Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-11 / 171. szám

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Olaszul felsőfokon Második éve működik a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán az olasz tanszék, melynek vezetőjével, dr. Cogoi Giancarloval beszélgettünk az egyéves tapasztalatokról és a jövőbeli kilátá­sokról. — Mikor született az ötlet, hogy olasz tanszéket hozzanak létre a főiskolán? — Ezzel kapcsolatban a szándék már korábban megvolt, mivel igény van en­nek a nyelvnek az oktatására. Jómagam Magyarországon — Debrecenben — élek már négy és fél éve, és tanítom az anyanyelvemet. A tanszék beindulásakor dr. Mihalovics Árpád főigazgató-helyet­tes kért fel a tanszék vezetésére, amit örömmel fogadtam el. — Van-e elég lehetőség a szakpárok megválasztásához ? — Igen. Történelmet, németet, ma­gyart, ukránt, könyvtárt és matematikát választhatnak a hallgatók az olasz mellé. — Milyenek az elsőéves hallgatók, és hogy váltak be a mostani másod­évesek? —- Az első évfolyamosok tizennégyen vannak, akik közül csak hatot felvéte- liztettünk mi, a többiek átjelentkezés útján kerültek hozzánk. Hogy hová fej­lődnek, ezt legfőképp az első félévet lezáró vizsgák alkalmával mérhetjük fel. A mostani másodévesek első tanítási éve elég nehezen kezdődött, mivel akkor in­dult először ez a tanszék, sokan nem is tudták, hogy van ilyen lehetőség, ezért Debrecenbe adták be a jelentkezési pa­pírjukat. Jelenleg heten maradtak. — Van-e a főiskolának általános iskolai bázisa, ahol utánpótlásképzés történik? — Igen. Ezt a feladatot az 1. Számú Eötvös József Általános Iskola és Gim­názium látja el. Ott már tanítják első és második osztályban az olasz nyelvet. Ez azért is nagyon fontos, mert harmadévtől ide fognak kijárni a hallgatók tanítani. A középiskolások közül a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban már 3 éve tanít­juk ezt a nyelvet. Ezenkívül az átképzés­ről is gondoskodunk. — Van-e elég oktató a főiskolai olasz tanszéken? — Négy tanár dolgozik itt, ami ilyen kevés létszámhoz egyelőre elegendő. — Ön szerint milyen mértékben van szükség erre a nyelvre Magyarországon? — A tanulók általában az angol vagy a német nyelvet választják, de úgy lát­juk, van igény az olasz nyelv oktatására is. Ez az igény remélhetőleg a jövőben csak növekedni fog. Terveink között sze­repel a „SOCIETA DANTE ALIGHI­ERI” program bevezetése, ami az olasz nyelv megismertetésére és népszerűsí­tésére törekszik. Ezenkívül ismét szer­vezünk diplomataképzést, ami már — mint bebizonyosodott — két éve bevált. Végül, de nem utolsósorban kutatási munkákat végzünk, egyrészt a Debrece­ni Kossuth Lajos Tudományegyetem olasz tanszékével. Az olasz-magyar kul­turális kapcsolatok révén pedig az itteni főiskola politológia és történelem tan­székével működünk együtt. Krasznai Kata Az Open Doors riválisa Lehet, hogy az Open Doors riválisa lesz a szombaton (október 8-án) nyílt AMSTEL DISCO BÁR? Ezt most még nem tudhatjuk! De a Borbányán létesített több mint 400 nm-es szórakozóhely egészen egyedi stílust képvisel. A helyszínen tartóz­kodó Szakács Tibor ügyvezető elmondta, hogy a körülbelül 1000 fő be­fogadására képes épületben 70 nm-es magasított színpad biztosítja a vendég- művészek előadását, koncertfellépését, mindezt a táncparkettől függetlenül. A környéken egyedüli szórakozóhely sajátossága az a videókivetítő, amelyben számítógépes effekteket, videóklippeket fognak majd sugározni a zene alatt. A Káliói út utolsó épületében helyet kapott AMSTEL DISCO BÁR-ban csütörtökönként diákbulit rendeznek, ahová a fiatalok szervezett, külön buszjáratokon juthatnak ki, majd vissza. Diszkónapot pedig minden pénteken és szombaton tartanak. Kollégium a gyerekekért Nyírszőlősön az általános iskola kollé­giumában olyan gyerekek is élnek, akik­nek a helyzete nem mindennapi, sőt néme­lyiküknek kilátástalan. Ezeknek a nebu­lóknak ad majd mindennap otthont a kollégium. A gyerekek elhelyezéséről, oktatásáról, a velük kapcsolatos gon­dokról beszélgettünk az iskola ig­azgatójával, Császári Jánossal. — Mióta segít a nyírszőlősi kollégi­um a tanulóknak az elhelyezésében? — Az 1970-es évek közepétől kezd­te meg munkáját a kollégium, a nyír­egyházi kisegítő iskolából idekerült gyerekekkel. Ezeknek a tanulóknak a zöme tanyasi. Bejárásuk annak idején nem volt megoldott, ezért helyezték el őket ebben a kollégiumban. Igazán 1985 körül került a két csoport a fenn­tartás szempontjából is az iskola keze alá. Azóta folyamatosan jönnek ide gyerekek nemcsak Nyíregyházáról, hanem a különböző tanyákról is. — Milyen gyerekek kerülnek ide? — Nagyon sok köztük a veszélyez­tetett, de akad olyan is, akik ellen rendőrségi eljárás van folyamatban. És sokaknak nem megfelelőek a szociális körülményei sem. — A kollégiumban összesen hány gyereknek van helye? — Változóan alakul a létszám, de 80-90 gyerek elhelyezése megoldott. Ezek közül 50 nyíregyházi. Jelenleg nyolc óvo­dáskorú él a kollégiumban, akikről biz­tosan tudjuk, hogy később ide fognak jár­ni iskolába. Ok általában olyan gyerekek, akik mérhetetlen szegénységben élnek ott­hon, ezért már most befogadjuk őket. — Említette, igazgató úr, hogy olyan gyerekek is járnak ide, akik ellen rendőrsé­gi eljárás folyik. Hogyan oldották meg az elhelyezésüket? Külön vannak választva a többiektől? — Nem, ők is ugyanolyan bánás­módban részesülnek, mint a többi gyerek, bár megkülönböztetett figye­lemmel kísérjük őket. Ugyanúgy be­szervezzük különböző szakkörökbe, sportolásra biztatjuk őket, mert ezzel is le tudják vezetni a „felesleges” ener­giájukat. Mellette persze megpró­báljuk visszaterelniőket a helyes vágányra. — Sikeresen? — Általában sikeresen, bár ez nem csak tőlünk függ. Amikor a tanulók innen péntekenként hazamennek, ugyanúgy visszatérnek a rosszba. Aztán már vasárnap délben „visszakerülnek”. Főként azért, mert nem kapnak otthon rendesen enni, nem adnak rájuk tiszta ruhát, nem tudnak tisztálkodni. Mi itt, a kollégiumban, mindezt biztosítjuk. Naponta ötszöri étkezést kapnak a gye­rekek, a ruhájukat tisztán tartjuk. Oda­figyelünk a gondjaikra, panaszaikra, amit otthon a szülők elfelejtenek. Ne­héz a munkánk, mert van olyan gye­rek, aki magába zárkózik. Ilyenkor nagyon sok idő elmegy arra, hogy kiderítsük, mi a baja. — Külön gondozójuk van-e az ilyen nehezebb esetekre? — Sajnos, egyelőre nincs külön pszichológusunk, nincs, aki kifejezet­ten az ilyen gyerekeknek tudna segíte­ni, ezzel is könnyítve az oktatói mun­ka előmenetelét. —Milyenek a kollégisták szórakozá­si lehetőségei? — Tanulmányi eredményüktől füg­gően visszük őket színházba, moziba, különböző kiállításokra, hangverse­nyekre. Külön idegen nyelveket is tanul­hatnak. Tantervszerűen francia nyelvet, külön pedig az angolt sajátíthatják el. De zenére is oktatjuk őket, így aki akar, zon­gorázni is megtanulhat. Azoknak a gye­rekeknek pedig, akik szeretnek olvasni, könyvtárunk is van, összesen 13 ezer kötet könyvvel. Gergely Csilla U j, fiatal tanárnő érkezett az iskolába. A tantestületi ülé­sen az e pályán már csak mu­tatóba található néhány férfitanár gyö­nyörködve bámulta a szép Évát. Még az öreg, nyugdíj előtt álló, rettegett hírű mate­matikatanár, Gerzson úr is elis­merően köhécselt, szemüvegét le-föl rakosgatva pislogott a tü­nemény felé. Később már azzal is tetézte elismerését, hogy „mindenben” fölajánlotta a se­gítségét az új kolléganőnek. Éva rövid egy hónap alatt szinte min­denkit levett a lábáról szépen csengő hangjával, szelíd mosolyával, őzike te­kintetével. Történt egyik alkalommal, hogy a napközis tanárnő megbetegedett, s délutánra Évát osztották be helyettesí­teni. Gábor, a magyar szakos tanár délután éppen szakköri foglalkozást ment tartani, amikor a napközihez közeledve eszébe jutott az új kolléganő. — Úristen! - gondolta, — hogy fog bír­ni ez a szelíd leány azzal a világ poklával, az ördögszekér Robival? Hiszen azzal még a férfitanárok is csak módjával boldogul­tak. Meggyorsította a lépteit, hogy meg­nézze, nem történt-e máris valami jóváte­hetetlen dolog. A napközi udvarába érve meglepve látta, hogy Éva tanár néni ké­zen fogva sétál Robival, az ötödikes Be/- zebubbal, a játszó gyerekek között. — Nem bírtam vele! - mondta Éva, Robi felé intve. Ha egy pillanatra le­vettem róla a szemem, már át­mászott a szomszéd kerítésén, így ide vettem magam mellé. Robi megszelídülten fogta a tanár néni kezét, s csak úgy ra­gyogott a szeme, ha ránézett. Gábor elgondolkodva bámul­ta őket. Szívét valami meleg­ség járta át. Kezét lassan föle­melte, s félúton meggondolva magát tenyerével végül is a gyerek fejét simogatta meg: — Jó neked, Robi! - mondta elmé­lázva. Látod, én egész életemben rossz lennék, ha így járhatnék kézen fogva a tanár nénivel. Kudaházi István Én egész életemben rossz lennék Házunk tája Hát bizony mindig akad tennivaló a ház körül. Talán már ideje lenne eltakarítani az évtizedek óta halmozódó építési hulladékot. Az ócska spómak is a MÉH-ben lenne a helye, persze ha van még ilyen. Az autót jó lenne megjavíttatni, de legalább egy mosás ráférne. A borospincének jót tenne egy alapos tatarozás, kerítést kellene építeni. Na, de kinek van erre pénze? Vasas - Bozsó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom