Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-06 / 116. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 6., szombat 3 V Wí ÜK Expó nélkül is mcgrsináffuk! ^ Szent László napja Az egykori Szabolcs vármegye név­adója volt ez a kis település, mely Ár­pád-kori földvárával és a Tiszántúl egyetlen, ma is létező, Árpád-kori bazi­likájával méltán rászolgált arra, hogy ország-világ megismerkedjen múltjával és jelenével. így gondolták ezt a község elöljárói is, amikor csatlakoztak az 1996- os expó szervezőihez, és elküldték a je­lentkezési lapot. — A helység fekvése, környezete és történelme megkívánja, hogy részt ve­gyünk a kiállításon — indokolta a testü­let döntését Lakatos Dénes, Szabolcs polgármestere. — Alaposan átgondoltuk a dolgot, hogy megörökítsük mindazt, ami értékes lehet az utókornak. Ezek szerint állítottuk össze a programterve­zetet, mely 1996. június 27-e köré, azaz a Szent László-napi megemlékezéshez kapcsolódna. — Ez a megemlékezés már régóta hagyomány Szabolcsban... — Évek óta rendszeresen „tisztel­günk” csodatévő királyunk nevenapján ökumenikus istentisztelettel, meghívott kórusok hangversenyével és neves elő­adók műsorával. Az ünnepség színvona­lát emeli a megyei önkormányzattól 1992-ben kapott Szent László-mellszo- bor ünnepélyes megkoszorúzása. A világkiállításon ez a „szertartás” bővül­ne további programokkal. Szeretnénk a Megyei Tudományos Alapítvány és a Megyei Kulturális Bizottság aktív rész­vételével megyei történelmi emlékülést tartani. * Egy Tisza-parti halásztanyán régi ko­rok halászati eszközeivel és a hálófonás­sal ismertetnénk meg az idelátogatókat, akiket stílusosan a folyó vizéből készült halászlével vennénk le a lábukról. A kós­toló után egy lovastanyára invitálnánk a vendégeket, ahol az ország minden részéből érkezett íjászok kápráztatnák el tudásukkal a publikumot. Elődeink éle­tének felelevenítéséből természetesen nem maradhat ki a korhű falusi ház be­mutatása sem. A kiszemelt porta egyko­ron egy tehetősebb gazdáé volt, így tökéle­tesen szemléltetni tudjuk majd az akkori életmódot. Az épület külsőleg felújításra szorul, így egy csapásra megoldódik az állagjavítás és a belső tér kialakításának problémája. Szeretnénk ugyanis a tulaj­donos család beleegyezésével a későb­biekben múzeumként működtetni. — Hol rendezik meg mindezeket? Mert addig rendben van, hogy a halásztanya, a lovastanya és a falusi ház helyszíne adott, de a különböző bemutatóknak hatalmas helyigényük lesz... — Az önkormányzat már elkülönített egy két hektáros területet erre a rendez­vényre. Bár gondoltunk arra is, hogy a földvár legyen a helyszín, de a Műem­lékvédelmi Felügyelőség valószínűleg el­utasítja ezt a kérelmet. Igaz, ígéretet tettek egy korabeli őrbástya és őrkapu megépí­tésére a műemlék egyik sarkában, de az ideiglenes, bemutató jelleggel működne. — Mindezek megrendezéséhez azonban elengedhetetlenül fontos az infrastruktúra fejlesztése, és az nem kevés pénzbe kerül... . — Van gázunk, van vezetékes vízháló­zatunk, viszont az úthálózatnak csak a fele szilárd burkolatú, és a további burkolás körülbelül 7 milló forintba kerülne. A másik nagyon fontos probléma a telefon hiánya. A MATÁV 1995-re negyven, 1996-ra pedig további ötven vonalat ígért. Ehhez 31 ezer forintos lakossági hozzájárulás szükséges. Ugyancsak nagy probléma a vendéglátás fejletlensége. Nincsen vendéglőnk, nincsen szállo­dánk, csupán a Csoma-ház és két magán­porta tud a falusi turizmus keretében vendéget fogadni. Éppen ezért eleve úgy hirdettük meg a programot, hogy lakóko­csival és sátorral jöjjenek a vendégek. Addigra persze be kell üzemelni a kem­pinget. — Addig rendben van, hogy Ön és a testület elkészítette és benyújtotta a pá­lyázatot, de mindjárt nyakunkon az újabb önkormányzati választás. Ha jelöl­teti is ismét magát, egyáltalán nem biz­tos, hogy újraválasztják. Ha így lenne, az utódja vajon szívügyének tekintené-e a világkiállítást? —Tiszteletből mindenképpen indulok a választásokon, a többi pedig már a la­kosság dolga lesz. Ha úgy döntenek, hogy. továbbra is bizalmat szavaznak nekem, ugyanilyen lelkiismeretesen fo­gom végezni a munkámat. Ha pedig nem? Fogalmam sincs, mi lesz... * Az interjú még ama bizonyos nagy port felkavaró kormánydöntés előtt készült, amikor miniszterelnökünk kijelentette, nem rendezzük meg az 1996-os világki­állítást. Gondban is voltam rendesen, hogy itt állok tarsolyomban egy beszélg­etéssel, mely elvesztette aktualitását. Am egy gyors telefonbeszélgetés után a sz­abolcsi polgármester megnyugtatott, ők akkor is megrendezik az ünnepségso­rozatot a honfoglalás millecentenári- umának tiszteletére. Csak hát egyáltalán nem mindegy, hogy egy rendezvényre a környező városokból jönnek-e el, vagy esetleg az egész világ ellátogat kis me­gyénkbe. Vajon melyikből származna több bevételünk? Mary Vállalati üdülősorsok Sóstón 3» A TITÁSZ-ÜDÜLŐ A Szódaház utca elején áll a TITÁSZ üdülője. A kétszintes épület ma is régi formájában üzemel. Molnár Lászlót, a TITÁSZ Rt. igazgatási osztályvezetőjét kérdezem arról, milyen funkciót lát el a szálló: —Az üdülő részben munkásszállóként, részben oktatási központként üzemel sa­ját dolgozóink továbbképzésére. Az ok­tatás általában szeptembertől májusig folyik, s természetesen nem feledkez­hetünk el az üdültetésről, ami főleg má­jus és szeptember között zajlik. A szabad férőhelyeket pedig kereskedelmi értéke­sítésre bocsátjuk.-—Sokan járnak ide kikapcsolódni? — Szerencsére, most a héten is telt há­zunk van. Éppen egy 45 fős gyerekcso­port tartózkodik nálunk. Ok a lengyel áramszolgáltató vállalat dolgozóinak gyermekei. Nálunk tehát még mindig él a csereüdültetés rendszere, azzal a különb­séggel, hogy az étkezésért és a szállásért fizetni kell. Ennek ellenére mégis sokan járnak hozzánk, mivel méltányosak az áraink. A gyerekeknél maradva, nyaranta 3-4 hetes napközis tábort is rendezünk az itt dolgozó szülők csemetéinek. Gondos felügyeletet kapnak, s például teniszezni is megtanulhatnak nálunk. Persze vannak visszajáró vendégeink is, no és újak is. Ha nem is meghatározó részben, de jönnek bevásárlóturisták Ukrajnából és Lengyel- országból. Ok egy-két napnál többet nem tartózkodnak itt. —Az étkeztetés megoldott, ugye, hiszen étteremmel rendelkeznek? — 96 férőhelyes az éttermünk és 300 adagos a konyhánk. A vendégek egyhar- mada a közeli üdülőkből jár át hozzánk. Az étterem arra is lehetőséget ad, hogy hétvégénkén olyan rendezvényeknek is helyet adjunk, mint esküvő vagy érettségi találkozó. — Lesz-e valami változás az üdülő életében? — Sóstó képe az utóbbi időben megvál­tozott. Rosszabb a közbiztonság, csökken­tek a szórakozóhelyek. Gond az is, hogy megszűnt számunkra az átjárás a strandra, így közeli öltözőink is kihasználatlanok. Én bizakodó vagyok. Igaz, nehéz a megél­hetés, de a TITÁSZ-üdülő továbbra is versenyképes marad. A szálló a közeljövőben kft.-ként üze­mel majd, saját önelszámolási egységként. Célunk, hogy szolgáltatásainkkal megő­rizzük azt a vendégkört, akik évről évre járnak hozzánk, de természetesen szíve­sen látjuk az új vendégeket is. Juhász Gabriella Hómunkások nyáron Heti százötven dollár kezdő fizetés Dombrádról Amerikába Hejhó, hejhó, a hómunkásnak azért jó, mert nyáron nincsen hó... - danolászom magamban, s arra gondolok, hogy nem­csak munkája nincsen nyáron, de akkora melege sem, mint nekem a harminc- valahány fokban. Tényleg, mit csinálnak nyáron a hómunkások?- Nyáron nincs is hómunkás - szomorít el Szamos István, a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke. Na persze, gondolhattam volna, hogy ilyen álom-munkakör betöltése csak a dal­ban lehetséges.- Állományban lévő dolgozóink van­nak, akik mindig az aktuális feladatokat végzik. Most éppen kaszálnak, vagy bur­kolatjavítással, szemétszedéssel, növény­gondozással foglalkoznak, és sorolhatnám még tovább is. Egyszóval egész évre van mit csinálniuk.- És a hókotró gépek? Egyik nap idegen hangokra lettem fi­gyelmes a lépcsőházunkban. Kíváncsian jártam a dolgok után és nemsokára kide­rült, egyik szomszédom „panziót” nyitott. Ezt megnézem! Becsengettem hozzá. Idegesen nyitott ajtót. Mi lehet vele? Kie­gyensúlyozott, vidám természetű volt min­dig, most pedig teljesen megváltozott. Elgyötörtén kezdte mesélni, hogy jutott idáig. Úgy három hete négy orosz férfi kérte meg a férjét, hogy egy pár napig al- hassanak náluk. Szomszédaim örültek, végre egy kis „mellékes”. Az ajánlat csábító volt. Napi kétezer forint, és ezért csak az egyik szobát kell átadniuk. A min­dennapi betevőt a vendégek veszik, nekik csak el kell készíteni. Reggeli után elmentek, délután jöttek csak haza, tévéztek, beszélgettek, igazán- Azok is „nyáriasítva” vannak, hiszen ezt a feladatot teherautók végzik, még­pedig úgy, hogy felszerelhető adapterük van hozzá, mellyel a sószórást, kotrást végzik. Október elején egyébként felsze­reljük ezeket, de most úgy dolgoznak, mint minden más rendes teherautó. Kifejezetten a téli hómunkákra gyártott autónk csak hat darab van, de ezek másfél méternél maga­sabb hótakaró eltávolítására szolgálnak. Ekkora havazás esetén ugyanis megáll a tudomány, -nagy teljesítményű motorra van szükség, mely akár harminc méterre is eldobja az útban lévő havat. Ezek a gé­pek most a garázsban vannak, s télen is csak egy-két napra állnak munkába, amíg a torlódást eltakarítják. ...széles mosoly ül ki arcomra. Valaki azért mégis pihen ebben a melegben, még ha csak egy gép is az „illető”. nem zavartak minket. Egy darabig. Lassan birtokba vették az egész lakást. Hamar leszoktak a vásárlásról, sőt egy idő után az sem volt mindegy, hogy mit tettek eléjük az asztalra. Éjjel-nappal tévéztek, égették a villanyt. A tisztálkodást eleinte házon kívül oldották meg. De már ez is a múlté! Egészen otthon érzik már magukat. A szomszédéknál pedig a kezdeti lelkesedés­ből számolgatás lett: víz, villany, három­szori étkezés, kávé.... és az ideg. Megéri mindez kétezerért? Vártam. Vajon meddig bírják még? Pár nap múlva a városban láttam meg őket. Kéz a kézben boldogan sétálgattak. Akkor már tudtam. Véget ért az „orosz megszállás”. R.Zs. Van pénzük az amerikaiaknak, képesek Magyarországról hívni babysittereket. És nincs szegény magyaroknak, képesek ki­menni Amerikába pénzt keresni. Vagy más céljuk is van a látogatással? Harsányi Ildikó, dombrádi tanárnő: — Nyelvvizsgám nincs, az a célom, hogy legyen, ha sikerülne, még kint. Ter­mészetesen pénzt is szeretnék hazahozni és világot látni. Egy dolog igaz az ameri­kaiakra, a zsúfolt életmódjuk, életfelfogá­suk, ezt akarom megismerni. Amelyik családhoz megyek, az is tipikusan ameri­kai. — Hogyan sikerült ezt összehozni? — A főiskolán kezdtem angolt tanulni. Már két éve ki akartam menni, de meg­győztem magam, hogy kevés a nyelvtudá­som. Egy ügynökség útján ismerkedtem meg ezzel a családdal, most újra felvettem velük a kapcsolatot. írtam egy levelet, amire válaszoltak. Aztán megint írtam, hogy küldhetik a meghívólevelet. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki kiutazzon? — A vízumhoz vagy meghívólevél kell, vagy napi száz dollár költőpénz. A levél­ben időpontot nem kell megjelölni, mivel turistavízumot kapok, ami két éven belül többszöri be- és kiutazásra felhasználható. Feltétlenül szükséges még a nemzetközi jogosítvány, de ez már a munkához kell. — Mit fogsz ott csinálni, és miért van erre szüksége a családnak? — Egy 13, egy 11 és egy 9 éves gye­rekre kell vigyáznom, programjaikat biz­tosítanom. Elkészíteni a reggelit, tízórait, iskolába indítani őket. Délután háromkor jönnek haza, akkor vinni tanulás után barátaikhoz, lovagolni, a legkisebb srácot focizni. Azért kellek, mert az apa üzletem­ber, a mama menedzser, a munka mellett még az orvosi egyetemen is tanul. Nap­közben nincs idejük a gyerekekre, csak esténként tudnak velük foglalkozni, meg hétvégeken. — Amikor szabad leszel, akkor el kell tölteni valamivel az időt. — Igen, szombatonként — nem hivata­losan — egyetemen fogok órákat látogat­ni. Napközbeni feladatról még csak any- nyit tudok, hogy nekem kell bevásárol­nom. Ehhez autót biztosítanak, bár a bel­városba vonattal érdemes menni. — Hol is leszel tulajdonképpen? — A Manhattantól félórányira, New York egy kisebb részében. Nevezhetjük alvóvárosnak. — Nem fog hiányozni a falu, Dombrád megszokott légköre? — Nem hiszem, hogy probléma lesz a megszokással. Sosem ragaszkodtam a faluhoz, szeretem a zajló életet. Vegyes érzéseim vannak, itthon felszámoltam mindent, munkahelyet, autót... Valószínű­leg hiányozni fog, de most még nehéz felmérni, milyen lesz, és időm sincs, hogy gyakran gondoljak rá. — Mindezekért pedig kárpótol a meg­gazdagodás esélye. — Meggazdagodásról azért nem be­szélhetünk, de rendesen fogok keresni. Heti 150 dollár lesz a kezdő fizetésem, ez addig érvényes, míg nem tudok mindent önállóan csinálni. Az összeg utána emel­kedhet, és a heti fizetési rendszernek is örülök, legalább nem kell hónap végén tehetetlenül ülnöm. —Nem félsz? Hiszen az utazás, a hely, az emberek, és még az étel is teljesen más lesz. — Igaz, telefonon elég tagoltan be­széltünk, de szerintem meg fogjuk érteni egymást. Inkább attól félek, hogyan fog­nak megismerni, mert eddig még csak dró­ton keresztül érintkeztünk. A kajával sem lesz gond, én mindent, ami új és szokat­lan, imádok. Itthon is kedvenceim a bo­lognai spagetti és a saláták. — Mit szeretnél Amerikában megnéz­ni?-— A Manhattan szerintem olyan hely, ahol heteket el lehet tölteni anélkül, hogy tudná az ember, mit is akar látni. Igazából Floridába szeretnék eljutni, úgy néz ki, ez sikerülni is fog. Ahogy odaérek, rögtön megyünk Floridába, tehát nyaralással egy­bekötött ismerkedéssel kezdjük a progra­mot. — Gondolom, valami jellegzetesen magyar ajándékot viszel ki. — Igen, valószínűleg hímzést, meg talán magyar sört. Mindenképpen viszek magammal szegedi paprikát, mert talán ők nem használnak ilyet, de én feltétlenül akarok nekik főzni például valami jó kis gulyáslevest. — Mikor jössz haza?-— Nem ígérem, hogy pontosan egy év múlva, de hosszabb szünetekben, ha a család is támogat, szívesen hazalátogat­nék. Egyébként valószínűleg csak amikor végleges, akkor jövök vissza, és remélem, nem fogok csalódni Amerikában. Koroknál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom