Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-03 / 113. szám
UJ KELET MAGAZIN 1994. augusztus 3., szerda 7 Ismerjük meg egymást Szovjet szuperkém és önmagunkat Dmitrij Poljakov, a szovjet hadsereg hírszerzésének néhai tábornoka felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat juttatott el a CIA-nak, és ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hidegháborúból a Nyugat került ki győztesen — jelentette ki a Time című amerikai hetilapnak James Woolsey, a CIA igazgatója. Az interjút, amely a lap augusztus 8-án utcára kerülő számában jelenik meg, az AFP és az AP ismertette. Woolsey elmondta, hogy a szovjet szuperkémet a februárban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Aldrich Ames adta fel a moszkvai titkos- szolgálatnak. Poljakovot hazaárulás vádjával kivégezték. A CIA-főnök az interjúban beszámolt Poljakov legjelentősebb fogásairól. A hatvanas évek elején a szovjet katonai hírszerzés (GRU) tisztjeként Rangoon- ban teljesített szolgálatot, ahol megszerezte a vietnami és a kínai hadseregre vonatkozó szovjet dokumentumokat. Később a GRU kínai osztályának vezetőjeként lefényképezte mindazokat a dokumentumokat, amelyek a kínai— szovjet viszony romlását fedték fel. Woolsey szerint a Poljakov-féle anyag hatalmas segítség volt az Egyesült Államoknak, hogy nyisson a Kínai Nép- köztársaság felé, és Richard Nixon akkori elnök 1972-es pekingi látogatását az amerikai fél a szovjet kém által küldött dokumentumok alapján készítette elő. Poljakovot 1974-ben tábornokká léptették elő, és így hozzájuthatott a szovjet hadsereg fegyverzetére vonatkozó adatokhoz is. Megszerezte például a szovjet harckocsi-elhárító rakéták technikai leírását, amely nagy segítségére volt az amerikai haderőnek az Öböl-háborúban. Rendkívüli fontosságú volt az a szigorúan titkos, havonként megjeleni napló is, amely a legfelsőbb szintű szovjet katonai vezetés tanácskozásain elhangzottakat rögzítette. Washingtonban Poljakov eme „szerzeményéből’' tudhatták meg, hogy Moszkva nem bízik a nukleáris háború megnyerésében. A kémet 1980 júniusában külföldről hazarendelték, majd eltűnt. A Pravda 1990januárjában számolt be arról, hogy Poljakovot 1988. március 15-én kivégezték. Wooslay szavai szerint a szovjet kém által küldött dokumentumhalmaz 25 asz- talfiókot tölt meg. A CIA főnöke úgy tartja, hogy az amerikai hírszerzés sok tehetséges szovjet kémmel dolgozott, de Dmitrij Poljakov mindegyikük fölé nőtt. Mint ahogy Woosley fogalmazott: ő volt az ékszer a koronán. Bangladesi műholdőrület Az állami televízió unalmas programja miatt Bangladesben is hódít a műholdas tévézés. Persze csak azok körében, akiknek futja az efféle úri mulatságra. A délkelet-ázsiai ország 112 millió lakosa közül ugyanis csupán nyolcmillióan engedhetik meg maguknak, hogy tévékészüléket vásároljanak, s a tévénézőknek is alig 20 százaléka rendelkezik önálló műholdvevővel, illetve fizet elő valamelyik kábelhálózat szolgáltatásaira. Ez nem is csoda. Bangladesben, amely a világ legsűrűbben lakott országa, az egy főre jutó éves nemzeti össztermék csupán 190 dollár. így csak a gazdag családok engedhetik meg maguknak a műholdas tévézés luxusát, hiszen a kábelhálózatra kapcsolás díja 50 és 75 dollár között mozog, a havi előfizetési díj pedig általában öt dollár, ami egy munkás havi átlagjövedelmével egyenlő. Az égi programok viszont annyira népszerűek, hogy várhatóan egy éven belül a boldog tévétulajdonosok 80 százaléka fogja megteremteni magának a műholdas csatornák vételének lehetőségét. A legkedveltebb programokat a szomszédos Indiából sugározzák, de sokan nézik a Music Televisiont és a Prime Sports adásait is. A kábelhálózatok megjelenése jó üzletnek bizonyult a bangladesi videotékák tulajdonosai számára, akik szép summáért filmeket adnak kölcsön a stúdióknak vetítésre. A kormány azonban nem nézi jó szemmel a műholdas programok népszerűségének növekedését, ezért szigorító intézkedéseket vezetett be: ezentúl a kábelhálózatok üzemeltetőinek, illetve az önálló műholdvevők tulajdonosainak regisztráltatniuk kell magukat. így akarják féken tartani a műholdvevők illegális elszaporodását. Azt persze a bangladesi vezetők is értik, hogy az állami tévé minősíthetetlen műsorai miatt váltanak csatornát a tévénézők. Éppen ezért most tízmillió takát, azaz 2,5 millió dollárt áldoznak arra, hogy az állami tévé műsorait valamelyest feldobják. Ellopták Jefferson portréját Egy bostoni műteremből, ahol másolatot készítettek volna róla, ellopták Thomas Jeffersonnak, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjének, az Egyesült Államok 3. elnökének első ismert portréját A Jeffersonról 43 éves korában, 1786-ban készült portrét Mather Brown festette. Charles Francis Adamsnak, John Adams, az USA 2. elnöke közvetlen leszármazottjának a tulajdona volt aki a félmillió dollárra biztosított festményre megrendelést adott A felbecsülhetetlen értékű portrét abból a műteremből lopták el, amelyben ritka festményekről másolatot készítenek. A rendőrség közleménye szerint a riasztóberendezéssel nem biztosított betonból és fémből készült láda feltörésével jutott hozzá a rabló (rablók) a műkincshez. Nyelvtársi viszony Nincs „nyelvtársi” egyenlőség az Európai Unióban: a legtöbben angolul, illetve angolul is tudnak, a második legbeszéltebb nyelv a német, a harmadik pedig a francia. Az Európai Unió legfrissebb felmérése alapján a közösség 12 tagállamában a 340 millió fős összlakosság 42 százaléka tud angolul. Németül 31, franciául 29 százalék beszél. A német aránya Ausztria csatlakozásával természetesen tovább erősödik majd, s a 7 milliós gyarapodással 33 százalékra módosul a mostani 31 százalékos mutató. Jelenleg az EU lakosságának 24 százaléka anyanyelvi szinten tud németül. Ami a többi nyelv arányát illeti: az olasz 18, a spanyol 14, a holland 7, a portugál 3, a dán 2 százalékos részesedést mondhat magáénak a nyelvi palettán. Az angol túlsúlyát természetesen annak köszönheti, hogy két ország kivételével az összes EU-tagállamban az angolt oktatják második nyelvként az iskolákban. A két kivétel: Portugália — ahol a francia a második nyelv — és persze Nagy-Britannia, ahol a legelső. A fentebbi cím akár mottója is lehetne annak az olvasótábornak, melyet a magyarországi Garabonciás Szövetség szervezett Nagyberegen, a református gimnázium kollégiumában. Magyar Istvánné Rozi, a Közösségszolgálat Alapítvány Csongrád megyei irodájának vezetője, Orbán Hedvig, a szegedi Százszorszép Gyermekház igazgatója, Kocsis István, a hatvani Ady Endre Városi Könyvtár igazgatója és Hajdú Géza, a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója, öt napon keresztül tartott előadásokat kárpátaljai pedagógusoknak, könyvtárosoknak, művelődési házak vezetőinek arról, hogyan kell olvasótáborokat szervezni, milyen módszerekkel tehető sikeresebbe, eredmenye sebbé a közösségi munka. Nagybereg legrégibb háza, a múlt század 80-as éveiből (Szamborovszky Józseffelv.) Az előadások mellett bőven jutott idő ismerkedésre, tapasztalatcserére, Nagybereg és vidéke megismerésére, a faluközösség életének, gondjainak tanulmányozására, a helyi magyarság népi kultúrájának vizsgálatára. A néhány nap alatt igazi közösséggé formálódott mintegy harminctagú csoport több vendéget is fogadott. Ellátogatott a táborozókhoz Gulácsi Lajos, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Tihamér atya, a Nagyszőlősön szolgáló magyarországi római katolikus lelkipásztor, Vashegyi László, a Magyarok Világszövetségének munkatársa, Horváth Anna, ismert beregszászi képzőművész. Egy éjszakába nyúló beszélgetésre a táborozók meghívták Kiss Zoltánt, a falu újonnan választott polgármesterét, Szántó János református lelkészt, Géczy Tihamér iskolaigazgatót, Bálint Andrást, a KMKSZ helyi szervezetének elnökét, Tompa Tibort és Sass Károlyt, akik a közel 3000 lelkes község gazdasági életének meghatározói. Tompa Tibor és Sass Károly egyébként a táborozás költségeinek fedezéséhez is hozzájárult. Köszönet illeti a református egyház vezetőit, akik jutányosán bocsátották rendelkezésre a kollégiumot. Meg kell erősíteni a kárpátaljai magyarságot abban a hitben, hogy az életnek helyben is vannak értékei és szépségei — hívta fel a figyelmet Tihamér atya. Az emberek lelkét meg kell szabadítani az elmúlt rendszer bénító hatásaitól, hogy kinyíljanak a jó felé, egymás felé — ezt Vashegyi László tartotta fontosnak. E két gondolatot azért emeltem ki, mivel valóban fontos feladatokra figyelmeztetnek, s főként azért, mert e néhány nap e gondolatok jegyében telt el. Horváth „ Gyűlölöm a néíkd!" Elfogták a szatírt „Gyűlölöm a nőket, mert tönkretették az életemet... Alszent emberi lények, akiken bosszút akartam állni. Való igaz, vannak rendes nők is, de ezek nagyon ritkák. Legtöbbjük igazi ribanc, aki gúnyt űz a férfiakból... Bosszút akartam állni a nőkön, mert a feleségem gúnyt űzött belőlem!” — nyilatkozta el- fogatása után Gheorghe Stanciu. Négyévi megfeszített nyomozás után a kolozsvári rendőrség különös ügy végére tett pontot. Az 1990 elején kezdődött erőszakakciók rettegésben tartották a Szamos-parti város egész lakosságát! És minden esetben hasonló „forgatókönvy” szerint zajlottak le az események: a lányokat, nőket fényes nappal szólították le Kolozsvár központjában, az erőszakra pedig a város melletti Hója-erdőben került sor. Hiába figyelt feszült éberséggel a rendőrség, hiába állított csapdát, a tettest nem sikerült kézre keríteni. Az elkövető, mintha tudta volna, mindig becsapta az űzőket! A rendőrség dolgát az is megnehezítette, hogy az áldozatok nem minden esetben jelentették be az ellenük elkövetett tettet, vagy pedig hamis adatokat közöltek a tényekről, sok esetben nagyzoltak: azt állították például, hogy elegáns, nyugati kocsival vitték ki őket az erdőbe, és pontatlan személyleírást közöltek... Négy év alatt az ismeretlen tizenegy nőt, lányt erőszakolt meg, sőt nem egy esetben ki is rabolta őket! Az első feljelentést 1990 elején jegyezték be: egy 19 esztendős lány panaszt tett a rendőrségen, miszerint valaki megerőszakolta és kirabolta a Hója-erőben. Leírásából kiderült, hogy az elkövetőnek furcsa, a normálistól elütő arckifejezése volt. A rendőrség nyomozni kezd. Eleinte eredménytelenül. Néhány hónap elteltével újabb panasztevő jelentkezik. Egy másik lány, akit ugyanott erőszakoltak meg és raboltak ki, mint az első lányt. Aztán következett a harmadik és így tovább. A rendőrség pedig tehetetlen... Minden eszközzel megpróbálják elkapni a tettest. Csapdát állítanak az erdőben, figyelik a központot, mindhiába... Az ismeretlen mintha okosabb, ravaszabb lenne náluk... Ám a hajsza végül sikerrel jár. 1993. november 18-án megtörtént a Hója-erdőben a tizenegyedik szexuális tettleges- ség. Az áldozat egy egyetemista lány, akit azzal csalt el a férfi a Cabana Baciuliu menedékházhoz, hogy egy pár modern cipőt akar adni neki. Ez volt az elkövető utolsó ténykedése, a rendőrök ezúttal elfogták. Mint kiderült a rettegett szatír a 47 éves Gheorge Stanciu volt, Sinaia, Fumi- ca utca 2. szám alatti állandó lakhellyel. 1947. március 8-án született Ocina községben, Prahova megyében. Négy elemi osztályt végzett, majd hat évvel később kijárta a szakmunkásképző iskolát, esztergályos képesítést kapott. 1969-ig az IMF Sinaia alkalmazottjaként dolgozott, utána Brassóba ment, a traktorgyárba. Letartóztatásának idején a sinaiai városgazdálkodási hivatal alkalmazottjaként szerepelt. Munkatársai, bár némi fenntartással, csendes, szorgos emberként ismerték, aki végezte feladatát, anélkül, hogy másokat zavarna. Ám az is igaz, hogy az utóbbi időben szeretett iszogatni, az üveg állandóan kéznél volt. Életében háromszor nősült, utoljára 1970-ben, amikor egy kolozsvári kórházi asszisztensnőt vett feleségül. Ez a házasság négy és fél évig tartott, de az alkohol miatt a felesége kirakta a szűrét, mondván: mehet ahova akar, otthon nincs mit keresnie. A férfi visszatért Sinaiara, és ott tengette napjait. Miközben, persze, bosszút forralt a nőnem ellen. Módszere meglepően egyszerű és következetes volt. Rendszerint délelőtt 10 és 12 között „ténykedett”, és mindig Kolozsvár központjában lépett akcióba. Általában 14 és 21 év közötti lányokat szemelt ki magának. Mihelyt a „jelölt” bement valamilyen üzletbe, közeledett hozzá, és udvariasan elmondta neki, hogy ő sofőr egy TIR-kocsin, külföldről szállít árat az országba, de most éppen sietnie kell, ezért hamar túl kell adjon a ruhaneműn, cipőn stb„ amit magával hozott. Aztán azt is hozzátette, hogy az árut a nővérénél hagyta letétben, aki pincérnő a Cabana Baciului menedékházban. Ezek után megkérdezte a lányt, lenne-e kedve vele menni, hogy válassza ki az őt érdeklő cipőt, blúzt vagy bármit. A naiv áldozat pedig rendszerint kigyalogolt vele a Hója- erdőbe... Ezért aztán a lányok vallomásaikban — szégyenükben — azt állították, hogy taxival vagy luxuskocsival vitték ki őket a tett színhelyére! Ahol a férfinak már könnyű dolga volt, hiszen évekkel ezelőtt a súlyemelő válogatott tagjaként vált ismertté... Az áldozatokkal való szembesítést követően kijelentette: „Nagyon szerettem a feleségemet, azonban ő elhagyott! Azelőtt a legkisebb törvény- sértést sem követtem el, de amikor magamra hagyott, úgy éreztem, mindjárt megbolondulok. Amikor először Kolozsvárra jöttem, hogy béküljünk ki, becsapta előttem az ajtót, és azt mondta, menjek vissza oda, ahonnan jöttem. Akkor elmentem a vendéglőbe, megittam két deci vodkát, elcsíptem első áldozatomat, a Hója-erdőbe vittem és megerőszakoltam. A többiekkel is ugyanúgy történt...” Sau/> László
