Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-08 / 91. szám

UJ KELET SPORT 1994. július 8., péntek 11 Reményteljes atlétáink /. Bácskái Zsolt A tizenkilenc éves fiatalember, az NYVSC ifi atlétája, a nyíregyházi hosszú­távfutó hagyományok egyik folytatója le­het. Szinte véletlenül választotta ezt a sportágat. Nyolcadikos volt, amikor Pok- rovenszki József— ő most is az edzője — az ötös iskolában járt, hogy hosszútáv­futókat toborozzon. Ekkor döntött úgy je­lentkezik. Akkoriban még nem igazán tud­ta a döntés okát, ma már erős benne az elhatározás, hogy egy felnőtt világ- versenyen ott lehessen az élmezőnyben. A sportolóval az elmúlt időszakban több­ször is találkoztam a városi stadion beton­ján, vagy salakján, ahol éppen napi ed­zésadagját teljesítette társaival. Zsolt most érettségizett, az eredményről nem sokat beszél, de az kiderül, folytatja ötödik évfolyamon a 110. számú Szak­közép- és Szakmunkásképző Iskolát, és ha végez, épületgépészeti technikus lesz. Sz­abadidejét atléta barátnője és barátai tár­saságában tölti, ilyenkor főként a sóstói tóban szeretnek fürödni, de erre most nem sok ideje van, hisz napi két edzéssel ké­szül. Július 20-24. között ifjúsági atlétikai világbajnokságot rendeznek Portugália fővárosában, s ő 20 km-es távon indul. Szabolcsiként egyedül lett tagja a magyar válogatottnak. A kiküldetéshez szükség­es időt nemrégiben egy budapesti verseny­en teljesítette, ahol két klubtársa Zaja Lás­zló és Jécsák Attila segítették, hogy tar­tani tudja a megfelelő iramot. Végül a szintidőn belül futott. 63:09,21 perces eredményét mindenképpen szeretné megismételni Lisszabonban, hogy ez mire lesz elég, még nem tudja. Ott a versenyen dől majd el, hogy milyen mezőnyben kell helytállnia. Az afrikai futók általában job­bak az európaiaknál, az európaiak között elöl végezhet. A fekete kontinens futói sokáig nem előzhetők meg, Zsolt szerint az életmódjuk és az ottani klíma miatt sz­inte a génjeikben hordozzák képessé­geiket. Nem lesz könnyű dolga a távoli város­ban, bár már van gyakorlata, tavaly is sze­repelt a mezeifutó világbajnokságon, s ott volt az idén Budapesten. Eddig az ottani futása sikerült a legjobban. A húsz kilo­méteren az utolsó ötezer méter szerinte a legnehezebb, addigra az izmok már bi­zony elfáradnak, s erőltetetté válhat a mozgás. Sokszor szenvedni kell az utolsó métereken, de nem bánja, ezt kihívásnak tartja, amit teljesíteni kell. „Néha szeretek szenvedni” — vallja a mosolygós érettsé­giző. Mindenesetre súlyfelesleg nincs raj­ta, ami nem csodálható, az elmúlt héten a mátraházi edzőtáborban egy hét alatt 180 kilométert futott, hogy jól felkészülten utazzon Portugáliába. A következő hetek­ben marad a szokásos 100 km körüli adag. Az elmúlt három évben, négy-öt hét nyári pihenőt kivéve, ez volt a heti penzuma. Ha összeadjuk, már vagy harmincezer ki­lométer bőven összejön. Az egyik legjobb hajtóerő a felkészülés­hez az a közösség, ami a hosszútávfu­tóknál és gyaloglóknál kialakult, s ez első­sorban mesterük, Pokrovenszki József érdeme.Az biztos, hogy a halkszavú mester valamivel megbűvölheti a fiata­lokat, mert a hatalmas hőségben is jóked­vűen futnak, vagy gyalogolnak a stadion betonján. Egymást biztatva teljesítik az újabb és újabb köröket. Ha valakinek sz­intidőt kell mennie egy versenyen, akkor természetes, hogy a többiek a kellő iram megtartásában segédkeznek. RZ Marco van Basten, az olasz AC Milan holland labdarúgója újabb műtétre vár. A 29 esztendős játékos, aki bokasérülése miatt már eddig is 18 hónapos pihenőre kényszerült, várhatóan a jövő héten fekszik „kés alá” egy antwerpeni klinikán. T/^r^r/^Ar/a/ tfcrscrrosncwmányícy Készülnek a csapatok Megyei első osztályú labdarúgócsa­pataink számára lassan véget ér a nyári szünet. Némely településen pedig már bele is vágtak a felkészülés gyötrelmes heteibe. Szorít az idő, hiszen a felemelt létszám következtében, augusztus első hétvégéjén útjára indul a labda. Ilyen­tájt a szurkolókat az izgatja a legjob­ban, hogy szeretett együttesükben mi­lyen új arcok bukkannak fel, illetve kik azok, akik búcsút intenek a megszokott öltözőnek. Kíváncsiságuk kielégítésére négy csapat háza táján érdeklődtünk a változásokról, a felkészülés menet­rendjéről, és a bajnoki reményekről. Tiszátok, Csáki István szakosztály- vezető: — Mi a korán kelőkhöz tarto­zunk, július ötödikén megkezdtük a ráhangolást a bajnokság nyitányára. Új edzőnk van Gáli Sándor személyében, aki korábban a Nyíregyházi FC után­pótlásánál fejtette ki áldásos tevé­kenységét. Váratlanul érte a vezetést Penthe János és Losonczi Sándor be­jelentése, miszerint felhagynak az ak­tív labdarúgással. Két kulcsemberünk­ről van szó, de tudomásul kell vennünk döntésüket. Szabó Pál visszatért Tisza- vasváriba, kölcsönjátékosként szerepelt sorainkban. Pótlásukra folyamatban vannak a tárgyalások, jelenleg egy román futballista vesz részt próba­játékon nálunk, és a jövő héten még két társa is érkezik a határon túlról. A szer­dákra valamint a vasárnapokra edző­mérkőzéseket szervezünk, a heti három tréning kiegészítésére. Kiemelkedik a DVSC ejleni jótékonysági meccs, ame­lyet július 17-én rendezünk Tiszalökön. Nagy csalódás a tavalyi szereplésünk, régen zártunk ilyen rossz évet. Szeret­nénk az új idényben a 6-8. hely környékén végezni, ezt elvárják szponzoraink, és közönségünk is! Nyírkárász, Ragány Ferenc, szakosz­tályelnök: — Heti három edzéssel már július elsején megkezdtük a munkát. A hőség miatt az esti órákban tartjuk a fogla­lkozásokat, és a pályát is állandóan locsol­juk, ami nem olcsó mulatság manapság. A sportkör új elnöke Félegyházi Gábor polgármester úr, és a távozó Badar Zoltán játékos-edző helyett Jávor Pál irányítja a felkészülést. Szerencsére a gárda gerince együtt maradt, sőt friss igazlásokról is be­számolhatok. Oláh László középpályás Kisvárdáról, valamint Szerencsről Kubá- nyi Sándor középcsatár visszatért Nyír­kárászra. Kovács Zsolt kapust a Tiszamenti SE-ből hoztuk el, s öt ifjúsági játékosunk is csatlakozott a felnőttek keretéhez. Jú­lius végén ismét megrendezzük a már hagyományos Villás Kupát, Kisvárda, Baktalórántháza, a Nyíregyházi Volán Dózsa és együttesünk részvételével. Sérelmezzük az MLSZ azon határozatát, amelyben kötelezi az egyesületeket a játé- .kosengedélyek kifizetésére. Siralmas anyagi helyzetünkön ez a pluszkiadás még tovább ront. Tavasszal nem sok örömünk telt a fiúk prodúkciója láttán, pedig jóval többre képesek. Sajnos, jól titkolták a ben­nük rejlő lehetőségeket! A középmezőnyt célozzuk meg jövőre is, a szintentartást tekintjük feladatunknak. Záhony, Erdei Árpád szakosztályel­nök: — Sok csapathoz hasonlóan mi is július ötödikén találkoztunk először a tár­sasággal. A komolyabb szakmai munka a következő héten kezdődik, nagy bána­tunkra Márton András nélkül. Középpá­lyásunk Komoróban szándékozik folytat­ni pályafutását, pedig komolyan szá­moltunk játékával. Kacsur László a Baktalórántháza elleni rangadón meg­sérült, és azóta is látási zavarokkal küzd, az orvosok egyelőre nem enge­dik futballozni. Négy játékossal tárgya­lunk ide jövetelükről, de konkrét ne­vekkel még nem szolgálhatok. A Ma­gyar Kupa küzdelemsorozatában a Debreceni VSC-t fogadhatjuk, és sze­retnénk ha a tervezettnél korábban létrejöhetne a mérkőzés. Felemás érzésekkel vettük tudomásul a sorsolás eredményét. Egyrészt örülünk, hogy válogatottakkal teleltűzdelt legény­séget láthat a szurkolótáborunk, más­részt viszont így könnyen kieshetünk. Vásárosnamény, Pankotai Pál, szakosztályelnök: — Naményban még minden kérdés nyitott az új szer­zeményekkel kapcsolatban. Július ötödikével kezdetét vette a hosszú me­netelés, hét játékost próbálunk ki az edzéseken. Azt nem titkoljuk, hogy nagy szükség lenne egy irányító közép­pályásra, valamint egy befejező csatár­ra. Farkas Bélával elégedettek va­gyunk, továbbra is benne látjuk az elő­relépés lehetőségét, tehát marad a kis- padon. A pletykákkal ellentétben Ülés Norbert is marad Vásárosnaményban, kacsa volt a hír, miszerint Tiszavasvári- ba szerződik. Magasabb osztályú ellen­feleket próbálunk megnyerni a felké­szülési meccseinkhez. Az esetleges vereségekből levonhatjuk a tanulságot, módosíthatunk a csapat szerkezeti felépítésén. Nyírbátorral és Mátészal­kával oda-vissza kétszer találkozunk edzőmérkőzésen. Koncz Nyírségi salclctorita Tizenharmadik alkalommal kerül megrendezésre a Nyírségi Torna nemzetközi sakkverseny Nyíregyházán, ami egyben országos nyílt minősítő viadal is. A július 9-17 között zajló torna helyszíne a 110. számú szakközépiskola. FIDE szabályok szerint, kilenc fordulós svájci rendszerben mérik össze tudásukat a résztvevők. A FIDE-értékszámszerző versenyen 130.000 forint az összdíjazás, míg a minősítő vi­adalon 50.000 forint a díjalap. Vasutasnap Záhonyban A negyvennegyedik Vasutasnap alkalmából, július 9-én a következő sporteseményekre kerül sor a Záhonyi VSC pályáján. 8.30—10.30 Városi kispályás labdarúgó bajnokság hetedik fordulója, 14 csapat részvételével 10.30—13.00 Férfi kézilabdatorna 14.00—16.00 ZVSC öregfiúk-Munkács öregfiúk labdarúgó mérkőzés 16.00 ZVSC—Tiszavasvári Alkaloida hírverő labdarúgó mérkőzés ) Ú gy tűnik, hogy a vészharang megkondítása a férfi röplabda felett nem hallatszik messzire, pedig maholnap véglegesen le kell zárni a dolgokat. Nevezni kell, rendezni kell a játékosok szerződésében vállalt köte­lezettségeket. Készülni kellene lassan az új idényre. Ahhoz, hogy megértsük az NYVSC röplab­dacsapatának négyéves elsorvadási történetét, vé­gig kell menni az utóbbi bajnokságok történésein. Az 1991 -es idényben a negyedik helyen végzett a csapat, megnyerve a Magyar Kupát, és így in­dulhatott a Kupagyőztesek Európa Kupájában. 1992-ben a bajnokságban bronzérmet szereztek, és jogosultságot a CEV Kupában való indulásra. 1993-ban a hetedik helyen végeztek, még mindig a megye legeredményesebb csapata voltak. 1994- ben pedig a hatodik helyen fejezték be a bajnok­ságot. Ilyen eredményességgel egyik szabolcsi csapat sem büszkélkedhet! Ráadásul 1993-tól a játékosállomány nagyobb részét saját nevelésű, részben még ifjúsági röplabdázók adták. Több éven keresztül a bajnokság élvonalában, kilépni nemzetközi porondra - ez minden szabolcsi csa­pat álma. Ez eddig csak a röplabdásoknak adatott meg. Hiába volt (van) azonban eredmény, a háttér­ben elindult egy bomlasztási folyamat. Kezdődött azzal, hogy a BIM-TRADE Kft és a város jó­voltából új helyre költöztek. Aki egy kicsit is ért a sporthoz, az tudja, hogy a Bujtosi Szabadidő Csar­nok akármennyire szép és korszerű, nem igazán alkalmas a mostani formájában röplabdarangadók lebonyolítására. Gondoljuk csak meg, hogy ko­rábban milyen tüzes, felfokozott hangulat alakult ki a stadion játékcsarnokában. A nézők testközeli buzdítása pontot, pontokat jelentett a csapatnak. A pálya és a játékosok közelsége a mérkőzéseken igazi élményt jelentett mindenki számára, hiszen ha akar­ta, ha nem, együtt kellett élnie a játékkal. Ez a miliő a „nagy” bujtosi csarnokban egyszerűen elveszett. A mérkőzések túl távol kerültek a nézőktől, akik bár mindent láttak, de a távolság miatt nem tudtak „együtt élni vele”. így aztán nem csoda, ha kiürült a nézőtér, a szurkolók szép csendben elpártoltak a csapattól. Vagy jobb esetben átpártoltak a nagyobb területen zajló, távolból is jobban nyomon követhető kézilab­dához. A röplabdacsapatnak nincs visszaút, korábbi sikereik helyszínit a teniszezők vették birtokukba. Hiba lenne, ha nem említenénk meg, nem szól­nánk a csapaton belüli széthúzásról, az 1992-es edzőváltásról, a kényszerű játékoscserékről. Tehát a csapat belülről sem volt egységes, sok volt a torzsalkodás. Emiatt is nagyon sok röplabdabarát pár­tolt el a sportágtól. Közben megjelent a palettán a Start-Sportula és a Tanárképző gárdája is, akik részben az NYVSC korábbi ifi, vagy a felnőtt csapatától elküldött, kiöregedett röplabdázók segítségével az NB I/B csoportjába jutottak. Év közben az egyik promin­ens nyíregyházi képviselőtől hallottuk: — Nézzétek meg a másik két csapatot, lám, az NYVSC költség­vetésének töredékéért is lehet NB 1-es csapatot üze­meltetni. Próbálják meg ők is amatőr alapon! — Ter­mészetesen aztán ugyanez a képviselő úr a hetedik, és a hatodik hely után az eredménytelenséget kérte számon a még így is legeredményesebb szabolcsi csapattól. (Azt már zárójelben jegyzem meg, hogy mind a két amatőr csapat az idén csúfos távozásra kényszerül az NB I/B csoportjától. Ezzel is bizonyít­va, hogy labdajáték sportágat — bárki hiszi is azt pozíciójából adódóan — ma már amatőr szinten űzni nem lehet...) '94 nyarára tehát eljutottunk oda, hogy.egyetlen NB I-es röplabdacsapat van csak a városban. Bár — mint megtudtuk — lehet, hogy lesz több is, mert ugyan a Start-Sportula és a TK a pályán elbúcsúzott az NB I-től, de három vissza­lépés miatt esélyük van ismét a B csoportban való szereplésre. Közben megyénk reprezentáns csapata, az NYVSC ezer sebből vérzik. A nyíregyházi önkor­mányzat — máig sem tudni pontosan, kinek a ja­vaslatára, milyen mutatók alapján — megvonta a csapattól a támogatást, és a humán bizottság vezetője, illetve egyik tagja sem tette meg a határozatuk alapján elkészült önkormányzati elő­terjesztést, hogy a gárda másfél milliós gyorsse­gélyhez jusson. Az NYVSC ebben a helyzetben kénytelen-kelletlen megvált július elsején Parti József szakosztályvezetőtől, most Szabó Péter látja el a technikai vezetői teendőket, miközben viszi a junior csapatot, és besegít a felnőtteknél Járosi Jánosnak is. R emélhetőleg rövidesen sok minden kiderül, mert nevezni kell a bajnokságra. Úgy tud­juk, felmerült bizonyos klubok fuzionálá­si lehetősége, és a háttérben a röplabdabarátok erősen szervezkednek. De akármit is próbálnak, önkormányzati támogatás, nézők és szponzorok nélkül nagyon nehéz lesz. A bajnokságban pedig elindulni, és aztán abban bízni, hogy az ősszel esedékes önkormányzati választások után talán az új képviselő-testület a bajnokság derekától újra tá­mogatja a röplabdát — nagy merészség. Mondhat­nánk azt is, hogy jókora blöff. Bár a mai világban szinte minden megtörténhet. Ez is ... Száraz Attila Mi lesz veled, röplabda?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom