Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-13 / 95. szám

UJ KELET ■ MAGAZIN 1994. július 13., szerda 7 Nyelvtudó aknász mint haditudósító Szaniszló Szatmárból Péntek esténként - talán nem túlzás - milliók nézik a Panoráma adásait. Olykor műsorvezetőként is megjelenik a fiatal, szimpatikus délszláv haditudósító, Szaniszló Ferenc. Szűkebb hazájától, Szat­máriéi eltekintve kevesen tudják, hogy megyénkből indulva jutott el a televízió képernyőjére. Felhívtam a Televíziót és, - nem igaz - Szaniszló Ferenc bent van, mi több, ráér beszélgetni.- Feri, úgy tudom, neked most Fehér- gyarmaton kellene pihenned.- Igen, ezt terveztük, de közbe jött egy munka, így csak gyermekeim vakációznak szüleimnél.-Te „gyermekkorodtól” fogva hadi­tudósító szerettél volna lenni?- Még újságíró sem. Hiszed vagy sem, diákként még a faliújságra sem írtam. 1960-ban születtem Csengerben. Pedagó­gus szüleim sokat költöztek - talán innen bennem a vándorvér, - míg végül Fehér­gyarmaton megállapodtak. Itt jártam gim­náziumba, innen jelentkeztem Moszkvá­ba a Nemzetközi Kapcsolatok Egye­temére. Fehérgyarmat nemcsak az ország­ban, de a megyében is a „világvége” volt, én meg világot akartam látni. Sikerült a felvételim, és bevonulhattam katonának. Szegeden találkoztam először a „háborúval”. Aknászként - ennek most hasznát is veszem - húztam le az egy évet.- Az elit egyetemen 1978-ban kezdtem a nemzetközi újságírás szakon. A szovjet diplomatákat is itt képezték, és az ország aranyifjai is itt tanultak. Állam- és kor­mányfők gyerekeit, unokáit ismerhettem meg.- Kaptátok az ideológiai okítást?- Talán nehéz elhinni, de erre nem fek­tettek nagy hangsúlyt, nem volt nagyon pártos az oktatás. A nyelvek tanításával viszont igen komolyan foglalkoztak, aminek most igencsak hasznát veszem. Elég sok információnk és nagy rálátásunk volt a szovjet birodalomra. Már akkor sejt­hető volt, hogy akármennyire igyekeznek összefogni, hamarosan szét fog hullani. Nyaranta egy-egy hónapot gyakornokként dolgoztunk, először megyei, majd orszá­gos lapoknál. így dolgozhattam a Kelet- Magyarországnál, a Nyíregyházi Rá­diónál, majd a Magyar Hírlapnál. Az utób­bi ajánlott állást a diploma megszerzése után. Noha szülőföldemről is megkeres­tek, mégis a hírlaphoz vitt a bizonyítási vágy 1984-ben. Két évvel később Mosz­kvába küldtek tudósítónak. Akkor még nem volt divat 26 éves ifjú titánt, - aki ráadásul még nem is MSZMP-tag - a Szovjetunió fővárosába küldeni. Már zajlott a peresztrojka, a glasznoszty. Egyszerűen nem lehetett rontani, csak tudósítani kellett.- A telefonodat nem hallgatták le, lev­eleidet nem bontották fel?- Elődöm információja alapján minden bizonnyal, de nem érdekelt. Adtam haza, többek közt a szabolcsi újságoknak is, a híreket.- Elég merészen. Nem akarták megköt­ni itthon vagy kint a kezed?- A párttól jött a számonkérés, hogy miért kérdezek annyit. Ha az oroszok el akarják mondani, majd elmondják maguk­tól. A szovjet katonai attasé is naponta nyaggatta miattam a Magyar Hírlap akkori szerkesztőjét.- Hogyan kerültél a Panorámához?-Chrudinák hívott. Azt hittem, tovább­ra is Moszkvából kell tudósítanom, de nem így történt. A tévé-nél egészen más a helyzet, mint ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■DanHaaaaaBaaaBnai i Czimmer Feri csalódni kezd I Úgy döntöttem (mert újabban dönthetek is), hogy ismét felkeresem régi, kedves barátomat, a szocializmus halálos óráiban privatizálódó Czimmer Ferit, hogy távol a munkától, a családi élet és családter- Jvezés, valamint a megélhetési gondok ! gyötrelmeitől, kiskocsmái fröccsözgetés és egy kis balatoni vitorlázás közben csendesen beszélgetve, ismét megváltsam a világot— sikertelenül. Mivel engem is megcsapott a fejlődés szele (a nyugati), az idén már nem vonat­tal, hanem Trabanttal mentem. Természe­tesen 91-es, ólommentes keverékkel, hogy kíméljem a környezetet. Ez az a folyadék, amellyel, ha megitatjuk az au­tót, akkor felfelé menetben tüsszög, sík terepen csörög, és lejtőn a szabadon futó segítségével csöndesen gurul (jó lejtő ese­tén gyorsul is). Mindezek ellenére, Isten segítségével megérkeztem. Barátom házán hatalmas névtábla: CZIMMER FERI. (Nem pon­tosan így volt írva, de a helyesírásával már általános iskolás korunkban is baj volt.) Háromszor csengetek: háromszor nagy csend. A postaládában kis cetli: „Kint vagyok a főút mellett.” Kisétáltam a főút mellé. Nem hiszek a szememnek. Az én nagy kapitalista barátom egy sárga Wart­burgban alszik, a kocsi tetején hatalmas névtábla: CZIMMER FERI. Felébresz- em. Úgy néz ki, mint egy csipás macska. — Ferikém! Te itt? — Ez maradt — és tehetetlenül szét- árta a karját —, ez is csak azért, mert amikor utoljára itt jártak, K. Némethék, tt hagyták. A táblát bedobta a hátsó ilésre. — Gyere, vitorlázzunk egy kicsit, rz még megmaradt. Felhúzzuk a vitorlákat, alig mozdul a íajó. — Sajnos, az idén már keleti szél fúj, nagyon gyenge. Tavaly vagy azelőtt jöt­tél volna. Egy darabig jó volt a nyugati szél, később aztán azt is megette a fene. — Hát nem jött be a privatizáció? — kérdezem sajnálkozva. — Bejött az, csak ki is ment. Mi annak idején még nem spekuláltunk, hanem szolgáltattunk. Nyaltuk Ny. Némethék popsiját, mert azoknak volt pénzük annyi, hogy eltartották K. Némethéket is. Aztán megtörtént a családegyesítés. Már minek jöjjenek?... Csak a szolgáltatás szín­vonalával lehetne csalogatni őket és a ked­vező árakkal. Itt meg mi van, kedves bará­tom? Pokolbéli színvonal mennybéli árakkal. Nézd meg a vizet... tiszta? Tisz­ta pocsolya. A változatosság kedvéért most nem az angolna döglik, hanem a keszeg. Ez azért jobb, mert az úszó üdülővendég egyből bekaphatja, nem kell kettéharapni. Az ilyen változatosság nem vonzza az egyesült családot. — Szép épületek sorakoznak—nézem a partot, próbálom kizökkenteni. — Üres mind — úgy látszik, nem le­het kizökkenteni —, nyomdafestéket nem tűrő áron eladta az állam. Azóta már többen is eladták jó haszonnal (ez tűmé a nyomdafestéket, de senki nem nyilat­kozik). — Ne panaszkodj, Ferikém! Élvezzük a száguldást, kezd feltámadni a szél. Ab­bahagyja a mondókáját, és a hajó orrából elővesz egy üveg konyakot. —Igyunk az új szélre! Előrejelzés sze­rint egy ideig keletről fog fújni. De akár keletről fúj, akár nyugatról, nem jó a túl erős szél, mert felborítja a hajót. Pihen­jünk egy kicsit — mondta, és a konyakos­üveggel a kezében hanyatt dőlve elaludt. Én gyorsan leeresztettem a vitorlákat, mert így mindegy, merről mekkora szél fúj. Sipos József Munka nem csak a fronton van egy országos napilap külföldi tudósítója esetében. Én itt csak egy vagyok a sok közül.- Melyek voltak az első nagy riportjaid?- Jelcinnel 1989-ben. Ő akkor bukott politikusnak számított. Nem volt divat ily­en embert megszólaltatni. Utána pedig Cser­nobilből tudósítottam. Talán furcsa, de a hírhedt atomerőműben történő forgatás során szerettem meg a rendkívüli körül­ményeket.-Hogyan kerültél Jugoszláviába?- Prózai oka volt. Senki sem akart men­ni. Én tudtam oroszul, így rám esett a válasz­tás 1991 nyarán. Akkor még nem folytak a harcok, de érezhető volt a fe- szültség. A levegőben lógott a háború. Tulajdonképpen Eszék környékén voltunk, amikor először eldördültek a fegyverek. Azóta is bánom, hogy akkor nem forgattunk.- Gondolom a család félt téged?- A feleségem aggodalma majdnem váláshoz vezetett. A gyerekeim is folyam­atosan lebeszélnek e munkáról. Megértem őket. Látnak a televízióban péntek este, de azt nem tudhatják, hogy haza is jövök. Ötvenegy újságíró halt meg eddig a dél­szláv harcok miatt. Én a Panoráma stábját nem akarom cserben hagyni, ezért folyta­tom ott a munkát.-Hogy lehet e borzalmakról tudósítani?- Egy idő után, talán nem jó a kifejezés, de az ember bizonyos mértékig közöm­bös lesz. Nem is annyira a halottak a borza­lmasak. Sokkal megrendítőbbek a sérültek, vagy az elhunytak hozzátartozói. Sajnos, ez hetente látható a képernyőkön.- Szerinted meddig tart még a háború?- Hiába lesz papíron béke, az ott élő emberekben olyan mély a gyűlölet, hogy a gerillaharcok sokáig elhúzódhatnak.- Lesz-e változás a választások után a Panorámánál?- Millió pletyka kering, de hogy valójában mi lesz, nem tudni. Az adást nemigen szüntetik meg.- Mi történik, ha megkapod a „munkakönyved”?- Miért kapnám meg? Előbb bi­zonyítsák be, hogy a stáb szakmailag al­kalmatlan a feladatára. Nehéz lesz, hisz sok európai ország átveszi a tudósításain­kat. Egyébként sok helyről, többek között egy német tévé társaságtól is kaptam aján­latot.- Az Új Kelet is szívesen látna...- Köszönöm szépen az ajánlatot. Ha munkatársként nem is, de látogatóként biztosan találkozunk, ha Nyíregyházán járok. Kovácsvölgyi Zoltán Amire születtél próbálunk három órán keresztül, bár ez előadások előtt megduplázódhat. A szólistákat külön kell berendelnem, és még ez is kevés ahhoz, hogy két szereposztást betanítsak. Ha tehát valamelyik szólista hiányzik, az a szám már kiesett. A nyár nekünk is szünet, a kórus pihen.- Milyen kapcsolataik vannak, hol jár­tak eddig?- Voltunk Iserlohnban. Ez Nyíregyháza német testvérvárosa, az onnan idejött diákok vitték a hírt rólunk. Most próbálok kiépíteni cserekapcsolatot egy ottani, hozzánk hasonló könnyűzenei kórussal. Az országon belül pedig már sok városban felléptünk.-Azt mondta, könnyűzenei kórus. Miket énekelnek a legszívesebben?- A spirituális és örökzöld számok mel­lett mindig vannak új slágereink, ezeket folyamatosan igazítom az új generációhoz. Gyakran musical - részleteket dolgozunk fel, így jött össze a Macskák, egy évre rá a Jézus. Majd ezen felbuzdulva saját musi­calt írt nekünk Széles István, Amire születtél címmel. Az évzáró koncerten 8 számot adtunkelő a Hairből, jövőre pedig egy egész esti műsort tervezek belőle.- Miben lépnek fel az éneklők?- Egyenruhánk van, a lányoknak piros garbó, fekete nadrág és mellény, a fiúknak piros ing és fekete öltöny. Színpadon re­mekül mutat.- Hogy érzik magukat a kórusban a zrí- nyisek?- Nagyon jó társaság alakult ki, akik pedig nem tagok, gyakran jönnek velünk vidékre is. Úgy érzem, szeretnek bennün­ket.- Hogyan tudja segíteni az iskola a ZIG Singerst? Pintér Miklós igazgató:- Volt olyan eset, hogy hajnal 4-kor értek haza a szereplők. Másnap nem tudtak be­jönni, felelni, ehhez feltétlenül szükséges a tanárok megértése. Miután ilyen népszerűek lettek, egyeztetni kellett ezt a tanulással. Rengeteg tehetséges gyerek van, és ez csodálatos lehetőség önmaguk kibontakoz- tásukhoz. Amiben még próbálunk segíteni, az az aprómunka, szervezés. Anyagilag a kórus önfenntartó. Eddig egyszer tehettük meg, hogy vegyünk nekik egy mikrofont és egy erősítőt. A közeljövő feladata egy szállítható, elektromos zongora beszerzése.- Mit jelent a gimnáziumnak a ZIG Singers?- Hozzátartozik a Zrínyi közvélemény előtti megjelenéséhez, arculatformáló tényező. Egyértelműen iskolánk büsz­kesége. Koroknai Edit Friderikusz felfedezettje, a Zrínyi Ilona Gimnázium énekes csapata egyre nagyobb sikereket ér el. Az elmúlt tanévben a meghívásoknak csupán egyharmadát tudták teljesíteni, ám így is bőven volt részük elis­merésben. A diákok év közben rendszere­sen próbálnak, nyáron viszont szünetel az éneklés. Dr. Bánhidi Lászlóné Maród Magdol­na, a „kórus lelke”:- Hét éve kerültem ide, akkor alakítot­tam meg a kórust. A létszám változó, 70- 80 fő körüli. Évente kb. húsz elsős jöhet, és sajnos ugyanennyi negyedikes elmegy. Saj­nos, mert aki négy éven át megmarad, az már többnyire szólista. A kórus zöme lány, 10-15 fiunk van.- Friderikusz Sándor tette igazán közis­mertté a ZIG Slngers-t. Hogyan kerültek kapcsolatba vele?- Valamikor az iskola tanulója volt. Tavaly egy rendezvényre meghívtunk egykori híres diákokat, köztük Friderikuszt. A műsor hatására elhívott minket a nagy nyilvánosság elé. Azóta tartjuk a kapcsola­tot, felléptünk vele a Rádiókabaréban és a Tévé-ben is.-Ilyen komoly, összehangolt munkához rengeteg gyakorlásra van szükség.- Ez igaz, diákjaink viszont emellett is nagyon leterheltek. Hetente csak egyszer Olcsóbb, de nem veszélyesebb Változatlan intenzitással zakatol egész évben a kisvasút Nyíregyháza és Balsa, va­lamint Dombrád között. Naponta kilenc járat indul és ugyanennyi érkezik vissza, kb: háromnegyed illetve két óra alatt. A vagonok mennyisége az utaslét­számtól függ. Ez reggel és délután a diákok miatt 5-6, késő este csupán 2, ko­csinként maximum 54 fővel. Nyáron az iskolások elmaradnak, viszont a Tisza-part és Sóstó vonzása ezt ellensúlyozza. A kisvonat szénfűtéses, fapados és 30 százalékkal olcsóbb a többinél. Előnye, hogy igen biztosnságos, mivel lakott területen 15, egyéb helyeken 30-40 kilo­méteres sebességgel közlekedik. K. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom