Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-25 / 132. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 26., péntek A postáskisasszony és a sor A Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és Majorett Csoport pár napja érkezett haza németországi és belgiumi koncert- körútjáról. Tizenhat alkalommal léptek fel — nagy sikerrel. Az utazásról, az élményekről be­szélgettem Nagy Gyulával, az együttes vezetőiével... — Úgy tudom, már tavaly is felléptek Belgiumban.... A 93-as még csak „beugrás” volt. A debreceniek valamilyen okból nem tudták elvállalni a fellépést, így minket kértek fel. Úgy látszik, tetszett a műsorunk a menedzsernek, mert már akkor meghívást kaptunk az idei fesztiválra. Először Németországban léptünk fel, Paderbom- ban. Ez egy Hannover mellett található kis város, ahol kellemes meglepetések értek minket. Fellépésünk égy mazsorett- show-ból állt, tulajdonképpen nemzetközi mezőny gyűlt össze. Németországban hagyománya van az ilyen fesztiváloknak. Évente több alkalommal is megrendezik különböző időpontokban, valóságos népünnepélynek számít. —Gondolom az együttes nem csak ez­zel a számmal lép fel... — A mazsoretteknek van még két mű­sorszámuk, a fúvószenekar pedig a középkori zene mellett, Strauss-számokat is játszik, egyészen a mai, „modem” fel­dolgozásokig. — Jut-e idő a szereplések mellett városnézésre? — Mindig úgy szervezzük a napi prog­ramot, hogy megismerjük azt a várost, ahol éppen fellépünk. Mivel a koncertek általában este kezdődnek, ez minden ne­hézség nélkül megoldható. A gyerekek igénylik az ilyen programokat, sokszor maguk kérik, nézzünk meg egy múzeu­mot, vagy más nevezetességet. A mi út­jaink nem bevásárlóutak. vagyis nem ab­ból állnak, hogy szabadidőnkben végigro­hanjuk a boltokat. Apró ajándéktárgyat mindenki kap. — Belgiumban mi jelentette a legna­gyobb élményt? — Westendeben a vidámparki láto­gatás. Területe háromszor akkora mint a budapestinek. Belépéskor mindenkinek egy pecsétet nyomnak a kezébe, ez jelen­ti a belépőjegyet, emellett ingyen használ­hattuk az összes létesítményt. Em­lékezetes marad St. Jan-i látogatásunk, aho al főtéren egy hatalmas zenei pa­vilonban koncerteztünk. —A jövő tervei? — Ha minden összejön, jövőre meghívást kaptunk Franciaországba, Di- janeba, a Levendula-ünnepre, Hamburg­ban pedig nemzetközi fesztivált ren­deznek. Szeretnénk mindkét helyen ma­ximálisan helytállni, addig azonban sokat kell gyakorolnunk. H. Gabriella Nyolt esetből háromszor fsaitok Kockacukorral mérték — Sürgősen biztonságba kell helyezni ezt a betonacélt — szólt az ukrán krimibe illő megfogalmazással, csak arra nem számított, hogy ez a biztonságos hely feltárul a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ellenőrei előtt. Azóta a vastelep zárva van, a felelősség kérdésének tisztázása további vizsgálatot igényel. Ez csak egy eset a betonacélok, hegesztett hálók piacán, ahol megyei gyártó nincs — vagyis nem tudunk róla —, az áru importtevékenység során keletkezik. Nem mondhatnám, hogy szakértője vagy meg­szállottja vagyok ezeknek az építőipari dolgoknak, de hogy mire kell számítania annak, aki ebben illetékes, arról Iván Lász­ló a fogyasztóvédelmi felügyelő számol be. — A melegen hengerelt, bordázott be­tonacélokból az ellátás megfelelő. Csalódás csak a nyolc milliméteres acél esetében érheti a vásárlót, amit helyenként nem tud­nak kiszolgálni. Persze olyan áru is van, ami azért nincs készleten, mert a felhasználók azt saját maguk készítik el. A bejövő portékák pedig általában minőségi bi­zonyítvány nélkül, vagy hiányos tartalmú bizonyítvánnyal kerülnek forgalomba. En­nek oka a pénzmegtakarítás, tudatlanság vagy a rossz minőség lehet, de a vevőnek nem mindegy, mit kap a pénzéért, még ha nem is olyan drága, mint általában. — Gondolom, itt is sor került a próbavásárlásra. Becsapták Önöket? — Nyolcból háromszor. Ez részben a hamis mérésből, részben a pontatlan pénz­visszaadásból származott. Egyik helyen például a mérőeszköz hiányosságát kocka­cukorral pótolták, mert amúgy csak húsz kilogrammig tudtak mérni vele. Van, ahol az acélok súlyát fajsúlytáblázat alapján ál­lapítják meg, holott gyakran darabolják azokat a jobb eladhatóság és a kereslet mi­att. Egyetlen darabolás következtében azon­ban a portéka húsz-negyven centivel kevesebb lesz. — Mi a megoldás? — A vevő egyenlőre mindenképpen kér­je a minőségi bizonyítványt. Mi azonban azt szeretnénk elérni, hogy a kötelező minőségi vizsgálatot bevezessék, s javaslatban meg is fogalmaztuk, hogy az érvényben lévő idevonatkozó rendeletet egészítsék ki azzal, hogy a betonacélokat is csak előzetes minőségvizsgálat után lehes­sen a belföldi forgalom számára vámke­zelni. így már a határon kiszűrhető a tur­pisság. ht Bizony vannak még a világnak olyan szeletkéi, ahol Murphy velős törvényei is megcáfolhatok. Ha a leveledet fel szeret­néd adni, biztos, hogy nagy sor kígyózik az ablakok előtt — szólna az újkori szentírás, pedig most téved. Módosítanom kell, a nyíregyházi 1. számú postahivatal egyik ablakát szemlélve megállapítom, hogy még ha a levelemet el se hozom, akkor is a leggyakrabban ketten-hárman várnak sorukra az ablak(ok) előtt. Puskás Mari­anna készségesen segít, sőt, mosolyogva segít az ügyfeleknek. Nincsen könnyű dol­ga, hiszen a világ minden átka is lecsapódik néha az ablaka előtt. Emberek vagyunk, s bizony gyakran a szolgáltatást végzőkön töltjük ki a mérgünket. Mindezt elviselni — hivatali kötelesség. — Egy éve dolgozom itt — mondja a barna hajú lány. — 1990-ben végeztem a középiskolában, postaforgalmi szakon. Több mint két évig a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Hadkiegészítő Parancsnok­ságon dolgoztam nyilvántartó előadóként. Amikor megszűnt az állásom, a Magyar Postához jöttem dolgozni. Azt tudtam, hogy ablaknál ülve fogok dolgozni. —Postaforgalmi szakon végeztél, tehát szakember vagy. Miért mentél mégis tel­jesen más területre dolgozni? — Az általános iskola után nem tudtam eldönteni, hogy merre menjek tovább. Akkor még volt pályaválasztási füzetecske, így azt tanulmányozva jelentkeztem a pos­taforgalmi szakközépiskolába. Máshol túl­jelentkezés volt, ide pedig felvettek. A négy év alatt nem sikerült megszerettetni velem a szakmát. Nehéz is! Két műszakban dolgo­zom. Mindig jönnek, mindig van teendő, és persze minden ember csak egyszer jön, így ritkán gondol arra, hogy ő aznap a száz­tizedik, négyszázhetedik, avagy ki tudja, hányadik. Amúgy ez nem is lényeges, hiszen minden emberhez egyformán ked­vesnek kell lennünk, és én az is vagyok. A sorok azért léteznek, így nagyon sokan ide­gessé válnak. — A sors iróniája pedig az, hogy az ideérkező ember felméri a sorokat és a leg­gyorsabban haladóhoz, a legrövidebbnek tűnőhöz ,,sorol be", amelyről persze kiderül, hogy az halad lassabban. Hogyan csapódnak le az indulatok? — Előfordul az is, hogy bedobják az ablakon a küldeményeket. Ilyenkor mindig a nagymamám jut eszembe, aki azt mond­ta, jellemezvén egy hasonló helyzetet: „Mintha a kutyának lökték volna”. Gyak­ran beszélnek csúnyán velünk. Embere válogatja. Az ügyfelek ritkán köszönnek és mogorva arccal állnak az ablak elé. Van­nak persze nagyon kedves emberek is, de ez ritkán fordul elő. Az ügyfelek tipikus jellemzője az is, hogy nem nézik meg, hogy a megfelelő sorba állnak-e. Amikor a sor elfogyott, akkor derül ki, hogy csekket akar befizetni. Ha az ember szól is kedvesen, mondván: —Legyen kedves ahhoz az ablakhoz átfáradni — összevonják a szemöldöküket és indulatosan megkérdik, hogy miért? Van, aki ilyenkor megkérdezi azt is, hogy hát akkor én miért ülök itt. Tervszerűen és tudatosan kereskedni Versenyképes az ÁFÉSZ — A város kereskedelmi tevékenységének meghatározó része a hozzátartozó huszonhat településsel a fe­hérgyarmati ÁFÉSZ — kezdte be­szélgetésünket Tóth Zsigmond, a szövet­kezet elnöke. A nagyobb szövetkezetek kategóriájába tartozunk, azok ellenére, hogy a privatizáció beindulásával több magánszemély nyitott boltot. Versenyképesek vagyunk, mert tuda­tosan és tervszerűen kereskedünk, ami együtt jár fokozatosan a lehetőségekhez mért hálózatfejlesztéssel, korszerűsítés­sel. Jelenleg működő egységeink közül a vas-, vegyi, és műszaki bolt van régebben készült épületben. Az áruház harminc éve, az ABC tizenöt éve, a töb­bi szaküzlet is e körül, vagy ezt követően lett átadva. — Meggyőződésünk, hogy a kulturált, igényes kiszolgálásban elsők között ál­lunk, amit az is bizonyít, hogy egységeinknek kialakult törzsvásárlói rétege van. Igaz, hogy ehhez a legna­gyobb választékkal a környéken mi ren­Az ablakoknál ügyfeleket szolgálnak ki, hátul pedig sok minden zavaró. Arra nyi­tott a tér, s minden ott zajlik. A 3. sz. ablak mellett működik a „csőposta” is. Kollégák jönnek-mennek. A postahivatal bejáratánál egy nagy táblán fel van tüntetve, hogy a 14 ablak egyenként milyen célból kereshető fel. Ugyanezt, egyedi lebontásban minden ablaknál mégis ismétlik. A Mariann ügye a táviratfeladás, postafax, nyilvános táv- beszélgetés bejelentése, levélpostai kül­demények felvétele és értékcikkárusítás. A huszonkét éves leány bruttó keresete 16400 felbukkannak a bejáratnál, és persze a leg­elsőnél, a „mienknél” cövekelnek le. Ok is így érzik, ugyanis az elöl álló házaspár vagy üzlettárs postafaxot ad fel. Végül 186 forin­tot fizetnek. A postai dolgozó adminisztrál, majd a füzetet aláíratja az ügyféllel. Mind­ez időt igényel, így a sorban még hátrébb állók feszülten néznek előre. Pedig ők is faxot fognak feladni. Pár perce érdeklődtek a feladás módjáról. Az előttük álló idősebb hölgy viszont értéklevelet ad fel. Kiderül, hogy bőröv van benne. Ujjával mutatja, hogy a boríték széle mintha fel lenne vál­va. Csakugyan! Mariann zöld feliratos karikákkal leragasztja a széleit, majd a hajtás mentén is biztosít. Kilenc karika, ra­jta „Postai lezárás”. A levonok szélét pecsé- telgetni kezdi. Két-három pecsét ka­rikánként. Én akartam ezt a rögtönzött matema­tikaórát, hiszen nem lett volna fontos, hogy számoljak. Higgyék el, az én várakozási időm így rövidebbnek tűnt. mint a sor- banállóké. Mikor ismét csendesedik a 3. számú üvegkalitka, műszakos gazdája ismét beszélni kezd: — Azért el lehet ezt viselni. Néha kimon­dottan szeretek itt lenni. A baj az, hogy egy kicsit érzékenyebb vagyok arra, amit nekem mondanak. Ne is szóljon hozzám, néha elég, ha rámnéz, és nekem már attól kellemetlen érzésem van. Még azt sem tudom, hogy az állandó munka mennyisége, vagy a pénz kevéssége zavar engem. Nem is tudom. Az viszont biztos, hogy nem ez az álmaim mun­kahelye. Nem baj! A család? Alakul. A jövő forint, és anyagi felelősséggel tartozik min­denért. Mindenkire mosolyog, tehát annyit mosolyog, hogy akár manöken, vagy szépségkirálynő is lehetne. Na persze nem ezért adják a koronát, bár ki tudja, miért adják azt? Határozottan tudja, hogy nem akar a postánál sokáig dolgozni. -— Ha lesz rá al­kalmam, minél hamarabb el fogok menni — mondja. Az interjú is megszakadt. Ed­dig csak „elviselhető” időközökre, most vi­szont... Vagy húsz perce ácsorgók. Amikor megüresedik a sor, és úgy tűnik, hogy folytathatnánk a beszélgetést, megint csak hónapban megyek férjhez. A vőlegényem egy könyvesboltban dolgozik. Neki is ki van adva a feladat, ha teheti, nézzen számomra új munkahelyet. Ritkán van somélküliség. Olyankor az üvegpáholyok megszokott munkatempója is felborul. A szomszédok beszélgetni kezdenek. Aztán jön az újabb ügyfél. Van­nak napok, amikor csak annyit kérdeznek egymástól: — Fel tudsz váltani?,— s hang­zik az örök válasz: „igen” avagy „nem”. Kép és szöveg Varga Attila delkezünk. Szakboltjaink az apróbb cikkek­ből is megfelelő választékot tartanak, hogy ezzel is segítsék a jobb lakossági ellátást. — Nemcsak Fehérgyarmaton, de a vonzáskörzetébe tartozó településeken is a legjelentősebb vendéglátó egység az 1974- ben átadott szálloda és étterem. Különösen nagy szerepe van az üzemi és lakossági ét­keztetésben, a családi és más közösségi rendezvények lebonyolításában. — A húsüzemünk a lakosság tőkehús­sal és késztermékkel való ellátásában nagy szerepet játszik. Különösen kedveltek a füstölt készítményeink és a házi készítésű csomagolt sertészsír. — Még egy éves múltra tekint vissza, de máris közkedvelt a közös tulajdonú sütőüzemünk. Kedvező helyen, a buszpá­lyaudvar mellett van, ami nemcsak a város központja, hanem a szatmári és erdőháti rész tömegközlekedésének helyszíne, így a munkahelyéről érkező vidéki friss ke­nyeret vehet a reggelijéhez, de a család­jának is új sütésű, „madárlátta" kenyérrel kedveskedhet, ha hazafelé, a felszállás előtt, betér boltunkba. — Száznyolcvan főt foglalkoztatunk, de ennél is örömtelibb, hogy a vásárosnamé- nyi és fehérgyarmati szakmunkásta­nulóknak többségében mi biztosítunk a gya­korlati oktatáshoz helyet. Tisztában vagyunk azzal, hogy a tanulók nagy része a konkurenciánál dolgozik majd, de ebben az esetben azt nézzük, hogy jó szakemberek legyenek, mert anélkül nincs kulturált kereskedelem. — Két évvel ezelőtt egy alapítványt hoztunk létre, amivel az iskolákat, egészségügyet, kultúrát, sportot tá­mogatjuk. Természetesen a nyugdíja­sok patronálásáról sem felejtkezünk el, mert nekünk is vannak nagy kereskedő öregjeink, hiszen a mi szövetkezetünk is megérte már a nyugdíjas kort, de fi­atalos lendülettel dolgozunk tovább­ra is. Aradi Balogh Attila Nemzetközi mezőny gyűlt össze Siker Belgiumban

Next

/
Oldalképek
Tartalom