe. Ettől eltekintve —úgy tűnik— mégis nőtt az allergiás és ezzel együtt az asztmás betegek száma, köszönhetően elsősorban a környezeti ártalmak fokozódásának. Itt elsősorban a vegyszerekre, kozmetikumokra és a levegő szennyezésére gondolok, de említhetném még a dohányzást vagy a túlzott sófogyasztást is. Kéky Kira Szakorvosi felügyelet mellett Csak orvos altathat Aláírtak egy miniszteri rendeletet, mely szerint a betegek altatását ezentúl csak orvos végezheti. A beteg szempontjából ez mindenképpen megnyugtató, de hogy miként fogadják az orvosok, és mit jelenthet ez egy létszám- hiánnyal küszködő kórházban, arra dr. Makláry Elek főorvossal keressük a választ. — Tekintsük át az Ön által vezetett aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály munkáját! — Harmincegy évvel ezelőtt az én vezetésemmel alakult meg az altatóosztály, amelynek az a feladata, hogy a műtétes osztály ilyen irányú igényeit kielégítse, itt Nyíregyházán, az országban elsőként. Ehhez csatlakozott 1969-ben az intenzív osztály. Mi végezzük a műtéti altatásokat, és egyéb érzéstelenítéseket, valamint alapbetegségtől függetlenül azoknak a betegeknek a kezelését, akik életműködési zavarban szenvednek. — Főorvos Úr! Ón nagyon udvariasanfogadott engem, de láthatóan nem örült, mikor bejelentkeztem erre a beszélgetésre. — Miért örültem volna? Amit most el fogok mondani, azt közel harminc éve mondom, szakmai jelentéseimben leírom, és még mindig ugyanazon problémákkal küszködünk. A mi szakmánk nem látványos, anyagi érdekek senkit nem vezérelhetnek, hiszen kevés a fizetés, és nincs paraszolvencia. A beteget nem az érdekli, hogy ki altatja, hanem hogy ki műti. Ha a szerény magyar normák alsó határát vesszük alapul, akkor egy ekkora kórházba legalább harmincnégy altatóorvos kellene. Nekem papíron huszonkét orvosom van, gyakorlatilag nincs húsz hadra fogható. A képzés drága, öt év alatt szerezhető meg a szakvizsga. Itt az osztályon eddig harminc szakembert képeztünk ki. Mind a harminc kitűnő szakember lehetett volna, de anyagi okok miatt többen itthagyták a szakmát. Nekem mint főorvosnak nem marad más, mint ezt szomorúan tudomásul venni: egy negyven éves osztályvezető-helyettesnek ez év elején a bruttó alapbére nem érte el a harmincezer forintot. Nem akarok senkit megsérteni, de sok, komoly felelősség nélkül dolgozó aktatologató tisztviselőnek dupla fizetése van. Az altatóorvos felelőssége óriási. Teljesen mindegy, hogy rövid vagy hosszú altatásról van szó. Ezt legjobban a repülőgép fel- és leszállásához tudom hasonlítani: mindegy, hogy milyen messze repül, a felszállás és a landolás veszélye mindig ugyanakkora. Ez szakmai kérdés, azért vagyunk mi, hogy megoldjuk. Altatási haláleset hosszú évek óta nem volt. Nagyon jó csapatom van. — Életbe lépett egy rendelet, mely az altatást kizárólag orvosi feladatnak tekinti. Kinek jó ez? — A beteg számára nagyobb biztonságérzetet jelent, a szakma számára remélhetőleg előrelépést, a megbecsülést illetően. Ez a rendelet több mint két éve kész van, érthetetlen, hogy csak most írták alá. A szak- asszisztensek ezentúl nem altathatnak. Igaz, hogy az egészségügyben középszinten ők a legmagasabban képzettek, de nem a beteg altatására vannak kiképezve. Ha komolyan vesszük ezt a rendeletet, át kell hogy értékelődjön a munkánk, változtatni kell a többi szakághoz való viszonyokon, nem szolgái, hanem partnerei leszünk a kollégáknak, és talán megszűnik az az anyagi szakadék, amely köztünk, és a látványos osztályok főorvosai, orvosai között tátong. F. Sipos József
