Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-03 / 113. szám
UJ KELET MAGAZIN 1994. augusztus 3., szerda 9 Titkos vízi világ Foglyok éhségsztrájkja Éhségsztrájkot kezdett hétfőn a jeka- tyerinburgi börtönben háromezer, vizsgálati fogságban tartott ember. A letartóztatottak a fogvatartás körülményei ellen tiltakoznak, és az orvosi ellátás javítását, valamint a vizsgálatok felgyorsítását követelik. Jekatyerinburgban ugyanebben a börtönben már az idén márciusban is történt hasonló eset: néhány száz fogoly kezdett éhségsztrájkot a mostanihoz hasonló követelésekkel. Akkor a hatóságok az ügyészség engedélyével szabadlábra helyezték azokat a foglyokat, akik esetében már túllépték az előzetes fogvatar- tás maximális időtartamát, s még nem emeltek vádat ellenük. Ismét pusztított a fekete arany Már számontartani is nehéz, haszon merték vödrökbe, tartályokba, hordók- reményében hányszor fúrták meg a Kár- ba az ingyen jött fűtőanyagot. Ki tudja: pátalján áthaladó olajvezetékeket. Min- a természet védelme, vagy a haszonvágy denesetre csupán az idén több száz ton- sarkallta-e a többséget, na gázolaj folyt el a vezetékekből, s Mindenesetre az olajnak több mint a ennek csak kisebb része került az fele a talajba került. Ezeket a földeket ügyeskedők, az alkalmi „bányászok” helyi gazdák privatizálták, s így az ő tartályaiba, többsége a talajt, folyóinkat káruk ugyancsak tetemes, őket aligha szennyezte. Kapott ebből az áldásból boldogítja a/ ingyen jött olaj. Igazából Magyarország is. hisz folyóink a Tisza, azt sem tudják, megtéríti-e valaki a a Maros vízgyűjtőjéhez tartoznak. keletkezett kárt. Legutóbb Kígyós és Nagybereg Csernobil után az egykor oly szépen határában tört el a vezeték. Itt állítólag elkeresztelt (Barátság-Testvériség) nem szándékos rongálás okozta a bajt, vezetékek második számú közellenség- de a lényeg: mintegy 200 tonna szeny- gé váltak. A hivatalos szervek tehet- nyezőanyag került a földbe. etlenségét látva joggal retteghetünk: A helyiek most is gyorsabbak voltak holnap hol pattan szét. hol fúrják meg, a környezetvédelmi felügyelőség dolgo- hány hektár válik terméketlenné, hány zóinál. Szemtanúk szerint egy-másfél kút vize ihatatlanná... órán belül több százan gyűltek össze, s Hon A csirkecsászár tervei Don Tyson, Amerika legnagyobb csirkegyárosaő/7/ Clinton jó barátja. Nem véletlenül. Tyson még akkor ismerte meg az amerikai elnököt, amikor a kormányzó volt Arkansasban. A Tyson-család ebben az államban kezdte el 60 évvel ezelőtt vállalkozását, amely mára birodalommá nőtte ki magát. Don Tyson élelmiszeri- pari vállalata, a Tyson Foods igazi sztárcég az Egyesült Államokban. A vállalat évi 4,7 milliárd dolláros eladással büszkélkedhet, s adózott éves nyeresége eléri a 180 millió dollárt. Tyson titka, hogy nem bízza magát teljesen a piac szeszélyeire — inkább biztosra megy. Ezért találta ki már 30 évvel ezelőtt a most 64 éves üzletember, hogy — akkor még apja vállalatának — termékeit főként étteremláncoknak kínálja, a húsárunak csupán egynegyede kerül közvetlenül a boltokba. Amerika száz legjobb étteremhálózata közül 90-nek — köztük a nálunk is jól ismert McDonald’s-nek és Kentucky Fried Chickennek — ő szállítja a csirke-, a sertés-, a marhahúst, valamint a „tenger gyümölcseit”, hiszen a csirkegyáros már nem csak szárnyasokkal foglalkozik. Igaz, még ma is a tyúkok a kedvencei, róluk beszél a legszívesebben. Csirkegyárában percenként 210 csibe lát napvilágot, hogy néhány hét múlva előfőzve és gyorsfagyasztva a megrendelőkhöz kerüljenek. Vállalata 22 ezer dolgozót foglalkoztat, így Arkansasban ő a legnagyobb munkaadó. Nem véletlen hát, hogy jóban volt Bili Clintonnal. Bár e barátságnak ma kellemetlen .utórezgései vannak: Tyson állítólag Clinton jóvoltából 12 millió dollárt nyert különféle adókedvezmények által, amit manapság sokan felhánytorgatnak neki. A Tyson Foods viszont meghódította az Egyesült Államokat, és most a nagyvilág felé kacsingat. A cég a McDonald’s és a Kentucky Fried Chicken által kitaposott ösvényeken akar betörni Dél- Amerikába, a Távol-Keletre és Kelet- Európába. Minden kábífószerélvezöt kivégzünk! Interjú « ópiumkirállyal Az „Arany Háromszög” burmai oldalán, Burma, Thaiföld és Laosz határán Denis Reicnie francia újságíró beszélgetett Khun Se úrral, akit a világ „ópium- kirányként” vagy „-vezérként” ismer. — Hogyan jutott a gondolatra, hogy üzletet csináljon az ópiumból? — Népem, a shan nép és én azért harcolunk, hogy függetlenekké váljunk Burmától és Thaiföldtől. Külföldi támogatás hiányában automatikusan az ópiumkészítés, azaz a máktermesztés, és az ezzel történő kereskedés mint egyetlen bevételi forrásunk felé fordultunk. Innen származik csúfnevem, az „ópiumvezér” — Igaz, hogy ön meggazdagodott az ópiumból? — Ez egy vicc. Sok pénzbe kerül ám. Ka egy 4000 fős hadsereget kell felszereléssel és éleleiemmel ellátni. Fegyvereinket a vietnami háború idején vásároltuk a korrupt laoszi hadseregtől. Ötven dollárt fizettünk egy M-16 típusú fegyverért. Manapság egy ilyet 200-250 dollárnál olcsóbban nem kap meg az ember. Ehhez jönnek még a szállítási költségek. És ezek után hogy legyek gazdag? Gazdag vagyok ópiumban, de szegény dollárokban! A kereskedők, azok a gazdagok! Ők egy kiló heroint kétezer dollárért vásárolnak meg. Amint az áru az Egyesült Államokba érkezik, az értéke egyből 200 ezer dollárra nő. A beszélgetés további részében Khun Se elmondja, hogyan szervezett 1967-ben 500emberből, 300 öszvérből karavánt, és szállított tíz tonna kábítószert Thaiföldre. 1969-ben letartóztatták, és öt évre börtönbe csukták. Szabadulását egy bizonyos Charley nevű tisztnek köszönheti, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy el kell rabolni két szovjet szakértőt, és az-ő váltságdíjuk fejében az ópiumkirályt szabadon bocsájtják. Néhány évvel később 35 millió dollárért teljes ópiumkészletét felajánlotta a Carter-kormánynak, de az üzlet nem jött létre, s a thai hadsereg kiűzte Thaiföldről. —Az Egyesült Államokkal való ópiumkereskedelemből semmi sem lett. Thaiföldről pedig elüldözték önöket. így a „shan állam" és az ön hadseregánekpénzügyi helyzete bizonyára zilált lehet. — Manapság sokkal nehezebb a helyzet az ópiummal, de ez újra változni fog. Mi nefrittel is kereskedünk, ezenkívül népünk adót fizet, bár nem túl magasat, mivel szegények vagyunk. Az adót azonban behajtjuk. — Milyen formában? — A parasztok tennészetben fizetnek — tyúkot, sertést, kukoricát, gyümölcsöt szolgáltatnak be. Mások pénzt adnak. Ezenkívül minden karavántól, amely területünkön áthalad Thaiföld felé vagy onnan jön, vámot szedünk. — Miért nem termesztenek mást, csak mákot? — Csakis valamilyen más növényre kell, hogy gondoljunk. Ennek telepítése pedig éveket vesz igénybe. Addig miből éljenek hegyi törzseink? •— Miért nem élnek kávé vagy tea eladásából? — Ki vásárolná meg a mi kávénkat, teánkat? Milyen úton szállítsuk azokat? Látta ön is, hogy itt nincsenek utak, semmi sincs. Gazdasági segítségre lenne szükségünk, mérnökökre, akik a vidék talaját megvizsgálnák és megállapítanák, mivel lehetne felcserélni a mák termesztését. Talajunk erre ugyanis kiváló. Parasztjaink jól ismerik ezt a kultúrnövényt, tulajdonképpen mást nem ismernek. — Ón is tisztában van vele, milyen tragédiák okozója a heroin. Nincsenek lelkiismereti problémái? — Kész vagyok bárhová elmenni, hogy megoldjam az ópiumproblémát, akár az USA-ba is. A shan állam jövőjéről folytatandó tárgyalások nélkül azonban az „ópiumháborúnak” nem lesz megoldása. Mi. a shan nép. tisztában vagyunk azzal, hogy az ópium rossz dolog, a kábítószer tönkreteszi az embereket. De nézze, az oroszok és az amerikaiak neutronbombákat gyártanak. Azoktól, akiket egy napon e bombák ölnek meg, senki meg nem kérdezi, hogy szívesen halnak-e meg. Áldozatok mindig lesznek. Ez már csak így van. Azok, akik heroint fogyasztanak, önként választják a halált. Ismerik a veszélyességét, de éppen ez a szenvedélyük. Őrült sok pénzt adnak ki azért, hogy megszerezzék a drogot. Maga a repülőjegy több mint 100 dollárba kerül. Tudja, mi mindent lehetne ezzel a pénzzel kezdeni? Egy burmai falu egy egész éven át fenn tudná magát tartani belőle. — Burma és Thaiföld sokat tesz azért, hogy önt elfogja. Nem fél? — Igen, szabályszerű embervadászatot folytatnak ellenem, sőt, ügynököket képeznek ki, akiknek az a feladatuk, hogy eltávolítsanak. Mi „szaglászó kutyáknak” hívjuk őket. Siker esetén 25 ezer dollár a jutalom. Kénytelenek voltunk több mint 30 ilyen ügynököt megölni. Szomorú kioltani bátor emberek életét. Ha engem meg is ölnének, ezzel a problémát még nem oldanák meg. Utánam további 50 Khun Se születne. Nem a heroin miatt harcolunk, hanem a földünkért, az országunkért. Mi vagyunk a „shan állam felsz- abadítási frontja”! Harcom politikai harc, nem kábítószer-háború. Engem a népem elfogad és tisztel. — Mi lenne az ópium sorsa, ha meglenne végre az ön shan állama? — Ha sikerül egy hivatalos kormányt létrehozni, megtiltjuk a mák termesztését. Nem lesz több ópium! Ki tudná ezt rajtam kívül megvalósítani? Nálunk tilos az ópiumfogyasztás, a hadseregben egy embernek sem szabad ezzel élni! Az öregek alkalmanként megengednek maguknak egy ópium-pipát, ez az egyetlen szórakozásuk. De heroint ők sem fogyaszthatnak! —Mit tesznek majd, hogy a kábítószer- fogyasztás ne terjedjen el? — Minden kábítószerélvezőt kivégzünk! így a probléma magától megoldódik. Atlantic Press A történet, mely sokkolta Amszterdamot CSECSEMŐSZOBA A BORDÉLYBAN Hollandia déli részén, az eindho- veni Holiday Inn Hotel 730-as szobájában holtan találtak egy hatéves kislányt. Théa Puijsbrocek hatéves volt. Meztelenül feküdt egy pongyola alatt egy díványon összekuporodva. Kezében egy nylonzacskót szorongatott, amiben kokain volt. Théa anyja, Jopie — 35 éves prostituált —, előző nap munkaadóira bízta a kislányt, amíg ő visszament Amszterdamba „dolgozni”. A 30 éves Iwan, valamit volt felesége és jelenlegi élettársa, a 26 éves Elizabeth annak a nyomorúságos állapotban lévő bordélynak a gazdái, ahol Jopie dolgozott. Kiadták az utasítást neki, hogy hozzon egy kis pénzt. Ők maguk Eindhovenben maradtak, meghosz- szabbítva a víkendet. Hétfőn reggel Théa megfürdik. A pár az ágyban van, éppen szeretkeznek. Hogy megfűszerezzék a mulatságukat, a kislányt is maguk mellé veszik az ágyba. Elizabeth kokaint ad neki szájon át. A hatás gyors. Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer... A gyerek furcsa lesz. Reszketések ... görcsök. A pár megijed, megrendezik, hogy a kislány cukor helyett ette meg a kokaint, és gyorsan összecsomagolva eltűnnek Amszterdamban. Ott értesítik Théa anyját, hogy a kislány beteg. A rendőrség gyorsan letartóztatja őket. Tagadnak. De már az első házkutatásnál előkerül egy pornófotó-gyűjtemény egy másik kilencéves kislánnyal. A második házkutatásnál 21 videokazettát találnak. Közülük az egyiken Théa a főszereplő: az őrült pár arra kényszeríti, hogy felszívja és kitüsszentse a kokaint. És még sokminden másra is... Van Schaik felügyelő — Eindhovenből — undorodik az ügytől: „Sok önfegyelemre volt szükségünk, hogy udvariasak maradjunk a gyanúsítottakkal. A filmben Théa el akar menni. A .másik kettő igyekszik meggyőzni, hogy engedjen a játékaiknak. Erőszak nélkül(?!), szavakkal és kábítószerrel. A rendőrségnek az a meggyőződése, hogy az anya is tudott mindenről. Őt is letartóztatták. A tanúk megerősítették kétségeinket. De ha nem hozunk bizonyítékokat, a bírónak az anyát hamarosan szabadon kell engednie”. Iwan és Elizabeth, ha felelősségük bebizonyosodik, tíz évet kaphatnak. A Le Nouvel Observateur szerint — ebből a francia lapból vettük az elképesztő történetet —, Théa anyja, Jopie megpróbálta eljátszani a mártírt az újságíróknak: — Théáért és a kábítószerért dolgoztam. Most az ő sírjáért és a kábítószerért folytatom. — nyilatkozta. —- Veszek egy pisztolyt és megbosszulom Théát! Kikészítem ezeket a kutyákat! Esküszöm... A hatéves Théa története, melyben a várost fertőző két bűn, a szex és a drog keveredik meghökkentő módon, még a sok mindenhez hozzászokott Amszterdamot is sokkolta. A holland lapok az eset kapcsán arról írnak, hogy Zedeckben, a prostituáltnegyedben tömegével strichel- nek 14-17 éves fiatalok. Fiúk és lányok, tucatszám. Pedig most jobb a helyzet, mint pár évvel ezelőtt, amikor bárki nyíltan vásárolhatott gyermekekről pornófényképeket, a szex-shopok kirakatában és az újságárusok pultjain a legbotrányosabb filmek és fotók terpeszkedtek. A szereplők néha nyolc év alattiak voltak. A vöröslámpás negyed egyik szex- shopjának tulajdonosa bemutatja a tipikus gyermekpomó kedvelőt: — Azt hiszik öreg kéjencekről van szó? Ugyan! Harminc-negyvenéves, rendes kinézetű férfiak... A bordélyban pedig új és új alakokban visszatér a gyermekpomó. A legújabb divat a csecsemőszoba. Felnőtteket maszkíroznak bébiknek, ha már az igazi gyerekek megrontását tiltja a törvény. — A vendégeink, akik ezt kérik, valódi gyerekekkel is megtennék ugyanezt! — mondja Paula, egy „kislány” a csecsemő- szbbából. Buda Magdolna
