Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-30 / 136. szám
UJ KELET SZÍNHÁZ i 1994. augusztus 31., szerda 5 Évadnyitó Verebes Istvánnal Ho a igazgató a épszerű akar lenni, akkor ostoba barom! A Rózner... Vidéki színház, különb társulattal Ez is a Haza... Ha a közönség várakozása és a művészek önbecsülése sikeres kompromisszumra jut, akkor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház más: jobb és különb társulattal rendelkező' színház lesz, mint országos társai. Nem divat, de a politikai álszerepvállalásokat látva Verebes István elmondja véleményét a Haza-látásról, az igazgatói „gőzsípszerepról”, előadásokról és a különbbé válás lehetőségeiről. Sőt, az sem baj, ha a káderállományú tragikumból nem válik kisvárosi komikum. Ez a műfaj maradjon csak Budapesté. rádióban és a televízióban sem voltam egy évig. Na most, olyan jó volt ezalatt ott lenni? Majd most újra leszek. Sajnáljam, hogy nem vagyok olyan budapesti színházak tagja, amelyek hatból hatszor buknak?!...- Tehát bizonyított az, hogy nem csak Budapesten lehet igazán jó dolgokat csinálni?-Árnyaltabb leszek. Budapesten szinte már alig lehet. Ritkán lehet. Hozzáteszem, Budapesten, mint az elmúlt négy évben kiderült, és lehet, hogy továbbra is ezt látjuk, politikát sem lehet szakszerűen csinálni. A budapesti politikusok is rendre megbuktak, mert elfelejtik,-hogy egy- Én jó színházat, népszerű és szakszerű színházat akartam csinálni, amelyben nagyon röviden: a közönség várakozása és a művészek önbecsülése sikeresen összeilleszthető. Azt természetesen minés új tartalmakkal. Ha pedig valaki értelmesen akar élni, annak ez megy Nyíregyházán és Budapesten is. Lehet, valamivel kevesebbet keresek, de ennél fontosabb, hogy örömteljes dolgokat csinálhatok. A den esetben lehet tudni, hogy mi az, amit a közönség szeret és mi az, amit nem. Még a statisztikákból is kitűnik, hogy kik azok a szerzők, akik nehezen eladhatóak és melyek azok a klasszikus darabok, amelyeket szívesen fogadnak. Nyilvánvaló, hogy a zenés darabok a legkedveltebbek. A legfontosabb az, hogy bizonyos nívó alatt nem működhet sem a kiválasztott darab, sem az ahhoz rendelt stílus. Elvtelenül nem lehet kiszolgálni a közönség igényét, másiránt pedig olyan darabot nem kell bemutatni, ami érthetetlen, amiről eleve tudni, hogy bukásra ítélt. Az a darab, amit én sem értek meg, csak néhány eredeties- kedő pályatársam, az bármennyire is számíthat szakmai feltűnésre, a révemen nem kerülhet bemutatásra a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.- Az elmúlt évadot követően szinté senki nem vált meg a társulattól, ami egyfajta szakmai kohéziós erőt, így persze nívót is jelent.- Hogy, ki ment el és ki nem ment el, azt hiszem, csak hosszú tendenciákban értékelhető. Én például nem bánnám, ha akár az általam legtehetségesebbnek tartott művészek is jönnének és mennének.1 hogy kipróbáljanak más színházakat is. Jómagam is jöttem-mentem a színházak között. Az a tény, hogy valaki elmegy, nem azt jelenti, hogy rosszul érzi magát, mert lehet olyan alkat is, amelyik nem szeret egy társulatnál hosszú ideig maradni, vagy máshol magasabbra értékelik tartalékait. Ha később mégis megbánja, esetleg jöjjön vissza! Mondhatja egy színházigazgató azt is, hogy „tőlem nem ment el senki”, pedig ez igazából mondjuk csak azért van úgy, mert hogy nagy a színész-munkanélküliség.- Nemcsak műsorkoncepciót alakít, hanem a saját életét is meg kell, hogy szervezze. Gondolok itt a nyíregyházi létből kiindulva a budapesti közszereplésekre, színházi idényben a vendégrendezésekre, és arra is, hogy egyes hetilapokban rendszeresen publikál is.- Nem tudom, mit mondjak erre! Sokan csodálkoznak: - Ennyit utazol? Én visszakérdezem: És az, aki Budapesten élve elindul a város egyik sarkából a szolgálati helyére, az mennyivel utazik kevesebbet? A fővárosi kollégáim azt mondják „túl távol vagy Budapesttől!” Mihez képest vagyok én „túl távol”, és mi az, amit elmulasztok Budapestből? Néhány diszkót, kávéházat, vagy talán, hogy kevesebbszer találkozom az általam már igencsak megunt érdektelenségeket beszélő-játszó pályatársakkal? Nem értem, hogy mi az a rettenetesen nagy érték, amit én nem pótolhatok itt, Nyíregyházán, más annál, mintha egyszer erőltetetten megkérném, mondja el az életét, de csak két mondatban, mert éppen van a direktor úrnak három perce. Majd eljön az idő, amikor alkalmat kerítünk összebarátkozni is. Ahhoz, hogy az embernek köze legyen valamihez, léteznie kell a közegben. És tenni jól a dolgát, ha van neki. Ez igen jó erköl- csiségű társulat, itt könnyű jól dolgozni. Ha én büszke vagyok valamire, akkor nemcsak arra vagyok büszke, hogy hű, de jó előadás volt ez vagy az, hanem azzal kérkedem, hogy nem rontottam el ezeket az embereket, tudniillik, ebből a székből nagyon könnyen el lehet őket rontani. Figyelmetlenségből vagy szándékosan. Ha egy társulat tud különb lenni, akkor sikeresebb és boldogabb is lesz. Az én célom az, hogy legyünk különbek. Abban is, ahogy szólunk egymáshoz. Az elmúlt évad egyik próbáján a kelleténél idegesebb volt a hangulat, és a hangerő egy kicsit elszabadult. Belepusztulok abba. ha bárki bárkit megaláz! És nem tűröm el. Az én indulataim sem szabadulhatnak el! Egyetlen mondattal tönkre lehet tenni egy színészt, egy embert, amitől akár hónapokig sem tud talpra állni.- A belső feszültségekből és a „gőz- sípszerepből” pedig nem vehet észre semmit sem a közönség.- Mi különbek akarunk lenni abban is, hogy az első az előadás. A 470 nézőnek a pénzükért olyan előadást kell kapniuk, hogyha kimennek a kapun, azt mondják: megérte. Ha nem is tetszett nekik, méltányolni fogják, hogy ebbe munka, tehetség, akarás van beleölve. Tökéletes előadás, tökéletes minőség nincsen. Legyünk különbek abban, hogy legalább a szándékaink tökéletesek! egész országot kellene képviselniük. A nagypofájú patrióták és a nemzetmentők ott „ugatnak” Budapesten valamiről, amiről szinte semmit sem tudnak. Lemennek a körzetükbe, kezet ráznak három parasztemberrel, és megsimogatnak két öreg nénit, majd azt hiszik, hogy ezzel el van intézve a Haza dolga. A Haza pedig azokból a gyermekekből is áll, akik itt énekelnek, hegedülnek, meg azokból a hajléktalanokból is, akik itt ülnek hétszámra a parkban, és panaszkodnak a színészeknek. Én kimegyek Gávavencsel- lőre, és hallgatom, ahogy a gépkocsivezető, Pápai Laci nyugdíjas édesapja mesél az életéről. Abban benne van Magyar- ország múltja, jelene, jövője.- A politikai álszerepvállalások említése egy évadzárón említett gondolatsort juttat eszembe. A színház előtt egy bácsika sepreget, és önök mindennap illedelmesen köszpnnek egymásnak.,- Igen. Köszönünk, de nem foghegyről, hanem biztatva egymást. Ez lehet, hogy kevés, de mindenesetre sokkal több- Talán a színvonalas szolgáltatás kiegészítője a Művészkör is, amely nem megszokott kezdeményezés még színházi berkekben sem.- Általában egy színész leszerződik a vidéki színházhoz, és a színészház meg a színház között él le éveket. Nagyon sok érték van körülöttünk, s ha mi azt várjuk, hogy ránk is kíváncsian figyeljenek, akkor nekünk is figyelnünk kell a többiekre. Nem azért, mert ez így udvarias, hanem azért, mert arra nekünk van a legnagyobb szükségünk, mert attól nekünk lesz tartalmasabb az ittlétünk. Én például nemrégiben felismertem néhány kiváló papban a köznapi embert, hogy ugyanolyan tépelő- dőek, mint akárki más, és mára más képem lett a lelkipásztorokról.- Az új évad azért is új kihívásokat tartalmaz, mert már odafigyelnek Önökre, tehát ennek az évadnak különbnek kell lennie még az előzőnél| is,- Az előadásoknak szakmailag biztonságos és professzionális módon kell hatniuk. A legkülönfélébb műfajokban kell népszerűnek maradnunk, s ha jól dolgozunk, akkor majd lesz exportálható produkciónk is. De ez kevéssé fontos. Ha tehetjük. bemutatkozunk akár a Nemzeti Színházban is, és nem azért, mert mi olyan nagyon akarunk tündökölni, hanem azért, mert a színészeknek szükségük van arra, hogy tudjanak róluk, és hogy ismert legyen kondíciójuk.- Idézek Verebes Istvántól: „ Ha az igazgató népszerű akar lenni, akkor ostoba barom.” Beszéltem a színészekkel, akik mégis szeretik önt.- Ok, azt hiszem, sajnos csak a magyar színházigazgatók többségéhez viszonyítva lehetnek elégedettek velem. Ez tehát nem az én érdemem, hanem a magyar színház vezetői karakterkészletének tragikuma. Meghaltak a nagy mesterek, és gyakori a majomkodás, ritkább a lényegi munka a színház vezetői körében.- Az ajtajára az van kiírva. hogy Rózner. Honnan ered ez a becenév?- Egy krimiben játszottam egy ilyen nevű detektívfelügyelőt. Megyeri Zoli ragasztotta rám. Tehát a pozícióm megnevezése helyett kiraktam az ajtóra. Inkább vagyok Rózner, mint igazgató úr!... Az irodám fala tele van az elődök képeivel, hogy legalább három évig itt is szeretteimmel legyek együtt, de hát egy év után már azért a szeretteimhez tartozik a társulatunk is. Varga Attila EMHBHBMMMMBBBHi Színészelőképző A Móricz Zsigmond Színházban egyéves színészelőképző indult augusztus 22-én. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán az idén megszigorították a korhatárt. A nyíregyházi iskolába 30 éves korig lehetettjelentkezni, így ez többeknek adott lehetőséget a színészmesterség tanulására. Elsőnek Virág Krisztinát kérdeztük: — Érettségi után a színházhoz jöttem öltöztetőnek, és jelenleg is ebben a munkakörben dolgozom. Nagyon nehéz a kettőt összeegyeztetni. — Miért jelentkeztél? — Szeretem a színházat és a színpadot. Már statisztáltam darabokban: először A mi kis városunkban, utána az Ármány és szerelem, La Mancha lovagja, Liliomfi, Ahogy tetszik, Pippin, Sanda bohóc, Maude és Harold c. darabokban, és ebben az évadban a Kasszasikerben fogok játszani. Szere- tetből csinálom, konkrét dolgokat nem várok. Akikben látnak fantáziát, azoknak később esetleg felajánlanak csoportos szerepeket. Nagyon szeretek énekelni, ezért a vidám, zenés darabok állnak hozzám a legközelebb, legszívesebben operettekben és musicalekben játszanék.- J / ... ■ 1 / ... i . \ i V " Szirbik Bernadett Miskolcról jött: — Az idén, érettségiztem- MásféJ évig jártam a miskolci A.R.T. Stúdióba, amely amatőr színtársulat. Újságból értesültem a felvételiről. Megpróbáltam, és- három nap múlva értesítettek, hogy sikerült. Miskolcon is indult színészképző iskola, az hároméves, de ott nem adnak lehetőséget a színpadi szereplésre, hanem csak vizsgadarabok vannak. Most a Kasz- szasikerben fogok játszani és a Bors néniben, amelyben minden színiiskolás szerepelni fog. —- Milyen terveid vannak az iskola után? — Érdekel a rajz, a fényképészet és a látszerészszakma is, de a Színház- és Filmművészeti Főiskolát mindenféleképpen megpróbálom. Erdős Borcsa Budapesten Schubert Éva színiiskolájába járt, és szinkronizált is. —Miért ezt az iskolát választottad? — Itt komolyabb, komplett képzést nyújtanak. Szívesen jöttem Nyíregyházára, függetlenebb is vagyok, és önállóságra is késztet. A színház bérel nekünk lakást, heten lakunk négy szobában. A Thalia Alapítványtól pedig havi 10 ezer Ft-os ösztöndíjat kapunk. A Vörös postakocsi és a Három nővér c. darabokban fogok játszani. Az iskola végén zsűri fog lejönni, és ők döntik el. hogy ki, milyen kategóriába kerül. Szeretnék a színészi pályáp maradni. Beleznai Zita
