Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-27 / 159. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1994. szeptember 27., kedd 11 NB III Tisza-csoport Felébresztették az alvé oroszlánt Nyírbátor udvariatlan házigazda! A vendégcsapatok rendre vert seregként távoznak a városból, így szombaton délután az encsiek sem kerülhették el sorsukat. Pedig a borsodiak elkövették azt merészséget is, hogy az idén nekik sikerült első alkalommal hazai pályán gólt lőniük a bátori kapuba. No hiszen nem sokra mentek vele, a feldühödött szabolcsiak kettővel válaszoltak vezető találatukra, megőrizve veretlenségüket (egyedüliként) a Tisza-csoportban. Somogyi József szakosztályvezető jó diplomataként az ellenfél dicséretével kezdte visszatekintőjét a kilencven percről. — A vendégek nagyszerű kémekkel rendelkeznek, mert alaposan feltérképezték csapatunkat. Egyszerű, de annál hatásosabb taktikát dolgoztak ki, zárt védekezéssel próbálták lefékezni támadásainkat. Döntetlenért jöttek, s teljesen betömörültek kapujuk elé. Igazi helyzet az első félidőben nem is alakult ki, csatáraink csak vergődtek a szoros őrizet alatt. A második játékrész a lehető legrosszabbul kezdődött számunkra! Házi gólkirályunk, Lőrincz Sanyi szédülésre panaszkodott, ezért cserélni kényszerültünk, s Encs, észrevéve a lehetőséget, váratlanul megszerezte a vezetést. Ezt követően azonban szinte varázsütésre futballozni kezdtek a fiúk, megjött a közönség hangja is, és előbb Szilvási fejesével egyenlítettünk, majd Erdősi higgadtan értékesített büntetőjével már nálunk volt az előny. Nehezen izzadtuk ki a győzelmet, de úgy gondolom, ez csak növeli értékét. — Ezek szerint a felállt védelem elleni játék nem kenyeretek! — Ki szereti, ha állandóan a nyakán csüngenek a védők? Szerencsére nyertünk, így könnyebb megmagyarázni bizonyítványunkat. Mint említettem, a vendégek körültekintően megszervezték hátsó alakzatukat, Kozma révén rutinos irányítójuk is akadt, s Kiss kapus is parádésan védett. Minden dicséretet megérdemel a gárda, hogy ennek ellenére is megtartottuk hazai százszázalékos mérlegünket. Az elkövetkező hetekben ki sem tesszük majd a lábunkat a megyéből, zsinórban jönnek a rangadók. Mindjárt a hét végén Mátészalkára megyünk, ahol hatalmas derbire van kilátás. A szatmáriak számára létkérdés a siker, hiszen több pofon is érte őket az utóbbi időben. _ Megyei I* osztály Egy félidő a pokolban! Vasárnap délután lába kelt három pontnak Baktalórántházán! A turpisságot az egyre acélosabb záhonyi legénység követte el gyakorlatilag negyvenöt perc leforgása alatt. Négy gólt rámoltak be a hazaiak hálójába, pokollá téve ezzel életüket. Kormány Béla szakosztályelnökét egészen bizonyosan, ő már a szünetben kellemesebb szórakozás után nézett, nem bírván elviselni a csapat vergődését. — Amit a fiúk az első félidőben bemutattak játék gyanánt, abból számomra ennyi bőven elég volt! Hihetetlenül gyengén futballoztak, ha nem látom, el sem hiszem. Elfogyott a cérnám, feldúlt állapotban távoztam a pályáról. A vendégek védelmünk ingatagságát kihasználva sorra berúgták helyzeteiket, míg mi még tizenegyesből is képtelenek voltunk megtenni ugyanezt. Hekman játékvezető igazán korrekten bíráskodott, egy rossz szavunk sem lehet rá. Komoly gondokat tapasztaltam a labdarúgóink hozzáállásában is, már nem először mondanak csődöt fontos, rangadó jellegű mérkőzésen. A második félidőben történtekről Juhász Pál szakosztályvezető tájékoztatott telefonon, de késői fellángolásunk sem csökkentette mérhetetlen csalódottságomat. Nekem az életemet jelenti a futball, mindig nehezen emésztem meg a vereségeket. A látottak elgondolkodásra késztetnek, az biztos, hogy hosszas elemzést igényelnek mind a vezetők, mind a játékosok és az edző részéről. Záhonyban — mi sem természetesebb — egészen másképp értékelik a kilencven perc mozzanatait. A vasutasok elszánt hangulatban készültek a rangadóra, s idegenben is három csatárral próbálkoztak, igazolva a tételt: bátraké a szerencse. Erdei Árpád egyesületi elnök boldogan, ám visszafogottan nyilatkozott megkeresésünkre. — Úgy érzem, ragyogó találkozó volt! Az első tíz percben a hazaiak előtt két ígéretes lehetőség is adódott, de később átvettük az irányítást. Pokol negyedóra elteltével vezetést szerzett együttesünknek, ami láthatólag meglepte a vendéglátókat. Andrapov szem- fülességének köszönhetően tovább tudtuk növelni előnyünket, majd az ukrán légiós a játékrész hajrájában hatvan másodperc alatt újabb két gólt vágott. A csapat még azon is túltette magát, hogy Onder kiválásával kulcsembert vesztettünk, s a fordulást követően Ragány is cserét kért. Módosítani kellett hadrendünkön, Csernyu húzódott a középpályára, Kubányi pedig a csatársort erősítette. A második félidőben Bakta fokozta a tempót, csak a mérkőzés végén sikerült faragniuk hátrányukból. Rendkívül elégedettek vagyunk a fiúk teljesítményével, Pokol, Kacsur ésRácz Csaba kimagaslót nyújtott. Külön kiemelném Andrapov játékát! Három gólt lőtt, képtelenek voltak tartani a hazai védők, ügyesen tartotta a labdát, míg felzárkóztak a társak. Nagyon fontos meccsen jutottunk túl, ám már a következő feladatra kell koncentrálni. További rangadók várnak ránk, olyan gárdák ellen, amelyek veretlenül játszották le az elmúlt nyolc fordulót. Koncz Tibor Ez történt az NB II Keleti csoportjában UROM ES OROM Két hazai mérkőzés — egy pont. Ez a Nyíregyházi FC és a Tiszavas- vári Alkaloida SE hét végi mérlege. Szombaton az NYFC a megszépült Városi Stadionban a Kaba gárdáját fogadta, és a vendégek ezúttal sem álltak hadilábon a szerencsével. Persze, a győzelmükhöz kellett Körmös kapus potyagólja, valamint a hazai középpályás- és támadósor vérszegény játéka. Tiszavasváriban a listavezetőTiszakécske volta vendég, és hiába jött, támadott, ezúttal meg kellett elégednie egy ponttal. A hazaiak hősisen küzdöttek, kis szerencsével a találkozó hajrájában a győzelmet is megszerezhették volna. Ez mindenesetre erőt adhat a gárdának, a csapat irányítóinak pedig — miként a játékosoknak — célszerű lenne átértékelni a játékosrangsort. Egyelőre többen is többet képzelnek magukról, mint amit a pályán nyújtanak. Sőt, néhányon—Pitács Gyuri vezérletével — kifejezetten csalják a futballt. Egy csatárnál arra nincs mentség, hogy képtelen gólratörően futballozni, egy-egy ellen nem vállalni a felelősséget, és ígéretes helyzetben visszafelé hozni a labdát. Ez nem lehet csak önbizalom kérdése. Lehet, hogy egy-két vezetőt, szurkolót be lehet csapni, rájuk hat ez a mese, de az ellenfelek védőit, a játékvezetőt és a nézők nagy részét nem. Valószínűleg nem a túledzettség, hanem a rossz játékosrangsor, a rossz önértékelés miatt áll a vasvári gárda még mindig a 15. helyen. Bagoly a védők felett Fotó: Martvn Nyíregyházi FC — Kábái Cukor FC 0-1 — Az elmúlt héten és most is l-O-ra kapott ki a Nyíregyházi FC. A két mérkőzés között azonban óriási a különbség. — Ez így van — erősíti meg megállapításomat Buús György vezetőedző. — Tiszakécskén egy nagyon jó iramú NB Il-es rangadón maradtunk alul, míg szombaton gyenge színvonalú mérkőzésen, potyagóllal kaptunk ki Kábától. A vereség mindig rosszul esik, ami nagyon fájó, hogy hazai pályán nyújtottunk enervált, akaratgyenge játékot. Különösen bosszantó, hogy az ellenfél nem volt egy árnyalattal sem jobb tőlünk. — Lesz-e büntetés? —Nem, mert büntetéssel nem tudunk előbbre lépni. Igyekszünk pénzmegvonás nélkül a két fiaskót a helyére tenni. Azzal a töretlen szellemmel kell újra pályára lépnünk, ami év elején jellemezte a csapatunkat. —Én tudom, hogy a csodákat nem lehet szá- monkérni senkin, de mitől van az, hogy óriási meglepetésre egy újonc, a Salgótarján vezeti a tabellát, és Kaba is magabiztosan gyűjti a pontjait. Bár reméljük, hogy a végkifejlet nem az lesz, mint amit most mutat a tabella. — Salgótarján most került fel az NB II-be, általában az ilyen csapatok a kieséstől való félelmükben összeszedik magukat. Ilyen mérvű eredményes „menekülésre” én sem számítottam. Otthonukban szinte számolatlanul rúgják a gólokat. Bár nyilván az sem mellékes körülmény, hogy eddig hat vagy hét tizenegyest is tudtak rúgni. Lelkesek, agilisak és ez hajtja ezt a csapatot előre. Ugyanígy volt pár éve Tisza- vasvári is, amikor felkerült az NB II-be. Kábánál más a helyzet, ők egy rutinos játékosokból álló társaság. Nekik vesztenivalójuk nincsen, nem gondolnak felkerülésre, kiesési gondjaik nincsenek. Nyugodtan elfutbaliozgatnak a középmezőnyben. Aztán, ha ebből kijön valami eredmény, akkor boldogok, ha pedig veszítenek, akkor sincs náluk túl nagy tragédia. — Miért van az, hogy ha megy a csapatnak, akkor Nyíregyházán több jó egyéni teljesítmény is van, ha viszont nem megy a csapatnak, akkor nincs egy játékos sem, aki megmutatná egyedül is, hogy mire képes? — Egyelőre az NYFC-ben nincs olyan vezéregyéniség, aki középpályán, vagy a támadósorban kritikus helyzetben egyedül is el- döntsön egy mérkőzést. Drobni Miki hátul rendberakja a védelmet, de középpályán nincs ilyen játékosunk. Sajnos ez a fiatalságunkból adódik. —Négy ponttal vagyunk lemaradva a hatodik helytől, vezetjük a középmezőnyt, de úgy tűnik, szökik az élboly. Behozható ez a pár pont hátrány a következő két-három mérkőzésen? — Kezünkben volt a lehetőség szombaton, hogy felzárkózzunk az élmezőnyhöz. Nem éltünk vele, ezek után kapaszkodnunk kell. Hódmezővásárhelyen kizárólag győzelemre fogunk játszani, akárcsak utána itthon a Stop- Miskolci VSC ellen. Sokan elintézik ezt azzal, hogy ez a két mérkőzés tuti hat pont. Nagyon nagy mérkőzésekre van kilátás. Remélem azonban, előbb-utóbb eljutunk oda, hogy egységes csapattá állunk össze, és akkor bátran elviseljük az esélyessség terhét is. Ettől függetlenül remélem, sikerül megszereznünk a hat pontot. Tiszavasvári Alkaloida — Tiszakécskei FC 2-2 Fecsku István a mérkőzés előtt: — Sajnos, ma nem léphetek pályára, mert pénteken megsérültem. Szarka László a 35. percben., akiállítás után: — Úgy érzem, túl szigorú volt az ítélet. Nem okoztam sérülést, hiszen Drágán felállt, nevetett egyet, és folytatta a játékot. Félpályán becsúszó szerelést nem szoktak ilyen szigorúan büntetni. Tamás Géza egyesületi elnök: — Lacit sajnos jogosan állították ki, a sárga lap után sokkal jobban kellett volna vigyáznia. Rutinos játékos nem csúszik oda így félpályánál. Kiss Miklós vezető edző a mérkőzés után: — Rosszul kezdtünk, de nem éreztem, hogy baj lehet. Különösebben nem féltünk Tisza- kécskétől, bár eredményeik tiszteletet parancsoltak. Éppen ezért nem is ugrottunk nekik ész nélkül. Szarka korai kiállítása felborította elképzeléseinket. —Az első félidőben a hazai csatárok mindössze négyszer lőttek kapura, melyből kettő amolyan hazaadás jellegű gurítás volt. Gondolom nem ezt kérted tőlük? — Egyáltalán nem, főleg ezen a sorsdöntő mai mérkőzésen. Erdei Csaba már az elmúlt mérkőzésen is mepróbált mindent, látszik rajta az akarás, hétközben igyekszik formába lendülni. A mai szemfüles gólja is bizonyítja, hogy jó úton jár. Pitács Gyuri szereplése mindig talány számomra, hozzáállásával egyáltalán nem vagyok megelégedve. Igyekszem Gyurit minél hamarabb helyrerakni, hogy ez mennyire sikerül, rövidesen elválik. — A második félidőben sikerült a csapatnak egy olyan parádés hajrát produkálni, amilyet már régen látott a tiszavasvári közönség. Mi okozott ekkora változást? —- Az első gólunkat annak köszönhetjük, hogy végre passzoltunk hármat. Ennek végén egy kijátszott ziccerből Riskó betalált. Ez szárnyakat adott csapatunknak, és éreztük, hogy van mit keresnünk Tiszakécske ellen. Persze, ahhoz szerencse is kellett, hogy egyenlítsünk. — Önbizalmat ad-e ez a hajrá a Tiszavas- várirtak? — Azt kell, hogy adjon, remélem, a játékosaim is úgy fogják értékelni, hogy amit a végén nyújtottunk, az a követendő út. Amit viszont az első negyvenöt percben produkáltunk, azt sürgősen el kell felejteni. — Ez az egy pont, úgy néz ki, kedvezően hatott a sorsodra, azaz nem lesz edzőváltás. Gondolom, hogy óriási kő esett le a szívedről. Hogyan tovább? — Azt gondolom, hogy túl sok minden nem történt, a kard ugyanúgy ott lebeg a fejem fölött, mint eddig. A büntetésemmel továbbra sem értek egyet. Egyáltalán nem érzem magam biztonságban. Állandóan a vereségtől való félelemben kell élnem. Erdei Csaba: — Az egyik tiszakécskei védő elém fejelte a labdát, amit nekem teli rüszttel sikerült eltalálnom, és gól lett belőle. Továbbra sem vagyok elégedett a teljesítményemmel, van még mit javítanom bőven. Bár a tiszakécskei védők igen keményen őriztek. Labdaátvételeknél sokszor balszerencsém is volt. Nagyon örülök a döntetlennek. Legközelebb még nehezebb dolgom lesz, mindent megteszek majd, hogy feltörjem a kábái reteszt. Riskó János: — Örülök, hogy beállításom után nem sokkal sikerült gólt szereznem. Remélem, a mai eredményünk meghozza a várva várt fellendülést a csapatnak. Nekem és a csapatnak is már nagyon kellett ez a siker. Azt hittem, hamarabb pályára léphetek, hiszen Varga Attila már szünetben jelezte edzőnknek, hogy nekem kellene Csekét őriznem. Miki sajnos még várt egy kicsit, és Cseke közben fejelt még egy gólt. Ha hamarabb beállít, ezt meg tudtuk volna előzni. Bár ezt most már így utólag elég nehéz eldönteni. — Hat mérkőzésen húsz gólt kaptál, azt mondják, hogy ez egy kapust rendkívül megvisel. Varga Attila: — Azt hiszem, ezt nem kell nagyon magyarázni, különösen a hazai balmazújvárosi hatos és az idegenbeli salgótarjáni ötös esett nagyon rosszul. Magamtól kérdezgettem, biztos, hogy helyem van a csapatban? Megpróbáltam túltenni magam a kudarcokon. — A te szempontodból jól kezdődött a mérkőzés, hiszen többször is bravúrosan hárítottál. Egészen parádés dolgokat mutattál be. — Feldobott, hogy rögtön a mérkőzés elején sikerült megfognom Cseke ravasz szabadrúgását. Egy pillanatig sem adtam fel, éreztem, hogy tíz emberrel is van mit keresnünk Tiszakécske ellen. A csereként beállt Riskó sokat lendített a csapaton. Száraz Attila
