Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-26 / 133. szám
UJ KELET HÉTVÉGÉ 1994. augusztus 27., szombat 7 Ropogtatunk, nassolgatunk... Nem hiszem, hogy bárki is mérte volna, évente hány ezer tonna ropit, mogyorót, rósejbnit és még számtalan más „apróságot” rágcsálunk el. Tesszük ezt észrevétlenül, már-már automatikusan. A televíziózás szinte összefonódott a nassolással. Az izgalmas krimik, vagy egy-egy nagyobb sportmérkőzés nézése közben a feszültséget levezeti a rágcsá- lás. Nyáron még csak-csak szabadba csalogat a napsugár, ám a hűvös, hideg idő beálltával szívesebben ülünk a tévé előtt, akár jó, akár érdektelen a műsor. Vacsora után kényelmesen, papucsban, házikabátban elterpeszkedünk a fotelban, s várjuk, hogy a varázsdoboz elszórakoztasson bennünket. S amikor már izgalmas fordulatot vesz a krimi, bővelkedik a hátborzongató jelenetekben, szinte észre sem vesszük, amint derekasan fogy a gondosan odakészített sós és édes sütemény, a csoki, a cukorka és társai. És milyen jólesik egy-egy pohár sör vagy fröccs két menő csapat fantasztikus góljai közepette. Azokra az öngólokra, amelyek kilóink szaporodásával gyűlnek, jószerivel oda sem figyelünk. S egyszer csak megrökönyödve észleljük, hogy szűk lett a nadrág, a szoknya cipzárját már fel sem tudjuk húzni. Ja kérem, a hízás meglehetősen könnyen megy, elég esténként csak egy üveg sört benyakalni, 10-20 deka mogyorót magunkba tömni, s megtetézni egy kis burgonyaszirommal, netán tejszínhabos gesztenyepürével. Mert csak megszállottan bámuljuk a képernyőt, miközben öntudatlanul csak nyúlkálunk, csak nyúlkálunk a tálkákba, zacskókba, tálcára... Aztán szomjuhozva vedeljük a rejtett kalóriabombákat, a jó édes üdítőket. Talán jobb volna, ha programszünetben, amikor megrohamozzuk a hűtőszekrényt utánpótlásért, nem a délről maradt fasírtot, rántott csirkecombot ragadnánk magunkhoz egy nagy karéj puha, fehér kenyér kíséretében, hanem főszereplővé léptetnénk elő a kefirt, a joghutrot vagy a vitamindús, de kalóriaszegény salátát és a gyümölcsöt, gyümölcsöt, gyümölcsöt! (MTI-Press) A csupa mosoly Jeney Alex éppen holnap lesz 4 éves. Boldog születésnapot! ^Továbbra is várjuk az apróságok képeit. Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u.8. Farmerhírek Egy extravagáns farmer-modell Minden évadban érkeznek „farmerhírek”. Lehet még valami újat kitalálni? A témát kimerítették — gondolnánk. Tévedés. Most például egy puhább anyagot, a tencelt favorizálják, az ebből készülő farmerek nem olyan merevek (akkor mi benne a pláne?). A régiek mellett új, szolid és extravagáns modellek is megjelentek. A farmernadrág világszerte „népviseletté” vált, és nem csak az ifjú nemzedék kul- tiválja. A farmerblúz, -blézer, -kabát a kedvenc, jó sok, nagy zsebbel az igazi. A nyitott kabát, vagy ingblúz alatt trikót viselnek, a szeszélyes időjárás miatt célszerű rétegesen öltözködni. A farmer kötényruha a legideálisabb nyári öltözet, hozzá farmer hátizsák illik — városban is viselhető —, ez a fiatalok kedvence. Rafináltabb ruhadarabokat is terveztek. Mióta Madonna melltartóban jelent meg a színpadon, sokan utánozzák a feltűnésre vágyó énekesnőt. Érdekes a farmeroveráll-felsőrész, ehhez is övre csatolt, farmerzsebes lebernyeg tartozik. «me.. Töprengések a cumisüveg mellett Élni és élni hág i Nem tudom, vitatkoznak-e még mostanában a népművelők arról, hogy mit kell közvetíteniük az emberekhez: azt-e, amit kérnek, még ha kommersz is, vagy a magas kultúrát, még ha azt nem is igénylik. S vitatkoznak-e arról, hogy hogyan juttassák el a javakat, mármint a kulturális értékeket a népekhez: mi módon lasszózzák be őket a művelődési intézményekbe, avagy erről eleve tegyenek le, s vigyék helyükbe a mannát? Mostanában nincs kapcsolatom a népművelők szakmai műhelyeivel, életem sehogyan sem érintkezik az övékkel, nem is érdekelne, min szoktak polemizálni szakmailag manapság, ha nincs ez a kínkeserves szombat. De volt. Volt egy olyan augusztus húszadikánk, hogy rámegy a nyár hátralévő része, míg kiheverjük. Az akadémikus vitákat idéző bevezető után most alászállok, mert muszáj megmutatnom a „befogadó” oldaláról, mit végeztek a rendezők a Jósavárosi Napok alkalmából Nyíregyházán. A nyíregyházi rádió délelőtti adásából derűvel fogadtam a hírt, hogy a házunk melletti sportpályán felállított színpadon a délután folyamán ki-ki érdeklődésének megfelelő programra lel. Egy kis szín a szürke panel sokadalmában! Aztán készítettem tovább az ebédet, mindenekelőtt alig másfél éves fiamét, mert az ő pocakjában szigorúbb a vekker, mint a falon. Sikerült normaidőn belül futnom, a kölyök elégedetten szorította magához a délutáni alváshoz nélkülözhetetlen pelust, körFekete-fehér ikrek Egy brit házaspárnak különböző színű ikrei születtek - egy fehér és egy fekete - jelentette a Reuter brit hírügynökség. Az orvosok azt mondták, hogy különböző színű ikrek születésének esélye millió az egyhez. Az édesanya fehér, az édesapa fekete. - Amikor születtek, kékes színűek voltak. Két nap múlva rózsaszínűvé váltak - mondta a 29 éves apa, Curtis Simmons. - A hét végére azonban felismerhető volt, hogy Reece sötét bőrű és fekete hajú, mint én, kis nővére, Louise pedig fehér bőm és szőke, mint Marion. betekerte az ilyenkor ugyancsak nélkülözhetetlen cumisüveget, és már aludt is. Hogy ezután az én menetrendem pontosan hogyan alakult, azt most nem részletezem — legyen elég annyi, hogy a gyerek most tanul egyedül enni és igazság szerint minden ebéd után ki kellene meszelni a konyhát —, a lényeg, hogy kevéssel egy óra előtt mi is asztalhoz ültünk. A diszkrét evőeszköz-csörrenéseknek azonban eszeveszett rap-muzsika vetett véget: megállt a kanál a levegőben. Hogy milyen bődü- letes hangerő űzte el az ünnepnapi ebéd idilljét, azt hiába is próbálnám papíron érzékeltetni, azt csak a szomszédok tudnák megmondani, mert ők hallották. Oda nemcsak az idill, de minden pihenéssel kapcsolatos terv is, sőt rögtön nyilvánvaló lett, hogy az őrület jő helyette! A rapet már hiába állíttattuk le, a gyerek talpra ugrott a kiságyban. S ha a gyerek nem alszik, akkor fáradt, ha fáradt, akkor nyűgös. Ahogy a felnőttek. Csak ő még híján van az önuralomnak. Augusztus 20. ünnepén a fiunk kizárólag olyat akart csinálni, amit nem szabad. Újra vonzó lett a mostanában már nem bolygatott virágföld, a gáztűzhely gombja, a tévé távkapcsolója, a rádió vezetéke. Némi enyhülést az idegszálak feszülésén a délutáni séta jelentett: kellemesek voltak a népzenei együttesek, néptánc- csoportok a színpadon. Jólesett nézni, hallgatni őket, talán azért is, mert ők épp annyit bírtak torokkal, mint mi dobhártyával. Hát bámészkodtunk a sportpályán, míg állóképességgel győztük, aztán kihúzHa a nyári kánikulában utazás után só- várogava elővesszük Európa térképét, bizonyos, hogy előbbutóbb képzeletben is eljutunk Görögországig. A görög konyha olyan ízletes és különleges ételek egész sorát kínálja, hogy nehéz a választás. Ráadásul ezek zöme vitamindús, köny- nyű, igazi görög nyárra „tervezett”. Egyik legegyszerűbben elkészíthető ételük a tök, amely nem hiányzik a magyar piacokról sem. Hozzávalók négy személyre: másfél kiló tök, egy pohár kefir vagy joghurt, három-négy evőkanál zsemle- morzsa, fél teáskanál cukor, csipet só. A tököt meghámozzuk, hosszában kettuk valahogy a gyerekszobában, míg el nem jött az esti kötelező kür ideje. Megint előkerült a pelus, a cumi, nyugvópontra juthattunk volna, de akkor beleharsogott mikrofonjába a jókedvű disc-jockey, kezdődött az ablak alatt az utcabál... A józan észre apellálva előbb még reménykedtünk, csak tízig... De azablak alatt nem ismertek irgalmat: éjfélig bőgött a dizsi. Gyereksírást persze sehonnan se lehetett hallani, mert egyáltalán nem lehetett hallani. Természetesen a betegek, öregek sóhajait se, de az egészséges, a lakásukban egyszerűen lakni akaró felnőttek szitkait se... Szóval, én nem tudom, a népművelők mostanság mivel vannak elfoglalva. Amikor még odafigyeltem rájuk, s a bevezetőben említett szakmai viták borzolták kedélyeiket, divat volt nem figyelmen kívül hagyni bizonyos szociológiai tényeket. Úgymint a rendezvénnyel megcélzott réteg életmódja, szokásai, igényei, egyáltalán tisztázni, kinek szól az esemény, s annak megfelelően válogatni az eszközökben, módszerekben. A jobbak még arra is adtak, hogy valaminő ötletesség, eredetiség is fellelhető legyen az általuk összeállított programsorban. Mert valljuk meg, elég közhelyes dolog egy egésznapos rendezvény végére utcabált biggyeszteni, ahhoz azonban bátorság, sőt vakmerőség kell, hogy mindezt egy lakótelep paneljei közé telepítsék. Azt üvöltötte a hangszóró, hogy ez volt a huszonharmadik Jósavárosi Napok, jó lenne, ha lenne huszonnegyedik is, hisz tényleg kell a szín a panelek közé. Csak.... Veszprémi Erzsébet tévágjuk, magjait kikaparjuk, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (olyan lesz, mint a spárga). A szeleteket cérnával összekötjük, és a tökcsokrot enyhén sós, kissé cukrozott vízben megfőzzük, vigyázva arra. hogy szét ne főzzük. (Amikor a tök üveges, jelzi, hogy már eléggé megfőtt.) Szitán jól lecsöpögtetjük, majd tűzálló tálba fektetjük. Ráöntjük a joghurtot, megszórjuk a vajon világosra pirított zsemlemorzsával, végül a tetejére öntünk két- három dekányi olvasztott vajat, így teszszük a tálat a sütőbe. Húsz-huszonöt percig közepes lángon sütjük, s forrón tálaljuk. B. Varga Júlia Utazások a konyhában Ahol fiatalon abbahagyták Nyugdíjasklub Mezőladányban Alig egy éve, hogy nyugdíjasklub alakult Mezőladányban, máris több rendezvényen szereztek örömet munkában elkoptatott eddigi életüknek. A társaskör elnök e. Babjak Péter tájékoztatott a részletekről. — Mindig olyan ember voltam, és ezt a környezetem is igazolhatja, hogy a falumért munkálkodtam. Amikor két éve nyugdíjba mentem a TITÁSZ-tól, nagyon zavart a tétlenség. Két hasonló helyzetben lévő társammal beszélgettem erről, és kiderült, hogy azonos a problémánk. Ekkor öregesen azon „huncut- kodtunk”, mi lenne, ha ott folytatnánk, ahol fiatalon a családalapítás miatt abbahagytuk, nevezetesen, szabadidőnk egy részét közös programban együtt töltenénk. — Lett érdeklődés az elképzelésre? — Olyannyira, hogy egyik napról a másikra megalakítottuk klubunkat, amelyiknek hetvenkilenc tagja van. Tizenöt fős vezetőség szervezi a programokat, intézi az együtt töltött közös órák tartalmassá tételét. Általában a nagyobb ünnepeken vagyunk együtt. Volt már egy kirándulásunk is Sárospatakra. Néhányan közülünk még nem jártak ebben a nagy múltú városban, és most ajándékozta meg a sors ezzel a lehetőséggel őket. Természetesen mindnyájan csodálattal néztük a magyar nép gazdag történetének fellelhető nyomait az egykori Rákóczi-városban. — Hallottam távolabbi tervekről is. — Most van folyamatban klubhelyiségünk ügye. Nagyon kellene már, mert szakköri összejöveteleket, meghívott vendégekkel előadásokat tartanánk egy állandó helyen. Az önkormányzat ebben partnernek mutatkozik, hiszen pénzt is adott ebben az évben tevékenységünkhöz. Most augusztus 20-án Szent István-nap- ját ünnepeltük közösen, melynek végén este nyugdíjasbált tartottunk vetélkedővel, játékos versennyel. Mivel van egy lakodalmas zenekarom, mi szolgáltattuk a zenét, hogy mindenki kedvére mozgathassa munkás évtizedekben elcsendesedett izmait. Közben már szervezzük az őszi szüreti mulatságot, amihez igénybe vesz- szük a fiatalok segítségét is. Aradi Balogh Attila Képünkön Babják Péter, a társasági kör elnöke
