Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-12 / 121. szám
ÚJ KELET Sörivás a pénz reményében Jó kis reklámfogás tartotta lázban — és talán még mindig a hatása alatt vannak — az ország sörivóit. A bűvös hármas szám ugyanis a kupakban nagy pénzeket ígért, melyeket akár sörre is lehet majd váltani a nyerés után. Csakhogy az a fránya kupak — ebben a kedves ivópajtás is igazolhat — mindig ötös, kettes vagy nyolcas számot rejtegetett. Megrögzöttek informálására szolgáljon, hogy bár a számok eltűntek a kupakokból, az akció tovább tart. — Lehet, hogy valaki megtalálta a hármast, elrakta, és csak két hét után jut majd eszébe, hogy jelentkezzen a nyereményéért — tételezi fel Honti László, a Borsodi Sörgyár marketingosztályának vezetője.— Kötve hiszem, hogy én elfelejteném tartani a markomat a háromszázezer forintért. De meg kell adni a lehetőséget nekik is, hiszen nyert, s így nem állítottuk le az akciót. Augusztus közepéig biztos, hogy várni fogunk, bár ha a harmincnapos szavatossági időt és az utolsó hármas kupak gyártási idejét számba veszem, akkor a napokban kellene befutnia a jelentkezőknek. — Mennyi pénzt osztottak ki eddig? — Már van egy háromszázezres nyertesünk, egy máji tanárember, akinek nagy örömére átadhattuk a hármasért járó pénzösszeget. Több harmincezres nyertesünk is volt, de még található a kupakokban két hármas, illetve egy hármas, ami háromezer forintot ér. Eltűntek a Gyerekkorom emléke a darázscsípés a Sóstói Múzeumfalu traktorkiállításán. Történt ugyanis, hogy a kis méhecske is vezetni akarta az álló járművet, s én megzavartam, erre belémcsípett. De mi lett vajon a traktorral?- A Kemév lebontotta a gépkiállítást, s úgy tudjuk, egy részét értékesítette, a másik része meg ki tudja, hova lett? - hallom a helyszínen. A Kemévnél is már csak a régiek tudnak felvilágosítást adni.- Nemcsak a mi tulajdonunkban voltak traktorok, gépek, csak a miénket — Nálunk olyan pletyka járja, hogy a pincérek a vendég által fizetett sör kupakját, hogy úgy mondjam, lenyúlták. — A vendéglátószakmában az az előírás, hogy az asztalnál, a vendég szeme láttára kell felbontani az üvegét. így az illető ragaszkodhat hozzá, hogy mutassák meg neki a kupakot. Joga van hozzá. Egyébként az eddigi jelentkezők foglalkozását tekintve nem tudok egyetlen vendéglátószakmában vagy kereskedelemben dolgozóról. —Jobban fogy a Borsodi ? — Örömünkre, igen. Ez azonban nemcsak az akciónak könyvelhető el, hiszen a kánikula is megteszi hatását. Sok visszajelzés is érkezik, például hívtak már minket azért is, hogy valaki sok-sok sört vásárolt, de nem talált semmit, így meg akart győződni róla, hogy érdemes-e tovább söröznie. Mindenki megnyugtatására szolgáljon, hogy számok nélkül is jóleshet a sör, de azért még lehet nyerni. Herczku traktorok hoztuk el. A többit az ő tulajdonosuk kapta vissza - emlékszik vissza Magyart Béla, gépészeti vezető.- Ami a miénk volt, azt alkatrészként bocsátottuk áruba, hiszen a gépek átlag tizenöt-húszévesek voltak, nem is működtek. A többi itt van a telepünkön, nem tudjuk, mi lesz a sorsuk.- Esetleg a mai gyerekeknek nem rendeznek újabb kiállítást?- Nincs ilyen tervünk, s nem tartom valószínűnek, hogy a későbbiekben is foglalkoznánk ezzel. ht 1994. augusztus 12., péntek 5 A színházban pezseg az élet A színházat kedvelő „nagyérdemű” bizonyára örömmel fogadja majd ebben az évben a nyíregyházi társulat tagjai között Varjú Olga művésznőt, aki korábban már belopta magát a közönség szívébe. Nagyszerű alakítását számos vígjátékban és drámában csodálhattuk. A színház társalgójában a múltról és a jelenről kérdeztük. — Nyíregyháza után Kaposvár következett, ahol három évig voltam. Ezekben az években annak örültem a legjobban, hogy kismama lettem és megszületett Márta. Aztán két évet töltöttem Miskolcon. Említésre méltó szerepeim: Stuart Mária, a Kurázsi mamából Kathrina. De nagyon sok szerepem volt a Kis hercegben valamint Zsótér Sanyi rendezővel is dolgoztam a Paravánban. — Ót év távoliét után hogy került visz- sza városunkba? — Evek óta nem dolgoztam olyan rendezőkkel, akik egy kicsit megmozgatnának - kivéve persze Zsótért. A Miskolcon eltöltött idő nekem azt bizonyította, hogy minden ismétlődik, minden évben ugyanaz történik. Ekkor keresett meg Verebes István, és ő hívott vissza. Mivel a borsodi várost nem tudtam megszeretni s itt annak idején nagyon jól éreztem magam, így ez megkönnyítette választásomat. Ezenkívül számomra úgy tűnik, hogy itt a színházban pezseg az élet. — Ebben az évben melyik szerep tetszik leginkább? — Nem tudok közöttük különbséget tenni. Lesz egy beugró szerepem a Miltonban Németh Zsuzsa helyett, aminek nagyon örülök. Aztán más miatt kedves számomra a Vörös postakocsi. Mivel rég játszottam zenés darabban, így szívesen vagyok részese a Bál a Savoyban című darabnak. Sokat várok a Három nővértől, mivel még soha nem dolgoztam együtt Verebessel. — Mit vár ettől az évtől? — Azt, hogy valami új dolog történik velem a színpadon. Úgy érzem, érett vagyok egy új dologra, amit eddig még nem csináltam. Tulajdonképp azt is várom, hogy négy és fél éves lányom megszereti a várost és az óvodát, mert végül is szegénykét évek óta rángatom magammal mindenhová. — Mit tart önmagáról? — Ami a legrosszabb szerintem, a rugalmasságom. Gyakran felülvizsgálom önmagam, s ettől egy olyan táncika alakul ki, hogy kicsit előre, kicsit hátra, ami az egy helyben való toporgáshoz vezethet. Úgy érzem, eléggé empatikus vagyok, ez egy jó tulajdonságom. Tudok másokra figyelni, de néha elbizonytalanodom. —A lomszerep...? — Nincs, mert erről alapvetően lebeszélem magam. Abban a pillanatban, ha hagynám, hogy elinduljon bennem a vágyakozás egy szerep után, a félelem is megjelenik mellette. Ha ugyanis esetleg megkapom a szerepet, lehet, hogy rosz- szul gondoltam, s nem is nekem való. Ilyen szempontból egy kicsit babonás vagyok. — Fellépés előtt szokott izgulni? — Igen. De most már nagyrészt tudok egy jófajta izgalmat csinálni belőle. Számomra a legnagyobb elismerést a férjem szavai jelentik. Neki nagyon hiszek s amikor ő mondja, hogy jó voltam, akkor abban biztos lehetek. Persze nagyon nagy öröm. ha az embert a közönség is szereti. Tóth katalin Tanévkezdés kirándulással Hajótúra még a szeptemberi „hajtás” előtt Tudom, hogy kegyetlen dolog augusztusban az iskoláról beszélni, de sajnos egyre jobban közeledik, és elő kell venni a sutba dobott iskolabatyut, tolltartót, tan- cuccokat! Körbenéztünk, vajon melyik iskolában, mivel kezdik a tanévet. Legnagyobb meglepetésünkre nem mindenhol a tanulás áll az első helyen! Az Arany János Gimnáziumban például az augusztus 26-i tanévnyitó ünnepség után 29-én tábor kezdődik a nyolcosztályos gimnazistáknak, valamint az általános iskola felsőseinek. Évfolyamonként utaznak különböző helyekre pár napra, úgy mint Szurdokpüspökibe. Sátoraljaújhelyre, Szigligetre és a Dunakanyarba. A gimnazisták szintén elutaznak, ők három napig lesznek távol. Szeptember elsején az alsósok kezdenek, ötödikétől pedig már a többieknek is az iskolapadban a helyük. Hasonló a helyzet a Szent Imre Gimnáziumban is. Itt augusztus 27-én kezdődik az élet a beköltözéssel, majd 28-án este a székesegyházban 17.00 órától ünnepélyes tanévnyitót tartanak. Ezt követően az első évfolyam kétnapos kirándulásra indul, míg a többi diák négy napig élvezheti a szabadság utolsó perceit. Nyíregyháza többi középiskolájában a hagyományos módon kezdik a tanévet: augusztus 31-én van beköltözés a Művészeti Szakközépiskolába és a Bánki Donát Ipari Szakközépiskolába. Szeptember elsején tanévnyitóval kezdenek, majd tanítással folytatják ugyanezekben az iskolákban, valamint az ÉVISZ-ben és a Vasvári Pál Gimnáziumban. A 110. sz. és a 107. sz. Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézetben, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézetben, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban és a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában is. A Krúdy Gyula Gimnáziumban csak annyi az eltérés, hogy a tanévnyitó ünnepség nem az első tanítási napon lesz, hanem augusztus 31 -én 17.00 órától. Szintén eltérő a helyzet az Élelmiszeripari és Szakmunkásképző Iskolában. Itt nem várják meg a szeptembert, már augusztus 28- án 15.00-tól megtartják az évnyitót, 29- én pedig kezdődhet is a tanulás. Dajka Viktória Barátságoktól a házasságig — Aki erre a munkára jelentkezik, az egy hónap után vagy elmegy, vagy huzamosabb időre itt marad — kezdi beszélgetésünket Román Demeterné, a nyíregyházi Szociális Gondozási Központ igazgatója. — Az idős emberekkel való foglalkozás nagyfokú rátermettséget igényel: empátia, emberségesség, tisztaság, megbízhatóság, udvariasság, alkalmazkodóképesség, mind-mind a jó gondozó ismertetőjegyei. Az idős emberek ugyanis nehezen tudják elfogadni a változásokat, általában nem fogékonyak az újra, de ugyanakkor odafigyelést, gondoskodást, megbecsülést és nem kevés szere- tetet is igényelnek. Általában azok jelentkeznek gondozónak, akiknek a családjában már volt idős, beteg ember. — Ez valóban idegölő munka. Anyagilag megbecsülik? — Nem. Annak ellenére, hogy a szociális munkásokkal kapcsolatos törvény értelmében valamennyi dolgozónk szakképzett, de legalábbis érettségizett, a fizetésük mindössze 10-15 ezer forint. Tehát aki mégis csinálja, az nem a pénzért teszi. — Hányán dolgoznak? — Közvetlen dolgozóink száma 108 körüli. Azért „körüli”, mert döntő többségük nő, így néhányan mindig szülési szabadságon vannak. A 108-ból ötvennégyen házigondozók, ötvennégyen a város hét „idősek klubjának” nappali ellátását biztosítják. Ezen kívül tudni kell, hogy hozzávetőleg 560 embert étkeztetünk. Ebből közel 400 idős embernek tiszteletdíjas házigondozók hordják ki a meleg ételt. — Miből áll a tiszteletdíjas gondozó munkája? — Attól függ. hogy milyen mértékű gondozásra szorul az idős ember. Van, akinek csak bevásárolni kell. de van, aki teljes ellátást igényel. Főzést, mosást, takarítást, bevásárlást. — Mindez mennyibe kerül? — Egy hónapra az ebéd száz százalékos díja 1000 forint, azonban az öreg egészségi és anyagi helyzetétől függően ezt egészen minimális összegre is le lehet redukálni. — Ennyi ebédet elég lehet megfőzni... — Ez nem gond, ugyanis tizenhat kifőzőhelyünk van a városban. Bölcsődék, iskolák, óvodák, diákotthonok konyhái, sőt a MÁV konyhája és egy magánkifőzde is segít. — Említette, hogy hét idősek klubja van a városban. Ezeket miből tartják fenn? — A magunk urai vagyunk. Mi dönthetjük el, hogy mire van a legnagyobb szükségünk, mire adunk ki pénzt. Most Oroson szeretnénk nyitni egy bentlakásos klubot. Azért Oroson. mert itt nagy igény van rá. A falu viszonylag nagy területű, és gondot okozhat a bejárás. Tavaly a József Attila alapítványtól 93 000 forintot nyertünk erre a célra, 110 000 forintot a szociális bizottságtól, 600 000 forintot pedig a Népjóléti Minisztériumtól kaptunk. Ebből az összegből beszerez- tük a legszükségesebb dolgokat: paplanokat, ágyhuzatot, papucsokat, porszívót, színes tv-t, videót. Most kötik be a gázt, még szerencse, hogy a központi fűtés megvolt, így csak gázkazánt kellett venni. Az épületet még át kell alakítani, zuhanyzót, WC-t bővíteni, kerítést csinálni. De jövő év május 30-ig át kell adni az épületet. — Ki jelentkezhet az idősek klubjába? — Kérelmet benyújtani hozzánk lehet, ezután mi kimegyünk felmérni a kérelmező szociális helyzetét. Ha úgy látjuk, hogy ápolásra, gondozásra szorul, akkor mi azt a városházán bejelentjük. Előfordul, hogy a rászoruló nem jelentkezik, esetleg nem is tud erről a gondozási formáról. Szerencsére, a háziorvosokkal jó a kapcsolatunk, és ők jelzik, hol van idős, beteg, egyedül élő ember. Van, aki soha nem jár orvoshoz, pedig nagyon rászorulna a kezelésre. Az ilyen emberek „felderítésére” két évvel ezelőtt készítettünk egy felmérést, hogy kirajzoljuk a város szociális térképét. A felmérés ugyan sikeres volt, de azóta változhatott a helyzet, és nekünk nem lehet mindenről tudomásunk. — Hogyan telik itt egy napjuk az időseknek? — Reggel kilenc órakor elkezdenek szállingózni, ebédre már valamennyien itt vannak. Ebéd után általában pihennek egy kicsit, szunyókálnak a fotelokban. Van ugyan erre a célra heverő is, de ezt nem nagyon használják. A férfiak külön vonulnak elszívni egy cigarettát, vagy rágyújtani egy pipára, aztán a társalgóban beszélgetnek, nézik a tv-t. Gyakran megyünk kirándulni. Az idén voltunk Harangodon, Leveleken, a nagykállói strandon, Hollókőn. Tervezünk egy hajókirándulást Tokaj és Sárospatak között, ahol a mi öregeinket a sátoraljaújhelyi idősek klubja várja. — Szövődnek-e igazi barátságok? — Nemcsak barátságok, de házasságok is köttettek már itt. A debreceni és miskolci „sorstársakkal” gyakorta leveleznek, telefonálnak, találkozáskor régi barátként üdvözlik egymást... Vasas László Ebed az idősek klubjában
