Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-08 / 91. szám
UJ KELET 1994. július 8., péntek 9 Olasz transzvesztiták, avagy a harmadik nem Transzvesztiták... Tulajdonképpen miféle emberek ezek a se férfi se nő embertársak, akikről mind többet hallani, s még mindig nagyon keveset tudni. Hol nőimitátornak, hol aberrált férfinek, hol leszbikus nőnek nézik őket. Csak beszélünk róluk, s azt sem tudjuk, kicsodák. A transzvesztiták, vagy közkeletűvé váló nevükön „transzok”, az idén valósággal elárasztották az olasz újságokat, filmeket és a televíziót. A dél-európai országban már húszezres táboruk van, s az olaszok szellemesen, de természetesen pontatlanul harmadik neműeknek keresztelték el őket. Állandó tartózkodási helyeik, éjszakai bárok, éttermek, szaunák hálózata, és a belső „törzsi tagozódás” már szinte népességcsoporttá teszi a transzokat, jólehet emancipációjuk még elmarad a társadalom által már úgy ahogy elfogadott homoszexuálisokétól. Maurizia Paradiso, a leghíresebb olasz transzvesztita arról panaszkodik, hogy kíméletlenül kizsákmányolják őket. A rendkívül csinos transzvesztita hölgy (?), egy népszerű tévésorozat műsorvezetője, azzal vádolja főnökét, hogy már 60 millió líra honoráriummal tartozik neki. Amikor a minap a vita hevében a szerkesztő behúzott egyet a hölgynek, Maurizia szilikonnal kezelt mellei az ökölcsapástól úgymond felmodták a szolgálatot. Az egykori férfiú ugyanis tetőtől talpig át van szabva. A sértett egy milliárd líra kártérítést követel, a szerkesztő szerint viszont Maurizia szimulál, semmilyen verekedés nem volt. A tévésztár nem az egyetlen rivaldafényben lévő transz Olaszországban. Jumpy Velena rockzenész és írónő, a transzok egyenjogusítási törekvéseinek egyik élharcosa így beszél magáról: „leszbikusnak definiálom magam, jóllehet még meg van a férfi nemi szervem. Szerintem a transzoknak nem szabad érdekvédelmi csoportokká szerveződniük, mert azzal normálisokra és transzokra osztják a világot”. A 34 éves Francesca Conti a bolognai tanács haragját vonta magára, amikor egy fotóalbumát propagálandó olyan plakátot rakott ki a falakra, mely őt alsóneműben ábrázolta — a kép alatt a telefonszámával. „Én azért prostituálódtam, hogy házat vegyek. Nyolc évig volt kapcsolatom egy lánnyal, aki elhagyott. Most férfiaknak adja el magát, én pedig — aki átoperáltattam magam — most értettem csak meg mit jelent nőnek lennei szexuális értelemben. Annak, akinek a fenti történetek nem teljesen világosak, de szeretne eligazodni a nemek átalakulásának szövődményes rendszerén, segítségére lesz a mellékelt „szótár”. Transz-szótár Atoperált transzok: Nincs már férfi nemi szervük, nővé operálták őket, de nem lehet gyerekük. Operálatlan transzok: Szilikonnal kezelt mellük van, női hormonokat szednek, de még nem tették meg a döntő lépést a nővé válás felé: megvan a férfi nemi szervük. Ok a legkeresettebb prostituáltak. Transzvesztiták: Homoszexuális férfiak, akik szórakozásból nőnek öltöznek. Ez a transszá válás első lépcsőfoka. Vannak női transzvesztiták is. Leszbikus transzok: Olyan operáltak és operálatlanok, akik bár nőnek érzik magukat, nem vetik meg a nőket. A bankok és a vakok Tokió — Nem csak emberbaráti, üzleti szempontok is vezették a japán pénzintézeteket, amikor a szélesebb ügyfélkör megnyerése érdekében új szolgáltatásokat vezettek be a vakok részére. A vakok kiszolgálása technikailag nehezebb feladatot jelent, mint a mozgássérülteké, de a megoldás megszületett és rohamosan terjed. Több nagykereskedelmi bank ügyfélkiszolgáló termeiben a padlózat különlegesen kiképzett „téglái” vezetik a vak embereket a számukra fenntartott automatákhoz. A különleges bankjegykiadó automaták hangra működnek, azaz a vakok is igénybe vehetik szolgáltatásaikat. A készülék egy Braille-írással ellátott gomb megnyomásával hozható működésbe. A vakok szóbeli utasításokat kapnak a kívánt banki művelet típusára és kódszámára vonatkozóan. Van olyan bank, amelyik még ennél is messzebb ment: olyan takarék- betétkönyveket bocsátott ki, melyben a betűket és számokat Braille-írással írják a vakok számára, sőt, kérésre az ügyfél részére a számlakivonatokat is vakírással állítják ki. Természetesen mindennek anyagi vonzata is van. Míg egy hagyományos bankjegykiadó automata mintegy 80 000 dollárnak megfelelő összegbe kerül, a vakok számára használható szerkezet ára 100 000 dollár. Az egyik nagy bank kulturális és szociális osztályának vezetője szerint a fogyatékosok kiszolgálása komoly anyagi erőfeszítéseket kíván a bankoktól, mégis szükség van ezekre a beruházásokra, már csak azért is, mert Japán népessége öregszik, s növekszik a gyengén látók és a mozgásukban korlátozottak száma az ügyfelek között is. Egy sakkhúzás fiziológiája New York — Radioaktívvá tett cukrot fecsekendezett kísérleti alanyai ereibe Jordan Grafman amerikai neurológus, hogy kiderítse: mi játszódik le az ember fejében, amikor egy sakklépésen töpreng. Mint a Nature című amerikai folyóirat a kísérletről szóló beszámolójában megállapítja, a kutató abból a tényből indult ki, hogy a gondolkodási folyamat során cukorigény keletkezik. Ha tehát láthatóvá tesszük a szervezetben keringő cukrot, nyomon követhetjük: az agy mely helyein zajlik lez az észbeli művelet. A sugárkezelt édesség útja arról árulkodik, hogy a sakkozó (feltételezhetően a döntéseit nem intuitíven hozó, lassabban cselekvő, úgynevezett átlagsakkozó) három szakaszban fog hozzá, hogy egy-egy figurát odébb mozdítson a táblán. A műveletet Vnegjelenítő pozitronemissziós tomográf képernyőjén először a látókéreg munkájára valló jelek tűnnek fel: a játékos észleli a kiszemelt bábot színét és helyzetét. A bal agyféltekének egy másik pontján a játékszabályokat tárolja az ember, ezeket második mozzanatként aktivizálja. Ezután kerül sor a harmadik, és legigényesebb műveletre: az akció megtervezésére és lehetséges következményeinek felbecsülésére, vagyis a válasz és viszontválasz kölcsönhatásának mérlegelésére. Eme stratégia tartalmú töprengés már az agy jobb féltekéjében megy végbe. A Tour de France háromszoros győztese, a spanyol Miguel Indurain a festői szépségű Dover előtt fogadja egy helyi rendőr gratulációját ' „ r*y***»*m m Dr. Gulyás István erki állatorvos 25 éve gyűjti az asztali és faliórákat. A XV. századtól a XIX. század végéig több mint ötven különleges darab díszíti lakását. (MTI-fotó: H. Szabó Sándor) Megvan a gyilkos fegyver? Los Angeles — Példátlan PR kampányt folytatnak O.J. Simpsonnak, a gyilkos amerikai futballsztámak a védői, hogy az emberek ne higgyenek a szemüknek és a fülüknek. Bár a legfrissebb jelentés szerint Simpson háza közelében megtalálták azt a véres kést, mellyel Simpson meggyilkolta volt feleségét Nicole-t, és annak Ron Goldman nevű új barátját, a védők taktikája továbbra is az, hogy elhitessék: egy ilyen sikeres és népszerű ember, mint Simpson, „nem tehet ilyet”. Megkönnyíti a védelem dolgát, hogy a fekete Amerika egyöntetűen O. J.-nek adja rokon- szenvét, mondván, hogy ha nem egy szőke fehér asszony lenne az áldozat, senkinek nem jutott volna eszébe a néger férjet vádolni. „Akarja tudni, miért izgatja a fehéreket ennyire ez az ügy? Azért, mert O. J. fekete” —jelentette ki a vádlott egyik barátja. A Time magazin múlt heti száma az egyik konkurens lap revelációja szerint Simpson címlapfotóját laboratóriumi eszközökkel besötétítette, állítólag azért, hogy a hagyományosan retteget, robusztus fekete fiú még ijesztőbbnek tűnjön. Az erőszakos fekete hím és az ártatlan szőke szépség ilyesfajta rasszista szembeállítását Simpson ügyvédei eddig jól kihasználták annak bizonyítására, hogy Simpson bűnösségét egészen addig nem lehet elfogadni, amíg közvetlen bizonyítékok nem merülnek fel. A megtalált késről azonban állítólag bebizonyosodott, hogy O. J. Simpson vette. És ha valóban ő követte el az othellói gyilkosságot, sem a sportdicsőség, sem a faji előítéletek elleni harc nem segíthet rajta. Vallomás Északról Hanoi — „A pokol másik, fele” — így jellemzi a Time magazin legfrissebb száma Bao Ninh vietnami író könyvét, mely A háború fájdalma címmel jelent meg Nyugaton, s mely minden eddigitől eltérő képet fest a vietnami háborúról. Ez a téma, legalábbis Vietnamban, tabu volt egészen addig, amíg négy évvel ezelőtt — erősen átszerkesztett változatban — napvilágot látott a volt vietnami katona könyve, melyben már nem egészen úgy írja le a történteket, mint korábban szokás volt. Most pedig, 19 évvel Saigon eleste után, ez a könyv eredeti szöveggel, angolul és más nyelveken is megjelenhetett. Miért ilyen késéssel? A szerző már 1992-ben elkezdett házalni az amerikai kiadóknál, de sorozatosan visszautasították... Miért? Mert mint az egyik kiadói szerkesztő akkor ntegjegyeze, „nekünk ne írja meg, milyen disznók voltunk Vietnamban." Január óta azonban bestseller Amerikában is és Nyugat-Európában is. Májusban elnyerte a The Independent című londoni lapnak az év legjobb külföldi regényéért odaítélt díját. Bao Ninh. a 42 éves szerző így nyilatkozik sikeréről: „Ez az én látomásom a háborúról. Azt akartam megmutatni, hogy a hadsereg, melyet más szerzők agyondicsőítettek, nem szentek gyülekezete volt, megvoltak a maga ördögei”. A könyv a vietnamiak mellett elsősorban azramerikaiak számára felfedezés. Mindenek előtt azon lepődnek meg, milyen csekély jelentőséget tulajdonítottak a gyűlölt vietkongok az ő jelenlétüknek. A 42 esztendős író, aki Kien nevű hősét természetesen saját magáról mintázta, kijelenti,hogy soha nem harcolt amerikaiak ellen, „kivéve azokat, akik a helikopterekben ültek”. Csak vietnamiak ellen harcoltam. Ez a háború elsősorban testvérháború volt, s ez volt legkeserűbb az egészben.
