Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-01 / 137. szám
1994. szeptember 1., csütörtök Villámszelídítés A villámcsapásnál fellépő elektromágneses mező zavarja, sőt olykor károsítja az érzékeny elektronikus berendezéseket, különösen a repülőgépeken. Xin Mido Zhao és Jean-Claude Diels, az új-mexikói egyetem kutatói remélik, hogy lézerindukált elektromos kisüléssel meg tudják ezt előzni. A zivatar alkalmával keletkező elektromos feszültségek megszüntetésére vezetőkapcsolatot kell létesíteni a felhő és a föld között, hogy a töltések lefolyhassanak. Ezt a kapcsolatot erős lézersugárral létrehozott csatorna ionizált levegőmolekulái is alkothatják. Zhao és Diels lézerrendszere 200 fem- toszekundumos impulzusokat sugároz a 248 nanométer hullámhosszú ultraibolya tartományban (a femto előtag az utána álló egység ezer billiomod részét jelenti). Hatására már az átütési feszültség felénél megindul a kisülés. 100 méternél nagyobb távolságnak a légkörben való áthidalásához nagyobb impulzusenergiára, valamint a sugár térbeli és időbeli fókuszálására van szükség. Lézerrendszerük energiáját ezért százszorosára akarják növelni. Távlatilag egy autóra szerelhető rendszer lebeg a szemük előtt, amelyet a fenyegetett objektum, például repülőtér közelében felállítva egy tükör segítségével letapogatják a felhők alsó rétegét, és az esetleges villámokat levezetik. (MTI-Press) Barbie túl „nőies" Kuvaitnak A világszerte kislányok milliói által imádott Barbie baba Kuvaitban „nemkívánatos személy” lett Betiltották, mivel a kuvaiti egyházi hatóságok úgy ítélik meg, hogy veszélyt jelent a gyerekek szexuális fejlődésére. Egy nemrég kibocsátott vallási dekrétum értelmében Barbie-t ezentúl tilos forgalmazni. A kifogás elsősorban a baba „éretten nőies formái” ellen merült fel, amelyekkel egy gyermek - így az indoklás - nem tud mit kezdeni, s ezáltal káros hatással van a szexuális fejlődésre. Barbie 1959 óta uralja a játékpiacot világszerte, s azóta 700 millió példányban talált ifjú gazdákra - írja a DPA. Szervátültetési világkongresszus A japán transzplantációs társaság hétfőn kezdődött világkongresszusára a világ minden részéből érkeztek résztvevők. A tanácskozás első számú célja, hogy eloszlassa Ázsiában a szervátültetésekkel kapcsolatos előítéleteket és a társadalmi ellenkezést. A társadalmi vetületen túl a résztvevők megvitatják a világszerte csökkenő donorszám következményeit és javaslatokat tesznek, hogyan lenne növelhető a donorok száma. Japánban - a vallási tabukon túlmenően - a legfőbb akadályt az agyhalál bekövetkeztének meghatározása jelenti, amelyet törvényileg eddig nem sikerült pontosan tisztázni. A vallási tilalmak hasonlóképpen sokakat fognak vissza attól, hogy átültetésre felajánlják szerveiket, vagy éppen engedjék magukon végrehajtani a transzplantációt. Az Asia Watch emberi jogi csoport aktivistái ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy Kínában a kivégzettek szerveit beleegyezésük nélkül használják fel átültetésekre. Az emberekben félelmet és a szervátültetésekkel kapcsolatban ellenérzést váltanak ki a szervkereskedelemről szóló hírek is. Bár az átültetési technikák terén az orvosok egyre ügyesebbekké válnak - s így a sikeres átültetések száma növekedhetne - az utóbbi időben Európában például a donorszám visszaesése figyelhető meg - nyilatkozta az egyik szervező a UPl-nak. A kongresszuson azt is hangsúlyozták, hogy - bár egy átültetés rendkívül költséges - az egyre inkább „rutinműtétnek,, számító veseátültetések esetében például még mindig gazdaságosabb, mint az évekig tartó művesekezelés. 2000 éves szfinxek Több mint kétezer éves, fej nélküli szfinxekre bukkantak a régészek nemrégiben Kairó déli részén. A most kiásott szobrok új magyarázatot adhatnak az ókori Egyiptom világának megismeréséhez. A négy szfinx ugyanúgy néz ki, mint a Khephrén fáraó halotti templománál lévő hatalmas oroszlántestű, emberfejű szobor, de sokkal kisebb annál. A mészkőből készült, mindössze hetven centiméter hosszú szobrok nagy fejtörést okoznak a régészeknek, ugyanis mindegyiknek hiányzik a feje. Senki nem tudja, hogy pontosan mi* kor és miért törték le őket, de az biztos, hogy szándékos cselekedetről van szó, amelyet még elkészítésük idején követtek el. A kezdeti vizsgálatok szerint a szobrocskák a ptolemaioszi kor (i.e. 300) kezdetén készültek, amikor Egyiptomot Nagy Sándor leszármazottai irányították. Ez óriási felfedezésnek számít, mert eszerint Gi- zát már ebben az időben is lakták. A szfinxeken kívül találtak egy szintén fej nélküli oroszlántestet is. A faragás alapján azonban könnyen megállapítható, melyik törzs az oroszláné és melyek a szfinxeké. Az oroszlán hátán láthatók a levágott fej sörényének nyomai is - írta a Reuter. A szfinx az ókori Egyiptomban a Napistent jelképezte, később a ptolemaioszi korban azonban a temetőt őrző isten szimbóluma is lett. Elképzelhető tehát, hogy a közelben templomra és temetőre bukkannak a régészek. Picasso nyomában Egy kanadai állatkerti elefánt a fejébe vette, hogy Picasso nyomába lép - rendszeresen fest, és képeit szeptemberben kiállítják. A Calgary (Alberta tartomány) állatkertjének Kamala névre hallgató 19 éves Srí Lanka-i eredetű nőstényelefántja ecsetet vesz ormányába és azzal szórakoztatja a látogatókat, hogy absztrakt képeket fest. Az elefánt azon a tanfolyamon tanult meg festeni, amelyet az állatkert vezetősége az állatok értelmi képességeinek fokozására szervezett. Kamala kezdetben vízfestékkel dolgozott és papírra festett, azóta azonban már megtanulta, hogy vászonra fessen nem mérgező alapanyagú festékkel. „Képei” pontokból és vonalakból állnak. Dave Percival, az állat gondozója szerint a szeptember 10-i állatkerti árverésen Kamala hat „festményéért” több száz dollár bevételre számítanak. Kovács László hajdúszoboszlói fafaragó répáshutai hétvégi házát székelykapu díszíti. Az alföldi népi iparművész szabadidejében készítette a faragott kaput és kerítést Az Európai Triatlon Szövetség (EJT ) nemzetközi triatlonversenyt rendezett Velencén. Képünkön a női verseny győztesét, a dán Susanne Wieisent látják A Kiengesztelődés Requiemje Az 1995-ben esedékes Európai Zenei Ünnepre 12 ország 13 neves zeneszerzője a stuttgarti Nemzetközi Bach Akadémia megbízásából megkomponálja a Kiengesztelődés Requiemjét. Mint Helmuth Rilling, a Bach Akadémia professzora közölte, a második világháborúban egymás ellen harcolt országokból bíztak meg zeneszerzőket a feladattal. Az 1995. augusztus 13. és 27. közt Stuttgartban megrendezésre kerülő Európai Zenei Ünnep a második világháború befejeződésének 50. évfordulója alkalmából a Háború - Kiengesztelődés - Béke mottóval kerül megrendezésre. A központi kérdés azonban a kiengesztelődés - mondotta Rilling, hozzátéve, hogy az „hídnak tekintendő a háború és a béke között”. A leendő szimfónia stuttgarti megszólaltatására az Izraeli Filharmonikusok pályáznak. A DPA jelentése szerint a Requiemen a következő zeneszerzők dolgoznak: Luciano Berio, Olaszország; Friedrich Cerha, Ausztria; Paul-Heinz Dittrich, Németország; John Harhison, Egyesült Államok; Marék Kopelent, Cseh Köztársaság; Arne Nordheim, Norvégia; Marc-André Dalhavie, Franciaország; Ju- dith Weir, Nagy-Britannia; Krzysztof Pcn- derecki, Lengyelország; Wolfgang Rihm, Németország; Alfréd Schnittke, Oroszország; Juasza Dzsodzsi, Japán; Kurtág György, Magyarország. Mint Helmuth Rilling közölte, Wolfgang Rihm már el is készült a Requiem rá eső részével. A legöregebb város A város lakóinak furcsa szokásaik voltak. Az ősöket annyira tisztelték, hogy a házuk padlói alá temették őket. Ráadásul minden valószínűség szerint fej nélkül. A fej elválasztása a testtől talán arra utal, hogy mindenképpen világos különbséget akartak tenni élet és halál között. Ugyanakkor néhány eltemetettnél megőrizték a fejet és a koponyát, de úgy, hogy a koponyacsontra arcot csináltak, vagyis elkészítették az elhunyt ős portréját. Mégpedig égetett mészből, amit egy sárszerű anyagból készült vázra égettek rá. Eddig mindössze 300 négyzetméter területet tártak fel az amerikai régészek, ami a település eddig ismert felszínének mindössze 0,5 százaléka, és erről a parányi helyről került elő a közel-keleti kőkorszaki felépülések leggazdagabb szobor- és figuraanyaga. Több mint 30 darab kisebb-nagyobb, 35—90 cm-es szobor került elő a Jordán főváros, Amman közelében fekvő Ain Ghazalban. Köztük egy női szobor, amelyiken az illetőnek az egyik kezén hét ujja van, és egy termékenységi figura, az úgynevezett Ain Ghazal-i Vénusz. Vénusznak ugyan Vénusz, de az ábrázolt hölgy szépnek nem igazán mondható. És egyébként sincs feje. Kora viszont 9000 év, és ez az igazi szenzáció. Amikor az Amman körüli autópályát építették, és az első nyomokra bukkantak, addigra egyébként már nagyon sok mindent tönkretettek az útépítők. De hát akkor még nem is sejtették, hogy olyan városi települést találnak, amelyben becslések szerint kétezer ember élhetett szoros kapcsolatban egymással. Törvényekkel, szabályokkal és infrastruktúrával, olyan kőházakban, amelynek a falai egymásra rakott kövekből’álltak, a padlózat égetett mészkőből, és itt-ott még pirosra is festették. A házak tetejét nádból és növényekből építették, és betapasztották agyaggal. Egy- egy lakás pedig 35—50 négyzetméteres volt, 5-6 ember lakhatta. Mindez 3 évezreddel az első mezopotámiai városok megjelenése előtt történt. A Bild dér Wissenschaft című folyóirat beszámolója szerint mindez teljesen más színben tünteti fel az úgynevezett újkőkor- szaki forradalmat. Vagyis azt a hirtelen változást, amely a gyűjtögető, vadászó életmódból a földművelő, állattartó létforma felé mutatott. Az újkőkorszaki kultúra meghatározó jellegzetessége a kerámia- és az agyagedények használata. És amikor Krisztus előtt 5500 táján megjelentek az első agyagedények, az Ain Ghazal-i település már hanyatló korszakát élte. Tehát az a bizonyos említett forradalom mégsem volt forradalom, hanem sokkal inkább egy hosszabb fejlődés. Dehát bármilyen fontos területe Ain Ghazal a régészeknek, Jordániában sem könnyű. Kilincselnek és koldulnak, hogy megvehessék az egész területet, mert különböző magáncégek már kész tervekkel rendelkeznek arról, hogyan és mire használják fel. (.MTI-Press)
