Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-27 / 134. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 29., hétfő 3 Derekasan helytálltak I /»» g|| 1 m E ß­P i — Több mint száztíz éves a fehér- gyarmati önkéntes tűzoltók szervezete, de olyan évre még az emlékkönyvek­ben sincs példa, mint az idei — kezdte beszélgetésünket Bányász Lajos pa­rancsnokhelyettes. — Annyi tűzeset volt az idén, hogy nem győztük oltani. Volt olyan eset, hogy egy nap hat helyre kellett kivonulnunk, ráadásul az állami tűzoltók túlterheltsége miatt sokszor egyedül fékeztük meg a lángokat. — Ez belefér az önkéntességbe? — Tulajdonképpen rendszeresen hár­man álljuk a harcot: Kovács Sándor, Tapiska György és jómagam. Ha men­ni kell, nem azt nézzük, hogy köszö­netért dolgozunk, hanem azt, hogy segí­teni kell. Minden elismerést megérde­melnek a családtagjaink, mert ezen a nyáron se éjjelünk, se nappalunk nem volt. Sokszor naponta kimosták a fe­leségek a ruháinkat, mert egy-egy eset után tetőtől talpig füstösen, kormosán mentünk haza. Saját pénzünkön besze­reltettük a lakásunkba a telefont, hogy ezzel is gyorsabban riaszthatok legyünk. ­— Úgy hallottam, új rádióhívót kaptak. — Annyira új, hogy tegnap szerelték be a locsolókocsiból átalakított fecsken­dőautónkba. Igaz, hogy légvonalban csak negyven kilométer a hatósugara, de ez is óriási segítség, mert ha oltás közben értesülünk egy másik tűzesetről, nem kell a telephelyünkre bemenni, hanem azonnal akcióképesek vagyunk. — Ezek szerint minden feltétel adott a hatékony munkához. — Ne siessük el ezt a vélemény- alkotást, mert van itt azért néhány prob­léma. Saját ruhánkban dolgozunk, mert a régi tanácsi időkben kapott öltönyünk már megviselt. Elhasználódott a lábbe­link. Egyedül a megyei tűzoltóságtól kapott védőkabátunk bírja a strapát. Az­tán azok ellenére, hogy csak a városi tűzeseteket lennénk kötelesek oltani, a környező falvakba is vonulunk, mert az értékeket menteni kell. Levélben kérte az önkormányzat az érintett negyven- nyolc falut, hogy járuljanak hozzá a tűz­oltókocsi üzemeltetési költségéhez, de válaszra csak nyolcán voltak hajlan­dóak. Aztán szeretném ha azt is leírná, hogy a megkülönböztető jelzésünk hasz­nálata ellenére a személygépkocsik több­sége nem ad haladási elsőbbséget. Aradi Balogh Attila Vonal Újfehértón Megkezdődött Újfehértón a háromezer vonal kapacitású telefonközpont építése. A MATÁV még ebben az évben bővíti a telefonhálózatot is. Az előfizetőknek a bekötési díjra és a készülékre összesen 31 ezer forintot kell majd fizetniük. Eladják a mándoki kátéeszt Viharos közgyűlésen döntöttek (Folytatás az I. oldalról) — Az asszonyokat idegesíti ez a létbi­zonytalanság, azért beszélnek ilyen ne­hezen érthetően — kapcsolódott a be­szélgetésbe Pólyán József, szövetkezeti felügyelőbiztos. — Az a lényeg, hogy még az ötvenes években alakult itt egy kátéesz, ami a szövetkezeti törvény értelmében ki- lencvenkettőben, még az előző vezetés irányításával az előírásoknak megfelelően átalakult. Mindenki megkapta az üzlet­részét, és most szeretné, ha az amiért meg­dolgozott, készpénzzé válna, mert se mun­kája, se bére nincs az embereknek. Rá­adásul a tagok, nem gondolva a követ­kezményekre, megszavaztak egy olyan alapszabály-módosítást, hogy akinek vala­milyen ok miatt megszűnik a munkaviszonya, az a tagsági viszony elvesztésével jár. Azonkívül az elnök, a fő­könyvelő és az üzemvezető kezébe adták a tagfelvételi és a munkáltatói jogkört. Ezzel aztán úgy lehet visszaélni, ahogy akarnak. Akinek meg­szűnik a tagsági viszonya, az elveszti szavazati jogát, tehát nem szólhat bele a szövet­kezet sorsának alakításába. — Saját szerszámaimmal kezdtem a munkát ennél az üzemnél, mert én alapító tag vagyok — szólt keserűen em­lékezve Dévai József. — Fil­lérekből kezdtük az egészet, volt úgy, hogy fizetést sem kaptunk, mert azt is a termelésbe fektettük. Most meg a nyugdíjamhoz jól jönne, amiről fiatalon lemondtam. — A forradalomban, vagy ellenforra­dalomban (már nem is tudom, segítsen ki az újságíró úr) — töprengett Balogh Gá­bor — szétverték a szövetkezetét, aztán újra kellett indítani az egészet. Harminckét évig dolgoztam itt, és ebből húsz évet vol­tam párttitkár, de olyan átverés még akkor sem volt, mint ami most készül. — Lealázó, ahogy az embereket igye­keznek egyesek becsapni — szólt inge­rülten Tóth Kálmán.—Amit én, mint a meg­előző szövetkezeti elnök üzletrészként a dolgozóknak kiadtam, azt most nevetséges húsz százalékos áron vásárolják fel a mos­tani vezetők. Ráadásul ezen a gyűlésen a KISZÖV képviselője, akinek az a felada­ta, hogy a dolgozók érdekeit képviselje, ellenünk beszélt. Nem azt mondta, mire vigyázzanak az emberek az eladásnál, hanem ami neki jó. Van olyan tagunk, aki nyugdíjas fekvő beteg, műteni kellene, de arra sincs pénze, ezért ez az eladás neki szó szerint a bőrére megy, godolom most már érti a riporter úr, hogy miről van szó — kapcsolódott ismét a beszélgetésbe a felügyelőbiztos. Hónapokkal ezelőtt szóbeszéd terjedt az emberek között, hogy megvenné egy vállalkozó a szövetkezetét. Mint később kiderült, ezt a szándékát írás­ban is közölte a vezetéssel. Vállalja a vevő, hogy az üzletrész tulajdonosokat kifizeti, a mostani dolgozóknak munkát biztosít, sőt újabb embereket is alkalmaz. Ezt a vezetők eltitkolták előlünk, pedig a törvény kimondja, egymillió feletti ér­tékesítés felett a közgyűlés dönt, márpedig a közös tulajdon értéke meghaladja a harmicmilliót. Engem, a felügyelőbiztost is akadályoznak a munkában, ezért ügyvé­det fogadtunk és közgyűlést hívattunk össze, amin a tagság többségi szavazattal kimondta: a kisszövetkezetet eladjuk. Három tagú bizottságot választottunk, amelyik külső szakértővel elvégzi az értékfelmérést. Meghatároztuk a követ­kező közgyűlés időpontját, amin az eladási árról döntünk. — Aki az eladás mellett van, annak a Galambos Sándor. Dojcsák Viktor, Balogh András vezetői hármas nem ad munkát. Olyan itt a hangulat, hogy két táborra sza­kadt a szövetkezet, és nem sok hiányzik, hogy ásó, kapa jöjjön— heveskedett Dolezsár Mihály. A nyilatkozatok befejez­tével három munkásküldött kíséretében felkerestem a szövetkezet vezetését. Először az elnök urat szólítottam meg, aki távozófélben volt. — Nem érek rá nyilatkozni, mert kavi­csot hoztak az építkezésemhez, és oda kell mennen. Azt visszautasítom, hogy vala­kit is megfenyegettem, sőt engem fenye­gettek akasztással. Egyébként ezeknek a dolgozóknak a többsége tudatlan, nyolc- osztályos ember, és beszélnek össze­vissza. — Én sem érek rá beszélgetni önnel. Majd egy óra múlva visszajövök — kö­zölte Balogh üzemvezető úr. Három óra hosszat vártunk, de a találkozóra nem ke­rült sor. — A tagsági viszony egy­szerűbb rendezése miatt terjesztettem elő a kifogásolt alapszabály-módosítását — érvelt a főkönyvelő. A cég­bíróság még nem fogadta el, ha úgy ítéli meg, hogy sérti a tagok érdekét, akkor el­utasíthatja. Egyébként akkor ketten szavaztak ellene, de már azok sem dolgoznak itt, mert elbocsátottuk őket, és megszüntettük a tagsági vi­szonyukat. Megnyugtatom az embereket, eddig sem éltünk vissza a hatalmunk­kal, és ezután sem tesszük ezt. Amíg az eladás meg nem történik, a tagfelvételt és elbocsátást szüneteltetjük. A három tagú bizottságot a munkájában segítjük, ha nem úgy lesz, nyugodtan jöjjön az újságíró úr és nézze meg. Mielőtt elköszöntem a három tagú delegációtól, felhívtam a vevőt, dr. Szabó Ferenc vállalkozót, mondja el, mi a véleménye a közgyűlés döntéséről. — Ez a döntés a tagoknak, üzletrésztu­lajdonosoknak jó. Ismerem a szövetkeze­tei, és tudom, hogy miként kell a termelést felfuttatni. Természetesen megerősítem a vételi szándékomat, és azt, hogy a munká­sokat, üzletrésztulajdonosokat kifizetem. Ehhez hozzátartozik még, hogy nem­csak a mostani embereket, hanem még legalább harmincat foglalkoztatni aka­rok. Aradi Balogh Attila Csend az ud\áron Keresztelő 20 évesen A nemrég megtartott Gabonaipari Dolgozók Napján egy keresztelőre is sor került. Igaz, nem egy csecsemő kapott nevet, hanem a leg­szebb korban lévő. húszéves nyíregyházi malmot keresztelték meg, és nevet kaptak annak termékei is. Hogy miért most voll a névadás? Erről Si­mon Györgyöt, a Sza­bolcs Gabona Rt. ve­zérigazgatóját kérdez­tük. — Amikor rész­vénytársasággá szer­veződtünk, akkor ki­alakult a cég nagysága és tőkeszerkezete, és egy végleges struktúra is körvonalazódott. Mivel elég sok ter­melő, gyártó és forgalmazó van a piacon, úgy gondoltuk, célszerű lenne megjelen­ni egy egyedi, és a térségre is jellemző névvel. így született meg a Tirpák elne­vezés. Ezt a nevet kapta a malom, és az őrlemények, a liszt termékcsalád, és a Sza­bolcs keveréktakarmányok is. — Miért pont ezt a nevet választották, és miben lettek mások a termékek? — A lisztek azonos csomagolással je­lennek meg, viszont a minőségi változás nagy. Mi szeretnénk ezután is egyenletes, jó minőségű lisztet forgalmazni. Ezzel a névvel a malmot is egyedivé kívánjuk ten­ni az ország 170 malma közül. A Tirpák névvel a nyíregyházi ősöknek akarunk tisztelegni. A tirpákok valamikor nagy hozzáértéssel termelték földjeiken a búzát, amit a nép „élet”-nek nevezett. Ebből a búzából a molnárok tirpák lisztet őröltek. A hagyományokat ápoljuk, és a régi mód­szerek szerint készítjük most is a liszt­féleségeket. Ez a név magas beltartalmú, és minőségi árut garantál a fogyasztóknak. — Milyen tagjai vannak, a most már Tirpák nevet viselő lisztcsaládnak? — Nyolcfélét készítünk. Ezek az asz­talidara. rétesliszt, finomliszt, kenyérliszt, grahamliszt, búzacsíra, takarmányliszt és a búzakorpa. Két takarmánykeverővel is rendelkezünk. A nyíregyházin kívül Nyírbátorban van még egy keverőnk. Ezenkívül Nyíregy­házán van a Premix üzem. Itt olyan ta­karmányokat, táp­szereket állítunk elő folyamatosan, ame­lyekkel a környező mezőgazdasági ter­melők, gazdaságok maximálisan elége­dettek. — Sikerült be­tárolniuk a tervezett búzamennyiséget? . — A szükséges mennyiségen kívül jelentkezett egy bizonyos túlkínálat. A malom fokozatosan annyit dolgoz fel, amennyire megvan a piaci igény. Egyéb­ként annyi étkezési búza, amennyi az ország zavartalan kenyérellátásához szük­séges, a malmok rendelkezésére áll. A többlet most elsősorban takarmány mi­nőségű. Ezzel kapcsolatban reményt keltő, hogy a debreceni baromfifeldolgozó olyan befektető kezébe került, aki tovább akarja, és tudja is működtetni. Fullajtár András Csomagolják a tirpák lisztet ÉVKEZDÉS Az idei tanévkezdésre két általános iskolát is felújítottak Kisvárdán. A 2- es számút, valamint az 1-es számú Kodály Zoltán iskolát. Ez utóbbi hat tanteremmel gazdagodott. A beruházás 23 millió forintba került, amelynek felét az államtól kapták. Az 1994/95-ös tanévre összesen hét­millió forint támogatást ad tankönyv- és tanszersegélyre a nagykállói önkor­mányzat. Az általános iskolások két és félmillió forintos tankönyvtámogatást kapnak. Minden középiskolás 3500 forintot, minden főiskolai vagy egye­temi tanulmányt folytató diák egyedi elbírálás alapján 9 ezer forintig terjedő támogatásban részesül. Nagyhalászban az általános iskolá­sok ezer, a középiskolások kétezer, a felsőfokú oktatási intézményben tanu­lók pedig háromezer forint támogatást kapnak az önkormányzattól. Egyéb­ként szeptember elsejétől alapfokú művészeti oktatási iskola is megkezdi működését a településen. A diákok ze­nét, néptáncot és néprajzot tanulhatnak majd az intézményben. Milyen áron! Közel egy hónapja folynak a munkálatok Oroson a kábelcsatorna lefek­tetéséhez. A már régóta ígért, várva várt telefon végre megérkezik. De mi­lyen áron! A házak elé telepített cserjéket, fákat szükségtelenül és könyörte­lenül megcsonkítják, kivágják a munkások. Az árokba korábban behúzott tv-kábelt sorra feldarabolják, ezért a megrongálódott, ideiglenesen összetoldott vezetékek helyett új kell, amiért a telefonos társaság fizet majd kártérítést. S hogy pontosan melyik ez a társaság, és mindezért ki a felelős? Hosszas nyomozás után sikerült kideríteni, hogy a távközléstechnika az illetékes, de a székhelyüket és a telefonszámukat ez ideig senki sem tudta megmondani. így nem tehetünk mást, mint tűrünk. Aztán ha az utolsó lapát földet is visszahányták, várhatjuk az áhított vonalat, de kitudja, azt is milyen áron? L.Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom