Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-03 / 139. szám

6 III 1994. szeptember 3., szombat HÉTVÉGÉ UJ KELET HUMOR Számla — Asszonyom, a horoszkópja! — Mennyivel tartozom? — A jövőjéért ötszáz forinttal, a múlt elhallgatásáért ezerrel. Söntésdiplomácia — Ugye, a választás előtt mennyi mindent ígért a képviselő úr? Most meg a tájunkra se jön — mondja egy kocs­mai diplomata. — Hülye vagy? Láttál olyan hor­gászt. aki akkor eteti a halat, amikor már kifogta? Káposztás libafertály Libafertály a népies neve á liba hátsó részeinek: a két dombnak és a hátnak, püspökfalatnak. Első lépésként jól besóz­zuk a húst, és kevés vizet aláöntve (zsír nélkül) egy fokhagymagerezd társaságá­ban fedő alatt puhára pároljuk, majd a sü­tőben ropogósra sütjük. Kisült zsírjából két evőkanálnyit kiveszünk, ezen megpirítunk egy kis fej apróra vágott hagymát, meg­hintjük kiskanálnyi pirospaprikával, és hozzáadunk egy kiló levétől kinyomkodott hordós káposztát. Kevés vízzel puhára pároljuk, majd a zsírjára sütjük. Mély tűz­álló tál aljára terítjük a ropogós libasültet (zsírja nélkül), és beborítjuk a maradék káposztával. Két deci tejfölben simára keverünk egy csapott mokkáskanálnyi pirospaprikát, és a tál tetejére öntve a sü­tőben addig sütjük, míg a tejfölt a káposz­tás liba teljesen magában nem szívja. Mézes körte Elkeverünk három evőkanál mézet egy deci vízzel, beleteszünk egy darabka fahé­jat, belevágunk karikára egy fél citromot. Felforraljuk, majd 8-10 percig párolunk benne két szép nagy, félbevágott, meghá­mozott, kimagvalt körtét. Ezután a fél körtéket magházukkal felfelé kistá­nyérokra tesszük, hagyjuk kihűlni, és a magház helyére egy-egy kiskanál rumot öntünk. A körte visszamaradt levét sűrűre beforraljuk, kihűtjük, és összekeverjük egy deci habbá vert tejszínnel. A körték üregébe púpozzuk, és megszórjuk torta­darával. A szemüveg: előny A szemüvegnek ugyanolyan stílus­meghatározó szerepe van, mint öltö­zékünknek. Semmi értelme annak, hogy hirtelenjében csináltassunk egy szemüve­get, aztán otthon a fiók mélyére süllyesz- szük. Ha optikushoz megyünk, ne sajnál­juk az időt és a pénzt sem, hogy szemünk­nek megfelelő, mutatós, divatos és arcunk­hoz illő szemüveget vegyünk. A szakértő eladók a szemtengely-távolsághoz és az üvegvastagsághoz illő keretet ajánlanak, és az arc formájához is tudják igazítani azt. A fő szempont, hogy a szemüveg jól ül­jön az ormyergen és a fülön, hogy szinte észre se vegyük viseletét. A divat csupán annyit számít, hogy egyre inkább bővül a kínálat, amiből vá­laszthatunk. Üveg vagy műanyag legyen? A mű­anyag azért kelendőbb, mert könnyű. Vi­szont gyorsan karcolódik. Milyen színűt válasszunk? A szemüveg- keret színe és tónusa a hajhoz és az arcbőr színéhez igazodjon. A szem színe nem annyira fontos, de igazítsuk ruhatárunk színeihez. Világos hajúak és bőrűek pasz­tellszínű keretet viseljenek. A sápadt arc­színhez jól áll a rózsaszín és a barna me­leg árnyalatai. Nem jó nekik a sárga és a zöld. Szőke hajúak válasszanak kékes és lilás tónusúakat. A barnák és a vörösek barna és aranyszínű kombinációkat. A fe­kete hajúaknak a legjobban a fekete szem­üvegkeret illik. Alkalmakra látványos, att­raktív a fémkeret, a gyöngyház díszítésű szemüveg. Egyébként minden szemüveg jól osztja az arcot! Hogyan sminkeljünk? Krémfesték he­lyett púderes szemhéjámyékolót ajánlunk szemüveg alá. A távollátók szemét a szem­üveg nagyítja, ezért sötét és matt színeket válasszanak. A rövidlátók szeme kisebb­nek tűnik, ezért nagyítani kell. A külső szemsarkakat kifelé hangsúlyozzuk, feltű­nő színnel sminkeljük. A szem alsó vona­lán húzzunk kontúrvonalat szemceruzával. Levélszekrény és napié KUCKÓ A legtöbb családban a gyereknek félszoba jut, vagy csupán egy sarok az egyetlen szobában. Rajzunkon olyan sarok látható, ami nappal tanuló-, éjjel alvókuckó. Leválaszthatjuk egy kis szoba ablak felőli részéből, de kialakítható egy nagy szoba egyik sarkában is. Hossza kb. 2 méter, szélessége 1,5-2 méter. E kuc- | kónak alapeleme az alapterületnek megfelelő méretű, 30-35 cm magas dobogó, amely alatt két kihúzható fiók van. A dobogót vonjuk be szőnyeg- padlóval. Kiegészítő berendezése a kuckónak egy könnyű, összecsukható asztal és szék, valamint a fémvázas, mennyezetig érő polcsor, ami olyan széles, mint a pulpitus. Az egyik fiókban a habszivacs matrac, a másikban az ágynemű tárol­ható. Lefekvéskor néhány mozdulattal elrakható minden: a füzetek a polcra, az összecsukott bútorok a fal mellé helyezhetők, és lehet ágyazni. Ha pedig vendége jön a gyereknek, nagy tarka párnákon ülhetnek a dobogón. Tegyük félre egy kicsit a tésztagyurmát és vegyük sorra, mi mindent lehet színes papírokból, dobozokból, kartonokból csi­nálni. Vége a nyári szünetnek, meg­kezdődött az iskola. Mivel a nap nagy részét a padban töltőd, biztos vár rád délutánonként otthon egy-egy üzenet. Hogy ezek a papírlapok, levelek ne keveredjenek el, készíts magadnak posta­ládát. Szükséged lesz egy dobozra, ke­nyérvágó késre, golyóstollra, egy mű­anyagflakon kupakjára, filctollra, vízfes­tékre, ecsetekre. Rajzolj a filctollal egy ajtót a doboz falára. Három oldalról vágd körül a kés­sel. Mielőtt azonban nekiesel a szabdalás- nak, golyóstollal fúrj lyukat mindegyik sarokba a filctollcsík mentén. így köny- nyebben boldogulsz majd. Ha kész, a ne­gyedik oldalt karcold végig finoman a késsel, és hajtsd ki az ajtót. A kupakot ra­gaszd rá, ez lesz az ajtógomb. Most fordítsd meg a dobozt. Az elejére rajzolj levélméretre szabott nyílást és vágd ki. Vízfestékkel fesd be a postaládád oldalát. A másik dolog, amit könnyűszerrel elkészíthetsz, a szünidei napló. Segít­ségével humorosabban számolhatsz be nyári kalandjaidról osztálytársaidnak. Ké­szíts elő egy darab maradék tapétát, ra­gasztót, ollót, filctollakat és rajzlapot. Vágj le egy 60 x 20 cm-es papírcsíkot. Hajtsd össze harmonika alakúra. A borítót egy 35 cm-es csíkból készítsd el. Ragaszd be a borítóba az összehajtott csík első részét. Az album így kész, már csak a képek hiá­nyoznak belőle, amiket rajzlapra kell raj­zolnod és úgy beleragasztani. Ha nincs kedved rajzolni, fényképekkel is díszít­heted az albumot. Mi van a szoknya alatt? Minden nő álma, hogy csinos, jól öltözött legyen. Ehhez nem kell más, mint kiválasztani a megfelelő fazonú és színű ruhát, s mindez összhangban kell legyen az egyéniségünkkel. Sajnos nemsokára elrepül a nyár. Előke­rülnek a szekrényekből a nadrágok, kosz­tümök. S mi kerül a kosztüm alá? A nők körében már mindennapivá vál­tozott a harisnyanadrág. Mivel továbbra is hódít a mini és a bermuda, sokat enged láttatni a női lábakból. A férfiak kedvükre legeltethetik szemüket, s a nők hiúságát legyezgethetik. A harisnyanadrág az 1200-as évek körül jelent meg először a dán és holland halá­szok körében. Akkor még egy lábfejjel A tanya fölött a nap már nyugat felé húzódott. Mint valami óriáskészítő, meg- nyurgította az árnyékokat, s a fény is egyre sápadtabb lett. Az árnyékok komorak voltak, akár az öregek arca. Kobzos János gazda arca nagyon hason­lított a délutánhoz. A kora miatt is, no meg azért is lett még borúsabb az arca, mert a fia, Jancsi, egyszerre csak elé állt, s azt mondta: — Megházasodom, édesapám! — Aztán kit veszel el, héj? — mordult rá az öreg. Mióta nélküle is megy a világ, s ő egyre jobban kikopott belőle, azóta ingerült. Még felesége, Rozi is egyre kevesebbszer kérte ki az öreg Kobzos véleményét. „Megy a saját feje után, s azt főz, amit akar” — dohogta. Most meg már ez a kö­lyök is! — Aztán kit veszel el, halljam! — kér­dezte ismét, mert a fia nem válaszolt hirtelen. — Kit, kit? Hát egy lányt, akit szeretek. — Aztán nagy bátran hozzátette: — Aki gyereket vár tőlem. — Mit csináltál, te gazember! Húszéves vagy, katona sem voltál, de gyereket csi­nálni már volt eszed! Vétessétek el — mondta enyhültebben. — Aztán a kato­naság után elveheted a lányt. — Nem úgy van az! Teri már a hatodik hónapban van. Kobzos nagyot sújtott a levegőbe. — Ide pedig nem teszitek a lábatokat! Takarodj is a szemem elől, mert úgy elv­erlek, hogy magam is megbánom. Ki hal­lott már ilyet, hogy egyszerre lakodalom meg keresztelő! Jancsi nézett, s látta apja eltorzult, gyűlölködő arcát. Megfordult, s elindult a ház felé, hogy kis idő múlva két bőrönd­del lépjen ki a tornácra. — Nemsokára értük jövök kocsival — ellátott vászonnadrágot jelentett, melynek még nem volt harisnyarésze. Ezt szíjakkal, fűzőkkel erősítették össze. Pár évtizeddel később a harisnya már szabott lábszárbu­rokká változott. Ma már nagyon sokféle fazonú és színű kapható az üzletekben. A mai divatirányzat a 60-as éveket követi. Újra divatba jött a csipkés haris­nya s a harisnyakötő, a csillogó lurex, vala­mint a férfiakat csalogató, hátul varrott harisnya. Igen nagy a választék a fiatalabb korosztály számára is. A fekete neccha- risnyától kezdve a tarka cicanadrágig válo­gathatnak kedvükre. Vannak hölgyek, akik fittyet hánynak az eleganciának és a jóízlésnek, túlzott öltözködéssel próbálnak kitűnni embertársaik közül. Arra nem mondta, s elindult a dűlőúton a falu felé. Az öreg nem válaszolt. Ette a méreg. Később Rozi is hazajött, hóna alatt egy kotlóssai. Mert olyan különös világa van a tyúkoknak, hogy az egyik helyen kot­lának nyakra-főre, míg a másikban az Is­ten szent nevére sem hajlandók. Most tyúkot vitt át a szomszéd tanyára, s cserélte el kotlóért, hiszen a fészket már elkészí­tette, s aláválogatta a tojásokat is. Jött is alig titkolt örömmel, hiszen sikerült a csere. A bőröndök láttán meglepődött,s elengedte a kezéből a kotlót. — Hát ezek a bőröndök? — kérdezte rémülten. — Nem látod, bőröndök! — förmedt rá az öreg. — Azt látom, de mit keresnek itt a torná­con? — Azért, mert Jancsi költözik. — Költözik? Aztán miért és hová? — Költözik, mert nősülni akar. Aztán kívül tágasabb! — Elküldte a fiunkat, maga vén bolond! — fakadt ki Rozi. — Hát milyen apa ma­ga?! — Hogyhogy milyen? — kiáltotta dü­hösen. Nem szerette, ha az asszonynak volt igaza. A fejére nőtt már, azért mer így be­szélni. — Elzavartam! El, az istenit a fajtájá­nak! Egy megesett lányt akar elvenni. Azt mondta, hogy tőle van a pulya, de én nem hiszem. Meg az én házam nem átjáróház, hogy ide minden megesett lány csak úgy betegye a fenekét! Rozi máskor tán nem, ám most határo­zottan a sarkára állott, s visszavágott az öregnek: — Maga nem is beszélt rendesen a fiú­val, a lányt sem látta, mégis elküldte a háztól. Mit gondol magáról, milyen em­ber maga? — Hogy milyen? — kiabálta az öreg. gondolva, hogy így talán nevetségessé is válhatnak. Nem mindegy, hogy alka­tunkhoz illőt vagy kevésbé megfelelőt viselünk. Hiszen egy 180 cm magas hölgy­nek nem biztos, hogy előnyös viselet lenne egy halszálkacsíkos harisnyanadrág. Sajnos a nők többsége a férfiaknak pró­bál tetszeni, pedig elsősorban saját ma­gunknak kell megfelelni. Mindenkinek legyen belső igénye az ápoltságra. Talán a legnagyobb hiba az, hogy a nők több­sége naprakész divatosságra törekszik. A divatban többféle irányzat uralkodik, s ezekből kell kiszűrni a számunkra legmeg­felelőbbet, s így talán elkerülhetjük a há­tunk mögött kapott ízetlen megjegyzé­sét- Homa Krisztina — Hát nem dolgoztam én világéletemben eleget, s neveletem fel ezt a csavargót ren­desen? S ez a hála! Elmegy azért a jött- ment szukáért. Hát ha megy, menjen. Ide többet nem teszi a lábát, vedd tudomásul. Itt én parancsolok, megértetted? Rozi egyszerre kicsinek, nagyon kicsi­nek érezte magát. Könnyes szemmel in­dult el a kotlót ültetni. Kobzos János úgy érezte, hogy megnyerte a csatát. Régen érzett már így. Valamikor. Tüntettek, zász­lókat lengettek, s azt hitték, hogy győz­tek. Aztán megmozdult a föld, tankok jöt­tek, bőszen dübörögtek. Akkor is ilyen vörös volt az ég alja. Távolról motorzaj hallatszott, s nemso­kára megérkezett a falubeli kft. kis furgon­ja. Jancsi a tornácra lépett, s a két bőrönd­del elindult a kocsi felé. — Isten áldja, édesapám! -— kiáltotta, a masina pedig meglódult a fiúval. Rozi ekkor ért a tornácra. Látta a távolo­dó kocsit, s szívszaggatóan kiáltotta: — Jancsi! Jancsikám! — s ráborult a párkányra nagy zokogva. Az öreg Kobzos arca is megrándult. Hiszen a fia eddig sohasem szólította így. Apunak, apámnak hívta. Nem mondta azt, hogy édesapám. Lassan odalépett a felesé­géhez, s a vállára tette a kezét: — Ne sírj már, na! — mondta. — Egy­szer úgyis elment volna. Ki kell azt pró­bálni, hogy mennyire ember már. Aztán meg holnap nézz be a faluba, hogy kifé­lékhez került is ez a fiú. Vidd magaddal a takarékot,s vegyél amit kell. Rozi könnyei szivárványán át az öreg­re nézett. S egyszerre szépnek, nagyon szépnek látta a ráncos arcot. Hüppögve bólintott, hogy érti, nagyon is érti, mit kell majd tennie. Kobzos is messze nézett, fi­gyelve a naplementét. Az árnyékok is megmozdultak, s fölöttük az egész tornác meszelt fala lángolt. Budaházi István Nanlemente

Next

/
Oldalképek
Tartalom