Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-23 / 156. szám

UJ KELET 1 1 1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1 1 IVIL-vl 1 LIliX LLL 1 LUvL 1994. szeptember 23., péntek 3 Almás helyett kereskedelmi raktár Az optimista vállalkozó — A záhonyi különleges gazdasági övezet reménye és előnye késztetett arra, hogy a múlt év tavaszán kivágjam a 4. sz. út melletti almásom fáit - mondta Földvári Lajos, a záhonyi angol- magyar MF Szemafor Kft. ügyvezető igazgatója. A FÁK országai tele vannak nyers­anyagokkal és a kelet-nyugati kereske­delmi kapcsolatok távolról sincsenek ki­használva, bár már a javulás jelei tapasz­talhatóak. Mindenkinek érdeke a fejlő­dés, ezért is hoztuk létre angol partne­remmel ezt a kereskedelmi és szolgálta­tó kft-t. — Mivel foglalkozik a cég? — Elsősorban a FÁK államaiba szállí­tunk élelmiszereket, üdítőket, konzer- veket és befőtteket. Korábban csak fűtött raktárunk volt, most már hűtött pincében is tudjuk a romlandó árukat ideiglene­sen tárolni. Ukrajnából cementet hozunk be és forgalmazunk. Bértárolást végzünk egy külföldi céggel. — Azt beszélik, nagyszabású tervei vannak. — Szerintem előbb vagy utóbb létre­jön itt a különleges gazdasági övezet. Polgármesterünk, aki eddig is sokat tett az övezet létrehozásáért mint parlamenti képviselő, talán többet tud ebben se­gíteni. Mi már készülünk a nagyobb kereskedelmi forgalomra. Közeli ter­veink között szerepel Ukrajnából fa- és vasanyagok behozatala és értékesítése, oda pedig híradástechnikai termékeket szállítanánk. Növelni fogjuk a bértáro­lást is. Elsődleges célunk a beruházások növelése, nyereségünk nagy részét is erre fordítjuk, most is raktárát építünk. Hetven holdnyi földterülete van dolgo­zóinknak illetve családtagjaiknak olyan helyen, ahol érdemes beruházni, tároló­kat építeni. Remélem, hamarosan erőtel­jesen bővül a kis birodalom. KvZ Régészeti ásatások megyénkben Vaskori település A tervezett M3-as autóspálya leendő nyomvonalán megyénkben is régészeti feltárás kezdődött. Az ásatásokról Istváho- vits Eszter régészt kérdeztük. — 1992 őszétől közel 100 km-es sza­kaszon kezdtük meg a munkát a terepbe­járással. Feltérképeztük, hogy hol lehet­nek régészeti lelőhelyek. — Megyénkben mekkora szakaszt kell feltárni? — Egyelőre Polyákbokortól a nagy- kállói hármasdombig, 10 km-es szakaszt. Húsz lelőhely lehet rajta. A szomszédos megyékben is folynak feltárások. Azt per­sze nem tudjuk, hogy mikor, és egyáltalán megépül-e az út. — Most hol folytatnak ásatásokat? — Három helyen dolgozunk párhuza­mosan. Császárszálláson, Polyákbokorban és Mandabokorban. Polyákbokorban ró­mai kori települést fedeztek fel munkatár­saink. Mandabokomál van a legnagyobb leletanyag, ott többrétegű településre buk­kantunk. Az első település Kr.e. 800-ban, a korai vaskorban jött létre. Utána a római korban, a II-1V. században települtek ide, majd 800-tól folyamatosan lakott terület. Ház és gödör szinte alig maradt meg, vi­szont tucatnyi-kora Árpád-kori kemencét találtunk. A szántás már majdnem elvitte a kemencék tetejét. A feltárás során előkerült anyagok közül talán a vaskori település a legizgalmasabb. A keletről bevándorló népesség „falujára” megyénkben először bukkantak régészek. Az Alföld más régióiban is ritka jelen­ségnek számít. A feltárás után jön a kultúrára való következtetés, mivel foglal­koztak, milyen házakban éltek. Tulaj­donképpen itt kezdődik a régészet. — A tudományos feldolgozás után mi­lyen sors vár az itt előkerült leletekre? — A kerámia és állatcsont nagy részét a restaurátorok máris megtisztították. Reméljük, hogy a megye polgárai rövid időn belül találkozhatnak kiállításon is az új anyagokkal, és tanulmányt is olvashat­nak a feltárások értékeléséről. B.Z. Helyi lap Paszabon A települések életében üde színfoltot jelent a helyi lapok megjelenése. Lassan minden községben vagy városban talál­kozhatunk helyi újsággal. Szeptembertől Paszabon is olvashatják a falu lakói önkor­mányzatuk lapját. Ebben elsősorban a helybélieket leginkább foglalkoztató té­mák kapnak helyet. Bemutatják azokat a paszabi embereket, akiket érdekesnek tar­tanak. Ezenkívül önkormányzati hírek, beszá­molók a képviselő-testületi gyűlésekről, keresztrejtvény és fotók színesítik a havonta, nyolc oldalon, négyszáz példány­ban megjelenő Paszabi Újságot. Tóth Mihály Nem mese ez, gyermek ••• Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű tejcsokoládés nagy erdő, ahol az Opti méhviasztartalma adott hosszú életet a fáknak. Itt éldegélt a Toalett Kacsa, amíg a gonosz Whiskas Macska a Pralinéit varázspálcájával békává nem varázsolta őt. Meghallotta ezt a hírt a Weisser Riese, a fehér óriás. O volt a Toalett Kacsa legjobb barátja a bajban. Amint megtudta, hogy mi történt a sze­rencsétlennel, csak megmosta a haját és már indult is. Felpattant az új szárnyas lovára Libresse és észrevétlenül, bizton­ságban repült a Whiskas Macska kasté­lya felé. Rögtön találkozott a kapuban OMO-val, a tisztaság átható erejével. Majdnem otthagyta a fogát a nagy küz­delemben, de szerencsére vele volt az Aqua Fresh, a háromszoros védelem. Alig heverte ki a megrázkódtatást, máris szembe jött vele Jacobs Monarch, maga az aroma. Erejét és bizalmát megőrizte a vákuum-os csomagolás. Ó már nehe­zebb ellenfélnek bizonyult, de Weisser Riese-nek is megvolt a magához való esze. Igaz barátja, az Opel Astra segít­ségét kérte, s ezzel a SZÜKSÉGES PLUSSSZ-szal sikerült győzedelmesked­niük a gonosz felett. Bejutott végre az ellenséghez, a gonosz Whiskas Macská­hoz. Amikor az meglátta az ajtóban, csak ennyit mondott: —Az óriások ideje lejárt, mert a világ megunta azokat, akik nem veszik észre az apró részleteket - mondta, és közben alattomosan újabb cselre készült. — A Knorr mindennap új varázslat! - kiáltotta és majdnem békává varázsol­ta Weisser Riese-t - ám a KIT KÁT megtörte a varázslatot. Ezzel megmen­tette Toalett Kacsa életét, aki még a pe­rem alatt is megöli a baktériumokat. így Whiskas Macska elvesztette kálciumtar- talmát és mély álomba merült. A mándoki csata Vasárnap 9 óra. Gyülekezik a tömeg a mándoki Fa- és Vastömegcikk Ipari Szö­vetkezet tanácskozótermében. A tét, meg­szavazza-e az eladási árat a harminc főre zsugorodott tagság, és ezzel egy vállalko­zó tulajdonába kerül a több mint negyven éve alapított kátéesz. Az asztalnál helyet foglal a szövetkezet vezetése, a tagok között a kátéesz felügye­lőbiztosa, az eladási szándékot támogató tulajdonosok jogi képviselője, a vevő meg­bízottja. A tagok mögötti székeken mint­egy ötvenfős hangos tömeg. A vevő, aki elfoglaltsága miatt személyesen nem tud jelen lenni a megbeszélésen, videóst küldött, hogy rögzítse az eseményeket. A videófelvételt a vezetők megtiltják. Vasárnap 10 óra. A szokásos proce­dúrával (levezetőelnök, jegyzőkönyvve­zető stb. megválasztása) megkezdődik a taggyűlés. Az igazgatótanács és a jogi kép­viselőjük megtiltja a fényképezést is. Egy­szerre mintegy hetven ember (leghango­sabban a hátsó sorokban ülő nem szövet­kezeti tagok, de pár éve még a kátéeszben dolgozók) kiabál, követeli a fényképezést: „akinek szégyellni valója van, az menjen ki!” Percekig egymás szavába vágva ki­abálják: „Becsapták az embereket, ezért még valakik felelnek.” — A közgyűlés nem lett meghirdetve tizenöt nappal a megtartása előtt, tehát tör­vénytelen a lebonyolítása -kezdte Galam­bos Sándor elnök. - Mindenki menjen haza! — Ilyen nincs! Követeljük a gyűlés megtartását! Senki ne mozduljon! Ne néz­zék hülyének továbbra is az embereket - kiabálta egymást túlharsogva a tömeg, Fodor András kívülálló üzletrésztulajdo­nos erélyes fellépésével. — Ezt a mai közgyűlést egy korábbi taggyűlésen a tulajdonosok hívták össze- érvelt dr. Sípos István, kisvárdai ügyvéd, az eladást támogatók képviselője. Aki úgy gondolja, maradjon itt, és ha határozat- képes lesz a taggyűlés, döntenek a kátéesz sorsáról. — Az elmúlt taggyűlés minden határo­zata a cégbíróságnál megtámadásra került- közölte Bányai ügyvéd úr, az ellenérde­keltségi tagok képviselője. — Egyébként az a véleményem - folytatta gondolatme­netét, - ezt a szövetkezetét nem szabad eladni. Ha mindenképpen ezt akarják, akkor pályáztassák meg. — Az előző közgyűlés óta többen meg­kerestek engemet, hogy megvennék a ká- téeszt - mutatott a kezében lévő néhány levélre Dojcsák Viktor főkönyvelő. — ír­junk ki versenypályázatot, és aki többet fizet, azé legyen a kátéesz. Ha eljött a mi időnk, mi megyünk, de emelt fővel aka­runk menni. — Ez taktikázás! -fakadt kiFodor And­rás. — Egy hónapja úgy döntöttünk, hogy eladjuk a szövetkezetét az akkor jelentke­ző vevőnek. Az én üzletrészemmel, amiért harminc évig dolgoztam, ne játsszanak. Vasárnap 11 óra. Az igazgatótanács és a velük egyetértő tagok elhagyták a köz­gyűlést. Utánuk mentem, hogy a vélemé­nyüket megtudjam. Az elnök úr tömören annyit mondott: az a vád, ami elhangzott, hogy kezdik eladni a szövetkezet vagyo­nát, nem felel meg a valóságnak. A fő­könyvelő úr még hozzátette, annak adják el a szövetkezetét, aki a legtöbbet fizeti, mert ez a tagság érdeke. Nem kérünk a nyilvánosságból Vasárnap 11 óra 20 perc. A helybenma- radottak megkezdték a második közgyű­lést. Előkerült a videokamera, ami ellen most már senki nem tiltakozott. Félórás szenvedélyes vita kezdődött személyes sérelmek felsorolásával, kit hogyan csa­pott be az előző és a mostani vezetés. Balogh Gábor tulajdonos megelégelte az egy helyben topogást, és kérte, hogy az elfogadott napirendi pontok szerint tartsák meg a gyűlést, mert soha nem lesz vége. — A vagyonértékelő bizottság a munká­ját elvégezte, úgy, ahogy azt az elmúlt köz­gyűlés meghatározta - kezdte beszámoló­ját Pólyán József felügyelőbiztos. — Az eladási árat kettő-egy arányban elfogadta. — Az érdekellentétek ilyen megnyil­vánulásával huszonhárom éves munkám során nem találkoztam. Igaz, a bizonylati fegyelem is eléggé megdöbbentett.A kátéesz könyv szerinti értéke alig több, mint tizenegy millió forint - tájékoztatta a tagságot Lajtos György, a vagyonérté­kelést végző külső szakértői csoport veze­tője. — Mivel a kötelező amortizációs ér­tékcsökkentések nem történtek meg, még ez a könyv szerinti érték is jóval kevesebb. A teljes értékét a kátéesznek, amibe bele­tartoznak a gépek, készáru, pénzforgalom, a könyv szerinti értéknél tizenöt százalék­kal magasabban állapítottuk meg. — Mi a szakértői árbecslést elfogadjuk, és továbbra is fenntartjuk a vételi szándé­kot - közölte Kód Zoltán, a vevő képvise­lője. — Természetesen az ajánlatunknak megfelelően az üzletrésztulajdonosokat kifizetjük. — Ha az elnök úr és a főkönyvelő úr ezt a vételárat kevesli, akkor miért húsz százalékon vásárolja fel az üzletrésztulaj­donokat? - fordult a tagsághoz Sípos ügy­véd úr. — Ezen gondolkozzanak el a tulaj­donosok, és döntsenek az eladási ár ellen vagy mellett. A jelen levő tizenhét tag a vételárat egy­hangúlag elfogadta. Ezután a jelen levő ta­gok úgy döntöttek, hogy az igazgatótaná­csot vissza kell hívni, mert visszaélt a tag­ság bizalmával, és újat kell választani. El­mondták többek között, hogy a felügyelő­biztos munkáját akadályozták, a tagságot félrevezetőén tájékoztatták, kitalált köz­gyűlést produkáltak, büntető feljelentés van ismeretlen elkövetőkkel szemben (ez alatt a jelenlegi vezetést értik), tehát az elég ok, hogy mások vezessék a kátéeszt. A levezetőelnök szünetet rendelt el, hogy a választást előkészítsék. Vasárnap 13 óra. Kiderül, miért van je­len a tagokon kívül mintegy ötven fő a közgyűlésen. Székeket húznak a jegyze­teiben lapozgató újságíró köré, és minden­ki mondja panaszát. — Tizenöt évet dolgoztam a kátéeszben, de kisemmiztek - mondja elcsukló hang­on Dancs Istvánná. — Amikor szülésin voltam nyolcvanöt­ben, megszüntették a tagsági viszonyomat, mert a régi vezetés se volt jobb, mint a mos­tani. Most a tanácstól kapom a munkanél­külit, és ebből az ötezer-kilencszáz forint­ból tartsam el a gyerekemet, akit egyedül nevelek? Csak az elvtársak jártak jól itt az utóbbi években. Hány munkás gazdago­dott itt meg? Ezt mondja meg valaki! Akik itt ülünk a hátsó sorokban, azért vagyunk itt, mert a régi elnök meg a főkönyvelő ezeknek az embereknek nem adott üzlet­részt, pedig itt mentek tönkre az üzemben. — Itt tettük magunkat tönkre a bádogos­műhelyben a sósavval, meg a nitro-hígí- tóval - mondta szinte egyszerre Szabó Jolán, Vasvári Sándorné, Dicső Béláné, Oláh Józsefné, Borbély Andrásné. Azért sírt mérgében és fájdalmában Pálfi Lajosné és rohant ki, hogy „ne röhögjél elnök, mert még megjárod!” — A cipészfelszereléseimmel az alapí­tók között voltam, mégsem adtak semmi üzletrészt harminchárom évi munkám után - mondta remegő hangon Bedecz Pál nyolcvanhárom éves nyugdíjas. — Ezért még a régi elnök, Tóth Kálmán a hibás, de hiába megyek mindenhova, nem tudom elérni az igazamat. Azt mondták, forduljak a bírósághoz, de nincs rá pénzem, mert a tízezernyolcszáz forintos nyugdíjamból ketten élünk a feleségemmel. Vasárnap 14 óra. Hosszú szavazás. Az eredménye: visszahívták az igazgatótaná­csot, újat választottak. Döntöttek, hogy va­gyonvédelmi bizottságot alakítanak, elren­delik a kifizetések leállítását. Hétfő 16 óra. A leváltott igazgatótanács tagjai készülnek haza. A leszavazott elnök és főkönyvelő tudomásul veszi a helyzetet, és szerdára ígéri nyilatkozatát, mert akkor a rádió is kint lesz. Távozás előtt az emeleti rácson elhelyezik a régi lakatot. A vagyonvédelmi bizottság a sajátját is mellé teszi. Ötfős csoport megy a teherka­pukhoz, hogy azokon is elhelyezze a tag­ság zárszerkezetét. Aradi Balogh Attila Indulatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom