Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-28 / 108. szám

UJ KELET Az Új Kelet Kisvárdán II II KISVÁRDA II Hl 1994. július 28., csütörtök 5 // Nin<s munkaidőm « // Nem lehet kikapcsolni Parányi üzlet, nagy mennyiségű élel­miszer. A polcokon óriási választék, fa­gyasztott áruk, készételek, báránype­csenye hús, s a legmodernebb reformkony­ha ételei. A bolt mellett egytálételeket kínáló gyorsbüfé. Az árakat tekintve, száz forintért már bőségesen megebédelhet az arra járó. Tájjellegű borokat, csapolt sört is kínálnak, ennek ellenére nincs kocs- mázás — s erre büszke a tulajdonos — étkezés után távozik a vendég. — Gerda Istvánt, a GERDA-Csemege vezetőjét sikeres embernek tartják a városban. — Negyedik éve vagyok magánvállal­kozó, hitel nélkül vettük át az üzletet, akkor hirtelen magunkra maradtunk, ki­csit féltünk... —Az üzletből ítélve lassan, de biztosan haladtak előre .. Kemény munka állhat a háta mögött... —. A feleségem és az öcsém is itt dolgozik. A beosztottaim is mindenhez értenek, itt nincs olyan, hogy valaki csak egy dolgot csinál. Nálunk a vevő szent, fontos az udvariasság, kedvesség az eladók részéről. Nagyon sok olcsó teméket is tartunk a szerényebb fizetésű emberek részére. Ezenkívül minden héten ren­dezünk árleszállításokat. — Olyan embernek látszik, aki nem ijed meg a munkától... — Nincs munkaidőm, ez azt jelenti, hogy kora reggeltől késő estig dolgozom. Szeretnék a családommal elutazni a Bala­tonhoz, addig a régi, mély szakértelem­mel rendelkező dolgozóink irányítanak. A nyaralás ideje alatt is minden reggel tele­fonálok majd, rendelem az árut, mintha csak itthon lennék. A szabadság alatt sem lehet kikapcsolni ... — K. I. — VÍZIVÁROS t SZÍNPADON A Kisvárdai Várszínház nyári bemu­tatói, évek óta nagy sikert aratnak nem­csak a közönség, hanem a kritikusok körében is. Az idén is lesz nyári játékok, amely várhatóan hasonló fogadtatásra talál majd. Nyakó Bélával a Kisvárdai Várszínház és Közösségek Háza igazgatójával az új előadásokról, a jövő terveiről beszélgettünk... — A nyolcvanas években játszott Önöknél Halasi Imre vezetésével egy csapat, melynek tagja volt —- többek között — Mikó István, Kovács Nóra ... — Ezek a nagysikerű produkciók sajnos már a múlté. Pár éve ezek a művészek egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudják vállalni a próbát, a leutazást Szabolcsba. Elképzelhető az is, hogy anyagilag előnyösebb ajánlatokat kap­nak az ország más területéről. Mikó István nemrég lépett fel a Békebeli ka­baré egyik főszereplőjeként. — Milyen új darabokat láthatunk ezen a nyáron? — Július 29-én mutatjuk be Shakes­peare A windsori víg nők című kétré­szes komédiáját. Ekkor lesz a premier, majd még két este játsszuk a darabot 30-án, és 31-én. Annyit elárulhatok előzetesként, hogy a színpadot Vízivárossá alakítják, a szereplők pedig a Határon Túli Magyar Színházak tag­jaiból tevődnek össze. Czintos József Szatmárnémetiből, Hunyadi László Marosvásárhelyről, Spolarics Andrea Kolozsvárról Csiky Ibolya Nagy­váradról érkezik hozzánk... — Úgy tudom a Duna TV-vel közös produkcióra készülnek. — Augusztusban szeretnénk bemu­tatni a Budai Nagy Antal című drámát. Ezen közösen dolgozunk a Duna TV stábjával, tv-felvétel is készül, amelyet egy későbbi időpontban sugároznak majd. —Megkapják a szükséges anyagi tá­mogatást az önkormányzattól? — Ők mindent megtesznek ami le­hetséges, de hát a pénzt sokfelé kell elosztani. Most például fel kellene újítani a színpadot, bővíteni a nézőteret, az egyéb gondokról nem is szólva. Ezek egy részét szponzorok keresésével és különböző pályázati támogatások elnye­résével próbáljuk megoldani... Akinek van egy kis szabadideje és szereti a várszínházi estéket érdemes július 29-én ellátogatni Kisvárdára. Az előadás fél kilenckor kezdődik. Hajdú Gabriella A könyvárus Pethő Beáta a kisvárdai Szent László Gim­názium másodikos tanulója két éve már, hogy nyári munkát vállal. Az idén a különböző könyvek szeles választékát kínálja az utca em­berének. Édesanyja munkanélküli, így neki is kell egy kis pénzt keresnie, meg bicajra gyűjt. — Éddigi tapasztalataid szerint szeretnek az emberek olvasni? —Igen, csak veled ellentétben nem mernek kérdezni. Ez egy kicsit zavar engem, és vala­hogy muszáj megtörni őket. Az érdeklő­dőket pedig általában rábeszélem a vásárlás­ra. —Ezt hogy csinálod? — Legtöbbször elmondom, hogy amit most kaptunk, az a legolcsóbb szállítmány, s legkö­zelebb már csak drágábban tudjuk hozni. Ezek mondjuk nem olyan olcsók — mutat rá ismert írók izgalmas regényeire—, de nagyon jók. El lehet szórakozni mellette. —Mely könyvek a legkeresettebbek? — Robic Cook, a kötelező olvasmányok, na meg a szakácskönyvek. Most van nálunk leértékelés, ebből is fogy rendesen. —Mindig egyedül vagy? —Igen■ —Akkor hogy tudsz kajálni? — O, jönnek a barátaim, s míg én bekapok valamit, addig rájuk bízom a pavilont.-—Milyen a fizetésed? —Mikor milyen, tudod ez attólfügg, meny­nyi a forgalom, mert százalékra fizetnek. —Meddig akarod csinálni? — Amíg kedvem van hozzá. Otthon ülni uncsi, itt meg legalább barátokkal vagyok. — T.'K.— ,Bármi is történik, az Istentői jön' A lelkipásztorlány Komoly arcra és komoly szemekre számítottam, ehelyett kislányos mosoly és barátságos tekintet fogadott. Batár Jolán—Jolika tiszteletesasszony, ahogy a hívek nevezik — egy fiatal, huszonéves lány. Nyílt, kedves, közvetlen, olyan em­ber, aki az első pillanattól kezdve rokon­szenves. —Napjainkban egyre több lány választ­ja a lelkipásztori hivatást, ennek ellenére mégis szokatlan sokunk számára... — Számomra egyáltalán nem, valószínűleg azért, mert a Református Teológiai Akadémián nagyon sok lány tanul. Debrecenben Jelenleg a gyakorlati évemet töltöm a városban. A hívek sem találtak ebben semmi furcsaságot, hiszen a városnak már több lelkésznője is volt. Jelenleg is ketten vagyunk segédlelkészek a barátnőmmel. — Mi késztetett arra, hogy a lelkipász­tori hivatást válaszd? — Ősi, református családban nőttem fel, egy szatmári kis faluban, Méhteleken éle­tem a szüleimmel. Mindig vallásos és templombajáró voltam, hiszen így nevel­tek. Lelkipásztorom sokat segített abban, hogy el tudjak indulni ezen az úton. — Mint minden fiatal lány, biztosan gondoltál már a családalapításra, a csalá­di életet, az anyaságot, s a lelkipásztori tevékenységet nehéz lehet összeegyeztet­ni... — Ez még soha nem fordult meg a fe­jemben. Úgy gondolom, hogy ez nem fog számomra problémát jelenteni a későb­biekben. De valamennyi munkakör betöltése teljes embert követel... — Erezted már valamikor, hogy a fiúk fenntartással fogadnak? — Ugyanez játszódik le, ha magasabb végzettségű lány közelébe kerülnek. Nem?.— kérdez vissza, s halvány pír je­lenik meg az arcán. Ismerkedésre a gyüle­kezetben is lehetőségem van, illetve a nyári ifjúsági találkozók is nagyszerű al­kalmakat kínálnak. A szórakozás igényem is eltér más fiatalokétól. Moziba, színház­ba szívesen járok, de például diszkóba csöppet sem vágyom. — Mint említetted, gyakorlati évedet töltőd Kisvárdán. Már végeztél egyedül is istentiszteletet? — Nem is egyet! Ezenkívül bibliaórát, hittanórát is tartottam, az általános iskolá­soknak, és gimnazistáknak is. Bevallom féltem egy kicsit ettől, hiszen nekem sem­milyen pedagógiai végzettségem nincs, s nagy dolog gimnazisták elé állni és tanítani, hiszen nem is olyan régen én is az iskolapadban ültem, de sikerült beillesz­kednem, elfogadtak, azt hiszem megsze­rettek. Túl vagyok az első esküvői és te­metési szertartáson is. — Biztosan megrázó lehet egy temetési szertartást levezetni? — Igeszolgálatként fogadom. Felada­tom a vigasztalás, tulajdonképpen olyan ez, mint egy második istentisztelet. — Terveidről mondanál valamit? — Nem tervezek előre. Azt biztosan tudom, hogy még egy évig itt maradok a városban. Aztán bármi is történik, az Is­tentől jön, biztosan jó lesz, és örömmel fogadom. Kozma Ibolya Egy sikeres vállalkozó Szinte a semmiből... Nyíregyházán gomba módra szaporod­nak az autószalonok. Amikor kollégáim­mal Kisvárdán jártunk, kíváncsi lettem: egy kisvárosban van-e igény ilyen szalon működésére? Jóval elmúlt dél, amikor a Suzuki Swift márkakereskedés és szervizhez érkeztem. Nagy Miklós azon sikeres vállalkozók köre tartozik, akik a két év alatt szinte a semmiből, jól menő vállalkozást alakítot­tak ki.- Autószerelő a szakmám. Nyíregy­házán tanultam, ott dolgoztam egy ideig. Ma már minden ideköt, nem is gondolko­dom azon, hogy valaha elmenjek innen. Egy nagyobb városban nyilván nem lenne ilyen lehetőségem, ott nagyobb a konkurencia.- Kisvárdán a Suzuki az egyetlen márkaszerviz?- Mi két éve nyitottunk, akkor már meg­volt a Renault és az Opel. Nézze: minden vállalkozás egy kockázat, ez is az volt, vagy jön, vagy nem. Ahol most be­szélgetünk, itt egy régi ház volt, ezt alakí­tottuk át. A vevők megkedvelték, ezt az autót 4 éve gyártják itthon. Az ára nem túl magas, keveset fogyaszt. Egy 1.6-os Se­dan 1 millió 650 ezer forintba kerül, de már 820 ezer forintért is lehet vásárolni.- Mi az Ón sikerének a titka?- Titok nincs: dolgozni kell, ennyi az egész. Nálam a munkaidő nem napi 8 órából áll, hanem 16-ból. Ismemi kell a vevők igényeit, minden alkatrészigényt ki kell elégíteni, olyat nem ismerünk, hogy nincs. Mindig előre kell nézni. Már most gondolkozom a bővítésen, szeretnék egy nagyobb bemutatótermet kialakítani. Nemsokára forgalomba kerülnek a légkondicionált, automata sebváltós Su­zukik, bízunk abban, hogy a vásárlók ezeket is megkedvelik. Coca-Cola Kisvárdán Üdítő italsiker Csomagolása és íze közel száz éve megdönthetetlennek látszik. Formája ér­zelemdús, s főleg a 0,2 literes üvegekből jól kivehető, hogy egy női alakot szimbolizál. S talán eddig a férfiak többsége nem is sej­tette, miért olyan jó ezt kezünkben tar­tani... A kisvárdai Várda Drink RT-t 1993 február elsején utolérte a privatizáció. így az üdítőitalrészlegét, a hozzátartozó rak­tárterületekkel és üzemelőkészítő részekkel együtt egy Ausztrál-Amerikai cég a Coca— Cola Amatil (CCA) Italáru Kft vásárolta meg, mely a világ egyik legnagyobb palac­kozó hálózata. — A magánosítás milyen változásokat eredményezett a palackozás terén? — kér­deztük Velenczei Vladimírt, a Coca-Cola Amatil kisvárdai gyártási központjának igazgatóját. — Kizárólagosan környezetbarát üveges termékeket palackozunk. Korábban a Coca és a Sztár család egyes termékeit „csomagoltuk”, és ezeknek is csak az egyli­teres illetve 0,2-es kiszerelésére volt lehetőség. A CCA ennek összetételét je­lentősen megváltoztatta. Ma már a Colán kívül a világhírű Fanta, Sprite, Kinley termékeket is palackozzuk. — Az ország mely területeit látják el? — A CCA Italáru Kft az ország észak-ke­let régiójának termelője. Hatalmas kamion­jaink elsősorban ezekre a területekre (Záho- nytól-Gyöngyösig) viszik termékeinket, mely körülbelül kétmillió lakost érint. De talán mondhatom azt is, hogy termékeink a Duna vonaláig eljutnak. —A Coca-Cola imázsa a minőség. Elmon­daná, hogyan történik ennek az ellenőrzése? — A Coca-Cola szakemberei erről a bol­tokban vesznek mintát. Laboratóriumi vizs­gálatok után, pontozás formájában kapunk visszajelzést. A pontozási rendszer 0-100-ig terjed, s büszkén kijelenthetjük, hogy az elmúlt évben országos szinten a legjobb üdítőital itt készült ez a szintet jelenleg is tartjuk. A minőség függ az ital belső adottsá­gaitól, tökéletes ízűnek kell lennie, nem le­het benne penészedést okozó anyag, mikro- biológiailag teljesen jónak kell lennie. Na­gyon fontos, hogy az előírt százalékú szén­dioxidot tartalmazza. Akár csak néhány század százalékos eltérés van, már nem en­gedhető a kereskedelmi forgalomba. Továb­bá vizsgáljuk az ital sűrűségét, melyet a benne lévő folyékony édesítőszer okoz. A mikrobiológiai ellenőrzés háttér, a jól fel­szerelt labor, a tartályok rendszeres el­lenőrzése. mind-mind fontos tényezője a ter­mék minőségének. — Mennyire volt nehéz egy ilyen óriási cégbe beolvadni? — A legnagyobb erőpróbát a kezdet je­lentette. Át kellett venni a termelési mód­szert, igazodni a műszaki elvárásokhoz, s a változó fejlesztésre is fel kellett és fel kell készülni. Gyártási központunkban öten vagyunk vezetők, akik folyamatosan tanu­lunk angolul, valamint műszaki, termelési képzéseken veszünk részt. Rendszerünk jó működésének kulcsa az oktatás. Mi minden dolgozónkkal megértetjük, hogy mit miért csinálnak, minek mi a háttere. Amit tenniük kell az a fogyasztók érdekében történik. Amennyiben probléma adódik közösen meg­beszéljük, ha kell öt percben, vagy akár órákon át. Én úgy gondolom, hogy a priva­tizáció után eltelt két éven belül — bár mini­mális különbségek mindig lesznek — elér­jük azt, hogy hasonlóvá váljunk az „anyacég” más földrészeken lévő számtalan palac­kozójához. Sok apró dologgal lépünk előre. Nagyon sokat el tudunk meditálni akár azon, hogy az üveg száján milyen legyen a csava­ros zár. — Hány emberi foglalkoztatnak? — Nagyon kevesen, mindössze hetven­négyen vagyunk. Munkánk olyan ésszerűen van szervezve, s benne a feladatok úgy van­nak felosztva, hogy a kiszabott munka min­denkinek kitölti a nyolc óráját. Lazsáló em­ber nincs, mert ebben a rendszerben nem is lehet, de ilyen alapon mindenki biztosnak érezheti a helyét. Cégünknek van egy olyan vonzása mely az itt dolgozó embereken kívül, magánvállalkozóknak, cégeknek is biztosít munkát. Többek között azért is örülünk, hogy ez a világcég itt van, mert egyrészt meghonosítja a nyugati munkakultúrát, képzetté teszi az embereket, és a szolgáltatást végzőkkel együtt eltart több mint száz családot. Az utób­bi időben egyre többen szeretnének bejutni hozzánk, ami nagyon nehéz, hisz az itteniek jól érzik magukat. Ezt mutatja a jelentéktelen munkaerőmozgás is. Ez egy nagy cég, nagy követelményrendszerrel, de figyel arra is, hogy néha a szabadidőt „feldobjuk”. A Coca- Cola Amatil évente néhány alkalommal le­hetőséget ad arra, hogy érezzék, hogy egy nagy rendszernek a részei. Például karácso­nyi party és más, a dolgozókat egymáshoz közelebb hozó rendezvények... T. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom