Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-03 / 139. szám

1*11 IIPl ■■ ■■■■ MAGAZIN IP UJ KELET--------­_ __ 1994. szeptember 3,, szombat Hét év után újra a színpadon az Omega HARMINCKÉT EVESEK A sétálóutcában található Europop ze­neszalonban az Edda után ismét neves vendégek dedikáltak a közelmúltban. A 19 órai kezdés előtt fél órával izgatott tömeg várta az Omegát. Ebből is látható, hogy népszerűségük nem csökkent az elmúlt években, pedig 1987-ben koncertez­tek utoljára. A nagy öregek a nemrég meg­nyílt Roxi Dance Cafe vendégei voltak, műsorukat a TV 2-n egyenes adásban köz­vetítették az Aréna című könynyűzenei műsorban. Kóbor Jánossal, az együttes énekesével az autogramosztás előtti percek­ben sikerült néhány szót váltani... — Szeptember 3-án nagyszabású bulit rendeztek a Népstadionban. Az Ómega- rajongókban felmerülhet a kérdés: miért éppen most, hét év után? — A hírek megcáfolására hadd mond­jam el: nem azért, mert összevesztünk, vagy feloszlott a csapat. Az Omega ma 32 éves. Úgy éreztük, most jött el az idő, hogy összejött egy koncertre való anyag. Az elmúlt időszakban sem pihentünk, zenei területen dolgoztunk. —Milyen érzéssel várjátok szeptember 3-át? — Olyan izgalommal, mintha életünk első koncertje lenne. Az előzetes hírek sze­rint óriási az érdeklődés, a jegyek már rég elfogytak, azon gondolkodtunk, több kon­certet kellene adnunk. Sokan azt gondolják, búcsúkoncert, vagy a 25 éves jubileumi. Egyik sem, egyszerűen eddigi pályafutásunk legsikeresebb számait szeretnénk eljátsza­ni újra, a mai tizenéveseknek is. — Miért nem lép fel szeptember 3-án Laux József? — Néhány bulvárlap óriási témának tar­totta ezt a hírt, és a címoldalon jelentek meg cikkek az „ügyről’': nem vesztünk össze, a következőkről van szó: Laux József külföldön él. A koncertpróba utolsó hetében keresett meg minket, de ekkor már késő volt. Mi nem érezzük hibásnak ma­gunkat a történtekért. Presser Gábor és Somló Tamás viszont fellép majd. — CD, kazetta jelent-e meg mosta­nában? — Omega — Happy, Dream, Space, Heavy és platina, eddigi pályafutásunk leg­sikeresebb dalait tartalmazzák CD-n és ka­zettán. Az elsőn olyan számok hallhatók, mint a Trombitás Frédi, Petróleumlámpa. Régi csibészek és a Léna, a másodikon a Gyöngyhajú lány, Fekete pillangó, Ezüst eső. Ballada a fegyverkovács fiáról, a har­madikon „űrszámok" vannak, mint például a Gammapolis, a negyediken a Nem tudom a neved!. Addig élj találhatók. — A 70-es évek második felében az Omega volt az egyetlen magyarországi együttes, amely Nyugat-Európában is sike­resének számított. Most van-e külföldi érdeklődés? — Szóba került egy berlini és svájci fellépés, ez azonban most még csak terv, mindenesetre rajtunk nem múlik, hogy újra sikerünk legyen, egyelőre azonban az itthoni „bizonyítás” a legfontosabb számunkra. Hajdú Gabriella Az Audinak jó nagy tankja van KÉPEK A HATÁRRÓL Csak szomszéd faluba tartanak Messze a sor vége Fotó: Csonka — Műszakilag milyen kocsik érkeznek? — Korábban rengeteg roncs jött, de szi­gorúan visszafordítottuk azokat. Azt mondták, szigorúbb a határon a mű­szaki ellenőrzés, mint amit a saját közle­kedésrendészetük végez. Most már alig próbálkoznak „valamikori” autókkal át­jönni. — A bűnözőt ki tudták itt szűrni? — Itt nem derül ki, hogy ki maffiózó. Azok „úriemberek”, tudnak vigyázni ma­gukra. Náluk mindig minden rendben van. — Ellenőrzik az útlevélkezelők mun­káját? — Állandó ellenőreink az utasok. A parancsnok úr mindennap kíváncsi a mun­kánkra. Nyírbátorból az igazgatóságról, s a lehető legváratlanabb időpontokban el­lenőriznek. Volt már itt határőrmotozás is. Szabályzat rögzíti ugyanis, hogy mi lehet és mi nem nálunk. Ezzel is igyekeznek kiszűrni a határőröknél a megvesztegetés­nek még a gyanúját is. Ilyen eset egyéb­ként itt még nem volt. De az előfordult, hogy a parancsnokunk a reggeli eligazítás után ittasság miatt nem engedte az egyik kollégát szolgálatba lépni. —Jelentették-e már fel Önöket utasok? — Egy alkalommal panaszt tettek a parancsnoknál. Az egyik utas szerint kollégánk hangereje túl nagy volt. — A vámosok találkoznak szabálysér­tőkkel? — Most már egyre kevésbé — mondja Toldi István törzsőrmester. — Szigorúan betartatjuk a szabályokat. Nem is próbál­koznak már vodkával, cigarettával. A ben­zin a menő. Más nem is nagyon van a ko­csikban. —Az imént nem engedett át Ukrajnába egy magyar kocsit. —* Több pénz volt nála a megengedett­nél, és az előírtnál nagyobb címletekben. Ilyen kisebb problémák szoktak csak elő­fordulni. —Hova utaznak? — kérdem egy ukrán rendszámú kocsi sofőrnőjét, aki most érkezett. — Majd minden faluban laknak itt ro­konok — mondta Márku Józsefné. Mi a szomszédban, Bátyú nevű községben lakunk. Nincsen nálunk semmilyen tiltott áru. Sosem volt és nem is lesz gondunk a vámosokkal. A tankja azért tele volt. KvZ —A sajtó sokat írt korábban arról, hogy az Ukrajnába történő kiutazáshoz vegyék igénybe a kevésbé forgalmas lónyai ha­tárátkelőhelyet — mondta Molnár László őrnagy, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság határforgalmi osztályának munkatársa. — Ennek köszönhetően igencsak megnőtt a forgalom. Ez nem panaszkodás, jöjjenek, nézzék meg. — Tavaly júniusban 57, júliusban 62 ezren lépték itt át a határt. Az idén a szá­mok 42, illetve 84 ezer utas átkeléséről adnak bizonyságot — mondta Sárközi János százados, a határátkelőhely parancs­noka. — Egyik hónapról a másikra meg­duplázódott a forgalom. — Mennyire megbízhatóak az adatok? — Az útlevélkezelők nem kapnak több pénzt, ha több okmányt kezelnek. Nem érdekük, hogy eltúlozzák az adatokat, úgy­hogy pontosak a számok. — Mióta dolgoznak magyar területen? — Több kishatárátkelő nyílt államközi szerződések alapján 1989-ben, így a ló­nyai is. Először ukrán területen dolgoz­tunk, mostoha körülmények között. A pénzváltási mizéria miatt — az ukránok­nak nem tudtak forintot váltani — két évig zárva volt a határ. 1992 októberében nyi­tottunk ki újra. és egy éve költöztünk át magyar területre. Egy-egy sávon halad a forgalom ki- és befelé reggel 8-tól délután 4-ig. Kilenc hivatásos útlevélkezelőnkből általában három-négy teljesít kint szolgá­latot.' A fiúk helyiek, vagy szomszéd községből kerültek ide, jó részük sorka­tonaként is határőr volt. Minden reggel az eligazításon felhívom figyelmüket a kul­turált, gyors, de biztonságos ellenőrzésre. Miattuk nem is volt torlódás. — Nagy a nyüzsgés a zöldhatáron? — Ott még sorkatonák látják el az őr­zést. A túloldalon még nem bontották le a műszaki zárat, nem könnyű átjutni. Főkép­pen afrikaiak és ázsiaiak próbálkoznak, kevés sikerrel. — Nagy változásokat hozott az új ide­genrendészeti törvény? — Nagy mértékben megnőtt jogunk. kötelezettségünk és a papírmunkánk. Néhány napi túltartózkodás esetén már pénzbírságot szabunk ki itt a határon a külföldieknek. — És ha nem fizetnek? — Fizetnek. Felkészültek már a bün­tetésre, és nem akarnak nagyobb proce­dúrát. Sok kerül itt kiutasításra is, a tartóz­kodási engedély megvonása — mint bün­tetés — megszűnt. A határőrizeti kiren­deltség idegenrendészeti szempontból első fokú hatóság. A belépést is megtagad­hatják az útlevélkezelők, ha a külföldi nem rendelkezik az előírt feltételekkel. Ezt az utas a helyszínen megfellebbezheti, de nem nagyon szokták, mert kétezer forint illetéket kell ehhez kifizetni. Közelítünk Nyugat felé, nagyobb lett a demokrácia. kilométeresre duzzadt a sor, és még nőni fog. Benzinnel, gázolajjal üzletelnek. Ez a menő, sokan meggazdagodtak már — és fognak még — ebből. Korábban Ladák­kal hozták át az üzemanyagot, most már Mercedesszel, Audikkal. Azoknak na­gyobb a tankjuk. Sokakkal naponta több­ször is találkozunk. Van Lónyán olyan ut­ca, ahol életveszélyes rágyújtani. Rengeteg üzemagyagot tárolnak az udvaron, tiszta benzingőz a levegő. A jogszabály lehetővé teszi, hogy annyiszor utazzanak ki, ahány­szor akarnak. Semmi nem tiltja, hogy üres tankkal menjenek ki és telivel jöjjenek vissza. — Miért nem engedtek be az előbb egy ukrán rendszámú gépkocsit? — Dupla tank volt benne. És a bürokrácia, igaz, már számítógép is segíti a munkánkat. Nagyobb szabályta­lanságok ritkán fordulnak itt elő. Nem­régiben a rendőrök gyors tájékoztatásának köszönhetően egy ukrán tolvajt fogtunk el, amikor el akarta hagyni az országot. — Reggel fél hétkor állt be az első ko­csi — mondta Lengyel Attila őrmester, a határátkelő ügyeletese —1 A nyitásra fél — Egy idősebb néninek bevitte a határátlépési engedélyét. — Új volt az útlevele, ellenőriztem azt, valamint a belépés feltételeinek a meglétét. Sok a baj az ukrán határátlépési engedé­lyekkel. Többfélét adtak, gyenge a minő­ségük. Volt olyan fajta, valamilyen fényes papírból készült, hogy lehetetlen volt a bélyegzőt rányomni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom