Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-11 / 171. szám
UJ KELET ! 1 LABDARÚGÁS 1994. október 11., kedd 11 NB III Tisza-csoport Majrovics nem majrézott! Domokos elhúz az őrzője mellett Egy labdarúgó-mérkőzés visszapillantóját nem szokás meteorológiai jelentéssel kezdeni, ám ha Párizs megér egy misét, akkor a hét vége időjárása is megérdemel némi kitérőt. Nem mondok újat azzal, hogy cudar hideg volt vasárnap délután a sényői pályán. Még szerencse, hogy a hazaiak játéka láttán nem fagyott a szánkra a mosoly! A kunhegyesi látogatókat — bár igencsak csipkedték magukat—a lefújást követően legfeljebb a meleg zuhany vigasztalhatta. Rubóczki Tibor játékosedző módfelett örült a győzelemnek, még a metsző szél sem tudta befolyásolni érzelmeit. — Komoly játékerőt képviselő ellenfelet sikerült bedarálnunk! A mezőnyben szép dolgokat mutattak, ám a kapunkig csak elvétve jutottak. Csapatom sok labdát szerzett, de elkapkodtuk a befejezéseket, így Domokos fejesével csak minimális előnyre tettünk szert az első negyvenöt percben. A második félidőben a vendégek rátettek egy lapáttal, emiatt hátul kinyíltak, lehetőségünk volt gyors kontratámadások vezetésére, s a végén hozzáteszem, a legjobbkor-Majrovics eldöntötte a vitás kérdéseket. — A nehezen kicsikart három pont értékét növeli, hogy a kunhegyesiek az utolsó pillanatokig hajtottak, elveszett labdát nem ismerve küzdöttek. — Egyetértek! Hozzánk hasonlóan újoncként startoltak az idei bajnokságban, de érzésem szerint az első hatban fognak zárni. — Domokost már az első játékrész közepén le kellett cserélni, sérülése szemmel láthatólag öszekuszálta a sorokat. Ez a pályán miképpen csapódott le? — Már hogyne zavart volna meg bennünket, hisz Béla alappillére a gárdának. Elöl nem sikerült megtartani a labdát, Knoblok erejét felőrölte a védőkkel való tusakodás. A két csereként bevetett fiatal (Majrovics és Ványi) nehezen vette fel a mérkőzés ritmusát. Próbálkoztak, mentek, lelkesedtek, de még nem képe- .sek ugyanazt a teljesítményt hozni, mint a fentebb említett ászaink. Ettől függetlenül bebizonyították, lehet rájuk számítani, övék a jövő. — Megint az ominózus helyzetkihasználás! A második félidő közepén előbb Knoblok, majd Balogh lábában illetve fejében volt a gól, ám hibáztak. — Sajnos, ez így igaz. Persze Faragó kapus is több esetben a helyzet magaslatán állt, becsapva csatárainkat, bravúrral hárított. Lényeg azonban a három pont, amit bezsebelhettünk. — A találkozó befejező szakaszában forró hangulat uralkodott a zöld gyepen, ami átragadt a nézőkre is! — A vendégek megérezték a sanszot az egyenlítésre, s ehhez nekünk is volt egy-két szavunk. Ilyenkor izzik a levegő a küzdőtéren, hiszen mindenki nyerni akar. Nem hallgathatom el, néhány furcsa bírói ítélet is borzolta a kedélyeket, ami olajat öntött a tűzre, fokozta a feszültséget. Koncz A hiányzók nagyon hiányoztak Bátorban Szombaton délután Nyírbátorban minden úgy indult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Rohamoztak a hazaiak, remek helyzeteket alakítottak ki. Csak... Csak éppen gólt nem szereztek. Ebben nagy szerepe volt a BÉVSC kapusának, valamint a bátori csatársor bátortalanságának. Nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy ha Daraiék a kezdés után rögtön rúgnak egy gólt, akkor a miskolci csapat — mely jórészt rutintalan fiatalokból áll — feltétel nélkül kapitulál. Lásd két héttel ezelőtt Sényőn. Az első félidő közepén aztán leült a játék, abbamaradtak a támadások. Főleg egymás hibáiból szereztek labdát a csapatok. Egyik kapu sem forgott veszélyben. A második játékrészben aztán élénkült a játék, miközben a játékvezető mind a két gárda terhére elég sokat tévedett. A hajrára izgalmassá vált a találkozó. Sokáig úgy tűnt, hogy ezen a napon mind a két csapat be van oltva gólrúgás ellen. A hazaiak szerencséjére a végig a mezőny legjobbjaként szerepelt Bessenyei Gyula nem törődött bele, és remek labdát adott előbb Darainak, majd pedig Czimbalmos- nak... A mérkőzés után a hazaiak mesterével, Unchiás Demeterrel beszélgettünk. — Gondoltam, hogy védekezni fognak a miskolciak, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen nyerünk. Ma nagyon ügyesen mozgott az ellenfelünk, nem kétséges, hogy másokat is meg fog még szorítani. Nekünk, persze többet kellett volna produkálni. Voltak helyzeteink is, de amíg nem rúgtuk be az első gólt, nem nyugodtak meg a fiúk. Nagyon akartunk, mindenki tudta, hogy csak a győzelem az elfogadható eredmény. —Mi az oka annak, hogy az elsőfélidő közepén visszaállt a csapat? — Én ezt nem így láttam. Lukács, Kertész, Szalontai és Balogh hiánya nagyon meglátszott. Szerintem normális, hogy ha négy alapemberünk hiányzik, akkor nem vagyunk olyan lendületesek, mint korábban. Akik pótolni igyekeztek őket, nem tudták a kezdeti iramot tartani. —Ezek után mit kért fiaitól a szünetben? —Természetesen azt, hogy gyorsítsuk fel a játékot. Több mozgásra hívtam fel a figyelmet. Mondtam, hogy ne próbálkozzunk a magas labdákkal, csak pontos átadásokkal juthatunk el a vendégek kapujához. — Bessenyei Gyula végig jól játszott, NB Il-es szintű játékosként természetes, hogy kiemelkedett a mezőnyből. Ón mennyire volt elégedett vele? — Jóval többet nyújtott annál, amit vártam. Ezúton is csak megköszönni tudom neki, hogy segített. Beadásaival nagyon fontos három pontot szerzett a csapatnak. Eddig is jó játékosnak tartottam, csodálkoztam is, hogy korábban nem játszott a nyíregyházi csapatban. —A 79. percben gondolta volna, hogy itt még nyernek? —Természetesen bíztam a győzelemben. Csak az volt a kérdéses, hogy mikor rúgunk gólt. Hiába volt két kapufájuk a miskolciaknak, látszott rajtuk, hogy fáradtak. ' (sz.a.) Ez történt az NB ll-ben Nyíregyházi FC— Miskolci VSC 1 -O Egygólos győzelmet aratott szombaton hazai pályán az NYFC. Buús György hétfőn így foglalta össze a kilencven percet: — Küzdelmes mérkőzésen az ellenfelünk hét-nyolc emberrel védekezett. Igyekeztek teljesen széttördelni a játékot. Az első félidőben szereztük a gólunkat, - ami mint később kiderült - a győztes találat is volt egyben. Később többször is volt lehetőségünk arra, hogy növeljük az előnyünket, de ezek a helyzetek főleg a rutintalanság miatt kimaradtak. Marcsek Zoli, a tizennyolc esztendős tehetségünk ígéretesen mutatkozott be, de nem okozott csalódást a friss szerzeményünk, Koudi- nov sem. — Kapusztyin játéka sokaknak eddig csalódás volt. Úgy tűnik, jó hatással volt rá a konkurencia. — Valószínűleg így van. Nyolc fordulóban két gólt szerzett. Helyzetei alapján ennél többet is szerezhetett volna, különösebb probléma egyébként nincs vele. Szombaton születésnapi gólt szerzett, nagyon örültünk neki. Ettől függetlenül a helyzetkihasználásunkon nagyon sokat kell javítani. Annál is inkább, mert az őszi szezonban már csak háromszor lépünk pályára, és szeretnénk, ha a szurkolók szép emlékeket őriznének meg rólunk a téli szünetben a tavaszi rajtig. —Apropó, hazai pálya. Mintha az utóbbi időben a fiúk gyengébben muzsikálnának itthon, mint idegenben. Mi lehet ennek az oka? — Természetesen a hazai közönség nem lehet zavaró a számunkra. Bár a sportszerűbb buzdítás jobban esne. Ez egy alakuló csapat, fiataljainkra ráférne nagyobb türelem, egy kis lelkesítés. Azt gondolom, senki nem állíthatja, hiígy nem hajtunk, nem akarunk. Állítom, hogy abban a pillanatban megváltozik minden, ha csak egy töredékét értékesítjük helyzeteinknek. Két-három gólos előny birtokában nyilvánvaló, hogy a szurkolóink sem lesznek ilyen kritikusak, hanem együtt örülnek velünk. Azt azért hadd tegyem hozzá, ha vasárnap is ilyen izzadtságszagú győzelmet érnénk el az MTK ellen, mint szombaton itthon a miskolciak ellen, én elégedett lennék. Nagy dolog lenne a fővárosban nyerni az MTK ellen. —Talán nem ártarról beszélgetni ismét egy kicsit, hogy úgy vágott neki az idénynek a gárda, hogy majd a középmezőnyben végez. Aztán az eddigi teljesítmény azt jelzi, hogy előbbre is végezhet a csapat. Könnyen előbbre állhatna az NYFC, ha néhány gárda — Salgótarján, Kaba, Kazincbarcika — nem gyűjtené szorgosan a pontjait. Ezekkel a csapatokkal a bajnokság kezdete előtt úgy számoltunk, hogy megfogjuk őket előzni... — Ezért szép a futball, mert az ember elképzeli a riválisait, összeállítja, hogy ki ellen kell fokozottabban készülni. Aztán ahogy egyre előbbre jutunk a bajnokságban, úgy kell ezeket az elképzeléseket átalakítani. A bajnokság elején senki nem gondolta volna, hogy Salgótarján így fog majd szerepelni, vagy Kazincbarcika, aki szintén remekül gyűjtögeti pontjait. A jelenlegi hatodik helyünkkel elégedettek lehetnénk, de ez nem szabad hogy elégedetté tegyen bárkit is, mert messze van még a bajnokság vége. Innen közös munkával csak előbbre léphettünk. —Az NB II Keleti csoportjában van egy elég éles határ a csapatok között. Nem lehet nem észrevenni, hogy vannak igencsak jó! menedzselt csapatok —- és ezt a szállítójárműveken, szereléseken igencsak észre lehet venni —, míg vannak szegény rokonok. Mennyire zavaró ez a munkában? — Szerencsére sem én, sem pedig a játékosaim nem foglalkoznak azzal, hogy ki milyen légkondicionált busszal utazik, vagy hogy ki milyen szuper szerelésben lép pályára. Az persze az igazsághoz tartozik, hogy amelyik gárdát így futtatják, az ezáltal egy jókora magabiztossághoz jut. A mi körülményeink nem rosszak, de lehetnének jobbak is. A körülményekben való lemaradásunk szerencsére nincs egyenes arányban a pontokkal. Az biztos, hogy menedzselhetnek akármilyen jól egy csapatot, ha a csatárok képtelenek kapuba találni, illetve a kapus hóna alatt gólt kap. Ha egy góllal többet rúgunk ellenfelünknél, akkor a világon a legjobban menedzselt csapatot is képesek vagyunk legyőzni. Fővárosiak derbyje Óbudán, egy kis „plusszal" Egy gól, és más semmi, a vágyam csak ennyi, mármint az MTK-nak, hétről hétre. Az NB I-re minden körülmények között igényt tartó csapat, már sokadik 1-0-s győzelmét érte el. Szándékosan nem írom, hogy aratta, mert aratásról szó sem volt. Legutóbb egy tizenegyessel voltak „jobbak” a hatvaniaknál, most ismét megkapták Vavi- ka játékvezetőtől azt a kis „pluszt”, ami a három pont begyűjtéséhez kellett. A segítség ezúttal egy öt méterről megítélt szabadrúgás formájában érkezett. A bíró ugyanis hazaadásnak minősített egy becsúszó szerelést, amely Zay kapusnál kötött ki. A szabadrúgást követő kavarodás eredményezte aztán a győztes gólt. Az óbudaiak érzelmeit az a tény is felkorbácsolta, hogy még az idénykezdet előtt hasonló játékvezetés áldozatai voltak, és emiatt estek ki a Magyar Kupából, éppen az MTK-val szemben. A mérkőzés egyébként közeped színvonalú, és iramú volt. A „nagy nevek”, Balogh és Deszatnik az egyik oldalon, Zsivótzky, Takács, Farkasházy a vendégek részéről nem igazolták több esztendei NB I-es múltjukat. A Hungária körúti kék-fehérek legjobbja a kapus, Bíró Szabolcs volt, aki különösen a második félidőben védett magabiztosan. Őt ugye nem kell különösebben bemutatni. Vasárnap Nyíregyháza látogat az MTK otthonába. Olyan játékra lesz szükség a nyírségiek részéről, hogy ezúttal a „PLUSSZ” vitamin se legyen elég a fővárosiaknak. Hangay György Tiszavasvári Alkaloida SE- Hódmezővásárhelyi LG 1 -1 Nem sok szerencséje volt ezen a mérkőzésen a hazai csapatnak. Az ellenfél óriási védelmi hibából megszerezte a vezetést, amit aztán az eddig mellőzött, szemfüles Szurkosnak sikerült kiegyenlíteni. A mérkőzés után Szikszói Lajos láthatóan csalódottan nyilatkozott lapunknak. — Jobban nem is kezdhettük volna a találkozót, mint ahogy kezdtük. Véleményem szerint már a könnyelműség határát súrolta a helyzetkihagyásunk. Gondolok itt Pitács százszázalékos helyzetére, amikor egyedül vezethette a hódmezővásárhelyi kapura a labdát. Az tény, hogy a gólig Attilának semmi dolga nem volt, még a labdához sem kellett érnie. Az első félidőben volt négy-öt olyan helyzetünk, amit ilyen szinten illett volna értékesíteni. A második félidő elején aztán sikerült hamar egyenlítenünk. És innen ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ebben a játékrészben is ki tudtunk hagyni négy vagy öt óriási helyzetet. — Sokakat meglepett, hogy az addig jó! játszó Kurilcot a 63. percben lecserélte. Mi vált énnek az oka? Szurkos, az egyenlítő gól szerzője — Taktikai csere volt. Még nem ismerem, hogy játékosaim milyen állapotban vannak. Úgy tudtam, hogy Zubanics korábban jórészt kezdőként lépett a pályára, úgy gondoltam, hogy neki is illik megadni a lehetőséget. Annál is inkább, mert a támadást igyekeztem tovább erősíteni vele. Utólag azonban azt kell mondanom, különösebb értelme nem volt a cserének. —Két mérkőzésen ült eddig a kispadon, hét közben a Magyar Kupa találkozón, és most. Hogyan mutatkozott be a csapat önnek? — Tulajdonképpen korábban nem tudtam, hogy mi annak a magyarázata, amiért itt tartanak a fiúk. Ma úgy látom, hogy gólhelyzetbe kerülő játékosaink nem koncentrálnak úgy, ahogy kellene. Ezek nem „talált lehetőségek”, hanem szépen kidolgozott akciók, amelyek eredményes befejezése még várat magára. A hódmezővásárhelyi kapus nyolc olyan lövést megfogott, amit az ötösről lőttünk rá. Ilyen nincs! — Mit fog a jövő héten csinálni? — Erre könnyen adódhatna az a válasz, hogy a helyzetkihasználást fogjuk gyakorolni. Csak az a baj, hogy ezt gyakoroltuk ezen a héten is. Azt ígérhetem, hogy az fog nálunk játszani, aki képes két helyzetből egyet értékesíteni. (sz. a.)
