Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-01 / 85. szám

UJ KELET MAGAZIN 1994. július 1., péntek 7 Fene késtől felforgatták Argentínát Fgymilliéan egy életre nyomorékok Splpä gjy km IMI EC „Isten éjszaka helyrehozza, amit az ar­gentinok nappal elrontanak” — tartja egy mondás, talán ebben bízott Juan Perón is, amikor száműzetése után 1973-ban vissza­tért a hatalomba, s hozzákezdett a kataszt­rofális argentin gazdaság rendbehozatalá­hoz. De a sors kegyes volt hozzá, 1974. július 1-jén — éppen húsz éve —meghalt, így nem kellett megérnie saját örökségé­nek kudarcát. Juan Domingo Perón 1895-ben szüle­tett, ifjúsága Argentína fénykorára esett. Katona lett, és a feltörekvő ifjú gyorsan haladt előre a ranglétrán. A harmincas évek elején azonban a gazdasági világvál­ság elérte Argentínát, s a hadsereg fiatal tisztjei páholyt alapítottak a hatalom át­vétele céljával. Közéjük tartozott Perón ezredes is. Karrierje szépen alakult, hadügyminisz­ter és alelnök lett, de talán megmaradt volna tehetséges tábornoknak, ha nem találkozik élete asszonyával, Éva Maria Duartéval, a vonzó, de tehetségtelen szí­nésznővel. 1945-ben jórészt Évának kö­szönhette, hogy a szakszervezetek Perón mellé álltak, aki hatalmas tömegdemonst­rációk közepette hatalomra került. Négy nap múlva feleségül vette Evitát, s ketten együtt fenekestül felforgatták Argentínát. Perón pár év alatt saját ideológiát terem­tett, a peronizmust, amelyet az argentinok szerint senki nem érthet meg, csak egy argentin. A peronizmus alapja Evita józan paraszti eszéhez igazodva nagyon egy­szerű volt: a gazdagok gyűlölete, a szegé­nyek szeretete. Perón ennek megfelelően a munkásosztály szövetségét kereste, s el­hitette velük, hogy kizárólag az ő érdekük­ben cselekszik. Az „ing nélküliek” persze istenítették, pedig Perón a szakszervezetek révén valójában kemény ellenőrzés alatt tartotta őket. A nép pedig igen fogékony volt a hatalom példátlan szociális dema­gógiájára. De mit számított mindez, amikor végre volt kiket bálványozni. Az argentinok tisz­ta szívükből imádták Evitát, s szeretetük- ből jutott Perónnak is. 1952-ben azonban Evita meghalt, s Perón egyedül maradt egyre súlyosbodó gondjaival. A törékeny argentin gazdaság nem viselte el sokáig a közérzetjavító intézkedéseket, az ország­ban kitermelt nyersanyagok árai estek a világpiacon. S 1954-ben megtörtént a pár éve még elképzelhetetlen csoda: félmillió munkás lépett sztrájkba, s a történelem­ben az is ritkaságszámba ment, hogy melléjük álltak a nagytőkések és földbir­tokosok is. Erre az egyház is előbátorkodott sérel­meivel, így egyszerre kiderült, hogy a tár­sadalom minden rétege Perón ellen van. 1955 őszén puccsal döntötték meg hatal­Moszkva, korrupció, KGB, FBI Titkok tudói találkoznak Az orosz hivatalnokok korruptsága mind jobban nyugtalanítja az orosz elhárító szolgálatot. Szergej Sztyepa- sin, a kémelhárítás főnöke a nahodkai halfeldolgozó üzem 300 millió rube­lért történt eladása kapcsán kijelen­tette, hogy az orosz állam tulajdonának nevetséges összegért történő elkótya­vetyélése az utolsó csepp volt a po­hárban. A megfelelő törvény hiányá­ban azonban nem tudják felelősségre vonni a szemmel láthatóan tisztesség­telen körülmények között létrejött szerződés aláíróit. Sztyepasin elmondta, hogy in­formációk szivárognak ki az elhárító szolgálat köreiből is. Az itt dolgozók többsége ugyan a politikai stabilitás és az erős hatalom, az alkotmány és Jel­cin elnök hívei, de vannak olyanok is, akik a volt KGB által megtestesített ideológiai nézetek követői. Őket poli­tikai megfontolások alapján nem le­het eltávolítani. Az információk titko­sságának megőrzése, érdekében tör­vényt kellene elfogadni a munkatár­sak felelősségéről a szolgálati titok megőrzésében. Nyugtalanságra ad okot az is, hogy egyes országok felderítő szolgálata mind több kísérletet tesz az orosz atomfizikusok és atomtechnológiai szakértők beszervezésére.. Louis Freeh-nek, a Szövetségi Nyo­mozó Iroda vezetőjének közelgő láto­gatásával kapcsolatban Sztyepasin el­mondta, hogy ez lesz az első szemé­lyes találkozójuk. Az FBI-t szintén ag­gasztja az a lehetőség, hogy az orosz alvilág hozzájuthat a nukleáris tech­nológiákhoz, illetve az atomrobbanófe­jekhez és nukleáris anyagokhoz, s azt harmadik országnak — Iránnak, Irak­nak, Líbiának vagy Eszak-Koreának — eladja. Sztyepasin kijelentette, hogy nincs olyan jellegű megbízható érte­sülésük, amely szerint ez már meg­történt volna. Freeh július elején érkezik az orosz fővárosba, ahol konkrét javaslatokkal áll elő. Felajánlja az együttműködést a szervezett bűnözés elleni harcban, a segítségnyújtást a technikai felké­szülésben, így például a szakemberek kiképzésében, valamint a két szerve­zet közötti összeköttetés javítását. Jú­lius 4-én pedig megnyitja az FBI ál­landó moszkvai képviseletét, amely az amerikai nagykövetség keretén belül egyelőre 2-3 munkatárssal fog működ­ni. Sztyepasin ezzel kapcsolatban ne­hezményezte, hogy az amerikai fél nem ajánlott fel hasonló lehetőséget az orosz félnek. Svédországból is jönnek ► Nagy érdeklődés mutatkozik a július 8-án kezdődő visegrádi Nemzetközi Palota­játékok iránt, ezért a rendezvény három napján Budapestről húszpercenként különbu- szokat indítanak az Erzsébet tér parkolójából reggel 7 órától 10 óra 40-ig; a buszok az utasokat vissza is hozzák a helyszínre. A játékok első napján lovagi tornák, imitált várostrom, nemzetközi íjászverseny és élő sakkbemutató szórakoztatja a publikumot. Belgiumból egy gólyalábas produkciót bemutató csoportot, Csehországból, Svédország­ból és Lengyelországból bajvívókat, Spanyolországból egy középkori hangulatot idéző kosztümös együttest várnak. Lesz a porondon táncszínház, koncert, „királyi” menet, fölelevenítik a középkori mesterségeket. mát, Perón pedig majd két évtizedes külföldi száműzetésbe vonult. De életműve, a peronizmus megmaradt, s mivel a Perón nélküli peronizmus sem vált be, 1973-ban sikerült visszatérnie. A valószínűsíthető újabb kudarctól a halál mentette meg. Halála után felesége, Isa­bel Perón — aki Evita nyomába sem lép­hetett — az elnöki palotában, a Casa Ro- sadában maradt, de két évvel később kato­nai államcsínnyel az ő hatalmát is megdön­tötték. Ezzel Argentina ugyan Perónok nélkül maradt, a peronizmus azonban változat­lanul meghatározó és népszerű ideológia az országban. Peronista programmal jutott az elnöki hatalomba a jelenlegi elnök, Carlos Saul Menem is, aki megválasztása után mondott első beszédében sietett le­szögezni, hogy „Juan Domingo Perón tábornok és hitvese, Éva Perón elvei és politikai gyakorlata szerint akarja irányí­tani Argentínát”. Az eredeti peronizmus a gazdagság mí­toszán alapult, a mai peronizmus azonban beleolvadt a szegénységbe, s Menem is kénytelen volt „munkára és még több munkára” felszólítani az argentinokat. En­nek ellenére a peronizmus él és virul, mert olyan ideológia, amely egyben „tiltakozás, hit, varázslat, bosszú és machismo, min­den és semmi”, egyszóval olyan valami, amit csak az argentinok érthetnek. A forradalom csámcsogása Ismét „csámcsog a forradalom”. Bul­gáriában, ahogy „gyermekei” közül újab- bal«it esznek meg, mivel újabb személye­ket távolítottak el Bulgáriában az antikom- munista erőket vezénylő Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ) országos vezető­ségéből. A mintegy másfél tucatnyi pártot és mozgalmat tömörítő koalíció országos koordinációs tanácsából újabb 4 személyt zártak ki „nem tiszta múlt" miatt. Az 1991 - es választásokon győztes koalíció, amely alig egy évi kormányzás után belső válsá­ga miatt kibukott a hatalomból, és elve­szítette parlamenti többségét, majd a rendszerváltás után fogott hozzá veze­tőségének újabb „megtisztításához”. Ezentúl nem lehet tagja az országos koordinációs tanácsnak olyan személy, aki a zsivkovista érában „totalitarista” szer­vezet vezetőségének a tagja volt, vagy szülei „a fasizmus és a kapitalizmus elle­ni küzdelem aktív harcosa” kitüntető címet és kiváltságot élveztek. Az előbbi okból kizárták a DESZ vezetéséből Georgi Petrovot, a „Nikola Petkov” Földműves Népi Szövetség vezetőjét, mert Zsivkov idején az akkori parasztpárt egyik megyei vezetőségének a tagja volt. A szülők múlt­ja miatt zárták ki az országos koordinációs tanácsból Julij Pavlovot, a Keresztény- demokrata Szövetség elnökét, Lenlco Rus- zanovot, a Republikánus Párt vezetőjét, s Hrisztofor Szabev püspököt, a „Meg­mentés” Keresztényi Szövetség elnökét, aki a bolgár politikai élet kissé különös figurája. Szabev „eredetileg” atomfizikus, aki még Dubnában, az egyesített atomku­tató intézetben is dolgozott, majd „kiug­rott” a tudományos életből, papi pályára lépett. A bolgár antikommunisták egyik szószólója volt az utóbbi években, leg­utóbb — szertartás keretében — még „ördögöt is űzött” a volt kommunista párt egykori székházában, ahová a parlament képviselői irodáinak egy részét költöz­tették. A Trud című szófiai napilap kom­mentárja szerint „hamarosan már csak Fi­lip Dimitrov marad meg tisztán, tántorít- hatatlanul és egyetlenként” a DESZ veze­tésében. A lap szerint a „tiszta múlt”-ra hivatkozó tisztogatási program alapján a DESZ elutasítja a bolgár értelmiség leg­alább 60 százalékával az együttműködést, 20 százaléknál pedig a szülők „foltos múltja” miatt emelhet kifogást a szorosabb együttműködéssel kapcsolatban. Aknák emberek ellen Olaszország beszünteti az emberek ellen használt aknák gyártását és ex­portját — ígérte meg Cesare Previti olasz védelmi miniszter. Ezeknek a — békeidőkben legveszélyesebbnek bi­zonyult — robbanószerkezeteknek a használatát tiltja ugyan az ENSZ 1981- ben elfogadott konvenciója, de Róma mindmáig nem ratifikálta a nemzetközi egyezményt, s Olaszország az ilyen aknák legnagyobb szállítója Kína és a volt Szovjetunió mellett. A rendkívül olcsó aknafajtát elősze­retettel használja valamennyi háborús konfliktus minden résztvevője. Ám a milliószámra szétszórt aknák a béke­kötések után is halálos veszélyt jelen­tenek, s különösen sok gyermek esik áldozatukul. A világ különböző pont­jain több mint 100 millió ilyen rob­banószert kellene hatástalanítani, aminek becsült költsége 80-100 mil­liárd dollár lenne. A Földön csak Ausz­tráliára és Eszak-Amerikára lehet kitenni „az aknamentes övezet” felira­tot; Európában 3-7 millió a szétszórt aknák száma. Olasz szakértők szerint havonta mintegy 800 embert ölnek meg, illetve 450-et sebesítenek meg ezek a rob­banószerek. A súlyosan sebesült, egy életre megnyomorított emberek számát már 1 millióra becsülik. Az olasz televízió a közelmúltban in­terjút készített Luigi Strada sebésszel, aki évek óta operálja a legkülönbözőbb országokban ilyen aknáktól megse­besült embereket. A műsor felkavarta az olasz közvéleményt, mivel az ola­szok döntő többsége most értesült elő­ször arról, hogy hazája ezeknek a rob­banószereknek az egyik első számú szállítója. Az egyik legnagyobb gyártó, a felerészt Fiat tulajdonban lévő Valsel- la Meccanotecnica cég — melynek neve gyakorta elhangzott a beszélgetés­ben — azóta folyamatosan kapja a fel­háborodott és fenyegető telefonokat, leveleket. Az ellenzék parlamenti interpellá­cióra készül az ügyben. Ezt mege­lőzendő írt szerdán levelet Previti vé­delmi miniszter Edo Ronchinak, a Baloldal Demokratikus Pártja szenátusi frakcióvezetőjének, s tett ígéretet a gyártás, illetve az export megszünteté­sére. Ronchi szenátor csütörtöki, az olasz sajtóban megjelent nyilatkozatá­ban nagyon biztatónak nevezte ezt, de, mint mondta, az ellenzék nem veszi le a napirendről az ügyet, amíg a kormány hivatalos kötelezettséget nem vállal az ígéret teljesítésére. A jóképű úriember kilencszeres gyilkosként állt a bíróság elé Ausztriában. A kilenc prostituált meggyilkolásával vádolt/ucA; Unterweger, miután a bíróság rábizonyította a vádat, és a szakértői vélemények alapján megállapította, hogy elmebeteg, újabb gyilkosságot követett el. Ezúttal azonban saját maga ellen fordította szabadidőruhájának kötőzsinórját. Erre akasztotta ugyanis fel magát a börtönben. Tettének oka vélhetően az volt, hogy a bíróság elme­gyógyintézetbe akarta záratni.Lnterweger úr egyébként akár sikeres íróként is felemlíthető, hiszen börtönélményeiről kapós könyvet írt. Nem azokról elsősorban, amelyet április 21. óta szerzett Ausztriában, hanem arról az időről, amelyet egy másik gyilkosság miatt töltött rács mögött. A nevessé vált börtönlakó — mielőtt véget vetett életének — állítólag utolsó előtti élményét is papírra vetette. Az utolsó élmény utána azonban már nem volt olyan állapotban, hogy írni tudott volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom