Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-30 / 162. szám

UJ KELET __ i 1 ME GYÉNK ÉLETÉBŐL m 1994. szeptember 30., péntek 3 Iskola - felnőtteknek is Az új tanév talán a nyolcadikos tanu­lóknak a legnehezebb. Életük első ko­moly döntése előtt állnak: határozniuk kell a továbbtanulásról. Ma már egyre nehezebb, mert amíg néhány évvel ezelőtt négyes átlaggal gimnáziumba, szakközépiskolába gond nélkül be le­hetett jutni, ez az eredmény ma egy „gyengébb” szakközépiskolai, vagy szakiskolai tanulmányok elkezdésére elég. De mi lesz azokkal, akik a köze­pesnél is gyengébben tanulnak, így je­lentkezési lapjuk mindegyik megpályá­zott intézményből visszaérkezik? A tankötelezettség 16 éves korig tart. Nyíregyházán az Arany János utcában a volt MHSZ épületében működik a Dolgozók Általános Iskolája és a Speciális Szakiskola. Működéséről, ter­veikről Bessenyei József igazgatóval beszélgettem... —Hány éves a képzés iskolájukban? — Kétéves. Jelenleg 3 első és 4 má­sodik osztályunk van, átlagban 20 tanu­lóval. Csak Nyíregyházáról fogadunk el jelentkezést. — Melyik szakmát sajátíthatják el a tanulók? ■— ABC-áruházi eladó, vendéglátó­ipari szakmunkás-felszolgáló és textil­varró. Be akartuk indítani az egészség- ügyi osztályt, volt rá igény, azonban 16 éveseket nem alkalmaznak ezen a te­rületen. — Hogyan oldják meg a gyakorlati oktatást? — A Deák Ferenc utcában működik az oktató kabinetünk, amely jól felsze­relt, minden lehetőség adott az ered­ményes szakmai munkához. Felvételi vizsga egyébként nincs. Az első osz­tályt pályaorientációs időszakkal kez­dik a tanulók. 72 órás elméleti és gya­korlati oktatáson próbáljuk kideríteni, melyik szakmát tanulja majd. Hetente 9 elméleti, 9 gyakorlati órájuk van. Ami nagyon fontos: végbizonyítványuk egyenértékű a nappali középfokú intéz­mények tanulóiéval. —Tudnak segíteni az elhelyezkedés­ben? — Jó kapcsolatunk van az intézmé­nyekkel. Tavaly több tanulónk kapott állást a sóstói anyáscsecsemő intézet­ben, a megyei kórházban, a Diruvállnál. A Diruvállnál volt tanulóink a legjobb szakmunkások közé tartoznak. — Mi lesz azokkal, akik különböző okok miatt otthagyják az iskolát? — Szerencsére ilyen esetünk kevés van, mert belátják: nyolcosztályos vég­zettséggel sehol nem tudnak elhelyez­kedni. Aki egyszer kilépett, azzal nem tudjuk, mi történik, utána már nem tartják velünk a kapcsolatot. —Oktatnak-e olyan tárgyat, ami nem minősül szakmának, az önálló élet­kezdésre neveli a tanulókat? — Igen. A szakmatanulás a 2. évtől kezdődik. Gyermekápolás, házi beteg­ápolás, háztartástan, szabás-varrás alap­jai, ezeket tanulják először. Fontosnak tartjuk a gépírás elsajátítását, és a gyors­írási alapismeretek megtanulását. — Idegen nyelvet oktatnak? — Készítettünk felmérést, így az orosz nyelv oktatása érdeklődés hiányá­ban nem indult be. A franciát, a néme­tet és az angol szakmai nyelvet tanít­juk. Hozzánk tartozik a felnőttek álta­lános iskolai képzése, bár ma már kevés az olyan felnőtt, aki tizenéves korában nem szerzi meg az alapműveltséget. Is­kolánkba járnak az Erdélyből áttele­pültek, olyanok, akik keveset beszélnek magyarul, írni, olvasni itt tanulnak meg. — A '96-ban életbe lépő új oktatási törvény mennyire érinti az Önök'is­koláját? — Á tízosztályos képzés bevezeté­sével sok minden megváltozik majd. Megszűnnek a szakmunkásképző in­tézetek, szakiskolák, nálunk a 7-8. osz­tály lesz az alapozó. — Mire elég az önkormányzattól kapott támogatás? — Az arra rászorulóknak tanszerse­gélyt tudunk adni. Padokra, asztalokra lenne szükség, mert eddig más iskolák­tól kaptuk meg a kiselejtezetteket. Szak­mai oktatáshoz szerencsére megvannak az eszközök, erre nem kell külön költe­ni. Nincs tornatermünk, így a heti két testnevelési órát nehezen oldjuk meg, a gyerekeknek nagy a mozgásigénye. Mindenesetre igyekszünk a költségve­tést ebben a tanévben is úgy alakítani, hogy a legfontosabb dolgokra elég le­gyen. Hajdú Gabriella Tiszalököt kisorolták Bajban az ifjú város Tiszalök polgármestere, Király Sándor épp egy fontos hivatali utazásra készült, mikor néhány percet kértem szűkre szabott idejéből, hogy a város szociális helyzetéről faggathassam. Rosszabbkor nem is érkez­hettem volna, mégis készségesen válaszolt kérdéseimre. — Elsőként talán a pár hete kiosztott élelmiszercsomagokról ejtsünk néhány szót. — Körülbelül 1400 csomagot osztot­tunk szét, darabonként ezerötszáz forint értékben. Volt benne cukor, liszt, vaj, né­hány konzerv. Ezeket a csomagokat a ne­héz körülmények között élő családok, sze­mélyek kapták a Népjóléti Minisztéri­umtól. — Karácsonyra terveznek valami ha­sonlót? — Nem szeretnék ígérni semmit, mert nagyon rossz helyzetben vagyunk. Nagy teher számunkra, hogy érthetetlen szem­pontok alapján kikerültünk a gazdasági­lag és társadalmilag hátrányos helyzetű, államilag támogatott települések közül. Tiszalököt egyszerűen kisorolták. Félre­értés ne essék, a probléma megyénkben még rajtunk kívül 90 települést érint! Talán túl jól gazdálkodtunk az elmúlt év­ben... Az emberek az önkormányzatot hi­báztatják, pedig 1994-ben majdnem 14 millió forinttal kevesebb leosztást kaptunk az országos költségvetésből, mint 93-ban. így most városunkban nem volt lakáshoz­zájárulás. ami a fiatal házasok gondjait sza­porította. A július 28-án összeült testület csak a tankönyvsegélyt és az étkezési hozzájárulást tudta megszavazni. A 252 milliós költségvetésünkből 60 millió a fej­lesztésre ment el. A szállítókkal szembeni tartozások miatt nem biztos még az intéz­mények zavartalan élelmiszerellátása sem. — Várható valamilyen változás? — Szeretnénk benyújtani egy terveze­tet, mellyel már néhány hónappal ezelőtt is próbálkoztunk, de akkor sajnos nem volt kedvező az elbírálás. Most ismét próbálko­zunk, de amennyiben a Pénzügyminiszté­rium újra elutasít, tovább romlik a hely­zetünk. Szabó László A gazdakörök helyzetéről és fela­datairól, valamint az amerikai típusú szö­vetkezet-szervezés lehetőségéről tartottak konzultációt kedden Leveleken, a sajtó képviselőinek jelenlétében, ahol vendég­ként részt vett Mr. Elmer Knoepke, az Amerikai Nemzeti Farmerszövetség szeptember 14-e óta megyénkben tartóz­kodó szakértője. Mr. Knoepke szerint reá­lis az esély arra, hogy Magyarországon lét­rejöjjenek az Amerikában jól működő szövetkezetekhez hasonló társulási formák. Az amerikai szövetkezetek nem terme­lőszövetkezetek, a földtulajdon nem kö­kell. Az amerikai szövetkezetek felépítését és működését már a középiskolától kezdve kötelező tananyagként oktatják. A szö­vetkezeteknek három alapvető típusa létezik; a beszerző, az értékesítő és a szolgáltató. Mr. Knoepke szerint azért érdemes szö­vetkezeteket alapítani, mert így más mó­don elérhetetlen szolgáltatásokat lehet nyújtani, jobb piaci árakat, magasabb szín­vonalat lehet biztosítani. Közvetlen elő­nye, hogy az év végi nyereséget visszaad­ják a tagoknak, közvetett előnye, hogy a tagok a számukra egyébként elérhetetlen piacokra is kijuttathatják termékeiket. Az nosiban folytatott munkájára. Az itt létre­hozandó amerikai típusú szövetkezet még csak papíron létezik, de elkészült az üzle­ti terv és a megvalósíthatósági tanulmány. A szövetkezet három fő feladata lesz a gé­pi munkaszolgáltatás, az értékesítés és a gazdák ellátása vetőmaggal, növényvédő szerekkel. A gépek beszerzéséhez kedvező hiteleket lehetne kérni az államtól, úgy tűnik, ezt a kormány hajlandó is lenne biz­tosítani. A kántorjánosi szövetkezet megala­pításhoz körülbelül 600 ezer forint induló tőkére lenne szükség. Az állami támoga­tással megvásárolandó gépek és növény­zös. Tagságuk nyitott, bárki tagja lehet. Irányításuk demokratikus, minden tagnak egy szavazata van, tekintet nélkül arra, hogy mekkora földterülettel, gazdasági erővel rendelkezik. A tagok választják meg az igazgatótanácsot, akik vagy alkal­maznak egy igazgatási szakembert, vagy maguk közül választanak egy menedzsert. A megtermelt porfit mindig a tagokhoz kerül vissza, természetesen a forgalom arányában. Az alkalmazott eladási és fel- vásárlási árakat a piaci viszonyok hatá­rozzák meg. Az alapelvek között rögzí­tették például azt, hogy biztosítani kell a tagok folyamatos továbbképzését, és hogy a szövetkezetnek állandóan növekednie Egyesült Államokban a nagy gazdasági vi­lágválság és az akkoriban (a 30-as évek­ben) pusztító aszály tette szükségessé a szövetkezetek létrejöttét. Kezdetben kis egységek indultak, melyek folyamatosan növekedtek, és később néhány nagy regio­nális óriáskonszemné egyesültek. Ehhez azonban sok idő, pénz és kemény munka szükséges. Mr. Knoepke példával érzékeltette a szövetkezet hatékonyságát. Az a szövet­kezet, melynek ő volt az elnöke, 2,2 mil­liárd forintnak megfelelő forgalmat bo­nyolított le, ebből a nyeresége 100 millió forintnak megfelelő dollár volt évente. Ezután Mr. Knoepke rátért a Kántorjá­védő szerek költsége mintegy 4,6 millió forintra rúgna. A beindulást novemberre tervezik. Elmer Knoepke szerint már az első költségvetési évben jelentős haszon­nal lehetne számolni. A vetőmagüzletből bruttó 926 ezer forint, az értékesítésből pedig bruttó 13 millió forint nyereség szár­mazna, de még legrosszabb esetben is en­nek legalább a fele. A 13 millió forint értékesítési haszon a búza, a rozs, az alma, a meggy, a burgonya, a paradicsom és az uborka termeléséből származna. Az alapszabálytervezet elkészült. A megvalósítás a magyar gazdák össze­fogásán múlik. Vasas László Járőröztünk Hollandiában III. Rotterdam, a „szívtelen véres" Rotterdamról az iskolai földrajz­könyvből megtanult szöveg jutott eszembe, amikor a szakadó esőben a kikötővárosba indultunk, hogy tanul­mányozzuk az ot­tani rendőrség és a vízirendészet munkáját. A világ egyik legnagyobb kikötője még az 1960-ban megnyi­tott 185 méter ma­gas EUROMAST torony tetejéről is lenyűgöző lát­vány. Az óriás ten­gerjáró hajók in­nen picike maket­té törpülnek. A torony Rotterdam jelképévé vált, de éppúgy jelképe le­hetne a kitépett szívű óriás szobra is, amely a város központjában áll. A várost a II. vi­lágháború idején megerősítik. A városháza előtt, amely egyike a kevés régi épületnek, katonai parádé közepébe csöppentünk. A holland királynőhöz érkezett a szaúd-arábiai tönkrebombázták. A szobor valóban kifejező és megdöbbentő. A városnak nincs szíve és akik ezt tették, azoknak sem volt. A régi városmagból alig ma­radt meg valami. Az új épületek Amerikát idézik. A hatalmas felhőkar­colók között mintha New-Yorkban járnánk, s ezt még az amerikai mintára elnevezett városrészek és utcanevek is Középen Mártonná Tóth Katalin, aki a beszámoló szerzője, mellette pedig két magyar rendőr uralkodó és előtte egy rövid tisztelgő lá­togatást tett a városházán a polgármes­ternél. Nem mindennapi látványban volt részünk. Rendőri szemmel nézve lenyű­göző volt a szervezettség, az uralkodói konvoj rendőrmotorosok által történt fel­vezetése, s a forgalom pillanatok alatti visszaállítása. A hollandok türelmesek és udvariasak, a rendőreik is azok. Csak egy kicsivel terelgették a főbejárattól arrébb a bámészkodókat. A nézelődéssel ala­posan elszaladt az idő. A kikötő leírhatatlanul óriási és for­galmas. Hallatlan mennyiségű áru ki- és berakodása történik meg órán­ként. Nem könnyű a rendőrség dolga a sokféle nációt képviselő tenge­részekkel, akik szinte ellepik a várost, s közis­merten nem a leg­szelídebb legé­nyek, Rotterdam és a kikötő egybe­forrt és szétvá- laszthatatlan, az örök mozgás és változás városa. Hazafelé még egy „gyorsvizit” a kormány és a ki­rálynő városában, Hágában. Hága palotáival mindenkit megragadott. A Peace Palace békepalota olyan mint egy mesebeli kastély. Hága közelében a nyelvgyakorlatként is feldolgozható Scheveniwgen lenyűgöző, mint ahogy­an a viharos Északi-tenger is felejt­hetetlen. Ennyi szépség után milyen lesz Amszterdam?

Next

/
Oldalképek
Tartalom