Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-18 / 126. szám
ÚJ KELET MAGAZIN 1994. augusztus 18., csütörtök A Királyi Kensington! Lövészklubban tanult Carlos londoni évei Homa Bálint Dániel másfél éves legényjelölt Várjuk továbbra is képeiket. Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. A Scotland Yard kedden nem zárta ki, hogy lehetőséget fognak kérni Carlos kihallgatására, de olyasféle kiadatási kérelemről, amilyet a német kormány készít elő, egyelőre nincs szó Londonban, Amit Carlos londoni múltjáról tudni, vagy sejteni lehet, az is inkább az újságokból ismeretes egyelőre, semmint rendőrségi forrásokból. Illich Ramirez Sanchez, a későbbi Carlos, egy jól menő venezuelai kommunista ügyvéd fia anyjával,Elba Maria Sanchez- zel és két fivérével -Vladimírral és Leninnel - együtt állítólag 1966. augusztusban érkezett a brit fővárosba. Sokszor cseréltek lakást, de mindig London elegáns központjában laktak. A fiatal Illich és Lenin Sanchez először egy angoltanítást hangsúlyozó középiskolába já*t. Kisöccsük, Vladimir elemi iskolai tanárnője, Natalie Pringle ma is jól emlékszik Illichre egy szülői értekezletről, amelyre elkísérte anyját. - Komoly, jó tanuló gyereknek látszott - mondja a tanítónő. Illich angolból, matematikából, fizikából és kémiából érettségizett Londonban, és közben fivérével, Leninnel céllövészetet gyakorolt a Királyi Kensingto- ni Lövészklubban. További londoni tanulmányok után rövid időre Kubába, Jordániába, majd Moszkvába utazott, s ott a Lumumba Egyetemet látogatta, de kidobták állítólagos szélsőséges viselkedése miatt. Ennek brit szakértők nem adnak hitelt: úgy vélik,' Moszkvában történt első beszervezése, és eltávolítása csak porhintés volt. Mindenesetre Illich Ramirez Sanchez hamarosan visszatért Londonba. Spanyolt tanított egy belvárosi titkárnőiskolában, beiratkozott a londoni egyetem közgazdasági szakára és a London School of Economics előadásait is hallgatta. Barátaival gyakran beszélgetett a palesztin-ügy iránt keletkezett elkötelezettségéről. Forradalmártekintélyét azonban akkoriban még rontotta, hogy latin-amerikai diplomaták társaságában gyakran vendégeskedett a londoni Playboy Clubban és a Churchillsben, egy Margit hercegnő baráti köre által kedvelt éjszakai mulatóban. 1973 nyarán kiképzést kapott Libanonban a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) nevű szervezet táborában, és még abban az évben be is ugrott a mélyvízbe. 1973. december 30- án kora reggel becsöngetett Edward Sieff, a Marks and Spencer áruházlánc elnöke és a Brit Cionista Szövetség alelnöke londoni, St John,s Wood-i házába. Pisztolyt fogott az inasra, felkísértette magát a hálószobába és ott közvetlen közelből fejbelőtte Sieffet. A 68 éves Sieff életben maradt, mert az első golyót erős fogazata eltérítette, utána pedig a merénylő 9 milliméteres Beretta pisztolya csütörtököt mondott. Ez az eset - amelyről Carlos maga is beszámolt az Al-Vatan al-Arabi című párizsi arab lapnak 1979-ben adott nyilatkozatában - volt minden bizonnyal első terrorcselekménye és vizsgája a PFLP iskolájában. Második akciója 1974. januárban volt, amikor - szemtanúk szerint - ugyancsak egyedül, megpróbálta felrobbantani a HaPoalim izraeli bank londoni, City-beli , fiókját. Ott sem járt a tervezett eredménynyel: miközben behatolt, egy visszavágó csapóajtó lefékezte a robbanószert tartalmazó cipősdobozt hajító kezének lendületét. A doboz becsúszott a pénztárpult elé és a robbanás csak egyetlen alkalmazottat sebesített meg. Illich Ramirez Sanchez mindenesetre bizonyította, hogy immár nem kávéházi forradalmár. Egyes szakértők neki tulajdonítják a Slomo Ar- gov, londoni izraeli nagykövet ellen 1982- ben elkövetett merényletet is, mely Libanon izraeli elözönlésének háborús oka lett. Hogyan lett Illich-ből Carlos, a Sakál? Az első nevet valószínűleg maga választotta, álnévnek, a másik pedig ismét csak Londonból érte utói. Egy bizonyos baszk pincémő, Angela Otala a hetvenes évek elején Illich barátnője volt Londonban. 1975. júliusban Otala kisasszony későbbi barátja és lakótársa, bizonyos Barry Woodhams hírt olvasott az újságban arról, •hogy a francia rendőrség nagyon keres egy Carlos Martinez nevű terroristát, aki Párizsban lelőtt három francia kémelhárító tisztet. Barry Woodhamnek eszébe jutott, hogy amikor valamivel korábban Angela Otalával közös lakásukat tapétázta a nyugat-londoni Bayswater kerületben, egy fekete útitáskát talált, amelyet Otala kisasszony magát Carlosnak nevező előző barátja hagyott hátra. Woodham a Scotland Yard helyett a The Guardian című brit lap szerkesztőségét hívta, majd az újság riporterével együtt felnyitották a böröndöt. Abban egy csehszlovák gyártmányú Vzor pisztolyt találtak hangfogóval és lőszerrel, és volt benne egy 9 milliméteres Browning is, továbbá sok robbanószer, valamint nevek és címek, főleg zsidó szervezetek címének listái, azután egy chilei útlevél és egy pecsétnyomó, amellyel brit vízumot lehetett hamisítani. A csomag mögött pedig - nyilván a táskát rejtő könyvespolcról pottyant oda véletlenül - Frederick Forsyth „A sakál napja” című regényére bukkantak. A könyv Woodhamé volt, és semmi sem vallott arra, hogy Carlos valaha is olvasta. Ettől függetlenül a „Sakál” jelző ráragadt az újságokban, és végigkísérte pusztító útján. Brit lapok legutóbb e hónap elején írtak róla, amikor egy olasz könyvkiadó azt híresztelte, hogy Carlos Skóciában bujkál, és onnan jelentkezett emlékiratainak tervével. Andrea Gardin, a velencei illetőségű könyvkiadó azt állította, hogy Carlos kiöregedésével indokolta, miért pályázik immár írói babérokra harctéri dicsőség helyett. A skóciai bujkálás a jelek szerint nem volt igaz, de brit lapok keddi kommentárjai szerint egészen bizonyos, hogy a francia rendőrség sikerét legalábbis részben Carlos kiöregedésének köszönheti. Közel-keleti támogatói nyilván úgy vélték, hogy terroristaként már nem érdemes használni, de a nemzetközi diplomáciában még jól jöhet, hogy segítettek a nyugati igazságszolgáltatás kezére juttatni obsitos katonájukat. Forradalom a levegőben Állítólag az orosz repülőgépek kapitányai a világ csodapilótái: kész csoda ugyanis, hogy az Aeroflot állami légitársaság öreg szovjet gépeit még képesek valahogy elvezetgetni. Az utasnak azonban korábban nem volt más választása: ha gyorsan el akart jutni valahová az egykori Szovjetunióban, kénytelen volt igénybe venni az Aeroflot szolgáltatásait. Tetszett, nem tetszett, fel kellett szállni ezekre a fapados gépekre, s az utazás rizikója mellett, el kellett viselni a kiszolgáló személyzet packázásait, meg a kosztként tálalt szőrös csirkét is. Napjainkban már nem csak az Aeroflot az úr a levegőben. Oroszországban több mint 150 különféle légitársaság működik. Nyugati értékelések szerint, ezek közül magasan kiemelkedik a Transaero nevű privát légitársaság, amelyet 1990-ben hoztak létre. Még az amerikaiak is úgy tartják, hogy az utazás kényelme mellett, biztonságban tudhatják magukat ezeken a járatokon. A Transaero már 11 viszonylatban közlekedtet menetrend szerinti járatot, legutóbb Moszkva és Taskent között teremtettek rendszeres légi összeköttetést. A cég most rohamos fejlődésnek indult. Annak ellenére, hogy árai 50 százalékkal drágábbak az Aeroflotnál, gépei 75 százalékos kihasználtsággal repülnek. A pénzügyek is kecsegtetően alakulnak. Míg tavaly a teljes bevétel nem érte el a 10 millió dollárt, idén már az első félévben több mint 25 millió dollárt vágott zsebre a cég. A társaságnak jelenleg hat gépe van, köztük egy IL-86-os, a legnagyobb szovjet fejlesztésű gép, s emellett Boeing 737-es és 757-es típusokat is beszereztek. A pilóták részére a British Airways és a United Airlines adott pótkiképzést. A cég alkalmazottai között olyan „légisztárok” vannak, mint Nyikita Hruscsov egykori személyi pilótája és az orosz kormány légiszolgálatának volt vezetője. A kiszolgáló személyzet pedig csinos, több nyelven Beszélő hölgyekből áll. Sőt: az általuk felszolgált ételek- italok fogyasztható állapotban kerülnek az utasok elé. Atlantic Ez aztán a bazár. A jemeni San, a-ban napok óta nyitva áll az igazi mennyei bazár, ahol mindent lehet kapni, a japán videómagnótól a perzsaszőnyegig. A vásárlók ugyanitt válogathatnak a különböző típusú kocsik, teherautók, sőt autóbuszok között. Ez utóbbiak látták el még nem régen az adeni tömegközlekedést. Az áru nem hajón, mégcsak nem is repülőgépen érkezett, hanem a több hetes szabad rablás következménye, amelyet a dél-jemeni Adenbcn folytattak a „ felszabadítók”. Yahya Adlan jemeni kutató szerint a bazárban mintegy kétmilliárd dollárnyi lopott holmit kínálnak a kereskedők. InfoNet Mozgatható lakoma Végy néhány egzotikus ételt, egy kerekeken guruló asztalt, némi vállalkozó szellemet, és máris kész a tajpeji utcák legáltalánosabb jelensége: a mozgatható „snack-bár”. Az időigényes francia konyha szakácsai bizonyára bosszankodnak amiatt, hogy napjaink a gyorsétkeztetésnek kedveznek. A tajvaniak pedig tudják, hogy egy könnyű, gyors étel is lehet legalább olyan ízletes, mint egy gourmet-specialitás. Tajpejben nem okoz senkinek gondot, hogy az étkezést gyorsan elintézze: csak meg kell állni a tajvani utcák mozgó ételárusainak valamelyikénél. Az utcai szakácsok többsége reggel hétkor tolja ki Nem pizzát akart Már a pizzaboltokat sem kímélik Amerikában. A Maryland állambeli Prince George megyében a rendőrség azt a férfit.keresi, aki kirabolta az egyik pizzériát, és rálőtt egy 25 éves ott dolgozó fiatalemberre. A sérült férfi elmondta a rendőrségnek, hogy a rabló pisztolyt húzott elő és pénzt követelt. A kiszolgáló átnyújtotta a boltban lévő készpénzt, a rabló pedig ekkor lőtt és elmenekült. A férfi fej- és váll-lövést kapott és kritikus állapotban van a helyi kórházban. InfoNet a „konyhát” a járdán a megszokott helyre, s csak késő este csukja be a boltot. A kínálat szemet gyönyörködtető és étvágy- gerjesztő. Az egzotikus fűszerezéssel elkészített csirkén, sertésen, az elmaradhatatlan rizsen kívül van itt kínai palacsinta, zöldhagyma, olajban sült kenyérdarabok, sőt japán tempura és görög gyros is. Tajpeji polgárok ezrei élnek ilyen vállalkozásból, igaz, többségük illegálisan süt-főz az utcán. A 17 ezerre becsült mozgó konyhák alig 35 százaléka rendelkezik hivatalos engedéllyel. Az engedélyezett vállalkozások főként a belvárosban üzemelnek, ott, ahol az éjszakai élet zajlik. Ezek állandó hellyel rendelkeznek. amiért bérleti díjat fizetnek. Az illegális mozgó konyháknak sem okoz gondot a kereskedés: bárhová elmennek, ahol jónak ígérkezik a napi forgalom, nem fizetnek adót, és állandóan lesben állnak, hogy elfuthassanak, ha éppen arra jár egy rendőr. A mozgó konyha jó üzlet, a befektetés hamar megtérül. A felszerelést már kétezer dollárból is be lehet szerezni. A guruló asztal mellett elmaradhatatlan kellék a hűtőszekrény és a gáztűzhely, valamint néhány szék és asztal a vendégeknek. Ezután, ha jól megy az üzlet, az éves bevétel még a 40 ezer dollárt is meghaladhatja. Ne aggódj Anyuci, nem a villanyszámlás, csak a faterért jöttek a hekusok...
