Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-25 / 132. szám
UJ KELET __ MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 26., péntek 3 minőségen sokat javítottak Koromban utaznak A szűrőberendezést tisztítják, amelyen keresztül a vagonokból kijön a korom (fotó: Harascsák A.) Azt se gondoltam volna, hogy a fű, fa, virág, vagyis a növényzet a koromtól jobban nő, sőt burjánzik. Pedig erről győződtem meg a tuzséri koromfejtőben, ahol valóban tízméteres, dús levelű fasor éli — láthatóan jól —világát a kormos épületek között. Persze nemcsak ezért jártam arra, hanem hogy megkérdezzem, az eddig szinte egyedülálló koromfejtő mit szól a konkurenciához, ami ráadásul amerikai is félig. — Szerencsére már azt is elújságolhatom, — mosolyog Barna István, a Taurus Rt. Carbonpack Kft-jének gazdasági igazgatója— hogy részben visszatértek hozzánk azok is, akik emiatt elpártoltak a jó ukrán koromtól. —Az amerikai közös vállalat ugyanis magas árakat szabott, bár a minőség is jobb a miénknél. A nemzetközi szabványnak megfelelően gyártott korom paraméterei pontosabbak a miénknél, de ezt kevesen tudják megfizetni. Az biztos, hogy sokan kipróbálják az új alapanyagot, de ahol nem olyan szigorú a követelmény, oda jó lesz az olcsóbb termék is. —Milyen tevékenységet takar a koromfejtés, és kik azok a partnerek, akik koromban utaznak? — Valószínűleg kőolaj és földgáz égetésével nyert kormot szállítanak hozzánk az ukránok. A mi feladatunk az, hogy a vagonból szűrőberendezéssel lefejtsük a szállítmányt, és a megrendelők igénye szerint adagoljuk. A megyéből csak a tímári gumiüzem és a kisvárdai fékbetétgyár vásárol nálunk, de a belföldi koromfelhasználás kilenc ven százalékát—eddig legalábbis ennyit— a Taurus igényli. Elsősorban a gumiiparban, de a festékiparban és a műanyaggyárakban is használják ezt az égésterméket. — Mivel akadt egy versenytárs, gondoRendszámjáték Gyakran autózom egyedül. Jobb szórakozásom nem lévén, az autók rendszámait figyelem. A hárombetűs rendszámok néha igen mulatságosak, és a variációk számtalan formáját ölelik fel. A rendőröké lehetne a már említett REF, az adóellenőré az ADÓ, a színművészeké ART, a költőé ARS, az íróké (némi angolt beletéve) a PEN. A tolvajé a LOP, a fegyőröké a BOT. Rádiósé az URH, vállalkozóé a CÉG, ügyvédé a VÉD, közgazdászé a GDP, lelkészé az IMA, jósnőé a JEL, örömlányé a KÖR, autóversenyzőé a CAR (autó—ang.), tibet-kutatóé a YAK. Repülősé a LÉG, — amelyik lezuhant: PÁC. Kutyatartóé a DOG, macskatenyésztőé a CAT (macska—ang.). Autós rendszámok: bátor vezetőé a MER, félénké a CIN. Karambolos autóé a BUX, a felújítotté a CÉH. Nagymenőké a BIG (angolul: nagy), a kicsiké a szerény magyar KIS, defektes autóé a RÁF. És még mondja azt valaki, hogy ez nem a korlátlan autórendszámok országa! Baráth Andrea lom, azért jobban kell igyekezniük? ■— Kereskedelmi szempontból jó, hogy konkurens jelentkezett. Ez mindenképpen minőségjavulást, illetve a szállítási határidők pontosabb betartását eredményezi majd. Már megtettük az első lépést ebben az irányban, hiszen a minőségparaméterek ingadozásának szűkebb korlátok közé szorításában állapodtunk meg. Már érzékelhető a lényeges javulás, s a partnereink is hajlanak arra, hogy új technológiát próbáljanak ki, és megpróbáljanak jobban megfelelni az igényeknek. Ami az árakat illeti — mert bebizonyosodott, hogy ez sem mindegy — .valamikor ötszázötven dollár volt egy tonna korom. Most már kétszázötvenért is tudunk venni, bár ettől olcsóbban már nemigen adják. A belföldi fogyasztói árak is hasonló mértékben változnak. Egy hete az urkánok bejelentették, hogy az alapanyagárak duplázódnak, a forintot is leértékelték, tovább tehát nem csökken az ellenérték. Míg azonban az exportforgalom meghaladja a belföldi forgalmat, addig biztosított a nálunk dolgozó közel ötven ember munkája. — 'Az itt dolgozókról nem sok szétesett. Pedig amilyen kormosak, nem hiszem, hogy akárki vállalja ezt a munkát. — Viszonylag jó jövedelmük van, ami kellőképpen honorálja a körülmények okozta esetleges egészségi gondokat. Mi azon vagyunk, hogy ez a jövőben is így legyen. Az állásuk biztos, hiszen annyira csökkentett a létszám, hogy ha elengedünk valakit, akkor bezárhatunk. Herczku Vannak rendeletek, melyek alkotói biztosak abban, hogy az úgy van jól. Eszükbe sein jut, hogy ennek talán hátrányos oldala is van. így van ez a most bevezetett jegy- árusítással is. Az utas felszáll a buszra, szeretne jegyet venni, ám a busz elindul, s a vezető nem szolgálja ki, hisz biztonságosan vezetni és kiszolgálni egyszerre nem lehet. A busz megáll a következő megállóban. Az utazó újra próbálkozik, de a sofőr a változatosság kedvéért úgy tesz, mintha ott sem lenne. Ekkor megjelenik az ellenőr. — Kérem a menetjegyeket! — De kérem...— hebeg az utas —... a vezető nem szolgált ki. — Kérem, fizesse ki a helyszíni bírságot! Az utas ezt nem tartja jogosnak. Hiszen ő szerette volna megvenni a jegyet, csupán "a vezető figyelmetlenségén múlt, hogy nem sikerült. Meggörnyedt öreg bácsika szeretne leszállni a hozzá közelebb eső ajtónál. A vezető nem nyitja ki az ajtót. — Kérem, a hátsó ajtónál szálljon le! Most már mindenkiből kirobban az indulat. Megkezdődik egy véget nem érő vita. A busz újra megáll. Kivergődünk a feszültségből. A buszon maradt ellenőrben pedig tovább forr a düh és az indulat. A leszálló utasok után záporoznak az emberi fület sértő kifejezések. Vajon hová tűnt a jó modor és a türelem, amikor az amúgy is túlfeszített mindennapjainkat eny- nyire megkeserítheti egy már-már jelentéktelennek tűnő kis dolog: a menetjegy. H. Krisztina Kis dolog Expó nem, millecenlenériuin igen? Az expó minden jel szerint a vidék érdekében elmarad — hangzott el nemrégiben a kormány döntése. Kis Lajos Gusztávot, a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnökét erről kérdeztük: — A társadalom szerette volna az expó megrendezését, hiszen így nagyobb esélyünk lett volna arra, hogy megismerjen bennünket a világ. A világkiállítás szervezése vállalkozói alapon indult. Itt a megyében is fontos lett volna ennek a szerepe, hiszen a keresőképes lakosság nagy része'magántulajdonú vállalkozásban dolgozhat. A kiállítást azonban nem lehetett volna kivitelezni, mivel kis számú nagyvállalkozó jelentkezett, s a külföldi beruházások is elmaradtak. Ennek okát leginkább a reklámok hiányában látom. A külföldiek többsége azt sem tudja, hol van Magyarország, Budapest nevének említésére is legjobb esetben Románia jut eszükbe. Mivel a befektetők elmaradtak, a kormány és a költségvetés dolga lett volna a kiállítás megrendezése, de ez a mai gazdasági helyzetben egyszerűen lehetetlen. A beruházások pénzügyileg fedezetlenek lettek volna, így a kormány döntését — kénytelen kelletlen — de el kell, hogy fogadjuk. A döntés szerintem józan észérveken nyugszik. Anno az osztrák kormány sem vállalta az esemény felelősségét — népszavazáson mondták ki a nemet, holott szomszédaink pénzügyi helyzete sokkal stabilabbnak mondható. Természetes, hogy bizonyos üzleti köröknek, például Palotás Jánosnak nagy veszteséggel jár az expó elmaradása, hiszen a megrendezés reményében sok ingatlant vásárolt meg, de nem értek azzal egyet, hogy emiatt pert kezdeményezzen a kormány ellen. Ugyan ő is a VOSZ társelnöke, de a szövetség nem lesz partner Palotás úr ötletében. Szerintem a realitásokat tudomásul kell venni, önös érdekeinket nem helyezhetjük a társadalom érdekei elé. Szép lett volna az expó, de személyes véleményem az, hogy a kiállításra mindenképp rányomta volna a bélyegét a Budapest-központúság. Lettek volna a megyében kulturális kísérőesemények, de a külföldiek nem feltétlenül jöttek volna ide. Rossz előjel volt az a tavalyi expóelőkészítő rendezvény is, amelyre '— habár itt zajlott megyénkben —, mégis egy budapesti kft. szállított az utolsó pogácsától kezdve az almáig min: dent. Még a pincérek, hostessek is Pestről jöttek. Mi a meglepetéstől alig tudtunk szóhoz jutni. Az 1995-től kezdődő program keretében azonban ez már nem fordulhat elő. — Milyen programról van szó? — Ez egy 1995-től 2000-ig tartó mil- lecentenáriumi nemzeti program, amelynek előkészítő bizottsága most a közeljövőben fog megalakulni. Ennek a programnak a keretében megyeszerte rendkívül változatos és vonzó társadalmi és kulturális rendezvénysorozat megvalósítása várható, persze jóval kisebb pénzkeretből, mint amit az expó igényelt volna. Ez megyénk szempontjából is sokkal jobb lenne, hiszen nem csupán a budapesti expó kísérő eseményeit rendezhetnénk meg, hanem az ötéves nemzeti programhoz szorosan hozzátartozó megyei rendezvényeket. Nemcsak az országgal, de a világgal is megismertethetnénk többek között a Bereg, a 12 ezres(!) Sóstó szépségeit. A várható rendezvényeket az Európai Közösség is támogatja. Ezt a programot—amely minden évben más és más történelmi és kulturális esemény jegyében zajlana — a kormány is kivitelezhetőnek tartja. Ez a program egy átfogó, középtávú országfejlesztő program is lenne egyben, amelynek megvalósításához nemzeti összefogásra van szükség, s természetesen az eredmények haszonélvezője a lakosság lesz. —Amellett, hogy mostanában a nemzeti program egyik „atyjaként” tevékenykedik, úgy tudom, saját családi vállalkozásában is sikeres... — 1982 óta egy német, majd később egy magyar szabadalom megvásárlása révén foglalkozunk salétromos és vizes falak utólagos falszigetelésével, illetve lapos tetők bontás nélküli vízszigetelésével. Kft-nk, a FALKIT Kft. többnyire magánházak hőszigetelését és felújítását is vállalja, de emellett természetesen középületekkel is foglalkozunk. Szerencsére eiég sok a megrendelésünk, külföldre is dolgozunk, pár nap múlva például Münchenbe megyek ki, ott van egy munkánk. A vállalkozásban dolgozik feleségem és a nagyobbik fiam is. Mivel egész családom érzékeny a diáksport iránt, immár 12 éve, vagyis megalakulásunk óta támogatjuk a gyermek-, illetve diáksportot a megyében. Ezenkívül a nyíregyházi — s most elég rossz helyzetben lévő — kézilabdasportot is segítjük némi reklám ellenében. Legutóbb például százezer forinttal... J. G. TÁRSULÁS + VÁLLALKOZÁS : FEJLŐDŐ MEGYE Mai, politikától távolról sem mentes viágunkban — no persze mikor volt a világ politikamentes — szinte biztos, hgoy ismerősen cseng az érdekegyeztetés fogalma. Természetesen nemcsak a politikában, de az élet valamennyi területén fontos az, hogy sikerüljön egyeztetni terveinket, s a széthúzás helyett közös erővel segítsünk egymáson. Ennek jegyében készült az a program is, amely Sza- bolcs-Szatmár megye közös érdekekkel rendelkező településeit vonná egységbe a gazdasági fejlesztés égisze alatt. A program előzményeiről és jelenéről Enyedi László a nyírbátori polgármesteri hivatalban ad tájékoztatást. Enyedi úr nemrégiben még a kistérségi ügyekért volt felelős, ma viszont az attól nem is olyan távol álló PRIMOM iroda vezetője: — 1988 óta sajnálatosan nem volt településfejlesztési program, pedig Szabolcs súlyos gondokkal küzd, elég ha az iparszerkezetre utalok. Az ipari vállalatok nagyobb országos cégek leányvállalataiként működtek itt, s most a rendszerváltás után a letelepített vállalatok sorra „betegedtek” meg az amúgy sem ipari jellegű megyében. Nagy gondot okoz a részben a fenti okokból fakadó munkanélküliség is, vagy a megfelelő infra- stuktúra hiánya. Jelenleg a programmal az egyelőre ideiglenes jelleggel működő Regionális Fejlesztési Ügynökség (RFÜ) foglalkozik. Ez majd októbertől fog állandóan működni, s feladata a gazdasági fejlesztés koordinálása lesz. Itt a különböző szervezetek összefogása a lényeges, hogy egymást is segítve lendítsék előre a megye gazdaságának ügyét. A társulásokban többek között gazdálkodó szervezetek és vállalkozások vesznek részt, emellett a PRIMOM is részt vállal majd a feladatokból. Hogy hogyan alakul a társulások sorsa, milyen kapcsolatban is áll a vállalkozásélénkítéssel foglalkozó alapítvány a kistérségekkel, arról Róka László, a PRIMOM marketing igazgatója tájékoztat. — Még mielőtt alapítványunk és a társulások kapcsolatára kitérnék, el kell, hogy mondjam, hogy szerencsére nemcsak a megye, hanem az Európai Közösség is hasonlóan gondolkozik a gazdaságfejlesztés ügyében, s így tavaly egy Szabolcs és Borsod megyét érintő kísérleti program látott napvilágot Brüsszelben, amely kb. 650 millió forint segítséget jelent majd a megyének. Ez egy 5 éves program, és ha sikeres, az ország többi részére is kiterjed. Jelenleg 15 társulás van. Van olyan település, amely érdekei szerint több társulásban is részt vesz. A társulási tagok száma nincs meghatározva, ezt mindig a települések és a helyi adottságod döntik el. Mivel a gazdasági fellendülés elválaszthatatlan a vállalkozkások sikerétől, a PRIMOM is részt vesz bizonyos feladatokban. A vállalkozói központ biztosítja majd a kistérségek részére a menedzsereket, akik szakmai tanácsokkal látják el a társulásokat. Különböző fejlesztési programokat is nyújta a Primom, valamint a vállalkozók képzésével, s azzal, hogy a vállalkozásokat élénkíti, már csak jó összehangolás kérdése, hogy a társulások ügyét is előmozdítsa. Hangsúlyozom, hogy a szervezeteknek együtt kell működniük. S itt nemcsak a vállalkozásra gondolok. A településfejlesztésben a Primom mellett természetesen benne vannak a megyei önkormányzatok, a Gazdasági Kamarák — valamint részt vesz egy úgynevezett kockázati tőkealap, amelynek finanszírozását az állam és a helyi önkormányzatok vállalták magukra. Ők jelentős tőkével rendelkeznek, s - ellentétben a Primom profiljával — nagy beruházásokhoz nyújtanak pénzt. Nem hitel formájában, hanem tulajdonosként lépnek be az induló vállalkozásokba. Bizonyos idő után azonban visszavásárolhatja a vállalkozó ezt a részt. Az már a kistérségi társulások feladata lesz, hogy elkerüljék a helyi aránytalanságokat, s tájékoztassák a lakosságot a különböző beruházásokról. Tudja, én úgy tartom, hogy elsősorban szolgáltatni kell és nem diktálni... A megyének jelenleg 13 tervezete van a településfejlesztésekkel kapcsolatban (az infrastruktúrától a cigánykérdésig). A közeljövőben a települések polgármesterei gyűlnek össze a program megvitatására. Habár 3 hónap múlva polgármester-választások lesznek, reméljük ez nem odázza el a program véglegesítését, s nemsokára konkrét eredményekről számolhat be a megye az Európai Közösségnek. A társulások bejegyzései a cégbíróságra várnak. Juhász Gabriella
