Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-15 / 123. szám

ÚJ KELET 1994. augusztus 15., hétfő Délutáni szieszta Tiszai tájkép Barátságos arcot kértél? A kis szöszke Dankó Jácint 2 éves Várjuk továbbra is képeiket. Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. » A fehérnemű mini kínzóeszköz A századforduló hölgye, aki hűsége sen követte a divat parancsát, a szó szo­ros értelmében nehéz helyzetben volt. Csaknem öt kilogramm ruházatot kellett viselnie, ebből 2,5 kiló volt a fehérnemű. Az ezzel kapcsolatos kínzásokat, de­formációkat és a felszabadítás! kísér­leteket mutatja be egy kiállítás a német- országi lever város kastélymúzeumá­ban. Az, hogy ez a nehezen elviselhető fehérneműdivat éppen a prűd XIX század végén virágzott, illett a nőknek a kor által előírt szerepéhez-. Bepréselve a halcsontfűzőbe, magasra emelt mel­lekkel és páncélozott hassal, ehhez egy tóműinek nevezett lószőr párnával, amely a hátsó idomokat emelte ki. a hölgyek a feleség státusszimbólumának funkciójára ítéltettek. Senki sem hallgatta meg azokat a fi­gyelmeztetéseket, amelyek a fűzőnek az izomzatra. csontozatra és a belső szervekre gyakorolt kedvezőtlen hatásáról szóltak. Hiába ajánlották a milói Vénusz alakját mintának. A társaságbeli hölgyek továbbra is befűzették magukat, került légyen az ájulásba vagy a mozdulatlansághoz köze­li állapotba. A darázsderék volt az ideál. A huszas évek meghozták a felszaba­dulást. az ötvenes években azonban egy­fajta „restauráció’’ ment végbe - írja a kiállítással kapcsolatban a DPA nemet hírügynökség. Különösen a tűzhelyhez vrsszakényszerített háziasszonyok olvasták a női magazinokban, hogy ru­házatukhoz hozzátartozik a fűző. Lá­nyaik pedig, a „lófark-tizenévesek” felöltötték az új krinolint, amelyet most alsószoknyának hívnak. Derekukat szé­les gumiövvel szorítják össze, és fém­alkatrészekkel megerősített melltartót hordanak, hogy ebben a tekintetben ha­sonlítsanak Gina Lollahrigidához, vagy Marilyn Monroe-hoz. Humánus halál a kengurukra Ausztráliában annyira elszaporodtak a kenguruk, hogy az ember számára kellemetlenné váltak. Az ugráló em­lősök tönkretették a veteményt, lele­gelték a szójababültetvényeket, össze­törték a házak kerítéseit és elállták az országutakat. Az állatvédők háborogtak ugyan, de nem volt más választás: irtó hadjáratot kellett indítani, hogy meg­csappanjon a kenguruállomány. Sokan ráadásul már csak azért is tilta­koztak. mert a kenguru Ausztrália nem­zeti szimbóluma. A kenguruk kilövé­sének pártfogói viszont azzal érvelnek, hogy ez nemcsak a környezetvédelem és a termőföldek megóvása szem­pontjából előnyös, de az élelmiszeripar is hasznot húzhat belőle: a kenguruhús ugyanis nagyon finom. Az állat bőrét pedig fel lehet dolgozni táskának, cipőnek, bőröndnek. A kenguruk eddig bizonyos védelmet élveztek, szigorúan • korlátozták vadászatukat, s életük megkönnyítése érdekében több mes­terséges oázist építettek fel az ausztrá­liai sivatagokban. A kenguruk elszaporodása a szak­emberek szerint részben ezeknek az oázisoknak köszönhető, s egyesek úgy vélik, hogy néhány itató bezárásával el lehet érni a kenguruk számának — amely most 31 millióra rúg — csökke­nését. A kérdés csak az, hogy vajon mi a humánusabb: ha hagyják szomjan hal­ni az állatokat, vagy ha egy jól célzott lövéssel leterítik őket. Peter Rice, aki másodállásban profi kenguruvadász, úgy véli. hogy az állatok kilövése humá­nusabb és hatékonyabb módszer: a lényeg, hogy az agyat találják el. AZ AJAKRUZS Kezdetben vala a céklalé, majd a női ivarú pajzstetvekből kotyvasztott kenőcs, majd a henna, a kisázsiai cserje leveléből készült festék, az 1883. évi amszterdami világkiállítás óta pedig a hölgyek leg­kívánatosabb kozmetikuma, az ajakrúzs. Már a sumérok is használtak 3500 éve ajakpirosító kenőcsöt, s a Krisztus előtti XIV. században élt Nofretete egyiptomi királynénak, IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraó feleségének bódító sminkje is fenn­maradt az utókorra világhírű mellszobra révén. A középkor asszonyai hennával színezték az érzékiség és szépség szim­bólumát, és szenvedtek érte a nyálkahár­tyát bántó hatása miatt. Alii évvel ezelőtt rendezett világ- kiállításon állt elő egy párizsi illatszerész a mai ajakrúzshoz hasonló, selyempapír­ba göngyölt piros zsírrudacskával: „Erosz varázsszerével”. A száj érzéki szépségének kihangsúlyo­zására alkalmazott módszerek sokat vál­toztak az idők folyamán. Nagyanyáink anno még ajkukat harapdálták titokban, hogy a csábító piros színt előcsalogassák, mivel a hőn áhított rúzst még csak kevesek engedhették meg maguknak. Nofretete, „kozmetikusok” egész csapatát foglalkoz­tatta arcának ápolására. A görögöknél vi­szont a piros ajak a férfiak és a kéjnők körében volt elterjedt. Érosz varázsszerének feltalálásával a sminkelés fáradságos művelete könnyebb lett. de szinte elérhetetlenül drága is egy­ben. Németországban 100 évvel ezelőtt 100 márkába került a zömök színező ceruzácska, s csak századunk 20-as éveiben vált megfizethető közszükségleti cikké. Sarah Bemard, a világhírű tragika pirosította először nyilvánosan ajkait vele, s ezzel a rúzst elindította diadalútjára. Marlene Dietrich és Greta Garbo a 30-as években a többi között érzéki, keskeny, ledér ajkukkal hódítottak. Szinte hihetetlen: az ajakrúzs csak 1950- ben nyerte el mai külsejét - a tokot, amely­ből a rúzs csavarással bújik elő, Ame­rikában találták fel. Bármit is változott a forma, az összetevők azonban szinte ugyanazok maradtak: méhviasz, olajok, színezőanyagok és - új vívmányként - ajaknedvesítő szubsztanciák. Az antik bronzkocsi Megnyílik a római elnöki palota Róma egyik legizgalmasabb, a nagy- közönség elől mindeddig rejtve maradt kincse nemsokára megnyílik a látogatók előtt. Október 2-től kezdődően vasár­naponként látogatható lesz a Palazzo 8 Quirinale, a köztársasági elnök székhe­lye, volt királyi palota, a pápák hajdani rezidenciája. » Az olaszoktól már megszokott mó­don a palotát sajnos csak a délelőtti ! órákban nyitják meg az érdeklődők előtt, 9 és 13 óra között. Belépődíjat ellenben nem szednek, s a várhatóan nagy érdeklődés ellenére előjegyzés sem szükséges. A palotát már tavaly rés- nyire nyitották, amikor június 2-án, a nemzeti ünnepen néhány órára lehetővé tették a bejutást a palota számos értékes szökőkutat és más műalkotást rejtő kertjébe. A „látnivalók” között szere­pek az épület lakója, Oscar Luigi Scal- faro köztársasági elnök is, aki rövid idő­re elvegyült a vendégek között. A hatal­mas érdeklődést jelzi, hogy a rendkívüli nyitvatartás néhány órája alatt 13 ezren keresték fel a palotát, amelyet idén ugyanezen a napon szintén megnyitot­tak a kíváncsiak előtt. Korábban csak diplomaták, a politi­kai és üzleti élet vezető személyiségei, a sajtó képviselői fordulhattak meg az elnöki palota kertjében, amikor az ál­lamfő meghívta őket a június 2-ai nem­zeti ünnep alkalmából tartott fogadás­ra. A Quirinale az antik Róma 7 domb- ;. ja közül a legmagasabbra épült, majd­nem 100 méteres magasságban fekszik. A pápák a XVI. században választották nyári rezidenciájuknak a szellősebb helyen emelkedő épületet, amely addig Ippolito d'Este ferrarai bíboros római reziden­ciájául szolgált. A Quirinale palotát három évszázadon át, 1587-től 1870-ig használ­ták a pápák, majd királyi székhely lett be­lőle. 1946 óta a köztársasági elnök rezi­denciája és hivatala helyezkedik el benne. V. Sixtus pápa volt az, aki úgy döntött, hogy a terjeszkedő Róma középpontjából, a város legmagasabb pontjáról hirdeti az egyház hatalmát. Nagyszabású munkála­tokba fogtak, bővítették az épületet, meg­szépítették a kertet, szökőkutakat emeltek. A régi palotát olyan híres építőmesterek nagyobbították meg, mint Domenico Fon­tana, Carlo Maderno és Gianlorenzo Ber­nini. Az épületegyüttes egésze csak a XVIII. századra készült el. A pápák azt akarták, hogy a Quirinale a Vatikánhoz hasonlítson, de a palota az ellenreformáció szigorúbb stílusában készült el. Kertje hasonlít a Vatikánéhoz, kápolná­ja ugyanolyan méretű, mint a Sixtusi, de sokkal szegényebb annál, hiszen hiányoz­nak Michelangelo nagystílű freskói. A lá­togatók időrendi sorrendben tekinthetik meg a palota pompás termeit, kezdve az V. Borghese Pál számára a XVII. század legelején gazdagon kifestett szobától a VII. Sándor idején feldíszített galérián át a Sa- voyai-királyok által a századforduló táján fényűző neorokokó stílusban kialakíttatott szalonokig. A Quirinale számos remekművet rejt magában óráktól, nemes anyagokból készült használati és dísztárgyaktól, gobelineken át freskókig és szobrokig. A pápák korából maradtak fenn a Car- rara-fivérek festményei az Özönvíz­teremben, Pietro da Cortona, a nagy barokk festő képei a Balkon-teremben, és a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festmény a róla elnevezett teremben, mely Giulio Romano, Raffaello egyik tanítványának alkotása. Más termekben ' Botticelli, Lorenese, Lorenzo Lotto fest- ? ményeit láthatják az érdeklődők. A kirá­lyok korából kiemelkedik a Tükör-sza­lon és a trónterem. A kert díszei közé tartozik a zenei hatásokat adó Orgona-szökőkút, ame­lyet Vili. Kelemen pápa emeltetett a | XVI. század végén egy pogány ninfeum t helyén, továbbá a Ferdinando Fuga ál- ,t tál XIV. Benedek pápa számára épített, ' pompás kilátást nyújtó kávéház, mely- I nek félemeletén Giovan Paolo Pannini | XVIII. századi, szép római tájképei láthatók. A palota díszudvarának fő lát- r nivalója a XVI. század végi Mascheri- no-ház. szögletes harangtomyával. A díszlépcső legismertebb remekműve Melozzo da Forlí XV. században készült. Krisztust glóriával a mennyor­szágban ábrázoló freskója, amelyet egy í pápa hozatott át a XVIII. században a lebontott Szent Apostolok-székesegy- í. ház apszisából. Sanssouci ünnepelt Georg Friedrich Händel Tűzijáték-szvit­jével és színpompás tűzijátékkal ért véget szerdán este á Sanssouci-kastély fen­nállásának 250-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat Potsdamban. A meleg nyári este min1,egy ötezer em­ber lepte el a kastély parkját, s a magával hozott piknikkosarakból jóízűen falatoz­va hallgatta az Odera-Frankfurti Szimfoni­kus Zenekar barokk hangveresenyét. A nap folyamán meghívott vendégek - fő­leg a jelentősebb európai múzeumok és kastélyok igazgatói - előadásokat hallgat­tak meg a Sanssouci-kastély európai je­lentőségéről, és sor került a kastély és a park - amelyek az NDK idejében népi tu­lajdonban voltak - visszaadására Branden­burg tartománynak. A jubileumi rendezvények keretében megnyílt a kastélyban a Sanssouciból Eu­rópába - Nagy Frigyes ajándékai európai udvaroknak című kiállítás. Az itt látható gazdag anyag legremekebbike az a pom­pás asztali készlet, amelyet a porosz ki­rály Nagy Katalin orosz cárnőnek ajándé­kozott, s amely kétszáz év elteltével került vissza Potsdamba. Értékes ajándékot ho­zott Versailles igazgatója, Jean-Pierre Ba- belon is - Voltaire egy levelét, amelyet a nagy francia filozófus Potsdamban írt. A Sanssouci-kastély, az „öreg Fritz” nyári rezidenciája Potsdam legnagyobb turisztikai atrakciója. Tavaly például 1.6 millió látogatója volt csak a parknak, s magát a kastélyt naponta átlag 1600 érdek­lődő kereste fel. A Sanssouci-kastélyt az UNESCO a világ kiemelkedő kultúrális emlékei közé sorolta. A Krisztus utáni II. századból való bronzkocsira bukkantak bolgár régészek az ország északkeleti részében. Bolgár lap­jelentések szerint a szekér közelében három ló csontvázát is megtalálták. Az ásatásokat végző régészek egyikének sza­vai szerint a gazdagon díszített bronzko­csit teljesen restaurálni lehet. A lelet jó ál­lapotát a régészek azzal magyarázzák, hogy nem tiszta nemesfémről, hanem bronzról van szó. A „Kireka” néven ismert ásatási helyen, ahol a bronzkocsi előkerült a föld mélyé­ről, egy II. században élt trák nemest te­mettek el. A térségben ez már a második eset. hogy antik kocsit ástak ki a régészek. Fél évszázaddal ezelőtt már a felszínre hoztak egy hasonló kocsit Balcsik^áros közelében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom