Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-28 / 160. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL UJ KELET 1994. szeptember 28., szerda Döntőben a szabolcsiak KRESZ-totóért Ford Pár hónappal ezelőtt a Hungária Biztosító, karöltve az Országos Balesetmegelőzési Bizottsággal másfél millió embernek adott játék- és nyerési lehetőséget a biztosítási csekkek mellé betett KRESZ-totószelvénnyel. Júliusban megyei szinten az első 100 jó megfejtést beküldő versenyző csapott össze a döntőbe jutásért. Az első három játékos szeptember 24- én Budapesten folytatta tovább a versengést. A vetélkedő egyik érdekességének számított, hogy a 73 résztvevő közül csak három hölgy vplt. A versengés tétje sem elhanyagolható, hiszen az első hat ember novemberben a tévé képernyőjén mérheti össze tudását, nem mindennapi tétekért. Innen már senki nem megy haza üres kézzel, az azonban előre nem tudható, kit kedvel jobban Fortuna. A nyeremények között a pálmát a Ford lakóautó és a Suzuki személygépkocsi viszi el, de emellett sátras lakóutánfutót, kétszemélyes külföldi üdülést, robogót és versenykerékpárt is szétosztanak a hat szerencsés ember között. Ám ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza kicsit a múlt hét szombati megméretéshez. A budapesti verseny az elméleti kérdések mellett egy húsz kilométeres gyakorlattal is megnehezítette a résztvevők dolgát. A versenyzőket a játékban vadonatúj Suzuki autók segítették, melyekkel már pénteken be lehetett járni a terepet. A játékot traffi- paxos mérések, hirtelen lelépő gyalogosok, és erre az időre felállított jelzőtáblák tették nehezebbé. Volt, aki hamar elcsúszott, ám akadt olyan is, akin nem lehetett kifogni. Még szombaton megszülettek az eredmények. A hat továbbjutóból hárman is képviselik Szabolcsok Simon Zoltán Tiszadadáról, Illyés László Nyírbátorból, Drobai Gábor pedig Nyíregyházáról indul majd a mesés díjakért. ST Huszár István nem adja fel A festőművész harmadik újrakezdése Huszár István, az örökifjú festőművész derűs arccal konstatálja, hogy pontosan, a megbeszélt időben érkezünk a „műhelyébe”, hiszen köztudott, hogy május 15-én reggel kiégett a festőművész Bethlen Gábor utcai műterme. Ott azóta sem tud dolgozni, s reméli, hogy elkészülnek vele a tél beálltáig. Addig szorong a tiszafákkal, kövekkel zsúfolt „műhelyben”. — Dolgozom!— mutatja az azóta festett képeket. — Pedig nem volt könnyű az újrakezdés, hiszen csak az ecsetekben és más kellékekben több mint százezer forint károm keletkezett. A többi veszteség, a képek szinte felbecsülhetetlenek. így indultam el harmadszorra isi — Harmadszorra? — Igen! Először akkor kellett talpra állnom, amikor tanyasi tanítóskodásom után már otthont teremtettem, berendezkedtem. Első feleségem akkor ment el úgy, hogy mindent elvitt a lakásból... — Másodszor? — Másodszor 13 évi házasság után én mentem el a második feleségemtől úgy, hogy mindent otthagytam... S most harmadszorra is be kellett bizonyítanom, hogy van erőm, kitartásom és hitem. — Segítség? — Több barátom, ismerősöm keresett meg, s ajánlotta fel a segítségét. Az önkormányzat két képet vásárolt meg tőlem. S aztán, mert nem számítottam rá, meglepetésként ért, hogy augusztus 19-én megkaptam a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Művészetéért díjat. A mindennapokon pedig keményen dolgozom. — Az új képeket, alkotásokat hol fogja bemutatni? ■— Három képpel szerepelek az Őszi Tárlaton. Vásárosnaményba is van meghívásom. Ott, az Esze Tamás Művelődési Házban állítok ki több mint 30 képet. A kiállítás október 17-én lesz. Nyíregyházán pedig a Tiszti Klubban fogok kiállítani, azonban konkrét időpontot most még nem tudok mondani. Buda házi István yW JgÉjjF ] 1 " Í * f» ívSSt' 1 XsZr ami ">,1 V'ár ÜL > 'A INKUBÁTORHÁZ A nyíregyházi Vállalkozói Inkubá- torház tucatnyi kezdő vállalkozásnak ad első otthont. Képeinken jól látható, milyen széles a skála: korszerű Bosch-autó- szerviz, jó illatú pékség, elegáns szabászat, modern mosoda egyaránt van közöttük (Bozsó Katalin felvételei) A szövés veterán mestere Lassan a feledés homályába merülnek a hagyományos módon előállított, népi motívumokkal díszített szőttesek. A világhírű paszabi szőttes díszmotívumai a fehér pamuton piros-fekete minták. A falu egykori „szövőmestere”, a 69 esztendős Czomba Pál mesélt a települést híressé tevő termékekről az Új Kelet olvasóinak. — Paszabon születtem 1925-ben. Mióta élek, itt lakom. Hat elemit végeztem, s a szövéssel már iskolás koromban kapcsolatba kerültem. Az egyik tanteremben lévő szövőszékekhez titokban beosontam, és itt sajátítottam el a szövés mesterségét. Nagyon szerettem csinálni harminchárom éven át, s ennek meg is lett az eredménye. Számos kiállításon értem el munkáim elismeréseként első, második és harmadik helyezést, kaptam nívódíjat. Ifjú népművész lettem 1957-ben, majd 1969-ben a népművészet mestere címet kaptam. Ez kormánykitüntetés volt, melyet a minisztériumban adtak át nekem. Sajnos 1977- ben a vesém miatt leszázalékoltak, így azóta nem dolgozom. Itthon vagyok feleségemmel, és minden örömöm megvan unokáimban, egyetlen gyermekem, lányom két csemetéjében. — Hogyan készült a szőttes? —A kendermag elvetése után a kendert augusztusban kinyűtték, majd állóvízben — ez többnyire a Holt-Tisza volt — kimosták. Ezután hazavitték és kiterítették száradni. Miután kiszáradt, kendertörővei összetörték, így lett belőle szösz. Ez volt az alapanyag, amit a lányok, asszonyok télen a fonóban megfontak. Következő lépésként a fonalat betették a kemencébe és hamus lúggal beáztatták. Aztán 4-5 nap eltelte után kimosták jeges vízben. A vizes fonalat kiterítették, tekerőre tekerték, s végül vetőállványra, majd szövőszékre húzták és megszőtték. Ilyen eljárással rengeteg törölköző, törlőkendő, falvédő és párna készült. A későbbiekben lenből fontak, s ez minőségileg jobbnak bizonyult az előbbi növénynél. A szakmai ismeretek bővítése érdekében tapasztalatcserékre utaztunk Hevesbe, Békésre és Szegedre. A szőtteshez mintákat gyűjteni Nagyhalászba, Tiszarádra és Vasmegyerre is elmentünk. A régi hagyományos szövőszékeket egy idő után takács-szövőszékek váltották fel. Ezekkel könnyebben, gyorsabban és szakszerűbben ment a munka, hisz a fonalat nem kézzel kellett feltekerni. — Ha egészségi állapota engedné és húsz évvel fiatalabb lenne, érezne magában annyi ambíciót, hogy újra szőjön? — Igen. Nagyon sajnálom, hogy betegségem 17 évvel ezelőtt közbeszólt, és abba kellett hagynom ezt a gyönyörű foglalkozást. Tóth Mihály A szabadság fokai A név kötelez. Kiemelten igaz ez olyan ember esetében, kinek a nevével egy korszakot, egy szellemi, filozófiai hitvallást fémjeleznek. Ilyen ember volt az öt évvel ezelőtt elhunyt Ratkó József is. Állami gondozottként kezdődő élete során egy istentelen világban találta meg az istenhez, a felebaráti szeretethez, a szabadsághoz vezető utat. Pályáját végigkísérték a politika álnok áskálódásai, buktatói. Költészetével emberek ezreit irányította, segítette az élet rögös útján. Politikusokat juttatott szellemisége a parlamentbe, politikusok segítették őt átvészelni a nehéz, sőt helyenként reménytelen időszakokat. Most néhányan összegyűltek. Felvállalták ŐT. A szellemét, reményeit, céljait. Pályatársak, barátok, ismerős ismeretlenek. Állást foglaltak a hit mellett, a szabadság mellett. De mit is jelent a szabadság a ratkói felfogásban? Vajon azt jelenti, hogy egymást szem elől veszítve, szabadon engedjük felebarátainkat elpusztulni, vagy netán a felelősségteljes odafigyelést, az önzetlen segítségnyújtást? Fura világban élünk: egyeseknek a szabadság azt jelenti, hogy törvényi keretek között kábítószert adjon embertársai kezébe, mondván, hogy mindenkinek személyes szabadságjoga, hogy úgy mérgezze magát, ahogy tudja és akarja. Hát ez a szabadság? Vagy ez a demokrácia egy furcsán félreértelmezett, kifacsart olvasata? Ez egyelőre nyitott kérdés, a történelem ad majd rá választ. De addig mit csináljunk? Tűrjük, hogy birkamód belehajszoljon valamely törvény a kábszeres tobzódásba, vagy vegyük fel a kesztyűt, melyet egy igaz és tiszta nemzet arcába vágtak? Ezt döntse el Ön, tisztelt Olvasó. A Ratkó József Irodalmi Társaság megalakult. Felvállalta mindazt, amit egy igaz ember nevében fel lehet vállalni. A tisztességet, a szeretetet és a szabadság valódi értékét. Hiszen a név kötelez. Garamvölgyi Imre
