Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-08 / 117. szám
UJ KELET m\ MAGAZIN 1994. augusztus 8., hétfő 7 Tolvajfogó síp Birkataxi (Fotó: Zeti) Másodvlrágzás Bukarestben Mit sem törődve azzal, hogy a nyár derekán járunk, ezekben a napokban másodszor is kivirágoztak a vadgesztenyefák a román fővárosban. Újból virágba borultak a magnóliák és a hár- sak is, jóllehet egy hónappal ezeíőtt még teljesen kopaszak voltak. A bukaresti botanikus kert szakértői lehetséges magyarázatnak tartják a második tavaszra a nagy hőséget és a szárazságot, amelynek következtében a növények néhány nap alatt élték át az egész nyári ciklust. Nem zárják ki azt sem, hogy az erős környezetszeny- nyeződés is közrejátszhatott a szokatlan jelenségben. Helytörténeti núzeum Csengerben Erdélyi villanások Évente meglátogatjuk Romániában élő rokonainkat. Hajnalbanlban, és a korábbi tapasztalatok miatt egy kicsit félve indultunk. Császárszállás előtt már — kínzó fogfájással — a kocsi defektes kerekét cseréltem. Murphy mondása jutott eszembe: ha valami rosszul kezdődik, még rosz- szabbul végződik. Mi lesz még a határon? Nem volt semmi. Magyar oldal Artánd öt perc, Románia Bors a szomszédok „alaposabbak” kétszer annyi. Nagymúltú biztosítónknál a zöld kártya beszerzése — egyetlen ügyfél volt előttem — majd egy órát vett igénybe. Nem néztek a határon csomagokat, valutát, kártyát, H betűt az autón, csak az útleveleket. Azt azonban alaposan. Végre Románia, Bihar megye. Nagyváradig és magában a városban is a forgalom közepes volt. A közlekedési morál jóval túltett a magyaron, leginkább a balkáni tébolydára emlékeztetett. Életveszélyes előzések bármely oldalról, elénk kanyarodás, jeges rémület, fékezés. Itt mindenki FORMA 1-es pilótának hiszi magát. A román sofőrok állandó tuficölése. Legalább annyiszor nyomták a dudát mint a kocsi három pedálját együttvéve. Az autők nagy része továbbra is hazai gyártmány. A nyugati járgányok főképp kisteherautók és buszok. A boltok kínálata a csillagos éghez közelít, az árak túl is tesznek rajta. Nem is tolongtak a vevők bennük. A kirakatokból elhelyezett portékák — finoman szólva — kevés tájékoztatást adnak a bolt profiljáról. Az árakat jóformán sehol sem Írják ki. Az elektronikai szaküzletben autóalkatrész és footballlabda, a virágboltban készruha, a trafikban porcelán, a papírboltban pedig műanyag kád színesíti a kínálatot. Az eladók és a vevők mentalitása a diktatúra ideje óta nem sokat változhatott. Az újonnan nyílt üzletekből kevés az önkiszolgáló. A hagyományos üzletekben megmaradt a régi rendszer. Az eladópult és a fal mellett tárolt áruk között továbbra is több méter a távolság. így akadályozzák meg, hogy a pulton átnyúlván bármit is elcsenhessünk. A rengeteg külföldi áru mellett meghúzódik azért néhány román termék is. Megis- merszenek rögtön kinézetükről, áraikról és természetesen használat közben minőségükről is. Egy forintért most tizenöt és fél lejt adtak. A tavaly őszi árfolyam negyedével javult a forint javára, az árak eközben azonban duplájára nőttek a szomszédoknál. Nem nagyon éri meg ilyen árfolyam mellett vásárolni, legfeljebb benzint. Átszámítva harimc forintra jött ki egy liter. A belváros sétáló utcáiban jóval kevesebben téblábolnak már, mint évekkel korábban. Sok még mindig a rendőr, de intézkedést, igazoltatást nem láttunk. Igaz, hogy a Rejtő könyvekbe illő részeg, borostás alakok is eltünedeztek. Egy leleményes néninek köszönhetően ötven lejért megmérhettem a testsúlyomat. Az otthoni szobamérlegére álltam rá. Egy üveg román üdítő — brr— 150 lej, a Fan- ta és Pepsi-cola a duplája. Egy üveg hazai sört ötszáz lejért szürcsölhettem, a külföldiekért — köztük többféle magyar — a minőségtől függően, már akár több ezer lejt is le kellett volna szurkolnom. A falusiak rikábban jönnek be a megyeszékhelyre. A községekben, az egyre több apró boltban is meg tudják már venni azt, ami kell. Meg egyébként is munka van otthon. Már mindenki a saját földjét műveli. Nem kárpótlási jegyet, földeket kaptak vissza. Micske ezer lakosú kis falu a Nagyváradtól 45 kilométerre. A rendőrökön kívül minden család magyar. Igen sok közeli és távoli rokon lakik ott. Szorgosan művelik az agyagos földeket — szép is a határ — tartják a jószágokat. Tavaly a vetőbúza csávázásakor kispóroltak valamilyen gombaölő szert. Minden háznál mosták az üszkös búzát. Portánként több tonnát is. Korábban csak mi voltunk külföldiek a faluban, mi voltunk a MAGYAROK. Az első rokon házának kapuja előtt francia rendszámú gépkocsi parkolt. KvZ A nagy hagyományokkal, gazdag múlttal bíró volt mezőváros már régen megérdemelt volna egy saját múzeumot, a hozzá szükséges anyagot már régen össze lehetett volna gyűjteni. Az elképzelés 1976-ban kezdett valóra válni. Ekkor az általános iskola a Kossuth utcai szolgálati lakás két szerény szobáját felajánlotta erre a célra. Hat évig működött itt a múzeum, mikor 1982-ben végre jelentőségének megfelelő, méltó helyre került, a piacon álló úgynevezett Kauffmann-házba, a túristák által gyakran látogatott templommal szembe. Az épület átadása után még sok munkába került, hogy megtöltsék az üres termeket. Az ünnepélyes megnyitó 1984. július 13-án volt. Nézzünk körül a múzeumban, Fábián László igazgató vezetésével! A főkapun belépve egy tágas előtérbe jutunk, mely az időszaki kiállításoknak biztosít helyet. A következő kisebb terem legérdekesebb része a Szamos-fal, ahol a folyóval kapcsolatos minden említésre méltó dolog megtalálható. Az egyik tárlóban az ötvenes évekről készült összeállítás látható, a másikban a cipőgyár mutatkozik be. A következő termet az iskola történetének szentelték. A sok fotó és korabeli tárgy mellett a szoba egyik részében padok és tábla idézik a régi osztálytermek hangulatát. Boltozatos átjárón keresztül jutunk a Csenger történetét az őskortól 1946-ig bemutató terembe. Az első tárlóban a kezdetektől a honfoglalásig terjedő időszak, a másodikban Csenger kialakulása, a harmadikban a mezővárosi virágzás bizonyítékai láthatók. Egy nagy térképen Szatmár vármegye középkori képét vehetjük szemügyre. Itt vannak a reformáció helyi emlékei és a kuruc kor maradványai, nagyméretű képeken a XVIII század jellegzetes viseletéi. A Néprajzi Teremben a mezőgazdaság hajdani eszközei foglalnak helyet, jellegzetes parasztarcokat láthatunk családi albumokból kimásolt fotókon. A következő szoba egy hamisítatlan csengeri parasztszoba jellegzetes bútorokkal, konyhai eszközökkel, középen egy csengeri viseletbe öltözött bábuval. Az utolsó látnivaló az állattenyésztéssel kapcsolatos maradványok tárlója. Kilépve az épületből a szépen parkosított udvaron áll egy gémeskút, oldalt egy szekér, kocsiszán és még néhány kisebb mezőgazdasági gép. Aki Csengerben jár, az feltétlenül látogasson el a múzeumba, mert a tudásanyag mellett érdekes, izgalmas látnivalóval is szolgál az irigylésre méltó gyűjtemény. Vasas László 25 éves fennállását ünnepli a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium ének-zene tagozata, melynek tiszteletére 1994. október 1-től egyhetes rendezvénysorozat várja az érdeklődőket. A Zenei Világnapon a nyitóhangverseny résztvevőit volt vasváris diákok alkotják, többek között Kollonay Zoltán, Pere Mariann, Drabik Zsuzsa és Drabik Tünde. Szintén ekkor kerül sor a jubeliumi kiállítás megnyitására. Itt szeretnénk kérni minden hajdani diákot, aki fényképezőgéppel, nyomtatványokkal színesebbé tudná tenni a kiállítást, juttassa el azokat a gimnáziumba. Október 4-én Szálljon az énekszó címmel megyei kórustalálkozó lesz az egykori tagozatos dákokból lett kórusvezetők énekkarai részére. Ide várják a Szárazná Szabó Mariann által vezetett fehérgyarmati pedagógusvegyes kart, valamint hőnyi Tamás vezényletével a vásárosnaményi vegyeskart. A programtervben szerepel továbbá a jelenlegi gimnazisták hangversenye, majd zárásként az „öreg” diákok idézik fel emlékeiket egy közös énekléssel. Ezzel kapcsolatban már megkezdődtek az előkészületek, a kórus nagy lelkesedéssel próbál. A szervezők szeretnének meghívni vendégeket a Liszt Ferenc Zeneakadémiáról, ehhez azonban további szponzorokra, anyagi támogatásra lenne szükség. A felajánlott összegeket a Vasvári Pál Gimnáziumért Alapítványnak küldjék. Számlaszáma: Kereskedelmi Bank 440-18670. Akik szívesen fellépnének a jubileumi héten Dobainé Mikó Gyöngyinél ésSzondy Adriennél még jelentkezhetnek, hiszen szép lenne újra együtt... Lévai Ágnes Velencei boltosok egy csoportja megelégelte a rendőrség tehetetlenségét a turistákat fosztogató zsebtolvajokkal szemben, és felfegyverkezett... síppal. Azok a turisták, akik a Lista di Spagna és a Ponte déllé Guglie között, a Santa Lucia pályaudvartól a Rialtó és a Szent Márk tér felé vezető úton, a város egyik legforgalmasabb pontján váratlanul füttykoncert kellős közepében találják magukat, ellenőrizzék zsebeiket és táskáikat: a hangos sípszó azt jelenti, hogy a kereskedők zsebmetszés szemtanúi voltak, vagy zsebtolvajt, illetve annak látszó egyént észleltek. A negyed kereskedői az elmúlt napokban már kipróbálták a bűnözés elleni új fegyvert, s a tapasztalatok kedvezőek. A tettenért zsebtolvajok az éles sípszó hallatán többnyire elengedik zsákmányukat és kereket oldanak. Michele Cera, Velence rendőrfőnöke bizalmak, de becsülendőnek nevezte a boltosok kezdeményezését. A kereskedők, vendéglősök és szállodások már csak azért is igyekeznek megvédeni kuncsaftjaikat a zsebtolvajoktól, mert gyakran ők kénytelenek pénzzel kisegíteni a póruljárt idegeneket. A boltosok különben már majdnem mind ismerik a zsebmetszőket, rendőrkézre adni azonban nincs sok értelme őket, mert rövid idő múlva amúgy is szabadulnak. A többnyire az Európai Unión kívülről érkezett, s hamis papírokkal rendelkező tolvajokkal a rend őrei nem tudnak mit kezdeni. A velenceiek egyébként azt állítják, hogy városukban sincs több zsebtolvaj, mint másutt, ám itt a turisták elámulnak a látványtól, és könnyebb kifosztani Őket. A város egy másik részében, a Szent Márk tér és a Mercerie dell,Orologio környékén működő boltosok már régebben önkéntes polgári védelmi őrjáratokat szerveztek esténként, segítendő a rendőrséget a bűnözés elleni hatékonyabb fellépésben. M Ünnepel a Vasvári Franciák, hollandok, magyarok«*. A Felső-Tisza (Fotó: Pénzes)
