Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-30 / 162. szám
Új tanárképzés a városban Pedagógia szakos tanárképzést indít Nyíregy- a főiskolai képzés februárban kezdődik, amelynek háza—Sóstófürdőn a megyei oktatási központban időtartama 4 év. A pedagógia szakos tanárképzést az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, elvégzők általános iskolai tanári oklevelet kapnak. Az Jelentkezni érettségi bizonyítvánnyal lehet. Az érdeklődők részletes tájékoztatót az oktatási központírásbeli és szóbeli felvételi 1995 januárban lesz, bán, a Tölgyes utca 68. szám alatt kérhetnek. Country és sör Country és sör — ez lehetne a mottója a csütörtökön megnyílt első nyíregyházi sörfeszitválnak. Talán nem csak a különféle sörök hódolóinak lesz érdemes kilátogatni a Korányi utcán található MDF- piacra az elkövetkező napokban, mert csütörtöktől vasárnapig a szórakozás széles palettáját találhatják ott az érdeklődők. Nézzük a programot a teljesség igénye nélkül: pénteken délután kettőkor nyitják a fesztivált sramlizenével, utána 18 órától este tízig mini Country feszitvál részesei lehetünk. A zenét a River, a Hangfogó és a Texas szolgáltatja. Szombaton mazsorettbemutató, önvédelmi bemutató, szkander- és erőemelőverseny, tűzijáték, kabaréelőadás szórakoztatja a közönséget. A nap fénypontja a Repub- lic együttes koncertje lesz. Vasárnap fellép a Mesekert bábszínház és a Móricz Zsigmond Színház. Az autórajongók megcsodálhatják a Suzuki autók ügyességi versenyét, a táncok kedvelői sem maradnak program nélkül, hiszen formációs és néptáncgálát is rendeznek a szervezők. És végül nem sörfesztivál a sör- fesztivál sör nélkül. A három napon keresztül a szervezők lehetőséget adnak a pocakok fejlesztésére, a gigák csiszolására. Akinek kedve szottyan egy kis megméretésre, az benevezhet a sörivóversenyek valamelyikére. Úgy gondolom, hölgyeim, uraim, ideje elkezdeni az edzéseket... IMI Múzeumfalusi STOP Feleslegesen fárad az, aki október 4-ig azzal a szándékkal buszozik vagy kocsikázik ki a Sóstói Múzeumfaluba, hogy szétnézzen a tájházak házatájé- kán. A Múzeumfalu ugyanis bérbe adta az Agrofood mező- gazdasági kiállításnak a terepet, és innentől fogva ők mindent bezártak. Az említett bemutató rendezvényei persze megtekinthetők, de ha ez valakit nem csábít any- nyira, mint a falusi tárgyak és szobák, akkor türelemre intjük, legalábbis a következő hónap első hetéig. AGROFOOD '94 Struccok, helikopterek, traktorok. Mindez egy skanzenben. A múlt századi faluban a XXI. század mezőgazdasága. Körülbelül így lehet jellemezni a Nyíregyháza— Sóstó-i AGRO-FOOD mezőgazdasági szakkiállítást és vásárt. A vásári forgatagban megtalálható mindaz, ami egy modem farmergazdaság vezetéséhez és jó működéséhez szükséges. Megtekinthetők a legújabb gépcsodák, vetési, műtrágyázási, sertéstenyésztési módok, tippek, trükkök. A szakma kiválóságai tartanak előadásokat, és mindehhez háttér a nem mindennapi falumúzeum hangulatos környezete. És akinek mindez kevés, látogasson ki Sóstóra vasárnap, a kiállítás zárónapjára, és részese lehet egy fantasztikusnak ígérkező kirakodóvásárnak, ökörsütésnek, szabadtéri halászléfőzésnek, lovasbemutatónak és más ezerféle játékos szórakoztató rendezvénynek. Könnyű drog — nagy baj? Az illegális indiaikender-ültet- vények tekintetében — mint kiderült — nincsen okunk panaszra. Az is lehet, hogy a nyomozások csak szélmalomharcnak tekinthetők a végeredmény, a marihuánás cigaretták ellen. Könnyű drog — nagy baj? Kérdés az, hogy nekünk mi a véleményünk. Kell a marihuána vagy nem kell? A kérdésre Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán és egy belvárosi irodaházban kerestük a választ. Fiú 1. — Ha én termeszthetném, szívesen csinálnám, mert biztos, hogy van benne pénz. Az élvezetét illetően, nem hiszem, hogy a marihuánás cigaretta olyan kemény drog lenne. Ugyanolyan hatású lehet mint az alkohol. Sajnos, még nem próbáltam. Fiú 2. — Nekem ugyanez a véleményem. Bővebben hadd ne mondjam el, mert oltári fáradt vagyok, és most gondolkodni nagyon nehéz. Fiú 3. — Amíg az ember nem próbálja ki, addig nehéz ebben a témában nyilatkozni. Ha legálisan is engednék a termesztést illetve a fogyasztást, akkor nem is érdekelné annyira az embereket. A tiltott gyümölcs mindig jobb. Vagány dolog. Persze az is igaz, hogy a könnyű után rá lehet szokni a kemény drogokra is. Fiú 4. — Szabad utat kell neki adni. Leány 1. — Nem sokat tudok az ügyről, de ha marihuánát lehet előállítani belőle, akkor semmit sem szabad engedélyezni. Leány 2. — Ha olyan célt szolgálna, ami az egészségünket védi, akkor igen, de káros szenvedély céljából nem. Leány 3. — így is elég nagy fertőben élünk. Férfi 1. — Lehet, hogy nem lenne rossz megkóstolni. Férfi 2. — Legalizálni kell. Hát persze! Hölgy 1. — Helyeslem. A szak- irodalomban azt olvastam, hogy enyhébb a romboló hatása, mint az alkoholnak és a cigarettának, s állítólag nem lehet rászokni. Mindezek után, aki akarja, miért ne fogyaszthatná? Hölgy 2. — Igenis, rá lehet szokni, mint az altatókra. Az altató sem drog, de mégis rá lehet szokni. A szomszédasszonyom egy adott év elteltével mindig erősebb altatóra vált. Reggelente látom, hogy úgy ébred fel, mint akit félig agyonvertek. Féltem a gyerekeket is. Hölgy 3. — Nem próbáltam még, nem tudom, hogy milyen. Ha valaki hülye, akkor haljon meg. Mindenki azt csinál az életével, amit akar. V. A. Jutalomjáték Ha a másságot nem toleráljuk, azzal nem emberi nagyságunkat mutatjuk meg a világnak, hanem, megfosztva magunkat attól, hogy a létező világot több színben lássuk, végső soron buták maradunk. Ha pedig környezetünkkel könnyebben szót értünk, elismerve más másságát, akkor az esztétikum új forrását fedezhetjük föl. Ez a legfőbb üzenete a Máté Eta jutalomjátékát jelentő Maude és Harold című Higgins darabnak. A húsz év körüli excentrikus Harold és a nyolcvanéves, nem kevésbé különc Mathild humoros elemeket sem nélkülöző, mégis megkapó kapcsolatáról szól a történet. Az előadást szeptember 30-án pénteken este héttől, és október negyedikén kedden 16 órától láthatja a nyíregyházi közönség. Az Olvasóhoz! A nyíregyházi KÖZELKÉP az Új Kelet megyei napilap heti melléklete. Minden pénteken megtalálható ez a 4 oldal a napilapban — ugyanakkor plusz 20 000 példányban különnyomat készül belőle, amit a város postaládáiban találnak azok, akik (még) nem előfizetői az Új Kelet-nek. Reméljük, tetszik a kezdeményezésünk a megyeszékhely lakóinak! — A szerk. — Töprengés Orosról Nem olyan elegáns, mint a város másik végének családiházas településrésze. Ide főképp azok jönnek építeni, akik szegényebbek ugyan mint az „úri” negyedek építtetői, de megvan az igényük, a kitartásuk meg az erejük, hogy apró lépésenként összerakosgassák házukat. No és persze az idejövőnek meg kell küzdenie szinte minden közmű saját erőből történő kiépítésének kínjaival, hol útra, hol gázra, hol meg telefonra rakosgatva a „saját erőcskét”. Az itt élők gyakorta érzik magukat másodrendű állampolgárnak, hiszen tizenöt év alatt — amióta a nagyváros házasságra kényszerítette a közelében virágzó falut — az orosiak csak mostohagyerekek voltak. A város mindig tudta máshova fordítani az orosiakra járó „fejkvótákat”. Egy-két éve változott a helyzet, de hogy mindezért mennyit kellett hajtani, menni, győzködni, azt talán a második ciklusát koptató Szűcs István önkormányzati képviselő tudná megmondani. Simítgatni kell persze — még ma is — az „őslakosok” meg a „bekerültek”, az ófalu meg az új rész ellentéteit. A „bekerültek” is jobban megértik az „őslakosok” gyanakvását ha megértik: jó néhány hold földet azért nem kaphatnak vissza egykori tulajdonosaik, mert — hivatalos úton-módon ugyan, de — az ősorosiak feje fölött döntve lettek ott az új lakosok telkei, házai. S bizony ősnek, újnak közös gondja is akad számtalan. Nem értik például, hogy az öt éve kialakított — s műszakilag teljesen alkalmas — tévékábel-rendszert miért nem lehet telefonvezetékként is használni. De ha már így van. miért kell külön árkot ásni, külön felfordulást csinálni, mikor számtalan településen jól megfér egy árokban a telefon- meg a gázvezeték. így meg, külön árokban vezetve az értékes közműveket, nemcsak a felfordulás dupla, a költség is. Pedig Oros — a város miatt — lemaradt az adakozó időszak fejlesztéseiről. Most aztán fizetni kell azért is, amihez másfelé ingyen jutottak. Mondhatja a hivatal: furcsák ezek az orosi népek, semmi sem jó nekik, pedig mennyi mindent kaptak mostanában. A jó orosi meg azt mondja: de mennyit várattak az életminőséget javító javakkal, s mennyit fizetünk ki ezért. S hogy az itt élők, talán mégsem „teljes jogú” városlakók, azt mutatja az is, hogy más az irányítószám itt, s ha valahol ráíratik a levélre, hogy „Nyíregyháza— Oros”, a Nyíregyházát gondos postáskezek lehúzni kényszerülnek. Nemrég még két vonaljegy kellett a buszon a városbajutás- hoz, s csak összvonalas bérlettel nyergelhető a négyes busz. Kocog az ember a „negyvenegyesen”. Két oldalt — kissé beljebb a főúttól — új házak fehérlenek. Szépek, nagyok, érzik belőlük az itt élők ereje. Ha orosiak nem lennének, a kórházban igen kevés ápolónő, kisegítő lenne, munkaerőhiánnyal küzdenének az üzemi, iskolai konyhák. Élnek itt nyomdászok és tervezők, konyhalányok és jogászok, sofőrök meg mérnökök, gazdálkodók és „irodisták”. S valahogy úgy érzi az ember, hogy ez a „tőke” így együtt erősebb mint a túl elegáns negyedekben élők magánya. (K.)
