Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-05 / 115. szám
MAGAZIN 1994. augusztus 5., péntek !M I;>T É ^ öíl* A prostitúcióról A bűnjelek bárhol felbukkanhatnak Az aranyműves halála Említést kell tennünk sorozatunkban arról a magatartásról is — amit gyakrabban ítéltek el, üldöztek és bíráltak, mint megtűrtek —, ami rejtve vagy nyíltan, de létezett régtó'l fogva, s amit azok a nők tanúsítottak, kiknek bizonyos erkölcsisé- gük jócskán hagy „kívánnivalót” maga után. A fogalomról engedjük kitárulni Mók Ferencné véleményét, aki a leánykereskedésről írt tanulmányában erre is utalt. Nézzük a prostitúciót illetően, mely álláspontokból kerekedett ki a fogalmak csokra. A párizsi akadémia szótára szerint „az erkölcstelenségre való teljes odaadás”. Az orvostudományi enciklopédiában ez olvasható: „a prostituált bárkinek, fizetés ellenében odaadja szerelmi szolgálatait”. A szó a görög „prostatai” kifejezésből származik, ami ácsorgást jelent. A perditák ugyanis a cirkuszoknál, fürdőknél, piacokon ácsorogtak és kínálták szerelmüket. A katolikus morál szerint „prostituált az, aki mindenkinek válogatás nélkül, fizetés ellenében felkínálja szerelmét”. A római jog szerint „a lelki vonzódás nélküli, anyagi ellenszolgáltatásért űzött szerelmi élet”. Nos, e fogalmi ismérvekkel bíró cselekményeknek nem volt hiányában a XVIII- XIX. századi Pest-Buda sem. Szlávy Pál királyi biztos az 1700-as évek második felének prostitúcióellenes élharcosaként is felemlíthető. 1767-ben Szlávy Pál királyi biztos tett jelentést a pesti közállapotokról. Jelentéséből rendkívül érdekes képét kapjuk a pesti prostitúciónak. Panaszolja, hogy nagyon sok a prostituált Pesten, aminek oka az, hogy a Duna mentén nincs fal... Kifogásolandó az ítélkezés módja is. Az ellenük hozott ítéletek rendszerint így hangzanak: ezentúl pedig kerüljék el a várost! ... A királyi biztos gyakran felszólította a hatóságot, hogy járjon el ezekkel a botrányos személyekkel szemben, de valahányszor össze akarták fogdosni őket, ennek mindannyiszor híre ment, s a nők elszéled- tek. Végre április 14-én maga a királyi biztos foganatosította az első razziát. Az eset elérkezésekor maga mellé vett két becsületes polgárembert, lovas darabontokat („satrapákat”) és éjjeliőröket. A jól rendezett megrohanás eredménye 24 fogoly volt a legjavából. Legyen azért „példa” a szigorú fellépés eredménye. „Sokkal súlyosabb volt az esete 1769-ben Szabó Katalin komáromi születésű 55 éves asszonynak, akit paráználkodásért és lopásért 18 ízben nem kevesebb, mint 365 korbácsütéssel büntettek. Szabó Katalint még ez a jubiláris szám se javította meg, úgyhogy a magyar nyelven hozott bírói ítélet kimondta, hogy „bár gyakorta és keményen és kegyetlenül megverettetett, és városból is kikül- dettetett, a megjobbulásnak kisebb jelét sem adta, sőt most is azon véle született gonosz és feslett életet szörnyűséggel követi, miért is mások elrettentésére elrendeltetik, hogy a város közönséges pellengérjén egy egész vesszőre megvesszőztettes- sék (harminc ütés), és a városból kicsapat - tassék”. Éppen idejében mondhatnék ..., de nem biztos, hogy mondjuk. írt viszont valamit Czizmadia Alajos: „Keressük meg, hogy mi kényszeríti az embereket arra, hogy a bűnözést például foglalkozásszerűleg gyakorolják. Ezeket a kényszerítő körülményeket kell megszüntetni először is, s akkor támadtuk meg igazán gyökerében a kriminalitás e faját. Az, hogy ügyes rendőrséget szervezünk, amely eszével a legkörmönfontabb praktikán is túljár, avagy, hogy időnként razziákat tartanak, csak annyi, mintha valaki lekaszálja a gazt, ahelyett, hogy kigyomlálná.” Remélem, nem időztünk többet a kelleténél e témában. Még egy intelem azért idekívánkozik: Ne feledjük, a prostitúció a bűnözés egyik „meleg-ágya”! Albertirsán, a termálfürdő felé vezető úton, a Vágóhíd utca 13. szám alatt takaros kis családi ház áll. A kertben virágok, szőlő. A település híres embere élt itt, akit szakmája az egész országban számontar- tott. Kiss Pál, a 81 éves aranyműves azon kevesek közé tartozott, akik 1978-ban a koronázási ékszereket megvizsgálhatták. A szakmai csúcs volt ez annak az embernek az életében, aki születésétől fogva Albertirsán élt, bár tevékenysége mindig a fővároshoz kötötte. Az Iparművészeti Múzeum dolgozójaként ment nyugdíjba. Kiss Pál aranyművest ez év június 27- én saját házában brutálisan meggyilkolták. Jómódú ember volt, de soha sem hivalkodott. Középtermetű, se nem sovány, se nem kövér, jólápolt férfi, aki adott a snájdig megjelenésre. Mint országos hírű restaurátor, számos ékszernek visszaadta eredeti szépségét, de maga is jönéhánynak birtokosa volt. Távol állt tőle azonban, hogy azokkal dicsekedjék. Csak annyi aranyat viselt, ami nem volt feltűnő. Alapvetően tartózkodó típus volt, de sohasem visszautasító. Tanácsot szívesen adott, de nem üzletelt. Már csak kisebb javításokat vállalt. Számára a szép aranytárgy nem elsősorban kincs, érték, hanem szépség volt, valaha élt mesterek évszázados üzenete. Két lányával kölcsönösen mély szeretet kötötte össze. Az egyik gyermeke ugyancsak Albertirsán lakott, gyakran találkoztak. Kiss Pál szolid hobbija (de nem szenvedélye) a lottózás volt. Minden héten feljött vonattal Pestre, bement az Oktogonnál lévő fogadóirodába, és megjátszotta a maga variációit. Nem három szelvényt töltött ki, de nem is egy kötegnyit, csak amennyit szolidan megengedett magának a játék kedvéért. Neki a lottó nem egy jobb élet reményét jelentette, hiszen mindene megvolt, hanem a húzás napján a kellemes izgalmat. (Egyébként gyilkosa a kutatás során nem találta meg Kiss Pál szőnyeg alatt tartott 750 ezer forintját, de azokat az értékes ékszereket sem, amelyeket az áldozat egy zokniban, a szekrény mögött felakasztva rejtett el. Mindez már a rendőrségen, leltárba véve várja a hagyatéki tárgyalást, s az örökösök döntését.) A gyilkosságot az Albertirsán lakó lánya fedezte fel, akit mélyen megrázott a szörnyű látvány. Kiss Pál utcai ruháját még nem vehette fel, amikor utolérte a kegyetlen halál. Azt már a felfedezés utáni első órákban kiderítették, hogy reggeli bevásárlásából már hazatért, amikor délelőtt megtámadták. A tettes (tettesek?) kiléte ma még ismeretlen. Tóth András, a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság életvédelmi alosztályának vezetője jól összekovácsolt csapatával együtt számos verziót állított fel. Több olyan kört húzott meg, amelyben benne lehet a gyilkos, deegy előre egyik mellett sem akarja magát elkötelezni. Teszi ezt annak ellenére, hogy a helyszíni szemléről a technikusok nem jöttek el üres kézzel. A számos rögzített nyom, az árulkodó helyszín szerinte akkor kap majd kiemelkedő szerepet, ha a majdani gyanúsítottal (gyanúsítottakkal) szemben bizonyításra kerül sor. A felállított verziók feldolgozása is sok talpalást igényel. Most elsősorban a tényekre koncentrálnak. Az ország bármely területén felbukkanhatnak ugyanis azok a bűnjelek, amelyek a gyilkossághoz kapcsolódnak. Kiss Pál egyik kedvenc személyes ékszere egy sajátságos pecsétgyűrű volt, amelyből nagyméretű rubin emelkedett ki. Egyik sarka valamikor megsérült. A gyűrű sajátossága, amely egyben vélhető nagy értékét is adja, egy, a rubinba vésett nemesi — egyesek szerint főnemesi — címer. Erre utal, hogy a címerpajzsot két oldalán egy- egy, két lábon álló oroszlán támasztja, míg a pajzs mögött kiterjesztett szárnyú, kétfejű sas húzódik meg. Egyedi, és ugyanakkor rendkívül értékes az az ezüstpénzekből álló karlánc, amelyek között Kossuth- érme is van. A lánc felső részén levő érme felpattintható, a nyitás után zenél. Ezen az érmén látható a felhúzó kulcs helye is. A pénzérmék egymáshoz lánccal kapcsolódnak. Pikkelyezett kígyót ábrázol az a kb. 8 cm átmérőjű platina karkötő, amely 4 mm széles, másfél mm vastag, s jelentős értéket képvisel. Pénzgyűjtők vágya az a 33.8 grammos, 1908-ban vert arany százkoronás, amelyet Ferenc József császár uralkodásásnak 60. évfordulója alkalmából bocsátottak ki. Az érmén az idős uralkodó jobbra néz, körülötte a felirat latinul hirdeti, hogy ő Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára, Bo- hémia (Csehország), Galícia és Horvátország, stb. királya és Magyarország apostoli királya. Mindez a latin rövidítésekkel némileg egyszerűbb: FRANC.IOS..1.D.C. IMP.AUSTR.REX BOH.GAL. ILL.ETC. ET.AP.REX HUNG. Az érem másik oldalán egy balra tekintő, felhőkön ülő nőalak babérkoszorút tart kinyújtott kezében, úgy mutat az 1848-1908-as évszámokra. Számos más, értékes ékszerről, ezüst süteményes tálról, míves szelencéről, párjukat ritkító porcelán edényekről van a rendőrségnek hiteles leírása, sőt grafikája is. Ezeket olyan személy készítette, aki az elvitt tárgyakat számtalanszor látta, szakszerű és hiteles leírást tudott adni róluk. Az elvitt értékeket országszerte körözik, hiszen azok bárhol felbukkanhatnak. Kiss Pálnak már nem lehet visszaadni az életét. Gyilkosa azonban számolhat azzal, hogy a Pest-megyei életvédelmisek ebben az évben eddig minden gyilkost elfogtak. Remélik, ebben az ügyben sem dolgoznak hiába. Végzik a munkájukat, de a lakosság segítségére is számítanak. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a nyomravezetőnek félmillió forintos jutalmat ajánlott fel. Boldogságelixír? Szexcsapda! A közönségcsábító filmcím, A nő illata, akár jövendölésnek is vehető. A valóság ugyanis nem a forgatókönyvíró fantáziája szerint, hanem az üzlet logikájának megfelelően alakul: az Egyesült Államok két, egymástól független laboratóriumában is előállították a mesevilágból ismert „csodaszer”, a szerelmi elixir egy-egy változatát. A parfümként piacra dobott Real nőket és férfiakat egyaránt egyaránt „boldogabbá, roman- tikusabbá és vonzóbbá tesz”, míg az Athena kizárólag csak nők számára kínálja a reklámszövegből idézett hatást. A lényeg, hogy mindkét szer a másik nemet serkenti, a szerelem fellobba- nását, majd kibontakozását szolgálja, mindeddig nem ismert módon. Egy üvegcse 100 dollár, s valljuk be, sokan úgy lehetnek vele, ennyit megér az ellenállhatatlanság ígéretével induló love story. Igaz, a szöveg a lódító reklámok stílusára emlékeztet, de ennél többről van szó! Az előzmények teszik komollyá és nyilván üzletileg is sikeressé a vállalkozást. Kaifornia egyik nagy biotechnológiai laboratóriumában ugyanis éveken át kutatták a feltételezettet: a férfiak és a nők szervezete is megtermeli a szexuális fero- monokat, a rovarok szexuális viselkedését befolyásoló illathormonokat. (Az 50-es években fölfedezett váladékanyag biológiai funkcióját abban határozták meg, hogy az illető faj másik egyedéből specifikus választ vált ki. Ezt kémiai kommunikációnak nevezték. Azt is megállapították, hogy a szexferomont az egyik ivar — rendszerint a nőstény — bocsátja ki, és az ellenkező ivarú egyed az illat révén nagy távolságól is képes rátalálni. Egyébiránt manapság ez a legbiztonságosabb rovarcsapda is...) A Neuroreport című szaklap szerint az amerikai kutatók „feromoncsapdá- ja” a következőképpen működik: a kibocsátott illatot az orrban lévő, szabad szemmel nem látható csatorna felfogja és az agyba továbbítja, ahol is a boldogság érzését váltja ki. S minthogy a laboratóriumi körülmények között előállított feromon jól vegyíthető bármely parfümmel, a siker úgyszólván garantált. Igaz, egyelőre nem több, mint másfél méter távolságból... Szántódpusztán naponta többször tartanak bemutatót a csikósok a hazai és külföldi turisták számára Némethy Gyula
