Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-20 / 128. szám

UJ KELET

MEGYÉNK ELETEBOL

1994. augusztus 22., hétfő

3

Büntetés

egy doboz cigiért

Tóth János hadnagytól, a nyíregyházi vámhivatal parancsnokhelyettesétől tudtuk meg, hogy ellenőrzési területünkön, a megyeszékhelyen és környékén, egy kereskedőnél találtak eddig hamisnak tűnő zárjegyet. A vizsgálat többek között a termék gyártójánál még folyik. A nem valódi jegyeket legköny- nyebben a sorozatszámokról és jelekről lehet felismerni, ezek ugyanis azonosak mindegyiken. Előfordulhat, hogy több kereskedő találkozott már ilyen zárjegyekkel, ez esetben kötelességük lenne a pénzügyőr szerveket tájékoztatni.- Árulnak még zárjegy nélküli kávét, cigarettát, szeszes italt?- Egyre kevésbé jellemző, de sajnos még előfordul. Ilyen esetekben az eljárás lefolytatása után büntetünk.- Ki lehet-e játszani a vámosokat úgy, hogy a zárjegyeket nem kétdecis, hanem literes pálinkára ragasztják a gyártók?- A vámszervnek az ellenőrzések során az a feladata, hogy meggyőződjön, a termékek legális úton kerültek forgalomba, a gyártók lerótták-e az előírt adókat. Azt, hogy mi után és mennyi adót kell fizetni, és ennek eleget tettek-e, az adóhivatal vizsgálja. A gyártóknak jogszabály írja elő egyébként, hogy zárjegynyilvántartást kell vezetniük. Ebben naponként a zárjegykészlet választékonkénti változását is vezetni kell. Ezeket az adatokat a pénzügyőrök rendszeresen ellenőrzik.- Megkínálhatom egy, a KGST-piacon vett cigarettával?- Ne tegye! Nemcsak azért, mert nem dohányzom. Lefoglalnánk az árut, eljárást indítanánk ön ellen. Meghallgatnánk, hogyan jutott a cigihez, amit a vizsgálat után elkoboznánk, és jövedéki bírságot szabnánk ki.

KvZ

A hús és kávé után most már a benzin is drágább! Fotó: Pénzes

elpárolgott. Ma már sikeresen és biztonságosan csak öntözéssel lehet termelni. Ezért elsődleges szempontunk a termeltetés területén, hogy az öntözött területeket növeljük. Sajnos központi mezőgazdasági fejlesztési elképzelések csak ígéretszinten vannak, amivel a termelő nem sokra megy.

Hogyan látja a dohánytermesztés jövőjét Tóth Sándor ófehértói termelő, aki

közel húsz éve termel, főleg Virginiát, és most a sajátján kívül egy 90 hektáron dolgozó dohányos szövetkezeti csoportot is irányít...-—Évről évre rosszabb a helyzet. Nagyon nehéz kenyér ez. öntözés nélkül ezt a munkát most nem lehet végezni. Sok tér-, melő ezért is hagyta abba. Tovább nehezíti a helyzetet a szárításhoz szükséges energia és a további áremelés. Sajnos, más választási lehetőségünk nem nagyon van ebben a térségben. Ehhez értünk, és ebből próbálunk megélni, egyre nehezebben.

— Mire számíthatnak a termelők a dohány leadásakor? — kérdeztük Tátrai László felvásárlási osztályvezetőt.

— A korábbi évektől eltérően megváltozott a felvásárlás technikai háttere. Az új csarnokban szeretnénk a megtermelt

dohány 70 százalékát átvenni. Az átvételi rendszer dohánykímélő. A fel- vásárlási ütem a termelési igényhez igazodik, és az átvétel időpontját előre egyeztetjük minden termelővel. Egy biztos, hogy minden megtermelt dohánylevélre szükségünk van. A NYIDOFER kellő anyagi háttérrel rendelkezik az átvett dohány kifizetésére. Segítjük azokat is, akik nem rendelkeznek szállítójárművel.

— Most a Virginia dohányt veszik át. Mikor indul a másik kétfajta beszállítása?

— A termelői igényeknek megfelelően, akár szeptember közepétől indítható, de ehhez természetesen szükséges, hogy a megtermelt és felfűzött dohány átvételre alkalmas legyen.

Fullajtár András

A Nyíregyházi Dohányfermentáló Részvénytársaság létrejöttével minőségi és technológiai fejlesztésekre nyílt lehetőség. Ennek egyik része, hogy az augusztus 10-én beindult dohányátvétel hatalmas, új, modern átvevőhelyen történik, ahol a termelő előtt zajlik minden, a mérés és a minősítés is.

Fekete Tibor termelési főagronómus elmondta, hogy közel hatezer hektáron termeltettek dohányt.

Ennek a területnek a 85 százaléka a megyében van. A többi terület 14 megyében oszlik meg. Megközelítőleg 1400 hektár öntözött területen termeltek Virginia dohányt, ezenkívül még Kerti és Káliói fajtákra van szerződésük.

Minden termelővel szerződést kötöttek garantált árakkal és természetesen minőségi követelményekkel, ■

— Az idei rendkívüli aszály mennyire befolyásolta a termelést?

— Várhatóan 40 százalékos terméskiesésre lehet számítani — válaszol Fekete —, nagy gond ez a termelők körében is. Főleg a Kerti és Káliói öntözetlen fajtákat sújtotta az aszály. Az öntözéses Virginiánál is gond volt, mert a kijuttatott víz- mennyiség 50 százaléka még a levegőben

— - - ^ | M

Minden dohánylevélre szükség von

Ütemes átvétellel

Nemkívánatos polgármesterek

Telefonhívással invitálták szövetkezeti küldöttgyűlésre szerkesztőségünket. A határozott férfihang illedelmesen bemutatkozott, és kérte, hogy a sajtó nyilvános- • ságával tisztelje meg négy település, Panyola, Olcsvaapáti, Nábrád és Kérsem- jén szétválásáról döntő téesz tagságát, mert a szövetkezeti vagyon felélésén fáradozók részéről ellenállás várható.

Az újságíró a kért időpontban megjelent a nábrádi iskola sportcsarnokában, leült egy lócára, előkészítette fényképezőgépét és várta a kezdést. A téesz jogásza: — Ön itt nem kívánatos személy!

— Jó napot, jogász úr! — szólt a válaszadás. — Én itt a munkámat végzem.

— Ehhez nem járulunk hozzá, mert ez a szövetkezet magánügye, és távozzon, vagy kivezettetem.

— Engem a szétválást akaró tagok véleménye érdekel, az pedig nem tartalmaz a téesz gazdálkodásával összefüggő titkosított adatot. Egyébként legyen szíves közölni azt a jogszabályt, amely a sajtó nyilvánosságát korlátozza.

— Maga a sajtóval együtt egy... — sisteregte a foga között az odaérkező elnök.

— Legyen szíves akkor megmondani, hogy mi is a baja a sajtóval, miért gyűlöli?

A kérdés válasz nélkül maradt. Az elnök és a jogász egy darabig jött-ment, majd bejelentették, hogy a közgyűlés határozat- képtelen. A tömeg kiabálással, indulatosan reagált, és követelte a gyűlés megtartását. Miután látta, hogy erre semmi remény, az újságíró körül csoportosult egy része, és kezdte mondani panaszát. Közben megérkezett három polgármester is, kérték a sajtó nyilvánosságának a támogatását, azzal a kikötéssel, hogy valamilyen hivatalos helyiségben kerüljön sor a beszélgetésre. Ezután a sportcsarnokból

a nábrádi polgármesteri hivatalba ment a körülményeket leginkább ismerő huszonhat szövetkezeti tag,a három polgármester és az újságíró. Itt nyilatkoztak az elmaradt közgyűlés után.

— Négy falut kényszerítettek itt egy téeszbe még az elvtársi időkben — mondta láthatóan idegesen Demeter András mezőőr. — Nábrád már többször akart szétválni, de eddig a törvények olyanok voltak, hogy nem volt rá lehetőség. Ez év április hatodikán a nábrádi szövetkezeti tulajdonosok saját kezdeményezésre gyűlést tartottak, és úgy döntöttek, aláírást gyűjtenek ót kezdeményezik a szétválást. Bereczki Zoltánná, Varga Attila és jómagam bonyolítottuk az aláírásgyűjtést, és azóta én fekete bárány vagyok egyes vezetők szemében, sőt az egyik vezető, akinek nevét megmondom, de most ne írja le, veréssel fenyegetett. Az a baj, hogy a tulajdonosok egy része is csak arra vár, hogy más kaparja ki neki a gesztenyét, ahelyett, hogy azon gondolkozna, ér-e még valamit az üzletrésze, amit otthon őriz.

— Tulajdonképpen ez egy összejövetel volt, amit én kezdeményeztem — szögezte le Körösi Lajos, falugazdász. — Ezen a szövetkezés jelentőségéről és fontosságáról beszéltem, mert a falunak önmagát kell megszervezni, csak így van létjogosultsága a közös gazdálkodásnak. Ezért is helyes, hogy András az imént szövetkezeti tulajdonosokról, és nem tagokról beszélt. Csak az a baj, hogy a tagság nem tudja jogát, és ennek következtében nem tulajdonos, hanem a régi kolhozakarat eltű- rője. Azon az áprilisi megbeszélésen szóba került, hogy a kérsemjéni szárítót, takarmánykeverőt, mint működő vagyont, a szétválás előtt meg kell menteni a négy falu közös hasznára, nehogy jelzáloggal terheljék és utána valamilyen magánvállalkozásba átmentsék. A megbeszélést követően, mint falugazdász, hivatalos kapacitásfelmérést végeztem az üzemben. Ekkor a téesz egyik vezetője megfenyegetett tanúk jelenlétében, hogy ez volt az utolsó pártmegbizatásom, és ősszel elbeszélgetünk. Lehet, hogy ennek a hangulatnak köszönhető, de a mostani küldött- gyűlésre Páti ügyvéd úr nem akart beengedni. Miután bebizonyítottam neki, hógy nem csak falugazdász, hanem szövetkezeti tulajdonos is vagyok, kénytelen volt az ajtóból elállni az utamból.

— Főkönyvelő-helyettes voltam a közös gazdálkodásban harmincöt évig, és tudom, hogy Nábrád egyesülni sem akart a három másik téesszel — magyarázta Bereczki Zoltánná. — Az én esetem a magyarázat arra, hogy miért ilyen agresszívek a vezetők. A rendszerváltás kezdetén már összegyűlt itt háromszázhuszonhat aláírás, hogy a mi falunk váljon ki a közösből. Mivel én voltam a kezdeményező, a mostani elnök, az akkori főkönyvelő, egyik napról a másikra visszavonta a bankaláírásomat, megszüntette utalványozási jogomat, üvöltött velem a folyosón, bevágta rám az ajtót.

— Lehúztam harminc évet a téeszben, és egy kapa földet sem kaptam — szólt csalódottan Szabó Gusztáv. Amikor panaszommal az irodán jártam, a főkönyvelő azt mondta, úgy megver, hogy sohasem lesz belőlem ember, mert sok borsot törtem az orra alá. Amikor átmentem a nábrádi polgármesterhez ezt elpanaszolni, azt mondta, nem avatkozik bele. így beszélnek az emberrel, de hogy miből él meg, azzal nem törődnek.

— Kétkezi munkával szereztem az üzletrészemet — mutatta tenyerét Tejfel Béla. — Ha a gyűlésről nem zavarnak ki

bennünket, talán megtudom, ér-e még valamit.

— Huszonnyolc év tagság után tízezer forint á nyugdíjam — bosszankodott Kun Kálmán. Lassan a gyógyszerek sem telnek ki belőle, ezért nem akartam kijönni a gyűlésről, mert ha az emberek nem figyelnek oda, felélik a téesz vagyonát.

— Követeljük, hogy törvényes határidőn belül hívják össze-ismét a közgyűlést, és arra a tévét is meghívjuk, lássa az ország, hogyan működik ez a téesz — közölte csendesen Szarka Béláné.

— Az a baj, hogy nem a nyilvánosság előtt történik a szövetkezet ügyeinek intézése — fejtegette ismét gondolatát a falugazdász. — Közgyűlés 1992. december 19-e óta nem volt, tudtommal a cégbíróság még nem jegyezte be ezt a szövetkezetét, így nem lehet törvényes alapszabálya. Föl kell éleszteni ezt a szövetkezetét, de ez csak úgy lehet, ha a tulajdonosok saját akaratukból döntik el, hogy kivel társulnak, és ellenőrzik vagyonuk fel- használását.

— Nem szövetkezet-ellenesek itt az emberek, csak szeretnék, ha munkájuk lenne, és tudnák, hogy mire veszik fel és mire költik a hiteleket — töprengett Varga Attila, munkanélküli. — Hatszázki- lencvenegy tag vagyonát ne három tucat ember élje fel, hanem az én korosztályom, a fiatalok is boldoguljanak, mert így családot alapítani is nehéz. Aztán van itt néhány jogilag kifogásolható furcsaság. Még májusban kértük a közgyűlés összehívását, de csak augusztusban került rá sor. Három nappal a mostani gyűlés előtt a küldöttgyűlés, nem a közgyűlés választott új elnököt. Nem volt levezető elnöke a mostani elmaradt összejövetelnek, és itt nem jelentették be a tulajdonosoknak, hogy hány napon belül kell

kötelezően összehívni ismét a közgyűlést.

— Amikor az ajtóhoz értem, a főkönyvelőből most választott elnök fia, Péti, a szövetkezet jogásza és az ő fia utamba állt, és nem engedett be — méltatlankodott Nagy László, Panyola polgármestere. — Ez felháborító, példátlan eset, ugyanígy járt a kérsemjéni és az olcsvaapáti polgármester is. Nem értem, hogy a helyi polgármester miért nem jött el, mert ő talán jobb belátásra bírta volna ezt az erőszakos magatartást. Ráadásul a jogász felelősségre vont, hogy ki hívta ki az újságot. Nekünk, polgármestereknek erkölcsi kötelességünk minden településünket érintő dologban segíteni.

— Buszt is biztosítottunk az önkormányzatok részéről, hogy ez a gyűlés eredményes legyen — taglalta a történteket Halász Csaba, Olcsvaapáti polgár- mestere. — Sajnos az emberek tovább gyötrődhetnek, mert elmaradt a gyűlés. Az viszont megdöbbentett, hogy a téesz ügyvédje nem a tulajdonosokat segíti jogi tanácsaival, hanem az ajtóba állt, hogy ne mehessünk be.

— Az esett zokon, hogy a községek választott vezetőit nem engedték be — háborgott Tóth Ferenc, kérsemjéni polgár- mester. — Ennek csak az lehet az oka véleményem szerint, hogy valami titkolni- valójuk van. A szétválást meg azért nem akarják, szerintem, mert akkor számot kel- léne adni a vagyonról. Ezért volt terhes a puszta jelenlétünk is.

A hosszan tartó lakossági panasz után a jelenlévő három polgármester, a falugazdász, az újságíró közösen átment a szövetkezet irodájába. Az elnök-főkönyvelő kijelentette, hogy ezzel a „garnitúrával” nem áll szóba, és a sajtónak sem nyilatkozik- Aradi Balogh Attila