Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-02 / 138. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ÚJ KELET 1994. szeptember 2., péntek Zeiss-jelen és jövő Mátészalkán Finomoplikai központ A MOM privatizációjának során a gyár egy részét a német Cári Zeiss cég vásárolta meg. Christeph Michael Dziitba úrral, a Cári Zeiss Hungária Optikai Kft. ügyvezető igazgatójával jelenlegi tevékenységükről, valamint további terveikről beszélgettünk. — Melyek voltak a Zeiss első lépései Mátészalkán? — Az elvárásaink a várakozáson felül teljesültek. Nagy előny volt. hogy az egykori MOM-ból nagyon jó szakember- gárda került hozzánk. Nagyon jók a vezető munkatársaim is, súrlódásmentesen tudunk együtt dolgozni. A fontosabb területeken a vezetőket és a munkatársakat Németországban képezzük tovább. Nagy hangsúlyt fektetünk az optikusok képzésére, s külön figyelmet fordítunk a szemészorvosokra, akikkel igyekszünk minél jobb kapcsolatot kiépíteni. Magyar- országon elsőként vezettük be a telefonos szolgáltatást ügyfeleink részére. Szolgáltatásainknak köszönhetően egyre több optikusjön hozzánk, és keresi termékeinket. — Sokat hallottunk már a Zeiss-minő- ségről... — A Zeiss-szabvány még szigorúbb, mint például a német szabvány, de szigorúbb bármelyik nemzetközi előírásnál is. Világszerte egyedülállóak vagyunk minőségi követelményeinkkel, s a Zeiss anya- vállalata Magyarországot választotta ki arra, hogy a kelet-európai országok területén termékeit előállítsa. Természetesen a magyarországi, így a mátészalkai termelésnél is megköveteljük az általunk elvárt Zeiss-minőséget, hiszen innen is számos kelet- és nyugat-európai országba szállítunk, de vannak megrendelőink Dél-Af- rikából is. Ez az állandó piac és a termékeink minősége annak köszönhető, hogy minden egyes lencsét tízszer vizsgálunk meg, s ha csak egyetlenegyszer nem felel meg az adott paramétereknek, már selejtbe kell, hogy kerüljön. Ez a Zeiss filozófiája, s ez tette lehetővé a Zeiss vezető szerepét! —- Hány dolgozót foglalkoztat a Zeiss Magyarországon, Illetve Mátészalkán? — Esztergomban 110 fő, Budapesten 10 fő dolgozik, s Mátészalkán — a korábbi beruházásoknak köszönhetően — több mint ötszáz dolgozónk van, ugyanis ez a város és ez a gyár a Cári Zeiss Hungária központja. — Melyek a legfontosabb és legismertebb Zeiss termékek? — A Cári Zeiss Hungária Optikai Kft.-nek a szemüveg- lencsék gyártása a fő profilja, ugyanakkkor szemüvegkereteket is gyártunk. Ezenkívül igen jó minőségben készítünk különféle finomoptikai elemeket távcsövekhez. — Tervez-e a Zeiss Hungária további beruházásokat Mátészalkán? — Már eddig is nagy értékeket fektettünk be, az épületek felújításába, igyekeztünk széppé, „otthonossá” tenni a munkahelyet. Egyébként a Zeiss dolgozóira — és így a mátészalkaiakra is — a családias hangulat és a jókedv a jellemző. Az elavult szociális létesítményeket is felújítottuk, s így már méltó körülményeket teremtettünk. A Zeiss nagyon fontosnak tartja a munkahelyek biztonságát. A következő évben egy új üzemcsarnok felépítését tervezzük Mátészalkán, tehát egy időben gyártunk és építkezünk, így a Zeissnél a teljes megtermelt tőke újbóli beruházásra kerül. — Ez az új üzemcsarnok esetleges új munkahelyet is jelent Mátészalkának, illetve környékének? — Természetesen, bár még nem kristályosodott ki teljesen a dolog. Nagy valószínűséggel megduplázódik a jelenlegi létszám, hiszen a Zeiss finomoptikai tevékenységet is — amely most világszerte folyik— Mátészalkára szeretnék koncentrálni. Szamosi István Munka helyett nyaktörés leütötték Kuncze totósát Hősünk — nevezzük csak egyszerűen Gábornak— megrongálta az új Suzuki elejét. Rögvest felkeresett egy márkaszervizt, árajánlatot kért. A munkát 140 ezer forintra kóstálták, de Gábor nem hagyta ott az autót. Egy hét múlva visszatért a helyszínre. További munkákat kért a kocsin, és a korábbi árból alkudni próbált. A szerelő szó nélkül otthagyta, majd rövid idő múlva írásos előkalkulációval tért viszsza. Az összeg jóval több volt az egy héttel korábbinál. Igaz, a papír mindent elbír. Gábornak ez már pláne sok volt, indulni akart. Nem addig a — mondta a szerelő —, előbb fisessen ki 740 forintot az írásos szakvélemény készítéséért! — Miért fizetnék — így Gábor—, nekem szóban is elég lett volna az árajánlat. Indulni akart, de vasmarok ragadta ki a kocsiból. Kapott egy-két maflást, alig tudta kapkodni a fejét. Nem akart — vagy nem mert — visz- szaütni, menekülőre fogta a dolgot. Már épp szállt volna be a Suzukiba, mikor a feldühödött szerelő hátulról egy pajszerrel leütötte. Egy hétig kezelték a kórházban. A röntgenfelvétel nyakcsigolya-repedést mutatott. Rögzítették a beteg csontot, így most jó darabig se jobbra, se balra nem forgathatja el a fejét. Természetesen a bírósági feljelentést is megtette, bár a nyolc napon túl gyógyuló sérülésokozás hivatalból amúgy is üldözendő. Az ügy pikantériája, hogy a 30 éves fényképész tagja volt annak a stábnak, aki egy másik Gábornak— az SZDSZ miniszterelnök-jelöltjének— kampányfotóit készítette. Alkotásaikat megcsodálhattuk a vidéki és fővárosi közterületeken. Lehet, hogy ezért indult el a pajszer nyaktörő útjára? Zmeskall Kocsis Zoltánná nem él árnyékban Élelem legnehezebb feladata A történet olyan, mint egy mese. Egyszer egy tehetséges copfos kislány elindult Mátészalkáról, hogy szerencsét próbáljon. Nem álltak útjába égig érő hegyek, nem kellett legyűrnie hétfejű sárkányt, mindössze naponta órák hosszat a fekete-fehér zongorabillentyűket simogatni, mert csak így juthatott „Tündérország művészpalotájába”. — Ma már az is mesébe illő, hogy valamikor voltak vidéken is olyan tanárok, akik észrevették a tehetséget, és gondoskodtak kibontakozási lehetőségéről. Ilyen pedagógus volt a mátészalkai zeneiskolában Szántó Bertalanná és Szörényi Gyuláné, akiknek rajtam kívül sokan köszönhetik indulásukat, többek között az azóta szintén elismert művész Csoba Tünde és Nagy Péter. — Hogyan emlékszik Kocsis Zoltánná arra a kislányra, akit huszon-egy- néhány éve szülei elvittek szülővárosától jó messzire? — Hauser Tibor állatorvos kislánya. Adrienné számára akkor tulajdonképpen megszűnt a gyerekkor, a szálkái állatkórház mindig izgalmas világa, az Opályi úton játszadozó társak cívódó- kibékülő csicsergése. A házak tetejéig sem láttam fel, amikor hétévesen megérkeztem Budapestre, hogy megkezdjem tanulmányaimat a zene- akadémia előkészítőjén. Innentől az állandó gyakorlásra, tanulásra és a magányra emlékszem. Harmadikos gimnazista koromban kezdtem a tanulmányaimat a zeneakadémián, de a párhuzamos évfolyamvitelnek az lett az eredménye, hogy innen is hiányoztam meg onnan is, mert a zongoraleckék, a fellépések mindennél fontosabbak voltak. A rádió zongoraversenyén nyolcvanötben harmadik helyezett lettem, és ettől kezdve felszabadultabbá vált az életem, állandó fellépési lehetőségem lett. — Ez megnyitotta az utat a nemzetközi szerepléshez is? — Pályámnak ez a része tulajdonképpen csalódással kezdődött. Még a rádiós harmadik helyezésem évében elindultam Varsóban a Chopin Zongoraversenyen. Nagyon bíztam a világ egyik legnagyobb versenyében, és azért is indultam, mert a zsűri tagjai között a kiírás szerint olyan nevek szerepeltek, mint Vladimír Ashkenázy, Mártha Argerich, Maurizió Poliini. Aztán a megérkezéskor derült ki, hogy a húsztagú zsűri összetételét a szovjetek határozzák meg, az említettek helyet sem kaptak benne. Ilyen körülmények között is bekerültem a középdöntőbe, amiért versenydiplomát kaptam, ami ajánlólevél a nemzetközi szerepléshez. Deprimált volt viszont az a légkör, ami ott kialakult, a versenyzők nem köszöntek egymásnak, nem beszélgettek. Én a művészvilágot sokkal finomabbnak gondoltam. — Nem lányos túlérzékenység volt ez? — Mivel gyerekként kerültem egy olyan közegbe, amelyik felnőttes elvárásokat követelt tőlem, bizonyos értelemben későn érő típus vagyok, és ma is ott van bennem a kislány, aki hisz az emberekben, és nehezen viseli a csalódást. —A házasságában jelent ez problémát? — Elfogadom, hogy Kocsis Zoltán, a férjem, a híresebb zongoraművész, de az én értékrendemben nem ez a fontosabb, nem élek az árnyékában. Elsősorban anya vagyok, mert hatéves lányom, Rita és hétéves fiam, Márk felnevelése fontosabb a művészi karriernél is. Igaz, ez a legnehezebb feladat életemben, mert naivitásom miatt sokszor tanácstalan vagyok a gyerekekkel kapcsolatban. Az sem kis nehézség, hogy gyermekeim hozzám hasonlóan hithű katolikusok, akik naponta mást tapasztalnak a külvilágban, mint ami a családi nevelésre jellemző. — A Kocsis Zoltán—Hauser Adrienné házasságból lesz-e zongora- művész utánpótlás? — A fiunkat minden érdekli, csak a zongora nem. A lányunk ügyesen zongorázik, de én minden erőmmel ellenzem a művészi pályához való közeledését, mert nem akarom, hogy annyi lemondással járjon az élete, mint az enyém. Különben is nehéz pálya ez, mert itt is különböző érdekszférák érvényesülnek. — Beszélgetésünk idején még Mátészalkán tartózkodik a család. Mikor láthatjuk újra itthon Önöket? — A gyerekek miatt általában az iskolai szünetekben látogatunk haza a szülői házhoz. Legközelebb valamikor ősszel Zoli vagy én, esetleg mindketten adunk hangversenyt szülővárosomban a Kocsis-Hauser Alapítvány javára, amely a tehetségeket hivatott támogatni, és öt éve hoztuk létre Mátészalkán. Aradi Balogh Attila Diáktűzoltók versenye A veres mart! —jajgattak a tót atyafiak pár száz éve a Tisza-parton, amikor a jól megtermett vereshangyák véresre marták őket álmukban. Hogy innen kapta-e nevét az 1739 lakosú község, ma már nem tudni. Igaz, ennél fontosabb a jelen. Itt rendezték meg ugyanis az elmúlt hét végén az 5. gróf Széchenyi Ödön Diáktűzoltó Kupát. A csapatok péntek este érkeztek Kisváráéra. Jöttek versenyzők a fővárosból, Békés megyéből, de még a távoli Győr- Sopron-Moson megyéből is. Külön versenyeztek a 14 éven aluli és felüli leány- és fiúcsapatok, de a fiú-lány vegyes csapatoknak is külön kategória volt. Az esti diszkóban, múzeumlátogatáson és városnézésen, valamint a tábortűz mellett ismerkedtek egymással és a várossal a fiatalok. Szombat délelőtt kezdődött a verseny. Volt kismotorfecskendő-szerelés, tömlőteke, staféta, tömlőtekerés, csomókötés, mentőkötélfűzés és kocsifecskendő-sze- relés, valamint puttonyfecskendő-szerelés is. A gyakorlati tudás mellett kétszer is számot kellett adni az elméleti felkészülésből a csapatoknak. Az összetett versenyben végül is a házigazdák egy első — 14 év alatti lányok — és egy hatodik — 14 év alatti fiúk — helyet szereztek. A további győztesek: fiúk 14 év alatt a tabdiak, felette ugyancsak a tabdiak, 14 év alatti vegyes csapatban a karcagiak, 14 évnél idősebb lányok versenyében a fertőszent- miklósiak diadalmaskodtak. A 14 évnél idősebb vegyes csapatban a maglódiak vitték el a pálmát a fővárosiak előtt. Igaz. itt nem voltak vesztesek. Mindenki nyert, s velük együtt a tűzoltók is. Jó az utánpótlás, s ez azt jelzi, hogy a „vörös kakas” biztos legyőzőkre lel. zmeskall Fotó: Horváth Gábor
