Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-01 / 137. szám

UJ KELET 1 m A /N A TIIl 1 1 MAGAZIN i 1994. szeptember 1., csütörtök Szeptember Az év negyedik negyedének hónap­jaira nem jutott római híresség, ezért a kilencedik, de a régi naptár szerint csak a hetedik hónap a mai napig megma­radt a latinban és a magyarban egyaránt — Septembrismensis — szeptem­bernek. — A Nap a hónap végén elköszön a kalászos Szűztől, és átlép a Mérleg csil­lagképébe. Ekkor van az őszi napéj­egyenlőség. — Barczafalvinál ez a gyümölcsös hónap. A nép még ma is Szent Mihály havának nevezi, mert 29-e után haza­hajtották a nyájat, és kifizették a pász­torokat. — Az idő múlásával sajnos lassan véget ér a nyár, és egyre rövidebbek lesznek a nappalok, kezdődik a téli időszámítás. — Ó, nem is mondtad, hogy fürdés közben is fogsz fényképezni! — A nyíregy­házi Biacs Barbara 2,5 éves Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. Az ú i o pe 1 ■ A nagy teherszállító vállalat sofőréi reg­szélét, s törte össze egy tankos IFA. Ab­gél egy vadonatúj Opelt vettek észre a parkolóban. „Kié lehet?”— tanakodtak. Biztos információval végül is a portás szolgált. „Béla bácsié” — mondta meg­győződéssel. Béla bácsi garázsmester lé­vén, éppen eligazítást tartott és menet­levéllel látta el a „pilótákat”. A kicsi irodá­ban lévőkhöz hirtelen egy lihegő hírnök csatlakozott, aki az ajtót fölrántva bekiál­totta: — Nem tudjátok, hogy kié „volt” az az Opel itt, mindjárt a kapubejáratnál? — Miért, mi történt vele? — érdek­lődtek „ártatlan” képpel a sofőrök. — Csak az, hogy most húzta meg a ból az Opelből sem lesz már kocsi többet! A hírre Béla bácsi elsápadt, hápogott valamit beszéd helyett, majd hatalmas hasával két-három sofőrt maga előtt tolva kirobogott az irodából. Az Opelhez érve körbejárta azt kétszer is. Lehajolt, átvizs­gálta alaposan a járművét, majd a vigyor- gó gofőrök felé fordult: — Fiúk, ilyet ne... ne csináljatok töb­bet! — S azzal hatalmas kezét a szívére szorítva mondta: •— Majdnem in... infark­tust kaptam! — szólt még mindig kissé re­megő hangon Béla bácsi. Budaházi István Új „tanév" a kutya­iskolában Szeptembertől újra beindul a kutyaiskola Nyíregyházán, a Kótaji úti telepen. A Kotorék és Egyéb. Vadász, Munkakutyások Tiszántúli Egyesülete korra, nemre és fajtára való tekintet nélkül várja a kutyákat. A nyár folyamán „engedelmes” címet elnyert ebek kotorék, vadász, vagy őrző-védő „osztályban” folytatják tovább a munkát. Emellett persze az újoncokat is várják a kiképzők, „aki­ket” az 500 forintos tagdíj befizetése után felkészítenek egy következő en- gedelmességi vizsgára. A foglalkozásokat szombaton dél­előttönként 9 órától tartják. Menjenek ki, nézzenek szét! Egy kis mozgás a gazdiknak sem árt, és meglátják, hogy négylábú kis barátjuk mennyire jól érzi majd magát a közösségben. A kiképzésről bővebb felvilágosítást a 316-146-os telefonon kaphatnak Szekeres Páltól, az egyesület elnö­kétől. Nagyszerű teljesítményre képesek a madarak, amikor fészket építenek, aho­vá majd fiaikkal együtt bebújhatnak, s ahol biztonságos és meleg otthonra talál­nak. Igyekeznek, hogy teljes kényelmet, és kellemes lakhelyet biztosítsanak az egész madárcsalád számára. A legtöbb madár rendkívül nagy ügyességről tesz tanúbizonyságot. Kellemes, egyszemé­lyes „lakást”, vagy több „személy” ré­szére alkalmas fészket készítenek a leg­különfélébb anyag — fű, fa, papír, se­lyemszál, nád, agyag, viasz — felhasz­nálásával. A legtöbb madárszülő előnyben részesíti a félgömb alakú fészket, mert abban kényelmesen el lehet helyezked­ni, s még a jó kilátás is biztosított. Az egyedüli hátránya ennek a fészekfor­mának, hogy a tojásoknak és később a kis fiókáknak nem nyújt kellő védelmet a fészekrablók ellen. Ezért néhány ma­dár továbbfejlesztette a nyitott félgömb alakú fészket zárt gömb alakúvá. Ennek általában oldalról van a bejárata, s egy­aránt jól védi lakóit az esőtől, naptól, hidegtől s az ellenségtől is. Egy hátul­ütője van az ilyenforma fészeknek, hogy gyakran a madárszülők sem tudnak időben elmenekülni a fészekből. Még fejlettebb forma az ún. „csöves” fészek, ami egy gömb alakú fészek, alul cső alakú bejárattal. Ezek a faágakra erő­sítve himbálódznak, megnehezítve ezál­tal a fészekrablók dolgát. Természetesen egy ilyen fészek készítését alaposan meg kell tanulni, sok idő és fáradság, valamint sok energia és ügyesség is szükséges hozzá. Az ilyen fészkek építésében elsősorban a szövőmadarak hímjei jeleskednek. Összefonják és szövik a fűszálakat, melye­ket saját maguk téptek le, s gömb alakúvá képezik ki művészi ügyességgel jövendő lakhelyüket, alul kiképzett bejárattal. Miután elkészült a „lakás”, máris háza­sodhat a madár, s hangos dürögéssel oda­csalogatja a. nőstényeket, akik megtekin­tik, véleményezik, és ha megfelelőnek íté­lik a munkát, akkor jöhet a közös fészek­rakás, azaz elfogadja a fészek építőjét part­nereként. Ha netán nem tetszik a fészek, megesik, hogy a madárka nem talál párt. A feketeharkály a fakéreg belsejében fészkel általában, amelyet kemény, erős csőrével vájt ki. A faforgácsot munka köz­ben a magasabban lévő nyíláson keresz­tül kidobja a fészekből. A kaktusz tüskéi kitűnő védelmet nyújtanak az „óriás” ko­libri madárnak, ahová a fészkét építi. Az kerül társ ellenség számára szinte megközelíthe­tetlen. A cinege egészen közönséges, függő fészket épít, azonban két bejárat­tal, az egyik álcázott, és a semmibe ve­zet, a másik pedig valódi, ami rejtve van. Sárból és agyagból készíti el a fész­két a brazíliai fazekasmadár, mégpedig a fatörzs elágazásában, biztonságos he­lyen, A chilei kolibri művészi ügyesség­gel készíti el fészkét levelekből. A leve­leket apró szálakkal szövi össze. A nádirigó jól elrejti a nádasban kicsi­nyei számára a lakóhelyet. A vastag nádszálak cölöpként szolgálnak a fé­szeképítmény alatt, s alig észrevehetőek. A Kenyában honos sárga szövőmadár egyszemélyes fészkeket épít, holott nagy kolóniákban él. Az egyszemélyes fészek nagyobb biztonságot nyújt lakó­jának a sok ellenséggel és ragadozókkal szemben. A fecskék, mint ismeretes, nedves agyagból készítik fészküket, mely általában kehely formájú, és legin­kább a tetők alá helyezik el. Az a fecske, amelynek elhagyott fész­két időközben (ameddig melegebb éghajlatra költözött) más madár látogat­ja, visszatérte után már nem hajlandó visszaköltözni a régi fészekbe. (MTI-Press — kér) — Szeptember hónapban is vár ránk kerti munka, a szüret, melyből kiderül, miért dolgoztunk a nyáron. — A borgazdászok számára nagyon fontos a szüret, mert az az újbor mennyi­ségét és minőségét egyaránt befolyásolja. Hiszen a jó bort mindenki szereti, de ah­hoz, hogy ez megvalósuljon, nagyon sok apró dologra kell odafigyelniük. Ezekből említenék egypárat: — Ha jó bort akarunk, akkor a mustot csak gondosan kimosott hordóba öntsük! Új hordónál előbb végezzünk hideg vizes áztatást, többször és több napon át. Később a vegyszeres, forró vizes mosás következ­zen. majd újabb hideg vizes áztatás és öblítés. Ha régi hordóban elalszik a meg­gyújtott kénlap, akkor a hordó penészes. A régi hordókat is alaposan és többször mossuk ki, mielőtt a sokak számára életet adó musttal vagy borral feltöltenénk. — Közeledik a tél, egyre gyakorib­bak lesznek a megfázások és bizony jó elővenni a nyáron megszárított gyógy­növényeket, melyet már ebben a hónap­ban el kell kezdeni. Ugyanolyan gondos ápolást igényel­nek, mint más, közismert haszonnövé­nyek. A gyógynövények szárítással 1- 2 évig tárolhatók. Hosszabb idő után azonban elvesztik íz- és zamatanyagai­kat. Gondoljunk tehát a magfogásra, a minden évben megújított termesztésre. Szeptemberi szólások: Szeptember, jó ember. 29-én Szent Mihály kicsapja a derét — dér lepi el a határt. Mihály nap után akármerről fúj a szél, hideg az. Molnár Erika Miért nem lehetnek a nők papok? „Hogy egy hölgy álljon az oltár elé? Olyan lenne ez, mintha Coca-Colával mondanák a misét bor helyett.” Giacomo Biffi, bolognai bíboros szavait idézi a La Repubblica azzal kapcsolatban, hogy a pápa határozottan elutasította a nők pap­pá szentelését. A feministák morgolódására válaszol­va fejtette ki a véleményét Biffi kardiná­lis, akit az olasz lap „Isten sajtóügynöke” címmel tüntetett ki. A pápa megnyilat­kozásának semmi köze a nők érvé­nyesülése és méltóságuk kiteljesedésének akadályozásához — mondotta a bíboros. Azt is hozzátette, hogy a nőket csak azért nem lehet pappá szentelni, mert maga Jé­zus nem akarta ezt. „Történelmileg tarthatatlan és Isten fiához méltatlan az a feltételezés, hogy Jézus azért hívott férfi­akat az apostolok közé, mert férfipárti volt... Krisztus nem volt nőgyűlölő, hiszen a feltámadásának első tanúit is asszonyok közül választotta.” A pápa állásfoglalását követő nyilat­kozatokra válaszolva Biffi bíboros leszö­gezte: a szentségek kiszolgáltatásának kérdését az egyház nem az idő függvé­nyében értelmezi. Amennyiben a „jelen­leg” kifejezést használnák, az olyan fel­hangot kaphatna, mintha csak elméleti je­lentőségű volna az ügy, jóllehet, olyan igazságról van szó, amely a hit teljessé­géhez tartozik. Azt például lehetne mon­dani, hogy a vízkereszt ünnepe „jelenleg” január 6., és a szabályozása „jelenleg” függ a pápától. A nők pappá szentelése azonban nem. Sohasem. Ez alapvető je­lentőségű dogmatikai kérdés, hangsúlyoz­ta a bolognai bíboros. . (MTI-Press) enzDET Állatbarát Alapítvány, Sóstóhegy, Fekete-dűlő keresünk! A fotós csak úgy hívott, szomorú szemű. De tudod, én inkább csak unatkozom, és egy kicsit egyedül érzem magam. Még kéthónapos sem vagyok, ha magadhoz veszel, sok hasznos dologra megtaníthatsz! Ha úgy gondolod, hogy tetszem neked. Sóstóhegyen, az Aranykalász sorhói nyíló Fekete-dűlőn megtalálsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom