Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-30 / 136. szám

Boncasztalok a törvény szolgálatában Orvosszakértőnek lenni nem irigyelt mesterség. A bűnügyi filmeknek sem ők a főszereplői, pedig a halottakat vizsgálva sokszor az élők sorsáról dön­tenek. Az Atlantic sajtószolgálat munkatársa dr. Buris Lászlónál, a Deb­receni Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvosszakértői Intézet igazgatójánál járt, és afelől érdeklődött, vajon hogyan segíti munkájuk a nyo­mozást és milyen új módszereket használnak a vizsgálatok során? Ahol ők dolgoznak, csönd és hűvös­ség van. A márványasztalokon az élet' nevében faggatják a halált. Ehhez a hivatáshoz nem elég a tudományos megszállottság, ide gyomor kell. Ráadásul itt nincs paraszolvencia. (A többnapos munkáért járó szakértői díj ma egy kőműves három órányi bére.) Az igazságügyi orvosszakértők egy- egy haláleset kapcsán fontos szerepet kapnak. A tényeket feltárva ők mond­ják ki, hogy mi a halál oka, az körül­belül mikor és milyen körülmények között következett be. Felelős véle­ményt nyilvánítanak arról, hogy mi történt: baleset, gyilkosság vagy ön- gyilkosság? A nagy kérdés az: meg lehet-e szólal­tatni a halottat, és ha igen, hihető is, amit mond? Ezekre a kérdésekre Dr. Buris Lászlótól, a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem Igazságügyi Orvossza­kértői Intézetének igazgatójától, a nem­zetközi hírnevű professzortól kértünk választ. A szakértő szerint a halottat — ké­pletesen, persze — meg lehet szólal­tatni, csak tudni kell kérdezni tőle. A boncolóorvos jó tíz év gyakorlattal vál­hat olyan igazságügyi szakértővé, aki jó lelkiismerettel foghat munkához. Tizenöt év múltán már azt is el­mondhatja magáról, hogy keveset téved. A professzor saját tapasztalatai alapján szenvedélyes híve annak, hogy az orvosszakértő a munkát a rendő­rökkel együtt, már a helyszínen kezdje meg. A boncolás a nyomozás szerves része. Ha attól elkülönítik, könnyen zsákutcába lehet tévedni. Jó pár éve egy meglehetősen vizes, zsombékos területen véres női holttestet találtak. A mellen szá­mos szúrás volt. Emberölés gyanújával a férjet már őrizetbe is vette a rendőrség, amikor a professzor is a helyszínre ért. A halottat megvizsgálva az a gyanú erősödött meg benne, hogy nem gyilkosság, hanem öngyilkosság történt. Feltevését a boncolás igazolta: a szív felett számos apró, kismélységű szúrás volt. A késsel elköve­tett öngyilkosságok jellegzetessége ugyan­is az a néhány kísérleti szúrás, amelyet a szakértő szem legkésőbb a boncasztalon felismer. A rendőrség vizsgálata az or­vosszakértői véleményt rövidesen más adatokkal is megerősítette: a nő valóban önkezével vetett véget életének. Az ártat­lan férj egy hosszú és megalázó pro­cedúrától menekült meg. Időnként előfordul az is, hogy az orvos­szakértő nem ér rá, s helyette kihívják a körzeti orvost. így fordulhatott elő az az eset, hogy a felületes halottszemlén ter­mészetes halálokot jelöltek meg. A hozzá­tartozók a ravatalozási előkészületek során viszont észrevették: véres a halott inge. Ők szóltak a rendőrségnek is. Ha szakértő van a helyszínen, ilyesmi aligha fordul elő. Az emberölések elszaporodása új fela­datok elé állítja a tapasztalt szakértőket is. Több az olyan gyilkosság, amelynek tette­se ismeretlen. A boncolási jegyzőkönyv tehát még nagyobb jelentőségre tesz szert a nyomozók munkájában, de a bíróság előtt is. Több a lőtt seb mostanában, több a dara­bolás is. A lőtt sebeknél a be- és kimeneti nyílás, a lőcsatoma vizsgálata, annak a tá­volságnak a becslése, amennyiről a lövést leadhatták, sok tapasztalt orvosszakértőtől is új ismereteket követel meg. „A lőtt se­bek vizsgálata minden esetben csapatmun­kában történik” — mondja dr. Buris Lász­ló. Be kell vonni a fegyverszakértőt, a nyomszakértőt is. Nemrégiben például egy rendőrre támadó bűnöző karateütést „al­kalmazott”, a „közeg” egy pillanatra elvesztette az eszméletét, aztán megrázta magát és tüzelt. Közvetlenül az esemény után a katonai ügyésznek úgy vallott, hogy ő még állt, amikor elsütötte a pisztolyt. A lőcsatoma vizsgálata viszont egyértelmű­en kimutatta, ő már a földön feküdt, mi­kor a lövedék a támadóba hatolt. Te­hát jogos volt a fegyverhasználat. Hajdú-Bihar megyében, Tégláson, 1992. szeptember 11 -én délelőtt egy el­hagyott temetőben női holttest darab­jait találták meg, fej és az alkarok nélkül. A koponyája két hónap múlva került elő, az út menti árokból. A tettes máig is ismeretlen. Az orvosszakértő azonban megállapította a korábban megtalált hullarészek egybetartozását. Visszaigazolva a rendőrség felté­telezését, bizonyította, hogy az áldozat N. I. téglási lakos. Megállapította, hogy a darabolást az egészségügyben jára­tos, anatómiai ismeretekkel rendelkező személy hajtotta végre, vagy olyan em­ber, aki állatvágásban gyakorlott. A professzor az esetről szólva azt is hozzátette: még a gyakorlott bon­colóorvosok között is ritka, aki így ki tudja — mint orvosi nyelven mondják — ízesíteni a csípőizületet, térdizüle- tet. A halott személyazonosságának bizonyításához a professzor új mód­szert dolgozott ki. Régóta ismert el­járás, hogy az ismeretlen halott ko­ponyáját olyan szögben fotózzák le, amilyen szögben arról a személyről, akivel azonosnak hiszik, korábban fénykép készült. A két negatív egybe­vetése igen fáradságos munkát igényel. Nos, Buris professzor Európában elsőként mindezt egy videokamera, egy monitor és egy számítógépes program segítségével gyorsan elvégzi. Lélegzet­elállító, ahogy egy megölt szabolcsi lány koponyájára a monitoron felépül az arc, s megjelenik a lány még élet­ben készült fényképe. A professzor szerint a magyar igaz­ságügyi orvosszakértőknek jó a nem­zetközi híre. Öt év múlva azonban a mai legjobbak kiöregednek, utánpótlás pedig alig van. A holnap szakértőit el­riasztja az anyagi elismerés hiánya. Pedig a halott áldozatok hiteles val­lomása révén hamarabb, kevesebb és olcsóbb nyomozással lehet megfogni a tettest. Némethy Gyula Domingo lemondta hangversenyeit Édesanyjának súlyos megbetegedése miatt szeptember végéig lemondta vala­mennyi hangversenyét Placido Domingo, a világhírű tenorista. A mannheimi kon­certügynökség érről szóló közleménye szerint a tervezett hangversenykörút - Gel­senkirchen, Lisszabon, Jeruzsálem és Pá­rizs - minden fellépése elmarad. Később érkezett a hír, hogy Domingo édesanyja, Pepita Embil Domingo 76 éves korában vasárnap Mexikóban elhunyt. (MTI-Press) Nem félek a zuhanytól, sőt, ebben a nagy melegben kifejezetten jólesik a hűsítő. Hogy akkor miért ilyen ijedt az arcom? Hát mert a boxerkölykök mind így néznek ki Az Alpok kincse Víztiszta hegyikristályok, sárga cit- rinek. lila ametisztek, meg drágakövek, mint az akvamarin, a smaragd, a topáz, közönséges ásványok pompás kifej­lődésben: epidot, scheelit, rutil, gránát, diopszid és különlegességnek termés­arany kristályok. És akkor még meg sem közelítettük a Magas Tauern kétszáz ásványának, érceinek felsorolását. A Magas Tauem (Hohe Tauem) a Ke­leti-Alpok középső részének hegycso­portjait foglalja magába, köztük a Gross- glocknert, Ausztria legmagasabb he­gységét. Több százmillió év telt el azó­ta, hogy az egykori óceán helyén bonyo­lult földtani folyamatok során magas- hegység képződött, kőzetek, ásványok, drágakövek, ércek sokaságával. Hogy minderről némi fogalmat kap­junk, nem kell a helyszínre utaznunk. Elég, ha az érdeklődő felkeresi a Mag­yar Természettudományi Múzeum új kiállítását (a Magyar Nemzeti Múzeum épületében), s megnézi az osztrák testvérintézmény, a bécsi Természet- tudományi Múzeum vendégtárlatát. Az Alpok kincse — Ásványok és ércek a Magas Tauemből című összeállítást. A kiállítás Drezdából érkezett a magyar fővárosba, és október 9-ig vendéges­kedik nálunk, innen Salzburgba viszik tovább. A kiállítás tárgyai számos in­tézmény és magánszemély tulajdonát is tartalmazzák. S az egyik kiemelkedően szép ásványlelet, a Knappenwandról származó epidot kristálycsoport éppen a Magyar Természettudományi Múze­um birtokában van. Természetesen ez a pompás lelet is szereplője az itteni kiállí­tásnak. Három szövetségi állam, Tirol, Salz­burg és Karinthia osztozik a Hohe Tauern nemzeti parkján, Ausztria reprezentatív és legnagyobb — 1786 négyzetkilométeres — védett természeti területén, ahol 29 települést és nyolc­vanezer lakost számlálnak. A hegycso­port földtani kialakulásától kezdve a jelen vegetációig sok mindenre kitér a kiállítás. Makett mutatja be a Tauern-ablak felépítésében résztvevő földtani egysé­geket. Az Alpok tektonikai felépíté­sének jellegzetességei ugyanis a föld­kéreg olyan szeletei, amelyek takaró­ként, mechanikai úton, a földrészek ván­dorlása során tolódtak egymásra. A ma­gasabb egységek alól kibukkanó elemek ablakként nyújtanak bepillantást a mé­lyebb rétegekbe. Tíz földrajzi egységben foglalják össze a rendezők az Alpok jellegze­tességeit, a híres ásványlelőhelyeket, ércelőfordulásokat, természeti lát­ványosságokat, régészeti lelőhelyeket egymás mellé sorjázva. Tematikailag a geológiától a kőzet- és ércelőfordulás, az ásványtan, a történelem előtti korok örökségei, a bányászat és kultúra, a ter­mészetvédelem, a növény- és állatvilág címszavak fedik a látványt. Az ám, a látvány. Merthogy ez a tu­dományos és tanulságos kiállítás felet­tébb szemet-szívet gyönyörködtető. Pazar csillogású ásványok, drága- és féldrágakövek, meg a belőlük formázott ékszerek (történelem előtti időkből valók és maiak) szikráznak, ragyognak a vitrinekben. Az egyik formájával, fan­tasztikus kristályszerkezetével, a másik mély tüzű színeivel kápráztat el. A har­madikat kicsinysége, a negyediket óriási mérete miatt csodáljuk meg. Még mik­roszkóp alatt is megvizsgálhatunk harminckilencféle ásványt. És az is kiderül, hogy négyezer évvel ezelőtt találtak először tauemaranyat. Krisztus születése előtt 130-ban pedig igazi aranyláz tört ki e helyen. Ám még most is rejt aranyat a hegy, s erre a pata­kokban, folyókban ma is rábukkanha­tunk. (MTI—Press)

Next

/
Oldalképek
Tartalom