Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-06 / 89. szám
MAGAZIN ÚJ KELET 1994. július 6.. szerda Ki az a Thomas Magnum? A vasárnaponként jelentkező amerikai bűnügyi tévéfilmsorozat főszereplőjéről, a 49 éves Tom Selleckről viszonylag keveset tudnak a hazai tévénézők, aminek az egyik oka az, hogy hozzánk elég nagy késéssel jutott el a Magnum című sorozat. Nyugaton már 10 évvel ezelőtt ideállá lett a „nők bálványa” Tom Selleck, akit - vitathatatlan sikerei alapján - a Dallas Jockey Ewingjával (Larry Hagman) együtt emlegettek az emberek. Mindketten azonos tarifa (100 ezer dollár) szerint kerestek epizódonként (!), amikor a CBS amerikai tévétársaságnak egy-egy Magnum epizód 1 millió dollárjába került... A 195 centi magas, szélesvállú, kisportolt testű, barna bőrű „sikeres amerikai”-ból szexidolt is csinált az amerikai sajtó, ugyanakkor elég keveset láttatott meg az emberekkel abból a gigászi erőfeszítésből, ami a siker kovácsa volt Tom Selleck életében.- A nők velem a Hawaii ege alatti gondtalan életet, a szép autókat és a sok pénzt kötik össze - nyilatkozta kesernyésen, 39 éves korában a Münchenben megjelenő hetilapnak - a Buntének - Tom Selleck. 1945. január 29-én született, az amerikai autógyártás egyik fellegvárában, Detroitban - egy beruházási vállalkozó családjában. A Los Angeles melletti Sherman Oaksban nőtt fel három leánytestvérével együtt - korántsem jó anyagi körülmények között. Először sportkarrierről álmodozott, ám az édesapja légitársasági menedzsernek akarta kitaníttatni, ezért is folytatott üzemgazdaságtani tanulmányokat Tom. De nemsokára otthagyta a college-t és a filmvilág „fővárosába”, Hollywoodba ment. Ám Tomot akkor éri a „keserű ébredés”, amikor beáll a munkanélküli amerikai színészek ezrei közé, akik sokszor esély nélkül ácsorognak a munkaközvetítői hivatal előtt... Fotómodellként próbál elhelyezkedni: a cigaretta és italreklámok népszerű figurájaként lesz ismert és népszerű, majd apróbb tévéfilmszerepeket kap. Megkapja Lance White „vendégszerepét” a Rockford detektív című krimisorozat két epizódjában, mozifilmen viszont csak 1983-ban jelenik meg főszereplőként. A sors érdekes „játszadozása” folytán - Steven Spielberggel is majdnem kapcsolatba kerül, mert a nagyszerű rendező felajánlja neki egyik kalandfilmje főszerepét (Az elveszett kincs vadásza), ám Tom Selleck mégis a Thomas Magnum szerepe mellett marad.- Természetesen, sajnáltam, hogy nem forgathattam Spielberggel, ugyanakkor a karrierem szempontjából a Magnum volt a helyes választás - vallotta be később Selleck. 1982. február 12-én írja alá a szerződést Tom, mely szerint elvállalja a sorozat magándetektíve (Thomas Magnum) főszerepét, amivel aztán meghódítja szinte az egész világot. A gázsija tízszeresére nő, amiből aztán kifizetheti a korábbi tartozásait. Ám mindennek kemény ára van...- Nyolc éven keresztül heti 6 napon át álltam a kamerák előtt, gyakran 14 órát folyamatosan. Rengeteget dolgoztam, de a magánéletre már nem jutott az időmből és a türelmemből - nyilatkozta később önkritikusan. Ronald Reagan is egy kicsit a politikája igazolását látta Tom Selleck figurájában és alakításaiban, amikor besorolta őt a , .kemény fickók” (Sylvester Stallone, Charles Bronson, Götz George) sorába, mondván: „a kemény idők kemény férfiakat igényelnek!” Ugyanakkor ennek a „kemény fickó”-nak tönkremegy a családi élete: 10 évi házasság után elválik tőle a felesége, a fotómodell Jacqueline Ray. Elveszti a felesége első házasságából származó fiát, Kevint is, jóllehet a válás után is rendszeresen találkozik Tom a fiúval... Tom Stelleck Londonban ismerkedik meg a nála 14 évvel fiatalabb táncosnővel, Jillie Mackkal, aki a Macskák („Cats”) című musicalben lép fel. 1987-ben házasodnak össze, majd 1989- ben születik meg a kislányuk - Hannah Margaret. Közben Tom Selleck népszerűsége tovább nő az olyan filmek révén, mint pl. a Három férfi és egy bébi, a Kínai utazás, a Christopher Columbus, az Elfújta a szél stb. 1992-ben a „menedzserévé is előléptetett” Jillie azt akarja, hogy a férje fejezze be a tévéfilmszerepléseit és csak a mozikban bemutatandó filmekben szerepeljen. Erre egész Amerika felháborodik és a családja védelméért síkraszálló Jil- lie-t azzal vádolják meg, hogy férje karrierjének a tönkretevője... A Selleck-ra- jongók tüntetéseket is rendeznek a Los Angeles-i Selleck-villa előtt, ám a kis családnak volt hová menekülni: a Los Angeles melletti birtokukra, időnként pedig a Hawaii-szigeteken vásárolt házukba... A közgazdász professzor bizonyít (?) Napóleont apró adagokkal mérgezték Megeshet, hogy hamarosan fény derül egy jó másfél évszázados történelmi bűn- cselekményre. A nyomozó nem más, mint Rene Maury a francia Montpellier Egyetem közgazdász professzora, aki a napóleoni korra irányuló szenvedélyével Bonaparte halálának nem egyértelmű körülményeit kívánja tisztázni. Azt állítja,, hogy a császárt Szt. Ilona szigetén arzénnel megmérgezte egyik rokona. De Montholon gróf, a rokon, annak a birtoknak a tiszttartója, amelyre a császárt száműzté. 1817-től két éven át naponta elenyésző arzénadagokat csempészett abba a borba, amit kizárólag Napóleon fogyasztott. Rövidesen felléptek az arzénmérgezésre kétségtelenül jellemző tünetek: a hajhullás, a lábszárduzzanat és a fénytől való irtózás. A tudós állítása szerint a gyilkosságnak három indítéka is volt. Montholon gróf mindenekelőtt szerette volna megszerezni a napóleoni örökséget. Ám az sem közömbös, hogy Napóleon a gróf feleségét annak akarata ellenére a szeretőjévé tette. Ebből pedig a bosszúállás motívuma következik. Maury professzor vizsgálódása során azt is feltételezi, hogy az asszony a férjjel szövetkezett. A harmadik indíték mélyen pszichológiai jellegű lehetett: a kékvérű Monthelon megalázottnak érezte magát amiatt, hogy arisztokrataként kell szolgálnia „felkapaszkodott” rokonát, a császárt. Halála után, 1821 -ben Szt. Ilona szigetén néhány hajszálat levágtak Napóleon fürtjeiből. Az Amerikai Napóleon Társaság most ezt átadta az FBI-nak annak megállapítását kérve, hogy a császár gyomorfekélyben halt-e meg, amint az eddig ismert, vagy valóban arzénes mérgezés áldozatává vált. A vizsgálat eredménye néhány hét múlva válik ismertté. Paleszti őr vízzel kínálja meg Jasser Arafatot a Gáza- övezetben tett látogatása során. MTI-fotó Egy kivégzés részletes leírása Halálbüntetés (5.) A két helyiséget eddig elválasztó ajtó mögött feltárul egy kicsi, kicsiny, majdnem teljesen üres tér. A halálcella egyetlen felszerelése egy kampó, vagy egy, a mennyezethez rögzített csiga. Ez gyakran a födémzetbe falazott fém sínhez van erősítve. Erre kötözik fel a hurokban végződő kötelet. A kötél hosszát nemegyszer egy blokkolóval ellátott kurbli szabályozza, alacsonyan a falhoz rögzítve. Pontosan a hurok alatt található a fa vagy fém csapóajtó. Ez egy 70x70 cm területű négyzet. Az ajtó egy kb. egyméteres kibetonozott mélyedést rejt maga alatt. Működtető mechanizmusa a padlózatban található. A gödör alján, a szélein fogantyúval ellátott fémtálca van. Ahhoz, hogy működésbe hozzák, a csapóajtót, rá kell lépni egy pedálra, vagy meg kell húzni egy kart. Régen az ítélet végrehajtásához elég volt a mennyezeten levő kampóra akasztott kötél és egy hokedli, vagy a padló lyuka fölé fektetett deszka, amit az elítélt lába alól kirántottak. Ha magas volt a halálraítélt a kötél hurkát a mennyezetnél kötötték meg, ha pedig alacsony, lejjebb lógott. A hokedli ugyanaz volt. A kivégzés általában délután kezdődött. A jegyzőkönyvekben leggyakrabban 18 óra ismétlődik. A halálos ítélet zárt ajtó mögött várakozó végrehajtója olyan gyorsan nyitotta ki az ajtót, hogy meglepetésszerűen helyezhesse az elítélt szemére a fekete szemkötőt.- Az a pillanat, amikor a halálraítélt meglátná a kötelet, megbéníthatná őt - állítja az egyik büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka. - Hogy ezt elkerüljük, igyekeztünk az elítéltet a vesztőhely ajtajának háttal állítani. A börtönőrök bevallják, hogy ez nem mindig ment könnyen. Soha sem látható előre a végső reakció, még akkor sem, ha az elítélt korábban nyugodtan viselkedett. - Akadtak olyanok akik még a csapóajtóra is bátran léptek rá — mesélik. - Most úgy tűnik nekem, hogy a test és a gondolatok kővé merevedése kölcsönözte ezt a bátorságot. Rengeteg a gondolat és olyankor az ember nem is tudja, mit tesz. Amikor a fogoly ájuldozott, vagy hadonászni kezdett, oda kellett vezetni a kötél alá és végig fogni kellett őt. Vállalkozások ábécéje VI. A partnerség lélektana Az InfoNet interjúja Peter Jürgens- sen svéd business-pszichológussal. InfoNet: -Tanár úr, ön több neves nyugati business-school katedráját cserélte most fel azzal, hogy bennünket, újsütetű közép-kelet-európai üzletembereket oktasson a piacgazdálkodás lélektanára... P. J.: - Azonnal pontosítani szeretnék. A partneri kapcsolatok pszichológiájával kívánok segíteni. InfoNet: - Akkor talán így: partneri kapcsolatok a piacgazdálkodás közepette? P. J.: - Nagyjából. Bár a piac törvényei szinte automatikusan hatnak, és módszertanuk a gazdaságtudomány körébe tartozik. A partnerség lélektana pedig a legkevésbé sem kezd öntevékenységbe, ha szabályait nem tudatosítjuk. És itt épp erről a különbségről van szó. Nézze meg, hány és hány új kis- és nagyvállalkozó indítja be üzletét, mert van kisebb-nagyobb tőkéje, aztán gyorsan céget alapít, beruház... és eltelik egy év, az első lendület után lehervad a kis bolt, műhely, szalon, nyomda... és a szerencsétlen ember még csak nem is gondol arra, hogy pénze, esélye a legegyszerűbb pszichológiai szabályok ismeretének hiányán csúszott el. InfoNet: - Létezik-e olyan alapszabály, amit minden üzletembernek azonnal a figyelmébe ajánlana? P. J.: — Természetesen! Tiszteld üzlettársadat, ügyfeledet, partneredet, miként tiszteletet vársz a magad számára. Ez inkább illemszabálynak, semmint pszichológustól elvárható tételnek hangzik. De gondoljon csak bele: a pénzére, ötletére büszke üzletemberek nem kis része pillanatok alatt eljut oda, hogy nem tart be ígéreteket, eleinte perceket, később órákat, napokat, sőt heteket késik ígéreteinek teljesítésével, szándéknyilatkozatainak Analizálásával. Nem válaszol faxokra, nem hív vissza telefonon, figyelmetlenül, felületesen olvassa el a partner (nemegyszer az üzlettárs) leveleit, ennek megfelelő pontatlansággal ad válaszokat... ha egyáltalán válaszol. Hiányzik empátiás képessége, ami az üzleti élet gyakorlatában úgy jelentkezik, hogy társát nem látja el időben azokkal az információkkal, amelyek a közös tevékenységhez számára nélkülözhetetlenek. Nem gondol bele abba, mire lehet szüksége a partnernek ahhoz, hogy a közös ügyet előrevigye. Ilyen érzéketlenség ma, amikor az információ, a kölcsönös informáltság aranyat vagy legalábbis dollárt ér, soksok anyagi veszteséget okoz a cégnek. Ilyen érzéketlenségből fakadnak a keresztbe-kasul szervezett üzleti akciók, az egymásnak ellentmondó magatartás a cégen kívül, végül a viták, veszekedések, üzlettársi harag - és máris hervad a közösen ültetett virág! Gazdájára lőtt a kutya A lengyelországi Slupsk megyében felcserélődtek a hatalmi viszonyok ember és állat között: Bytowban egy kutya vadászpuskával rálőtt a gazdájára. A különös esetről hétfőn a helyi rendőrség szóvivője számolt be. A fiatalember lőgyakorlatra indult kertjébe, ahová kutyája is elkísérte. Miközben a férfi a megfelelő célpont kialakításával foglalatoskodott, kutyája fellökte a megtöltött, kibiztosított fegyvert, amely elsült, és meglőtte a gazdit. A sérültet azonnal kórházba szállították, ahol a műtét során több tucat sörétdarabkát vettek ki a lábából. A kutya sorsáról nem számol be az AFP és az APA jelentése.
