Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-17 / 151. szám

UJ KELET HÉTVÉGÉ 1994. szeptember 17., szombat 7 — Bár ebben a karosszékben kicsit „üregecskének” tűnhetek, azért még csak négyéves vagyok! — Justán Szabina képét édesanyja küldte be nekünk. Továbbra is várjuk az apróságok képeit. Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u.8. Valljuk be, bizonyos fokig a megszokás is ott van olvasásszeretetünk mögött. Mi már el sem tudjuk képzelni, mit csinált es­ténként a kora-középkori ember, aki még nem tudott olvasni. (Igaz, ők sem tudták volna elképzelni a könyv fölé hajló sok­sok — nagyrészt szemüveges — fejet.) Az utóbbi egy-két évszázadban ki­alakult az a beállítódás: a „kultúrember” olvas; kívánatos kulturáltnak lenni — te­hát olvasni kell. így, aki valamit is ad ma­gára, már csak ezért is elő-előveszi a köny­vet. Vagy ha nem, akkor legalább bűntu­data van emiatt. Az emberek tekintélyes részénél kulturális téren bizonyos extro- vertáltság (kifelé fordulás, ingerkeresés) figyelhető meg, még ha személyisége alapjában az ellenkezője is (introvertált, vagyis befelé forduló, ingerkerülő). Azaz sajátos betűéhségben szenvednek! Bár a szellemi munkát végzőknek néha (mond­juk nyár elején) már elegük van a szavak­ból és a számokból, de két nap szünet után már ők is előhúzzák az olvasnivalót. Vára­kozás, utazás közben jobb híján a házi­rend, a menetrend, a csomagolóanyagok feliratait nézegetjük újra meg újra. A modem ember az információ bűvöle­tében él, nemcsak szorosan véve létszük­séglete a sok és mindig új információ, ha­nem átvitt értelemben lelki szükséglete is, hogy tájékozottnak, naprakésznek érez­hesse magát. Emiatt is olvasunk; igaz, ez főleg az újságok, hirdetések, a rendeletek olvasását mozdítja elő. Máskor, épp ellenkezőleg, a pihenést, az ellazulást várjuk a könyvektől. Az olvasás valóban kikapcsol, szórakoztat, re­generál, így azt méltán jelképezi számunk­ra a fotel, a könyv és a csend. A könyvekből igen sokat lehet tanulni, nem csak a tankönyvek, hanem a regények is rengeteg ismeretanyagot, felhalmozott tapasztalatot közvetítenek, melyeket szin­te észrevétlenül sajátíthatunk el. A szépiro­dalom különleges és fontos terület. A regényeket lapozgatva olcsón és kényel­mesen, ülve utazunk térben és időben! Be­járunk régmúlt korokat, messzi tájakat, magunk előtt láthatunk távoli utcákat, épü­leteket és főképpen ismeretlen embereket. Nem kell hozzá más, mint egy kis repro­duktív (újrateremtő) fantázia. Elmerül­hetünk a szereplők lelkivilágában, átérez­hetjük élményeiket, velük töprenghetünk gondjaikon, velük félünk, izgulunk, szo- morkodunk, és örömüknek is részesei le­hetünk. Az olvasás foglalkoztatja a figyel­met, az emlékezőképességet, a gondol­kodást, a képzeletet; megmozgatja az ér­zelmeket, indulatokat. A könnyű, hepien- des lányregények megnyugvást, optimiz­must sugároznak (bár gyakran hamisat, ezt nem szabad elfelejteni!). A kalandregény, a krimi (sajnos, szintén ellentétesen a való­sággal) a sok izgalom után azt az erkölcsi elégtételt nyújtja, hogy a jó ügy diadalmas­kodott. A komoly regények, ha jól van­nak megírva, a felkeltett negatív színezetű érzelemeink (bánat, szorongás, elkesere­dés) hullámain végül elringatnak, megtisz­títanak (átélhetjük a drámákból ismert ka­tarzis élményét). A tehetséges szerzők re­gényalakjai megindítják az érszrevétlen azonosulás folyamatát. Nemcsak ser­dülők, de felnőttek is választanak maguk­nak példaképet a szereplők közül, felve­szik szokásaikat, magukba olvasztják jel­lemük részleteit, így ez sokban gazdagítja a személyiségüket (persze ronthatja is). Az utóbbi évtizedekben a rádió, televí­zió és a videó nagy mértékben csökkentet­te az olvasást. Filmet nézni kényelmesebb: készen kapjuk a képeket, képzeletünk pi­henhet. Ennek nagy hátránya, hogy a nem működtetett fantázia nem fejlődik, sorvad. Az olvasás jellegzetesen emberi tevé­kenység, remélhetőleg nem szorítja ki tel­jesen semmiféle új technikai csoda. A könyvet gyerekkorban kell megszeretni. A rossz olvasási technika és a gyakori rej­tett olvasászavar (dyslexia) ez ellen dolgo­zik, így ezek korai kiszűrése és javítása igen fontos.(MTI-Press) Raquel Velch, a fittneszkirálynő, most szeptemberben 54 éves. A hetvenes években a férfiálmokban a tökéletes női szépség megtestesítője. Őrülten szexis, makulátlan testű (ehhez ál­lítólag a plasztikai sebészet is hozzájárult), szoborszép alak, haja gesztenyebarna, macska szem. „A test” — így nevezték őt hódolattal. Harmincöt filmben szerepelt. Mind­egyikben az alakja, a szépsége, a nőiessége dominált, nem a játéka. Alakja ma is bá­mulatos, igaz, óriási áldozatot hoz érte: hatkor kel, narancslé és müzli a reggelije, húsz percig jógázik, majd húsz perc aero- bik következik. Délután a fittneszstú- dióban izzad. Négy fittneszvideót készí­tett, kelendő a jóga- és meditációs videója is. Remek üzletasszony. Ma is filmezik, saját filmprodukciós vállalata van, jelen­leg az ő forgatókönyvét filmesítik meg. Ez természetesen egy lőve story... Háromszor ment férjhez. Los Angeles-i villájában élettársával, Michael Moore ter­vezővel él. Első házaságából két gyereke van, Tahnee 33 éves, ismert és elismert színésznő, karrierjét másként formálta, mint az anyja; fia, Damon 35 éves, fitt- neszoktató. — Egy napon az öregség jelei majd raj­tam is megmutatkoznak! Már most hallom a test-óra ketyegését. Hogy mi lesz azután? Akkor a világ legnagyszerűbb nagymamá­ja leszek. Remélhetőleg a gyerekeim végre nagymamává tesznek! — mondja a sztár, aki igazán nem nevezhető nagymamásnak. (MTI-Press) Gratinírozott gomba Stuttgarti almáspite 25 dkg gombát megtisztítunk, több vízben jól átmosunk, aztán szeletekre vág­va, két evőkanálnyi finomra vágott pe­trezselyemmel, diónyi reszelt vöröshagy­mával, ízlés szerint sóval és borssal 10 dkg vajon, fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára párolunk. Mikor a saját vizét elfőtte, két csapott evőkanál lisztet szórunk rá, kever­jük, és levesszük a tűzről. Hozzákeverünk 2 dl hideg tejet, 6 felvert tojássárgáját, 6 evőkanál részelt sajtot, ízlés szerint sót. Egy tűzálló tálat kikenünk vajjal, bele­öntjük a keveréket, aztán a tojásfehérjék­ből kemény habot verünk, összekeverjük 3 evőkanál reszelt sajttal, rákenjük a keve­rék tetejére és forró sütőbe téve 15-20 perc alatt megsütjük. 25 dkg lisztből, 15 dkg vajból, 3 tojás- sárgájával, kis kanál rummal, 2 evőkanál porcukorral, csipet sóval és annyi tejföl­lel, amennyit felvesz, késsel kidolgozott porhanyós tésztát készítünk, és egy órán át hűvös helyen leborítva pihenni hagy­juk. Ezután késfok vastagságúra nyújtva tepsibe tesszük. Ujjnyi vastagon meghint­jük hámozott almaszeletekkel, melyeket megszórunk vaníliás cukorral, és meglo­csoljuk 3 kiskanál rummal. Ezután elké­szítjük a következő öntetet. Négy tojás- sárgáját kikeverünk habosra, 12 dkg cu­korral, 12 dkg darált mandulával vagy dió­val, 1 kávéskanál rétesliszttel és a tojások keményre vert habjával. Ezzel leöntjük az almát, és sütőben aranysárgára sütjük. Gép-szex Japán tudósok megalkották a világ első robotját, amely képes szaporodni Mi töbh a masinának még csak nős­tényre sincs szüksége ehhez Teljesen önellátó. A neves Hitachi Ltd cég kutató­laboratóriumának munkatársa, Jos- hiaki Ihikava állítja, hogy az általa és kollégái által konstruált robot képes magában terjeszkedni tehát önsza­porító: amint elérte méretének kétsze­resét, tüstént kettéosztódik. Ebben a pillanatban két, tökélete­sen egyforma új robot keletkezik, s azok haladéktalanul növekedésbe, majd további osztódásba kezdenek. És ez így megy mindaddig amíg ki nem merülnek a reprodukálás lehető­ségei Ihikava és kutatóteamje majdnem négy éven át kísérletezett az ilyen képességgel megáldott gépezetea Yvés Montcmd újra apa lett Yves Montand három évvel a halála után apa lett. Posztumusz apasága vol­taképpen csak a művész emlékét ke­gyelettel őrző rajongók számára szen­záció, az apasági kereset procedúrájától még életében tudott a művész. Olyany- nyira, hogy Anne Fleugrange színész­nő már 1989-ben döntésre vitte volna a dolgot, Yves Montand azonban nem volt hajlandó sem a genetikai vizsgá­latra, sem a vérvételre. Ő tudta, hogy miért nem... Közben a „lánya”,Aurore Drossard nagykorú lett, s ezen a jogcí­men folytathatta a megkezdett eljárást. A polgári törvényönyv alapján a párizsi bíróság elegendőnek tartotta azokat a ta­núvallomásokat, amelyek Montand és Fleugrange szoros kapcsolatára utaltak. És ezzel elindítottak egy újabb jogi folyamatot is: kit illet a nem is akármi­lyen örökség? Hiszen az elhunyt szí­nésznek van egy 6 esztendős kisfia — a 40 évvel fiatalabb Carol Amiellel való együttélésből — és egy felnőtt, foga­dott lánya, volt neje, Simoné Signorét előző házasságából. A törvény szerint a gyerekeket az örökség kétharmada egyenlő arányban illeti meg. Vagyis folyt. köv. a bíróságon, ügyvédi szópár­bajokkal. Nem vitás, hogy Yves Montand ég­ből pottyant lánya védőre talált, aki a bírói döntés után így nyilatkozott: „Nagyon boldog vagyok, hogy egy szerelemgyerek ügyében győztem. Ma­gam is szerelemgyerek vagyok. Apám csak egy évvel a születésem után vette el anyámat, és ez a konzuli állásába került akkor, Thaiföldön.” Az ügyvéd úr egyébiránt már most híresebb, mint védence, Yves Montand újdonsült leánya, minthogy Jacques Verges védi Carlost, a Sakált is. (MTI-Press) — El sem képzelik, mennyivel jobb egy puha ölelés, mint a földön aludni! Ha nem a sóstóhegyi állatotthonban laknék, talán több szeretet jutna nekem is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom