Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-03 / 113. szám
UJ KELET 1994. augusztus 3., szerda 5 „En székely (igény vagyok" A feketekalapos E lőször csak körbesétál a parkolón. Szeme élénken jár ide-oda, keresi a nekivaló zsákmányt. Ezután letelepszik a közelemben. Én is a pádon ülök, nem autóban, viszont velem szemben egy kedvére való márka álldogál. Zsebébe nyúl, s jól láthatóan „konvertibilis” pénz- köteget vesz elő. Megszámolja, elteszi. Ez is a szertartáshoz tartozik. Közben a velem szembenlévőhöz hasonló kocsi tulajdonosa érkezik. Azonnal felpattan, mellette terem s már kérdi is:- Nem eladó a dácsija?- Egyelőre nem - mondja a tulaj.- Gondolja meg! Azonnal fizessük! - Mennyit érhet most ez maga szerint? - kérdi a dákwágen gazdája.- A magáé, az árát magának kell tudnia - mondja vaskos bajsza alatt mosolyogva.- Mégis...- Hát az attul függ, hány éves... nyissa csak ki a motort! Még folyik egy ideig a párbeszéd, az autótulajdonos felírja a címét egy papírra és odadja a bajszosnak, megállapodván vele, hogy egy hét múlva megkeresheti. A bajszos koma visszasettenkedik mellém, megszólít:- Magának nincsen eladó dácsijája?- Nincsen — válaszolom, - de látom maga ezzel foglalkozik.- Mán három éve - mondja kis akcentussal. - Visszük ki Romániába.- Tudom, szoktam látni magukat, ahogy az út mellett állítják le a Dáciákat. Fekete mellényt, fekete kalapot viselnek. Most nem látom a kalapját.- Ez szokás nálunk, de én nem annyira szeretem.- Azelőtt mit csinált?- Rézműves vótam... hogy mondják?... szóval bádogoztuk a tetőt, csatornát csináltunk.- A cigányok jó kereskedők...- Tudja ez Isten ajándéka, nem csak úgy jön. Azt gondolja azok a nagy sportolók csak úgy elgondolják és mán sikerül is nekik? Azoknak is Isten áldotta tehetségük van. Na a cigányok közt is ki zenész, ki máshoz ért, ki kereskedik, mint én is.- Nehéz?- Sokat törődünk, állandóan úton vagyunk, nem számít, hogy forróság van, vagy tél. Meg kell élni. Nehéz a pénzt is átforgatni.- Zsigulit is visznek?- Arra vámot kéne fizetni. Csak román gyártásút engednek be vám nélkül.- Biztos keresik otthon a Dáciákat...- Az újra legalább félévet kell várni és nem is mindenkinek telik rá.- Magának van kocsija?- Minek? Hogy otthon álljon a garázsban?- Maga nem román cigány?- Én ugyan nem! Beszélek románul, cigányul, magyarul is. Én székely cigány vagyok - húzza ki magát szemmel láthatóan szívből jövő büszkeséggel. Másnap Kocsordon kéz Z-s rendszámú Dacia húz el mellettem Mindkettőt fekete kalapos fekete mellényes, nagybajszú cigányember vezeti. (K) Egy valamirevaló kutya ad magára. Kutyakozmetika nyílt Mátészalkán (Fotó: Zefi) ÉS AZ UTCÁN? ntuiiíi un Az elmúlt években sok külföldi vendég megfordult a sóstói Igrice nyaralófaluban. Ezen a kánikulai délutánon hiába kerestem holland, osztrák, és német rendszámú autókat a camping előtt. Ezekben a napokban lengyel turisták tartózkodtak az üdülőfaluban. Eredetileg úgy terveztem, hogy több családdal beszélgetek, de kettővel a „go- voritye po-russzki”, illetve a „do you speak English” kérdésemre rövid nem volt a válasz - persze lengyelül. A Pi- otrowki család éppen a tóról érkezett, amikor megkértem őket, beszélgessünk a nyárról, a nyaralásról, Magyar- országról...- Honnan érkeztek hozzánk?- Varsóból, válaszolja mosolyogva Yolanta a szép, szőke fiatalasszony. Tavaly is itt voltunk, idén szeretnénk 3 kislányunkkal jobban megismertetni Magyarországot...- Miért Nyíregyházát választották úticélul?- Itt Sóstón minden feltétele megvan a kellemes kikapcsolódásnak. Jó a levegő, a víz, sikerült jó időt kifogni. Nem mellékes az sem, hogy a magyarok vendégszeretőek. A másik szempont. Három gyerekkel nálunk sem könnyű a megélhetés, bár mi a férjemmel elég jól keresünk, az üzleti életben dolgozunk.- Hová jutnak el az itt töltött 10 nap alatt?- Elsősorban megyei kirándulásokat tervezünk, de voltunk már Hajdúszoboszlón, Miskolcon és Budapesten is. Diákként sokszor jártam Önöknél, s azt szeretném, ha lányaim nagyobbak lesznek egyedül is elutazzanak ide minden nyáron. (Hajdú) Küldje be gyermekéi! Természetesen csak fényképen... Ha van egy jó fotója gyermekéről, unokájáról, küldje be a szerkesztőségbe! (Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. 4400), s azt közöljük lapunkban. Első felhívásunk máris eredményes volt, a képen Szondi Richárd - nyírmeggyesi kisfiú . (Béke u. 3.). Aranyos ugye? Felvételi után Ezekben a kánikulai napokban a legaktuálisabb beszédtéma a felvételi. Hiába érkeztek meg az értesítések, ott vannak, még a fellebbezések, átjelentkezések pótfelvételik. Augusztus 10-ig tehát még van remény. Ismerősömmel az újságosnál találkoztam. Szomorúan mesélte, hogy fiának idén sem sikerült a felvételi a jogra. Tavaly egy pont hiányzott, idén, mivel négy ponttal megemelték az alsó határt, kettő. Kérdésemre mihez kezdtek ezután tanácstalanul felelte: fogalmam sincs. Kiderült, hogy a srác pontszáma levelező tagozatra, és a tanárképző magyar-történelem szakára nappalin elég. A család azonban hallani sem akar arról, hogy Attila tanár legyen, inkább elkezdi az egyetemet levelezőn. Tény az, hogy egyes főiskolákon, így a külker néhány szakán indokolatlanul magas volt a pontszám, 118, 120. Az orvosira könnyebben lehetett bejutni. Sok probléma adódott az egyszakos nyelvtanári felvételiknél. Kitűnő érettségivel, két nyelvvizsgával kapott az egyik jelölt négypontot az írásbelijére, ami azt jelentette, hogy szóbelizni be sem hívták. Talán a legkönnyebb helyzetben azok voltak, akiknek sikerült annyi pontot ösz- szegyűjteni a négy év alatt, hogy mentességet kaptak. S akinek, most nem sikerült? Annak marad a remény, hogy talán jövőre? Mi a biztos recept? Ezt senki nem tudja pontosan. Gondolnánk: az alapokat a középiskolai tankönyvek gondos tanulmányozása jelenti minden tantárgyból vagy ez sem biztos? H. G. Az orvos, oki túlélte Csernobilt Számos gyrosos, hamburgeres, non-stop büfé várja a vendégeket nap mint nap, azonban van egy hely Nyíregyháza szívében, amit mindenki ismer, legalább kívülről. Nem nehéz felismerni reprezentatív külsejéről a Sétálóutcában található Belvárosit. Nagy forgalomnak örvend, de még csábítóbbá lehetne tenni az üzlet előtt kialakított kis „kerthelyiséggel”. Bizonyára sokan fogyasztanák üdítőjüket a friss levegőn, s közben kedvükre bámészkodhatnának. Nem kellene hozzá más, mint néhány napernyővel felszerelt asztal és szék. Arról, hogy ez miért nem valósul meg, Kéninger András cégtulajdonost kérdeztem.- Régi terveim közé tartozik ennek létrehozása, de mindeddig akadályba ütközött. Tudni kell erről az épületről, hogy nagyon rossz állapotban van. Ami szépet látnak a vendégek, azt mi csináltuk. A felső szint az egyházé, az alsó pedig a polgármesteri hivatalé. Ez utóbbi vállalta magára a hibák helyreállítását. A tető beázik, a konyhát nem lehet szellőztetni, a pince használhatatlanul elhanyagolt. Ha ezeket a gondokat kiküszöbölik - amit ez év végére ígértek -, akkor egy kérvény beadásával talán sikerül a kérdést megoldani. Higgye el, ennek én örülnék a legjobban! (lévay) Mai, rohanó világunkban, mindnyá- . jan küzdünk valamilyen betgséggel. Gyakran előfordul olyan eset, amikor j a kórházban azt mondja az orvos: sajnos nem tudunk segíteni, ezzel a beteg- i séggel együtt kell élni. Beletörődünk- ; e a megváltozhatatlanba? Azt hiszem, nem. Mert amíg él az ember, a remény is él. Energia adó-vevő. így is jellemezhetnénk a bioenergiával gyógyítók munkáját. Ők úgy mondják, be kell lépniük a beteg energiamezejébe, | s a megbomlott harmóniát hely- : reállítani. Dr. Alekszander Kiszeljov ukrán or- í vos harmadik éve dolgozik Ma- : gyarországon. A csernobili események i aktív részeseként önmagát gyógyítot- ; ta ki súlyos betegségéből. — Doktor úr! Hogyan került Ma- i gyarországra? — Kijevben szereztem orvosi dip- j lomát, aztán egy ideig kórházban j dolgoztam. Belgyógyász vagyok. Budapesten az Uránia Gyógyító Központban már több kollégám dolgozik évek óta. Felvettem velük a kapcsolatot, két évig itt dolgoztam. —Minek köszönheti, hogy túlélte Csernobilt? — Nálunk, Ukrajnában minden orvos tartalékos tiszt. így, amikor a katasztrófa bekövetkezett, azonnal megkaptam a behívót. 18 napot töltöttem közvetlenül a reaktor mellett. Mentettem a menthetetleneket. Túl sok sugárdózist kaptam. Kollégáim megvizsgáltak, azt mondták nincs remény a túlélésre. Társaim és akkori pácienseim közül ma már sokan nem élnek. Nem adtam fel. Szerencsére korábban megismerkedtem a kínai akupunktúrával, amely azt tartja, hogy nem az adott bajt, hanem az egész szervezetet kell gyógyítani. A bioenergiáról, amit lehetett, könyvekből sajátítottam el. Szakemberek tanítottak az úgynevezett kézrátétes gyógyítási módra. A sugárzás kínjait egy „szivar” segítségével szüntettem meg. Űröm és zsályafüvek segítettek. — Ma milyen betegségeket gyógyít? — Először speciális kapcsolatot teremtek a pácienssel, „feltérképezem” a testét, egyfajta leltárt készítek róla. Ki kell alakítani egy ideális bioenergetikai állapotot, mely feltétele a gyógyulásnak. Szív- és tüdőbajt, pajzsmirigytúltengést, máj- és veseproblémákat, idegrendszeri, nőgyógyászati panaszokat, és a különböző hallási rendellenességeket kezelem eredményesen. —Vannak-e olyan betegségek, amelyekkel nem foglalkozik? — Ezek az úgynevezett karmikus betegségek. Ezekkel szemben tehetetlen vagyok. Ezekkel a betegnek önmagával kell megküzdenie. Ilyen a paralízis és a leukémia. Beszélgetésünk után Kiszeljov doktor egyik páciense elmondta: vérkeringési problémákkal kereste meg az orvost: a kórházban már nem tudtak segíteni. Most másodszor jött kezelésre, s máris úgy érzi: nemsokára újra egészséges lesz. H. G.
