Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-24 / 131. szám

FEHÉRGYARMAT UJ KELET 1994. augusztus 25., csütörtök 5 UJ KELET FEHÉRGYARMATON Fejlődött a város Piac, sétálóutca, kórház, repülőtér — A képviselő-testület a kezdettől azon az állásponton volt, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a fejlődés érdekében — tájékoztatott a város elmúlt négy évéről Balogh Zsigmond, a település alpolgármestere, a ruházati áruház igazgatója. — Ennek eredményeként gázvezetéket, szennyvízelvezetést, telefont, utakat építet­tünk. Kialakítottunk egy kispiacot, a hajléktalanoknak éjszakai szállást. A város belse­jében sétálóutcát építettünk üzletsorral. Hátra van még a kórház rekonstrukciója, a repülőtér hasznosítása. Természetesen mindezek a lakosság hozzájárulása nélkül nem valósultak volna meg, ezért az itt élőket dicséret illeti! Aradi Balogh Attila Szolgáltatás oÍ€SÓbban Leül és megvárja A KGST-piac melletti üzletsorban új szolgáltatás vehető igénybe. A tűzfalra most festik a cég nevét: Fókusz Optika Galsai és Fia BT. Az üzletben egy készsé­ges fiatalember tájékoztatott, aki tulaj­donképpen a cég nevében a Fia. — Amikor leérettségiztem Mátészal­kán, nem tudtam elhelyezkedni, ezért elvégeztem a látszerész iskolát Budapes­ten. A katonaság után ezzel a végzettség­gel találtam munkát szülővárosomban. Már ekkor gondolkodott azon édesapám, hogy egy kisebb városban üzletet nyit nekem, ha lesz megfelelő helyiség. Erre most adódott alkalom Fehérgyarmaton. — Az a szó, hogy optika, egészen más árut feltételez, mint amit látok. — Ne tévessze meg, hogy fotócikkeket, számológépeket lát itt, mert a fő profilunk a szemüvegek készítése, forgalmazása, az egyéb tevékenység, mint a színes és fekete-fehér filmek előhívása csak „rá­adás”. — Mennyi pluszt jelent ez a város szolgáltatásában? — A lényeg az, hogy azonos minőség­ben, de lényegesen olcsóbban forgalma­zunk, mint hasonló társaink. Ami ennél is fontosabb az az, hogy a vidékről beuta­zó néni leül, és megvárhatja amíg a szem­üvege elkészül, és a következő busszal már azzal mehet haza. ABA Család, politika és Mindenki lisztelelese Kevés olyan népszerű ember van Fehérgyarmaton, mint Szalai László reformá­tus lelkész. Mérken született, földművescsalád gyermekeként. A debreceni Re­formátus Gimnázium és Teológiai Akadémia elvégzése után szüleitől és két fiútestvérétől a kérsemjéni gyülekezethez szólította a szolgálat húsz évvel ezelőtt. — Ez a Szamos menti kis település örömmel fogadott engem akkor, 1973- ban, azért is vagyok azóta is a lelkipász­tora. Abban az időben nehéz volt a falu­si pap élete, mert a hitbéli ügyek mellett a mindennapi kenyérről is kellett gon­doskodnia. Ezért gazdálkodásba kezd­tem. Szerencsére a szülői háznál sokféle mezőgazdasági tevékenységet megis­mertem, nem jelentett tehát gondot, hogy almafát telepítsek a semjéni ker­tembe. Hogy fedezzem a cseperedő fák művelési költségét, a sorok között ká­posztát és karfiolt termeltem. Az elmúlt két évtized alatt a facsemeték megnőt­tek, ma már szép gyümölcsös kert hajla­dozik a semjéni parókia kertjében. — Olyan ember hírében áll, akit egyszer egyházi ruhában, másszor mun­kásöltözetben és sokszor nyakkendősen, gyűlések szónokaként lehet látni. — Az előző kettőre részben a hivatá­som, részben az imént említett kertész­kedésem a magyarázat. Az utóbbi megjelenésemre a politikai tevékeny­ségemmel tudok választ adni. Ezen a környéken a rendszerváltás összekap­csolódik a nevemmel. Már a romániai Szalai László református lelkész forradalom másnapján szimpátiagyűlést szerveztem Gyarmaton, és gyűjtést ren­deztem a Vöröskereszt segítségével. Az összegyűlt adományokat több személy- gépkocsival ki is vittük. Még ugyanebben az évben kezdtük szervezni az MDF-et, amelynek azóta is tagja vagyok. Bíztam abban, hogy az emberek felismerik a rendszerváltás fontosságát, ezért elindul­tam a fehérgyarmati önkormányzati vá­lasztásokon a polgármesteri cím elnyeré­séért. és kevés szavazattal lemaradva má­sodik lettem. Nemcsak ezen a megmé­rettetésen, hanem a most lezajlott ország- gyűlési képviselőválasztáson is csak az MSZP jelöltje előzött meg. Gondolom, ezt nem kell kommentálni. — Csalódottságot érzek a hangjában. — Valóban fáj, hogy nem tudok egy hullámhosszon lenni azokkal, akikért mindazt tettem, amit rendszerváltásnak neveznek. De a közéleti elkötelezettség­ről sem egyházi, sem világi szinten ezután sem mondok le. — Ez a lelkészi tevékenység előtérbe helyezését jelenti? — Család, hivatás, politika között az én esetemben nehéz sorrendet meg­határozni. Hat éve hetvenegy gyülekezet egyházmegyei lelkésze vagyok, ami azt jelenti, hogy én végzem az adminiszt­rációjukat. Azonkívül nincs olyan tele­pülés, ahol helyettesítőként ne szolgál­tam volna az egykori fehérgyarmati járás területén. Miután Gyarmatra nősültem, itt építettünk lakást, és jelenleg legfon­tosabb feladatomnak tartom, hogy hete­dik osztályos fiamat igaz magyar ember­nek, jó sportolónak felneveljem. A.B.A. Adom-veszem bútorok Valaha volt Fehérgyarmatnak egy híres gyára, a METRIPOND. Ma már csak a nosztalgiázó mun­kások emlékében él az üzem, mert a telep szerelőcsarnokaiban, épüle­teiben vállalkozók kezdték meg te­vékenységüket Az egykori daraboló­üzem négyszáz négyzetméteres terü­letén szobabútorok, konyhabútorok, szekrénysorok, kárpitozott heverők sorakoznak esztétikus rendbea Körösi János vállalkozó megelé­gedetten újságolta, hogy családi vál­lalkozásban működteti ezt az üzletet Annak külön örül, hogy fiatal házasok előtt népszerű az üzletük, mert itt lényegesen olcsóbban vásárolhatnak, és a közös életük kezdetén lévők esetében ez nem mindegy Megfelelő minőség esetén vesznek is használt bútort amelyet kijavítás után értékesítenek. Aradi Megélni belőle, az a művészet! Régi mesterségek nyomában Kés, villa, Ezüstgyűrűs autószerelő kanéi Meg Ml 31 Már csak az idősek emlékeznek rá, hogy volt egy Tüzép a vasútállomás mellett Tavasztól őszig oda és vissza csizmaszárig érő tócsákban járkáltak a vásárlók. Több évvel ezelőtt az építőanyag-kereskedés más telepre költözött Az árválkodó terület egy idő után gazdára lelt földjét feltöltötték. korszerű műhelycsarnokot építettek, és a régi laposban ma egy jól menő gyár működik. — Az országban egyedül itt gyár­tanak evő- és tálalóeszközöket. A budapesti gyár egykori egységében döntő tulajdoni hányadot szerzett a finn vállalkozó, Hacmann úr. Ezzel a házassággal jól fizető piacot hozott az északi „rokorif A nyolcvan főt foglalkoztató gyár vezetője. Virág Ferenc saját gyűjtésű „házimúzeumot" rendezett be irodája egyik szekrénysarkábaa Itt megta­lálható néhány ezüstkészlet a trianoni országcsonkítás után csehszlovák területhez csatolt kiegyezés kori Szandrik Evőeszközgyár termékei közül is. —aba— 25 éves kiváló munka eredményeként kapta meg Varga Károly autószerelő, üzemmérnök az Ipartestület magas kitün­tetését, az Ezüstgyűrűt. Az elismeréshez vezető út történetét ő mesélte el: — Hosszú és mozgalmas pálya áll mögöttem. Én még ahhoz a korosztály­hoz tartozom, akik elsőként végezték el a nyolcosztályos általános iskolát. A nagyapám kívánsága volt. hogy tanuljak tovább. Én nem autószerelő dinasztiából származom. Ezt a szakmát Nyíregyházán a szakmunkásképzőben ismertem és sze­rettem meg. Később elvégeztem levelezőn a műsza­ki főiskolát, üzemmérnöki diplomát sze­reztem. Ezután tíz évig különböző hely­eken dolgoztam üzemvezetőként. Közben felmerült az igény, hogy autójavítással foglalkozzam, mivel ebben a térségben (Mátészalka, Csenger, Vásárosnamény körzetében) nem volt ilyen kolléga.Immár 1969 óta dolgozom az iparban. Tagja, majd vezetőségi tagja lettem az Ipartes­tületnek. Műhelyemben folyamatosan foglalkoztatok tanulókat. Az alkalmazot­tamat is mindig a saját nevelésemből tar­tottam meg. Máig több mint 100 szakem­bert adtam a szakmának. Volt olyan év, amikor tizenhármán is tanulták nálam a Fehérgyarmat utcáin sétálva felfedez­tem egy nagy múltra visszatekintő, de napjainkban egyre inkább feledésbe me­rülő mesterség cégtábláját, a bádogos cégért. A szakma szépségeiről és ne­hézségeiről beszélgettem a cégér tulaj­donosával, Simon Sándor bádogosmester­rel: — Hogyan kezdte a szakmát? — Édesapám volt a tanítómesterem, csakúgy, mint a bátyámnak. Nem volt könnyű a tanulás. Édesapám sokkal töb­bet követelt a gyerekeitől, mint más tanítványától. Télen például nekünk kel­lett befűteni a műhelyt, aztán munka után ki is kellett takarítani. — Milyen szolgáltatásokat nyújt a bá­dogos? — Mindent, ami a lakossági szolgál­tatásba tartozik. Régebben a főprofilt az épületbádogos-munkák jelentették, de mivel leálltak az építkezések, ez a tevé­kenység megszűnt. Jelenleg ereszcsator­na-gyártással foglalkozunk, s amíg tart a gázprogram, a gázkémények gyártása is jól jövedelmez. — Foglalkoztat alkalmazottakat? — Ma már nem. Nincs akkora forga­lom, hogy egy alkalmazottat is elbírjon a vállalkozás. Főleg a fiam dolgozik, én már fizikai munkát nem végzek. — Milyen szerszámokkal dolgoznak? Lehet ezt a tevékenységet modernizálni? — Természetesen lehet. Régen kézi szerszámokkal dolgoztunk. Ezelőtt tizenöt évvel a kisiparos nem tudott magának ko­moly gépeket vásárolni. Ma már csator­nagyártó gépekkel dolgozunk. Amit lehe­tett, korszerűsítettünk. — Mennyiben érintette önöket a forint- leértékelés? — Újabb nehézséget okozott. Már he­tekkel a leértékelés előtt leállították az anyagszállítást, s utána mindent 8 száza­lékkal drágábban kaptunk meg. Ennek el­lenére megpróbálunk talpon maradni. — A bádogosság művészet? — Megélni belőle, az a művészet! />. K. Útban van a benzinkút mesterséget. Ezért magas kitüntetést is kaptam, „Aranykoszorús mester” vagyok. — Munkája legszebb elismeréseként pedig nemrégiben az Ezüstgyűrűt. Elége­dett? —Igen. Úgy érzem, már mindent meg­kaptam az élettől, amit egy ember elérhet. Már csak egy vágyam van, hogy jelenleg három éves kisfiam is kitanulja ezt a szak­mát, és ott folytassa majd, ahol én abba­hagyom. —bk— A városközpontból kiköltözik a MOL-töltó'állomás Fehérgyarmaton. A részletekről Szabó István jegyzőt kérdeztem: — Tudomásom szerint a benzinkút évtizedek óta a városközpontban áll. Kik és miért döntöttek a költözés mel­lett? — A városközpontban nem sze­rencsés a benzinkút. Egyrészt a for­galom miatt, hiszen az autósok nem tudnak leállni, másrészt pedig az ide­genforgalom miatt. A MÓL Rt. jelezte igényét a penyigei keverőtelep megvásárlására (7000 négyzetméter), egy MÓL 2000 töltőállomás létesítése céljából. A megállapodást aláírtuk, már foly nak az előkészületek, jelen­leg a talajmunkálatokat végzik. — Mennyiben lesz más, modernebb az épülő benzinkút? — Teljesen modern, minden igényt kielégítő, kereskedelmi tevékenységet is ellátó töltőállomás létrehozása a cél. — Van erre igény? Hiszen a tunyo- gi úton már üzemel egy meglehetősen modern kút. — Természetesen lesz rá igény. A penyigei út forgalma igen élénk, s per­sze a növekvő turizmusra is gondol­nunk kell. Az építkezést 1995 tava­szán kezdik el, várhatóan jövő év végén kerül átadásra az új töltőál­lomás. „ ,, . . Bahnt Krisztina

Next

/
Oldalképek
Tartalom