Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-30 / 162. szám
10 1994. szeptember 30., péntek Meglesz-e az ötödik gól Hódmezővásárhelyen? Bagoly Gábornak, az NYFC csatárának jól indult a bajnoki idény. Két gólt szerzett az első fordulóban, hazai pályán a ül. Kér. TVE ellen, illetve egy héttel később is kétszer talált be a Tiszavasvári Alkaloida hálójába. Ezt követően azonban a huszonegy éves, tehetségesjátékosnak nem sikerült betalálni az ellenfél kapujába. —Szerintem azért nem megy a gólgyártás, mert a csapat visszavett a kezdeti lendületből. Sok múlik rajtam is, de végső soron az nagyon sokat számít, hogy hogy kapom a labdát — vélekedik Bagoly Gábor a teljesítményének visszaeséséről. — Igaz, a teljesítményem hetven százalékban rajtam múlik, harminc százalékban pedig a társaimon. — A mérkőzéseket látva túl nagy gond nincs, a helyzetekig mindig eljutsz, de betalálni mostanában nem sikerül. Miért? — Például a hét végén Kaba ellen három helyzetem volt, 7-8 méterről mindegyik. Sajnos, azonban egyik sem volt olyan nagy, mint ahogy az esetleg kívülről látszott. Meg aztán azért is nehéz játszanom, mert az első két mérkőzést óta jobban figyelnek rám, szigorúbban őriznek. — A televízióban megfigyelhető, hogy a külföldi csatárok mennyire összpontosítanak, milyen gólratörően játszanak. Mikor jut el ide egy magyar csatár? — Szerintem nekik más dolguk nincs. Megtehetik, hogy eltűnjenek 70-80 percre a mezőnyben, és aztán megvillanjanak, eldöntsék a mérkőzést. Nekik általában nincs védekezési feladatuk, csak minimális. Ott a társak is egyformán jók. Nekem például hátra kell mennem, és támadásnál onnan feljutni. Azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy a magyar csatárok mikor jutnak el a külföldi profik szintjére. —A vezetők, edzők, társaid mennyire toleránsak veled szemben? Meddig tart a bizalmuk? — Szerintem ugyanúgy, mint a csapattársaimmal, toleránsak a vezetők velem is. Gondolom ők is látják, hogy mennyire akarok. Csak azt tudom mondani, hogy ha a csapatnak megindulna a szekere, én is többször találnék be a hálóba. — Mikor jutunk el oda, hogy Bagoly Gábor meghatározó embere lesz az NYFC-nek, és ő akár egyedül is képes lesz mérkőzéseket eldönteni? — Ehhez még túl fiatal vagyok, de talán egy-két év múlva már eljutunk odáig. Én is nagyon szeretném, ha ez mihamarabb így lenne. —Mennyire nehéz az NB Il-es védők ellen játszani? — Szoktunk erről beszélgetni a fiúkkal, és nekik is ugyanez a véleményük. Az NB 11-es védők az alsóbb osztályban szereplő társaiknál technikailag sokszor nem képzettebbek, viszont jóval agresszívebbek. Úgy ütnek bennünket, hogy azt a játékvezetők észre sem veszik. Ehhez persze, jókora rutin kell... —Hét végén Hódmezővásárhelyen léptek pályára, mi várható? — Remélem, most ezen a hét végén szerencsém lesz, és gólokban is megmutatkozik az a munka, amelyet hét közben elvégzek. Az a célom, hogy az őszi idényben nyolc gólt rúgjak. Száraz A. Kézilabda NB I visszapillantó FOIEX-VSE - Nyíregyházi KC A férfi kézilabda NB I-ben a hétközi fordulóban az NYKC Veszprémben lépett pályára, ahol csúfos vereséget szenvedett, 22 gólos különbséggel kapott ki! —A közvélemény és gondolom a szakvezetés sem várt győzelmet a csapattól, főleg idegenben a magyar bajnoktól, de egy szorosabb mérkőzésre számított mindenki. Mi erről a véleménye Szőke Istvánnak, a csapat vezetőedzőjének? —Már ott kezdődött a gond, hogy majdnem a mérkőzés kezdésére értünk Veszprémbe, amiatt, hogy az ebédnél több mint egy órát kellett várni. így a mérkőzés negyedórás késéssel kezdődött. A mérkőzés előtti megbeszélésre és a bemelegítésre mindössze 30 perc állt rendelkezésünkre. Aztán az amúgy is tartalékos társaság—Uzejrovics, Szabó, Szer gyük el sem utazott betegség, sérülés miatt — még tovább csappant, ugyanis a bemelegítés során Tóvizinek kiújult a korábbi térdsérülése. Ez a tény mindnyájunkat meglepett és az utolsó pillanatban is tovább kellett variálni a csapat felállását. Minden elképzelés felborult. Déváid kezdőember lett, Kun Laci beállós, Varga is kezdő lett a hosszú kihagyás után és pont egy Veszprém ellen kellett bedobni. .- Mindezek a külső és belső körülmények okozták elsősorban, hogy a veszprémiek rögtön a mérkőzés elejétől az ismert harcmodorukkal szinte lehengereltek bennünket és ezt a lendületet végig tarolták is?- Nem a szakmát akarom védeni, de ehhez még hozzájárult az is, hogy a játékosok hozzáállásával is bajok voltak. Mert ha tudnám, hogy a csapat erre képes, akkor talán el tudom fogadni a nyújtott teljesítményeket, de küzdeniakarásból többet vártam. A mérkőzés előtt is és ajáték folyamán is szinte mindenkin látszott egy megelégedettség. Úgy tűnt, hogy a játékosok úgy tekintették ezt a mérkőzést, hogy ezen csak túl kell lenni! Hát ez nagy tévedés volt... Sajnos beigazolódott az aggodalmunk is, miszerint ha ebből a garnitúrából már két ember kiesik, akkor nem tud az első osztályban kellőképpen szerepelni, és ha még felüti a fejét egy sérülési hullám, akkor elgondolkodtató a csapatnak a további összeállítása is. Most például Tóvizi sérülése lehet, hogy ismét hosz- szantartó lesz, ezt a csapat nagyon meg fogja érezni. —Az élet viszont nem áll meg. Holnap jön a következő hazai mérkőzés, a Pemü csapatát fogadják a Bujtosiban... — Nehéz elviselni ezt a katasztrofális vereséget, de nem sokáig rágódhatunk rajta. Szombaton a Pemü ellen megpróbáljuk kiköszörülni ezt a csorbát, és bebizonyítani, hogy ez csak egy pillanatnyi megingás volt a csapat részéről. A forduló további eredményei: PMSC—TUNGSRAM Nagykanizsa 26-23 (14-12), Pemü SE—Elektromos 19-28 (8-10), Pick-Szeged - Szolnok 26-23 (12-9), Török- szentmiklós—Debrecen 17-18 (6-8), Győr— Százhalombatta 31-20 (11-11), Hort SE — Tatabánya 24-26 (9-16) Fuli Kosárlabda NB I B Klisura eldöntheti a mérkőzést? Vasárnap délután 17.45-kor Szegeden a sportcsarnokban játszik bajnoki mérkőzést a Nyíregyházi TK férficsapata. A kosarasok ellenfele a Szegedi Postás lesz. A hazaiak most kerültek fel az NB I-be, de néhány évvel ezelőtt, mikor még a TK is NB Il-es volt, nagy csatákat vívott a két ötös. A Szegedi Postás szakosztályelnöke,Török Pál, szívesen emlékezett vissza ezekre az időkre. Mint megtudtuk tőle, csapatukban már nincs olyan játékos, aki a TK ellen is szerepelt volna a korábbi mérkőzéseken. —Együttesünk elsősorban fiatal játékosokból áll, akik innen Szegedről kerültek a kezdőbe, vagy itt Szegeden tanulnak tovább. Egy külföldi játékosunk van, a szerb származású Zogovics. O már több hazai együttesben bemutatkozott, hozzánk ebben az idényben került. Eddigi négy mérkőzésünkön ötven százalékos teljesítményt nyújtottunk. A Balatelt Siófokon vertük meg, míg a Battai SE-t itthon. A Dombóvártól csak a hosszabbításban kaptunk ki, míg Salgótarjántól idegenben úzenöt pontos véreséget szenvedtünk. Ez nagyjából elfogadható teljesítmény, hiszen a mi célunk az, hogy biztos bentmaradók legyünk az NB 1-ben. Hét közben már a nyíregyháziak elleni csatára készülünk. Milun Klisurát jól ismerjük, ő korábban Szegeden játszott. A Baján dobott negyvenkét pontja most is tiszteletet parancsoló. 0 eldöntheti a mérkőzést, sajnos nekünk nincsenek magas embereink, akik felvehetnék vele a versenyt. Elsősorban a csapatjátékunkban bízunk. Van még ismerős a nyíregyházi fiúk között, mivel korábban Kozma is játszott városunkban. A Borosnyai fivérek pedig Zalaegerszegen játszottak még, amikor egy kupamérkőzésen találkoztunk. A tervezettől eltérően délután kerül sor majd a találkozóra az újszegedi csarnokunkban. Ha csapatunk hasonló teljesítményt nyújt, mint Dombóvár ellen, akkor egyenrangú ellenfelek leszünk. Révav Értesítjük a termelőket, hogy 1994. október 3-tól megkezdjük a téli körte felvásárlását, befőttgyártásra alkalmas állapotban, kivétel a Papp-körte. Átvétel a Bethlen Gábor utcai teherbejáratnál, szombat kivételével naponta délelőtt 7-10 óráig, délután 15-19 óráig. Fizetés a helyszínen. Érdeklődni lehet a diszpozíción a 310-283 as telefonon. Továbbá közöljük, hogy szeptember 28-tól ismét vásárolunk tisztított almaszeletet. EKO Kft. 4400 nyíregyháza. Vasgyár utca 9-13 r * l IJ KELET Búcsúzik a rádiós tájfutó szövetségi kapitány „Nem vagyok balek" Paskuj Mátyás, a rádiós tájfutók szövetségi kapitánya a napokban levélben köszönte meg a válogatott kerettagoknak a közös munkát, és egyben jelezte, hogy a jövőben ezt a tisztséget nem kívánja betölteni. Bejelentése annál is inkább meglepő, hiszen a szeptemberi világbajnokságon Svédországban a csapat négy arany-, egy ezüst- és négy bronzérmet szerzett. A pontversenyben Magyarország a második helyen végzett. Venczel Miklós, a Nyíregyházi Rádióklub elnöke így kommentálta a levelet: — A szövetségi kapitánynak lejárt a mandátuma amikor megválasztottuk, 1994. szeptember 30-ig szólt a megbízatása. El kell hogy mondjam, munkájával elégedettek voltunk, az eredmények jöttek rendesen. —Sokan tudni vélik, hogy Paskuj Mátyás utódja nyíregyházi lesz, hiszen itt működik a legeredményesebb rádiós tájfutó szakosztály. Meg aztán pár éve éppen öntől vette át Paskuj Mátyás a stafétabotot. Visszatér a korábbi sikerei színhelyére? — Én sohasem voltam szövetségi kapitány, vezetőedzőként dolgoztam hivatalosan a válogatottnál. Az más kérdés, hogy kényszerűségből tizenöt éven át a szövetségi kapitány feladatát is el kellett végeznem, mert akit kijelöltek erre a posztra, nem csinált semmit. Arról nem tudok, hogy bárkiben is felmerült, hogy vállaljam el újra ezt a tisztséget. Bár, akár felmerült, akár nem, én nem gondolkozom ezen. Amikor lemondtam, a lemondásomat véglegesnek tekintettem, és nem időlegesnek. A szövetségi kapitányság nagyon szépen hangzik, de rengeteg társadalmi munkával jár, amely nem kap sem megfelelő erkölcsi, sem megfelelő anyagi elismerést. Nagyon sok dolgom van a klubban, sok adósságom gyűlt fel az évek alatt a családdal szemben. Nem lenne egészséges, ha továbbra is annyit maradnél tőlük távol, mint eddig. — Nemcsak Paskuj Mátyás mondott le, hanem lemondta a válogatottságot Lukács József is. — Szerintem Lukács Józsi lemondása nem végleges. Arról van szó, hogy korábban világbajnokunk sportállásban tudott készülni a versenyekre, és az elmúlt évben ez a kedvezmény megszűnt. Valószínű, ha megszokja, hogy ugyanúgy kell edzeni, mint nekünk, akkor visszatér a válogatottba. A válogatotttói egyébként én is búcsúztam. Negyvennyolc évesen azt hiszem, itt az idő visszavonulni. A hazai versenyeken azért, ha időm engedi, részt veszek továbbra is. Tagja voltam a Svédországban egy arany- és egy bronzérmet szerzett csapatnak, azt hiszem, most kell abbahagyni. — Mint a Nyíregyházi Rádióklub elnöke, és mint a Magyar Rádióamatőr Szövetség alelnöke, kit támogat Paskuj Mátyás utódaként? — Mi, nyíregyháziak Paskuj Mátyást támogatjuk. Nagyon bízunk abban, hogy nem végleges az elhatározása. Nála nincs jobb... Paskuj Mátyást Szegeden telefonon sikerült elérnünk. — Azért nem vállalom továbbra is a megbízatást, mert sem erkölcsileg, sem pedig anyagilag nem kaptam meg azt a megbecsülést, amit munkám után megérdemeltem volna. A versenyzők közül egyedül Orosira számíthattam, a többiek csak kritizálni tudtak. Vagy utólag szóvátenni, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. A Magyar Rádiószövetség funkcionáriusai csak hátráltattak. Azt sem kaptuk meg tőlük, ami jár, nem azt, ami csak adható. A két éves munkám során úgy érzem, szélmalomharcot vívtam. Nekem elsősorban nem az anyagi elismerés hiányzik, hanem az, hogy ha már nem segítenek, akkor lehetőleg ne gátoljanak. Hagyja-3k Paskuj Mátyás nak dolgozni. A döntésemben az is szerepet játszik, hogy nagyon sokat vagyok távol a családtól, ami miatt sok konfliktusom van, illetve a vállalkozásommal is többet kellene törődnöm. — Végleges-e a búcsú? — Egy százalék esély van arra, hogy maradjak. Nem több. Ahhoz, hogy továbbra is vállaljam a szövetségi kapitány tisztet, az MRASZ-ben 180 fokos fordulatnak kell bekövetkeznie. Sajnos, az ott található vezetők közül páran mindent elkövettek, hogy gátolják a munkámat. Csak két példát, de hozhatnék fel többet is. A mátraházi edzőtábor megkezdése előtt a szövetségnek át kellett volna utalni a pénz egyik részét a létesítmény számlájára. Természetesen nem utalták át időben, nekem kellett kikönyörögni, hogy ne küldjék haza a válogatottat. A svédországi vb előtt három nappal például bejelentették, hogy a válogatott mégsem kapja meg a neki járó napidíját. Úgy kellett kihajtani belőlük. Azt hiszik, mert fiatal vagyok, azért balek is! Nagyon sok ilyen összezördülésem volt, legszívesebben már korábban lemondtam volna, de kitartottam, hogy végigcsináljuk a ciklust. —Ez a szakítás a sportágnak is szól? — Nem, szó sincs róla, folytatom a korábban megkezdett munkámat, továbbra is a szegedi RK vezetője maradok. Évről évre megrendezzük a Diána- kupát, sőt, jövőre szeretnék egy utánpótlás bajnokságot is. Ahogy időm engedi, indulok versenyeken is. — Ki lenne a megfelelő utód? — Nem tudom, de nagyon szurkolok neki. Remélem, hogy ő eredményesebb lesz majd, mint én. Az MRASZ jobban segíti a munkájában, mint nekem segített. Én a magam részéről a témát ezzel lezártam, remélem, nem bántottam meg senkit. Orosi János vezéralakja a magyar rádiós tájfutó válogatottnak. Legeredményesebb versenyzőként szeptember közepén három arany- és egy bronzéremmel tért haza Svédországból. Az ő véleménye nagyon sokat számít. — Nagyon sajnálom, hogy Matyi lemondott — állítja. — Az elért eredményeink az ő munkáját is minősítik. Nagy kár, hogy a mai napig nem kapott például egy megbízólevelet, egy hivatalos kinevezést az MRASZ-től. Össze kellene hívni egy elnökségi ülést, amin meg kellene győzni Matyit arról, hogy van értelme a munkájának. Az MRASZ- nek garanciákat kellene adnia, hogy ne szélmalomharcnak tűnjön a szövetségi kapitány munkája. — Sokan azt gondolják, hogy ön lesz az új szövetségi kapitány. Elvállalja-e? — Nem, mert én még nem gondolok a visszavonulásra. Mint már a feleségem is, én is elmondtam, nekem a versenyzés az életem. Száraz Attila
