Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-24 / 131. szám
10 1994. augusztus 25., csütörtök Elbocsátották a verekedő edzőt SPORT UJ KELET Kedden este érkeztek haza az ÚTÉ vívói és edzői a zánkai edző- táborozásból, ahol az egyik mester, Szlávy Géza tettleg bántalmazta tanítványát, Madarász Magdolna (19) junior világbajnoki ezüstérmes tőrvívót, akinek eltörött az állkapcsa. A lila-fehér klub elnökét, Gedő- vári Imrét szerdán arról kérdezte az MTI munkatársa, mi hangzott el azon a megbeszélésen, amit a vétkes edzővel folytatott.- Nem volt köztünk még semmiféle megbeszélés, ugyanis Szlávy nem jött vissza a csapattal, hanem szabadságra utazott. Kedden táviratban értesítettem őt, hogy beszélnünk kell, azonban a felesége telefonon közölte, hogy a férje nem tartózkodik Budapesten. Ettől függetlenül augusztus 24-i hatállyal megszüntettem Szlávy munkaviszonyát, s ezzel az ügy az ÚTÉ részéről lezárult.- Hogyan vélekedtek az esetről az edzőtársak?- A Zánkán táborozó edzők nem is tudták, hogy ilyen sülyos eset történt, mert az elsősegélynyújtásnál még nem látszottak a törésnyomok. «Ók pofonról tudtak. Engem hétfőn értesített Magdi édesanyja, hogy műteni kellett a kislány állkapcsát. Az edzők tőlem tudták meg a történteket. Egy kézilabda matuzsálem Aki a sportág szeretetét adta át Tanításból 42 év úgy számít, mint a frontszolgálat, duplán. így summázta Sallai Ernő a pedagógus pályán eddig eltöltött idejét. Közel harminc éve ismerjük egymást. Csendőrpertuba vagyunk, ő tegez, én magázom. Pedig többször is kerültünk olyan helyzetbe, hogy lepertusodtunk. Volt edzó'm. tanárom, most jó barát, de nekem csak Ernő bá' marad, akit tisztelek mint szakembert és nem utolsó sorban mint pedagógust. Szerintem kevés kézilabdával foglalkozó szakember van ebben az országban, aki annyi embernek adta át tudását, mint Sallai Ernő, a tanárképző főiskola tanára. Pályafutását Ozdon kezdte 1952-ben, tanított és edző is volt. 1957-ben került Nyíregyházára. amikor egyből női és férfi kézilabda- csapatok edzésével bízzák meg, sőt még ő maga is játszott. Biztosan sokan emlékeznek még a NYÉKI SE-re, vagy a Munkás-ra, amiből később Kinizsi lett, itt edzősködött 1967-ig. Aztán ettől kezdve a mai napig megmaradt a tanárképző női kézilabdacsapatánál. Közben természetesen voltak alkalmi megbízatásai, főleg akkor, amikor baj volt. mint például annak idején a Spartacus-Petőfi csapatánál. —Ernő bácsi mit tart eddig a legnagyobb szakmai sikerének? — Azt, hogy számtalan szakember képzéséhez járultam hozzá, vagy amikor a tanári diploma mellé az edzői képesítést is megszerezték a diákjaim. Ma ennek köszönhetően a megyében, de az országban is sok felé találni volt tanítványomat, aki tanít és edzősködik is. Soha nem akartam nagy csapatot csinálni. A kézilabda sportág szeretetét akartam mindig belenevelni a hallgatókba, hogy ha majd ők is tanítanak, akkor hasonlóan cselekedjenek. Úgy érzem, ezt sikerült is elérnem. — Hogyan látja a mai profi kézilabdát? — Korábban, de most különösen a szponzoroktól függ, hogy. jó csapat létrejöjjön és sikeresen szerepeljen. Kész játékosokat vásárolnak össze, és amíg pénz van, jön az eredmény. Nálunk meg a tanárképzőn pláne, hogy nincs jövője a magasszintű versenysportnak, mivel a játékosok cserélődnek. Ha jobb kézilabdás garnitúra jön össze, akkor jobb csapat van pár- évig, vagy fordítva. Most is így volt, több mint 20 év után 93'-ban kiestünk az NB II-ből. Ennek az oka is egyszerű volt. Szinte az egész csapat végzett. Helyettük meg nem kerültek be olyanok, akik méltó utódok lettek volna.-— Egy évig a megyei bajnokságban játszottak, és meg is nyerték. Hogyan tovább? •M — Egy év alsóbb osztályú szereplés elég volt arra, hogy összeálljon egy jó gárda és visz- szakerüljön az NB II-be. Most a jelenlegi csapat 14-es keretéből 12 másodikos van. Ez biztosíték lehet ismét egy hosszabb távú NB-s szereplésre. Legfontosabb célunk a biztos bennmaradás. — Korábban foglalkozott a visszavonulás gondolatával, most látom, hogy az edzéseket továbbra is Ernő bácsi tartja... — A tanszéken és a csapatnál is vállaltam még egy évet, és jövő év szeptemberétől talán nyugdíjba megyek. — Mikor kezdik a bajnokságot? — Az iskolai szünet miatt szeptember 4-én kezdünk Kazincbarcikán. —fuli— Egy sikeredző múltja és jövője A megyei közgyűlés legutóbbi ülésén többen díjat vehettek át a lelkiismeretes, kemény munkát végzett, kiemelkedő eredményt felmutató szabolcsi emberek közül. Közöttük volt Molnár István főiskolai tanár, atlétikai mesteredző, aki az Ifjúságért és Sportért Díjat kapta. Ez alkalomból kérdeztük őt pályafutásáról. — Ozdon az általános iskola és a gimnázium elvégzése után a sárospataki tanítóképzőbe kerültem. Ott kezdődött a sport, a zene, a művelődés és a gyerekek iránti érdeklődésem—emlékezett vissza. — Itt több sportágban kitűntem. A tanítóképző elvégzése után két évig tanítottam Ózdon, de ez nem elégített ki, ezért jelentkeztem és felvételt nyertem a Testnevelési Főiskolára. Itt még szorosabb kapcsolatba kerültem a sporttal, ezen belül a versenysporttal. Az atlétika mellett kötöttem ki és összetett versenyen országos harmadik helyezést értem el tízpróbában. Mivel ez volt a legnagyobb eredményem, beláttam, hogy huszonnégy évesen első osztályú eredményekkel válogatott nem lehetek, viszont úgy éreztem, hogy nálam különb sportolókat is tudnék nevelni. Mára részben szerencsének, részben rátermettségemnek és képzettségemnek köszönhetően harmincöt serdülő, ifi és felnőtt válogatott atléta felnevelését mondhatom magaménak. — Milyen kimagasló eredményeket értek el tanítványai? — Rengeteg országos csúcsot javítottunk és négy különböző olimpiára készítettem fel őket, sikeresen. Kiss Mária Mexikóban 80 méteres gátfutásban tizenharmadik volt. Szabó Ildikó Montreálban ötödik helyezést ért el távolugrásban. Petrika Ibolya Moszkvában a 4x400 méteres váltófutásban volt az ötödik helyezést elért csapat tagja- és végül, de nem utolsó sorban saját fiam, Molnár Tamás Barcelonában a 400 méteres síkfutáson ért el szép eredményt. — Mikor került Nyíregyházára? — 1966-ban kerültem Nyíregyházára, a gyakorlóiskolába, és 1970-től tanítok a tanárképző főiskolán, mint tanár. Jelenleg megpróbálok válogatott versenyzőket nevelni az NYVSC-nél, és kezdő csoportokkal foglalkozom a Városi Sportiskolában. — Vannak most olyan reménységei, akik a jövőben kimagasló eredményt érhetnének el? — Azt nehéz megmondani, kikből lehetnek nemzetközi mezőnyben is elismert atléták. Ennek ellenére úgy látom, hogy ismét vannak tehetséges versenyzőim, mint például: Sándor Judit, Petrezselyem Anita, Bakajsza Anita, Kántor Andrea, Gál Anita, Faragó Anett és Borszéki Péter. Ok mindannyian sprinterek. Óriási eredmény lenne, ha ismét felnőtt válogatottakat tudnék nevelni, immár ötödik felfutásban bizonyítva. És ha nemzetközi versenyekre is kijuttatnék versenyzőket, az lenne számomMolnár István — Váratlanul érintette a kapott díj, vagy számított rá? — Kaptam már állami díjakat és számos elismerést, de ez a kitüntetés most váratlanul ért. Sohasem az elismerésért dolgoztam, hanem mert szeretem a szakmámat, a gyerekeket, szeretek velük dolgozni, és úgy látszik, ennek meg is lett az eredménye. Lehet, hogy igaz a mondás, hogy „jó tett helyében jót várj”. Ezt a díjat megköszönöm és úgy érzem, a múltam mögött még van jövőm is ezen a pályán. — Gratulálok a díjhoz és további jó egészséget kívánok a munkájához. Köszönöm a beszélgetést. Krasznai Kata Atlétikai reménységeink IV. Majoros, a gerelyes Majoros Lászlóval, a tizenhét éves gerelyhajítóval szerdán edzés után a Tisza- vasvári úti sporttelepen beszélgettünk. A jól megtermett fiatalember — 190 centi magas, 82 kg a testsúlya — vasárnap egyéni csúcsot ért el Debrecenben, s korosztályában első lett. A nagycserkeszi fiú általános iskolás korában sikeresen szerepelt kislabda- dobásban. Egy nyíregyházi versenyen figyelt fel rá Szalka Géza atlétaedző. Ő hívta. jöjjön Nyíregyházára gimnáziumba tovább tanulni, és a sportiskola színeiben folytassa az atlétikát. 1992 óta a Vasvári Pál Gimnázium tanulója, szeptemberben a harmadik osztályt kezdi. Jövőre már ifjúsági korosztályú lesz, az idén még serdülőként versenyzett. 1992 őszén küldték Kerekes László edzőhöz, azóta az ő tanítványa, a gerely- lyel ekkor találkozott. Azt mondja, először elég furcsa volt a szer, a kislabda után nehezen ismerkedett meg vele. Az első dobásai harminc méter körülire sikeredtek, de ősszel már indult egy versenyen, ahol a női, 60 dkg-os gerellyel 49 métert dobott. A következő évtől már felnőtt gerellyel versenyzett, ebben az évben 51,04 volt a legjobbja. Azóta nagyon megkedvelte a dobószerét. Egyre jobban elsajátította dobástechnikáját, s utána feszülten figyeli, hogy száll, s hol fog földet érni. Mestere az idén hatvan méter feletti dobásokat várt tőle. A tavaszi viadalokon ez még nem sikerült neki, az országos, versenyen harmadik lett 57,98 méteres dobással. Vasárnap már majdnem sikerült teljesíteni a kitűzött célt. Edzője is csodálkozott, hogy a bemelegítésnél hogy száll a fiú kezéből a gerely. Egyik bemelegítő dobásánál pont a hatvan métert jelző szalagot szakította át. A versenyen az első dobását nyugodtan, felszabadultan végezte, a mérőszalag 59.18-at mutatott. Ez most már az egyéni csúcsa. Kerekes László szerint a további dobásoknál már görcsössé vált, nyomta a bizonyítási lehetőség terhe. Az idén még indul néhányszor, szeretne mindenképpen 60 méter feletti eredményt elérni. Távolabbi terveiről szerényen beszél, azt mondja, javítani kell a rohamán. Ezért sok sprintedzést kell végeznie. A gyorsaság növeléséhez egyébként is kitartó, szorgalmas munka szükséges. Jövő nyár elejére 65 méter körüli eredményt kell produkálnia, mivel nagyon szeretne az ifjúsági Európa-bajnokságon elindulni. Majoros László Ilyen dobással akár döntőbe is kerülhet. Naponta jár be Nagycserkeszről az edzésekre, de azt mondja, megéri, s egyébként is nagyon jó a hangulat a dobóedzéseken. A tervei között az is szerepel, hogy tovább tanuljon, természetesen testnevelő tanár szeretne lenni. Révay Zoltán Siker a sportlövő ob-n A Nyíregyházi Polgári Lövész Egyesület legismertebb versenyzője Fórián Éva volt, aki ma a fővárosban él, többszörös Európa-, és világbajnok, a barcelonai olimpia negyedik helyezettje. Leviczky Zoltán edzővel tréning közben beszélgettünk a közelmúlt sikereiről, a jövő terveiről... — Jelenleg ötven igazolt versenyzőnk van — mondja Leviczky Zoltán. — Legeredményesebb közülük Csizmánk István. Legutóbb a Milánóban rendezett sportlövő vb-n a negyedik helyezett csapat tagja volt. Ebben az évben indul utoljára a junior korú versenyzők között. Legközelebbi nagy versenye a Wroclaw- ban rendezendő junior Eb lesz, ahol dobogós helyezést várunk tőle. — Hogyan történik a versenyzők kiválasztása? — Nagyon jó a kapcsolatunk a 19-es iskolával, versenyzőink nagy része ebből az iskolából kerül ki. Tízéves kortól jöhetnek hozzánk a gyerekek. Nagyon fontosnak tartjuk az azonnali versenyzést, az egyko- rúakkal való megmérettetést. A koncentráló-, figyelemösszpontosító készségen kívül figyelembe vesszük a tanulmányi eredményt. A hozzánk járó gyerekek szeretik a sportot, jól tanulnak, mert egy rosz- szabb jegy miatt nem akarnak távol maradni a versenyektől. — Megéri ma sportlövőnek lenni? — Ha az anyagiakat nézzük, akkor sajnos nem. Mi nagyon kevés támogatást kapunk, annak ellenére, hogy országosan elismert szakosztály vagyunk. Nagyon sok pénz elmegy a felszerelésekre, a klub fenntartására. Havi tagsági díjunk 300 forint, ez egy jelképes összeg, ebből nem tudunk minden kiadást fedezni. Nagyon nehéz a versenyzők utaztatását megoldani. Van egy tízéves, nyolc személyes mikro- buszunk nagyon rossz műszaki állapotban. Újat venni nem tudunk, több versenyzőnk vonattal utazik. Egyetlen szerencsénk, hogy versenyzőink nagy része tanul, így kedvezményes utazási jegyre jogosult. — Hogyan próbálnak az anyagi helyzeten segíteni? — Pályázatokon veszünk részt, igaz, kevés sikerrel, és próbálunk szponzorokat keresni. Szerződést kötöttünk a munkaügyi központtal, szervezésükben nemrég személy-, érték-, és vagyonőr tanfolyamot bonyolítottunk le. Reklámlehetőségekkel is próbálkozunk. Mindez azonban kevés, az lenne az igazi, ha megkapnánk azt a támogatást, ami az eredményesség alapján jár. Hajdú Gabriella A junior ob-n sikerrrel szerepelt csapat tagjai: Nagy Gábor, Csizmarik István, Bak Róbert