Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-19 / 152. szám

UJ KELET 1994. szeptember 19., hétfő 9 Az ibrányi körzetben Felelősséggel az ifjúságért Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sportéletének egyik meghatározó té­nyezője az utánpótlásnevelés. Ennek gyökerei az általános iskolákban folyó testnevelés-oktatásba nyúlnak vissza. A megyei Diáksportbizottság négy éve alakult azzal a céllal, hogy összefogja, koordinálja az általános iskolákban zajló sportéletet. A megyében kilenc nagy körzetbe osztották be a sulikat. Az egyes térségek központjai a nagyobb városok. Ilyen település Ibrány is, mely huszon­négy általános iskola sportmunkáját felügyeli. A régió Diáksportbizott­ságának titkára, Ferenczi György tá­jékoztatta az ibrányi körzet szerve­zetének működéséről az Új Kelet olvasóit. — Mik tartoznak a bizottság legfon­tosabb feladatai közé? — Elsősorban a fennhatóságunk alatt lévő huszonnégy iskola diákolimpiái versenyeinek megszervezése, a test­nevelő tanárok szakmai továbbkép­zésének megrendezése és az igény sze­rinti szakmai segítség. Ezeket a felada­tokat én és a DSB öt tagú vezetősége látja el. — Kapnak valahonnan anyagi tá­mogatást? — A pénzt, amire égető szükségünk van, az OTSH és a megyei önkormányzat adja a megyei diáksporttanács javaslatai alapján. Tudomásom szerint a huszonnégy általános iskola egyike sem részesül pénz- beni juttatásban a helyi önkormányzatok­tól. A kapott pénzeket a különböző versenyek szervezésére és díjazására fordítjuk. A fennmaradó összeget a vezetőség döntése után a jól dolgozó iskolák és testnevelőik kapják. Oda­ítélésükkor figyelembe vesszük a sportvi­adalokon való részvételek számát és az elért eredményeket. Természetesen az iskolákban tanuló gyerekek száma sem hagyhat minket hidegen. Egy olyan tanin­tézményben, ahol nyolcszázan vannak, ott tízezer forint szinte semmire sem elég, míg ahol kétszázan tanulnak, ott ugyanennyi­ből lubickolnak, mint hal a vízben. — Milyen eredményekkel büszkélked­hetnek körzetük iskolái? — Kiemelném a nagyhalászi diáksport- kört, melynek versenyzői az országos sakkversenyen harmadik helyezést értek el, és labdarúgói az elmúlt esztendőkben megyei szinten az első három közt voltak. Az ibrányi birkózók eljutottak az orszá­gos döntőig, ahol nem vallottak szégyent. Atlétikában, röplabdában és tornában szin­tén a megye élvonalához tartoznak a város nebulói. Megemlíteném még a tiszaberceli kézilabdázókat, akik harmadikok lettek a megyei diákolimpián. Ezenkívül ki­emelkedő szakmai munka folyik a kótaji, ramocsaházi, kemecsei és buji általános iskolákban is. —Az elvégzett munka elismeréseként szerveznek a testnevelő tanároknak va­lamilyen túrákat, kirándulásokat? — Évente többször is összeülünk tapasztalatcserére, továbbá télen sítábor, nyáron vízitábor segíti azt, hogy kö­zelebb kerüljenek egymáshoz a pedagó­gusok, és a különféle megmérettetése­ken ne idegenként, hanem barátként üd­vözöljék egymást. —Mire a legbüszkébb a Diáksportbi­zottság titkáraként? — Arra, hogy a régiónkban a test­nevelő szakos ellátottság — a balsai és a paszabi iskolákat kivéve — minden­hol örömteli, mondhatni 100 százalékos. Ez a tény a jövő emberpalántáinak egészséges életmódra való nevelése szempontjából több, mint megnyug­tató. Szándékaink szerint az Ibrány köz­pontú térség néhány általános isko­lájának diáksportéletéről sorozatban be­számolunk lapunk hasábjain. Tóth Mihály Atlétikai reménységeink VI. Gyurján Tamás és Sallai András Gyurján Tamás és Sallai András, mint arról már beszámoltunk, egyéni csúcsokat dobva kerültek a dobogóra a serdülő országos bajnokságon. Hét közben az NYS1 ifjú dobóatlétáival az NYVSC edző­termében beszélgettünk. Gyurján a Népstadionban kétszer is a dobogó legmagasabb fokára lépett, míg Sallai egyszer a másodikra. Mindketten diszkoszban és súlylökésben indultak. Tamás másfél éve kezdett edzeni, András csak két hónapja. Gyurján Tamás a Jókai Mór általános iskolában kézilabdázott, amikor testnevelő tanára Kerekes Lász­lóhoz küldte, aki egyből ott tartotta. Azó­ta a diszkoszvetés és a súlylökés techni­káját próbálja elsajátítani, egy biztos, ed­dig nem sikertelenül. Tavaly a háromkilós súllyal 14,96 méterrel nyerte az országos bajnokságot, igaz, csak a hatodik dobás­sal. Azt mondja, kicsit bosszantotta, hogy tizenkét centivel vezet előtte a csabai gye­rek, s utolsóra nagyon ráhajtott. Tényleg nem szeretheti a kis különbségeket, az idén az aranyérmet—már négykilós súly- lyal versenyezve — úgy nyerte, hogy a második egy méter húsz centivel keveseb­bet dobott. 15,46-tal kiváló egyéni csúcsot teljesített. Minden dobása jobb volt, mint a második helyezetté. A diszkoszban is első helyet szerzett. Jövőre eredményben is rohamos fejlődést vár magától, igaz hozzáteszi, a felkészülési időszak első számú feladata a hátizomzatának meg­erősítése, mivel egy gerincsérüléssel baj­lódik. Ha minden rendben, akkor a serdülő országos csúcs megdöntése a célja. Lát­szik, hogy a két fiú jó barátságban készül, mert rögtön hozzáteszi, ha Andrásnak iga­zán kijön a lépés, ő a diszkoszban javíthat serdülőcsúcsot. Ezután kiderül, hogy Sal­lai András még csak két-három hónapja került a „Kerék-team”-be, a tizenkettes általános iskolába járt, néha elindult futó­versenyeken. Ott javasolták neki, hogy próbálja ki a dobásokat is. Azt mondja, ma már nem lehetne visszacsalni a futókhoz. Egyrészt az eredményei, másrészt a tár­saság miatt sem. Az országos bajnokságon diszkoszvetésben az első két sorozatban vezetett, de aztán Tamás megelőzte. Végül 42,76 méterrel második lett. Ennél edzé­sen dobott már többet, de szerinte az sen­kit sem érdekel, hogy edzésen mit tud, csak a versenyeredmény számít. Mindenesetre a futásban is jó képességekkel rendelkező fiú robbanékonyságát kihasználva még sokat javíthat. Súlylökésben egyébként 13,98 méterrel negyedik helyet szer­zett. Kerekes László mindkét fiút nagyon te­hetségesnek tartja, s edzéseken egymást sarkallják a feladatok elvégzésében. Az edző szerint erre most nagy szükség is van, mivel húsz-huszonöt gyerekkel egyedül foglalkozik, s kevés ideje jut egy-egy atlétával külön-külön törődni. Az egyre eredményesebb szakág ebben is nagyobb támogatást vár az NYVSC atlétikai szak­osztályától. Gyurján Tamás és Sallai András A beszégetés végére érve megtudjuk, hogy mindkét fiú most kezdi a Vasvári Pál Gimnázium első osztályát, Gyurján Tamás számítástechnikára, Sallai András test­nevelésre szakosodott. Mindkét dobó szívesen ül le a számítógép mellé, bár a napi edzés és a tanulás mellett erre a hob­bijukra már nem sok idejük marad. Ráadá­sul mindketten az iskolában is jól akarnak szerepelni. Révay Kanadába menekült a bangladesi bokszoló Egyre több hír érkezik olyan esetekről, amikor „szegény” or­szágokból származó sportolók egy-egy verseny után, amelyet jómódú országokban rendeznek, nem térnek vissza hazájukba. így tett a Kanadában található Victoriában megrendezett Nem­zetközösségi Játékokra kiutazott bangladesi bokszoló, Muzammel Hague is. A 25 éves sportoló a játékok záró ceremóniája előtt el­hagyta a csapat közös szállását. Amint azt ügyvédje bejelentette, a sportember már beadta a ké­relmét bevándorlási engedélyért. Hague most egy kis településen él, Victoriától észak-nyugatra, felesége, Carol és edzője, Monti Brown tár­saságában. Brown csak a játékok után vette át Hague edzéseinek irányítását. Hague a korábbi bang­ladesi elnök, Hosszain Ersad híve volt. A kedvenc politikus menesz­tése miatt Hague nem érezte jól magát Bangladesben, csak az alka­lomra várt, amikor távozhat ha­zájából. Azt mondja, Kanadában füg­getlenítheti magát a hazájában ki­alakult politikai helyzettől, ezután csak az edzésre kell fordítania a figyelmét. Az egyetlen, ami zavarja az öklözőt: a szülei és a többi roko­na is Bangladesben él. Hague már megkezdte angol nyelvi és számítógép-technikai tanulmá­nyait. Úgy nyilatkozott: egy ideig nem látogat haza. Bangladest egyébként nemcsak ő volt kény­telen elhagyni, hanem többszáz honfitársa is. A héten felkelés volt Dhakában - amelynek során több mint 200 ember megsérült, 125 tüntetőt pedig letartóztatott a rendőrség. Segített az önkormányzat Megmenekült Nyírbátor sportja Megbeszélésre hívta az elmúlt héten a négy legnagyobb szakosztályt Nyírbátor­ban Petróezki Ferenc polgármester. A tét nem kisebb volt, mint az, hogy lesz-e működéséhez, szerepléséhez pénze az NB I/B-ben szereplő férfi kézilabda, az NB II- ben szereplő női kézilabda és férfi asz­talitenisz, valamint az NB Ill-ban szerep­lő labdarúgó csapatoknak. A polgármester bevezetőjében hangsú­lyozta, hogy a város versenysportja épp olyan fontos, mint a tömegsportja, mert mindkettő szerves része a testkultúrának. Nélkülük szegényebb lenne a település élete. Az egyesületek kérését méltányol­va, az önkormányzat úgy döntött, hogy ennek az évnek a felkészülését, a szak­osztályok versenyzését segítendő, mind a nyolc városi szakosztály kapott anyagi tá­mogatást az önkormányzat döntése ér­telmében, de csak a négy legnagyobb csa­pat képviselőit hívták meg az odaítélt tá­mogatás átadására, mert ők reprezentálják a jelenlegi időszakban Nyírbátor sport­életét. A pénzösszegről szóló csekkek átadása után örömmel nyilatkoztak az érdekelt sportvezetők. — A legjobbkor jött ez a támogatás — kezdte a beszélgetést Csekő Sándor, a férfi asztalitenisz képviselője. Most már le­hetőség lesz a minőségi munka foly­tatására, sőt annak fokozására is. Olyan országos ranglistaversenyekre tudunk így eljutni, amire eddig nem volt lehetőség. Ez elsősorban a fiatalabb korosztályt érin­ti, mert az ő menedzselésük az egyik leg­fontosabb feladat. Nyáron a szűkös le­hetőségek miatt itt az egyes iskolában tar­tottunk edzőtáborozást, de így is nemzet­közivé vált, mert a budapestiek és a hajdúságiak mellett Ausztriából is érkez­tek a kaucsuklabda kis művészei. Tatára, az olimpiai reménységek tornájára három versenyzőnk: Szarka György, Kurucz Zoltán, Héder Gábor utazhat. Ennek a csa­patnak évek óta nincs egységes melegítője, most ezt is megoldhatjuk. Tudunk a tá­mogatásból versenyasztalokat is venni, sőt, az iskolákba is kihelyezünk néhányat, hadd gyakoroljon az utánpótlás. — Ezt az évet csak ezzel a támogatás­sal tudjuk zökkenőmentesen befejezni — folytatta a gondolatmenetet Üski Géza vállalkozó, a futballklub elnöke. A lab­darúgást szponzorálják is váltakozók, de még így is hatvan százalékát az önkor­mányzat állja a költségeknek. Ha nem jön ez a gyors segítség, veszélybe került vol­na az eredményes szereplésünk. így a még félkész lelátót is befejezzük, mert régi igé­nye ez a labdarúgás szerelmeseinek. — Ha most nem segít rajtunk az önkor­Petróezki Ferenc, Nyírbátor polgármestere mányzat, és személy szerint a polgármes­terünk, Petróezki Ferenc úr, akkor a szeptember 17-ei bajnoki rajtunk ve­szélybe került volna — társult a be­szélgetéshez Óvári Zoltán, a férfi kézilab­da társadalmi munkása. Ezt azért fogal­mazhatom meg így, mert ott voltam az önkormányzati gyűlésen, amikor a több millió forint sorsáról döntöttek, és tudom közölni, hogy a város első emberének nagy része volt abban, hogy minden sportág megmenekült a működésképtelen­ség rémétől. Hallottam az ellenvéle­ményeket, ellenérveket is, ezért is kö­szöntem meg a rangidős jogán a közben­járást. Most már a sportolókon a sor, hogy bizonyítsák, nem rossz helyre adták a tá­mogatást a város képviselői. Aradi Balogh Attila jy késiüineb n „djé® kosarasai A Mezőgazdasági Főiskola női, és férfi csapatainak ezdőit arról kérdeztük, hogy milyen esélyekkel vágnak neki az idei évad­nak. Veres Gyula, az NB Il-es lányok edzője a következőket mondta: — A felkészülést augusztus 23-án kezdtük el. Két héten keresztül napjában kétszer edzettünk, és azt hiszem, mára már jó formában vannak a lányok. A gond any- nyi, hogy más csapatok általában később kezdik el a felkészülést, így nem tudunk kivel edzőmérkőzést játszani — csak saját magunk ellen —, pedig ez is nagy mérték­ben hozzájárulna a fejlődésünkhöz. — Mikor játszók az első meccseiket? —Először egy békési tornán fogunk részt venni 18-án és 19-én, majd az első NB II- es mérkőzésünket október 2-án vasárnap 11-től játszunk a Diósgyőr csapata ellen. — Hány játékossal dolgozik? Vannak-e új arcok a csapatban? — Tizenhárom a keretszámunk, de na­gyon várjuk Dézsy Mari visszatérését, aki a múlt szezont kénytelen volt szülés miatt kihagyni . Ebben az évben igazoltuk le Király Dórát és Csók Noémit. Ők mind­ketten a Kereskedelmi Szakközépiskola csapatát erősítették annak idején. Nálunk játszik most Cséke Andrea is, aki a jövő nagy tehetsége lehet centerposzton. — Milyen eredményt vár a csapattól? — Először a már említett békési tornán szeretnénk jó eredményt elérni, ami mind­enképpen ösztönzőleg hatna a lányokra a szezon meccsei előtt. Ezen a tornán velünk együtt négy NB Il-es csapat lesz. A felkészülés alatt nyújtott együtt­működésért és teljesítményért mindenkép­pen dicséret jár a gárdának. Remélem, meg lesz az eredménye. A bajnokságon szeret­nénk az öt-hatodik hely valamelyikén végezni. Pénzes József, a férfi kosárlabdacsapat edzője így nyilatkozott: — Hasonlóan a lányokhoz, mi is augusz­tus 23-án kezdtük meg az intenzív fel­készülést, ami három héten keresztül napi két edzést jelentett. Az idei bajnokság le­bonyolításában nagy segítséget jelentett, hogy a MÓL RT felkarolásával minden vidéki csapat százezer és a fővárosi csapa­tok ötvenezer forint támogatást kaptak. A polgármesteri hivatalból is érkeztek ígé­retek a szponzorálásunkkal kapcsolatban, de ez egyelőre még csak ígéret. A szezon megnyitása szeptember 22-én lesz Buda­pesten a már említett cég rendezésében. Ezt követően három mérkőzésre kerül sor. Csa­patunk e hónap 25-én méri össze erejét az ELTE-s fiúkkal. Terveink szerint részt fo­gunk venni a Viharsarok Kupán, majd az Országos Agrár Sportnapokon, amit Keszt­helyen rendeznek október 4-6-ig. Ez utób­bi versenyt tavaly mi nyertük és szeretnénk, ha ez az idén is megismétlődne. Nem sze­retnénk lemaradni egy nemzetközi tornáról sem, amelynek központja Kassa lesz. A 95-ös évben március 24-26-ig rendezünk egy tornát itt a Mezőgazdasági Főiskolán immár harmincadik alkalommal, amire egyaránt 5-6 férfi és női csapat érkezését várjuk. A csapat összetételét tekintve Máté Csaba a csapatkapitány, a játékosok pedig: Mészáros Károly, Pál István, Garai István, Takács Gábor. Papp Csaba, Sárosi Endre, Gulyás Attila, és Fedeles Imre. Sajnos közülük ketten, — Sárosi és Takács — még sérülésekkel bajlódnak, de remélhetőleg minél hamarabb felépülnek. Úgy érzem, a felkészülésünk jól sikerült, így mindenképpen jó eredményt várok a fiúktól. Krasznai Kata

Next

/
Oldalképek
Tartalom