Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-28 / 108. szám
UJ KELET Az Új Kelet Kisvárdán II II KISVÁRDA II Hl 1994. július 28., csütörtök 5 // Nin<s munkaidőm « // Nem lehet kikapcsolni Parányi üzlet, nagy mennyiségű élelmiszer. A polcokon óriási választék, fagyasztott áruk, készételek, báránypecsenye hús, s a legmodernebb reformkonyha ételei. A bolt mellett egytálételeket kínáló gyorsbüfé. Az árakat tekintve, száz forintért már bőségesen megebédelhet az arra járó. Tájjellegű borokat, csapolt sört is kínálnak, ennek ellenére nincs kocs- mázás — s erre büszke a tulajdonos — étkezés után távozik a vendég. — Gerda Istvánt, a GERDA-Csemege vezetőjét sikeres embernek tartják a városban. — Negyedik éve vagyok magánvállalkozó, hitel nélkül vettük át az üzletet, akkor hirtelen magunkra maradtunk, kicsit féltünk... —Az üzletből ítélve lassan, de biztosan haladtak előre .. Kemény munka állhat a háta mögött... —. A feleségem és az öcsém is itt dolgozik. A beosztottaim is mindenhez értenek, itt nincs olyan, hogy valaki csak egy dolgot csinál. Nálunk a vevő szent, fontos az udvariasság, kedvesség az eladók részéről. Nagyon sok olcsó teméket is tartunk a szerényebb fizetésű emberek részére. Ezenkívül minden héten rendezünk árleszállításokat. — Olyan embernek látszik, aki nem ijed meg a munkától... — Nincs munkaidőm, ez azt jelenti, hogy kora reggeltől késő estig dolgozom. Szeretnék a családommal elutazni a Balatonhoz, addig a régi, mély szakértelemmel rendelkező dolgozóink irányítanak. A nyaralás ideje alatt is minden reggel telefonálok majd, rendelem az árut, mintha csak itthon lennék. A szabadság alatt sem lehet kikapcsolni ... — K. I. — VÍZIVÁROS t SZÍNPADON A Kisvárdai Várszínház nyári bemutatói, évek óta nagy sikert aratnak nemcsak a közönség, hanem a kritikusok körében is. Az idén is lesz nyári játékok, amely várhatóan hasonló fogadtatásra talál majd. Nyakó Bélával a Kisvárdai Várszínház és Közösségek Háza igazgatójával az új előadásokról, a jövő terveiről beszélgettünk... — A nyolcvanas években játszott Önöknél Halasi Imre vezetésével egy csapat, melynek tagja volt —- többek között — Mikó István, Kovács Nóra ... — Ezek a nagysikerű produkciók sajnos már a múlté. Pár éve ezek a művészek egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudják vállalni a próbát, a leutazást Szabolcsba. Elképzelhető az is, hogy anyagilag előnyösebb ajánlatokat kapnak az ország más területéről. Mikó István nemrég lépett fel a Békebeli kabaré egyik főszereplőjeként. — Milyen új darabokat láthatunk ezen a nyáron? — Július 29-én mutatjuk be Shakespeare A windsori víg nők című kétrészes komédiáját. Ekkor lesz a premier, majd még két este játsszuk a darabot 30-án, és 31-én. Annyit elárulhatok előzetesként, hogy a színpadot Vízivárossá alakítják, a szereplők pedig a Határon Túli Magyar Színházak tagjaiból tevődnek össze. Czintos József Szatmárnémetiből, Hunyadi László Marosvásárhelyről, Spolarics Andrea Kolozsvárról Csiky Ibolya Nagyváradról érkezik hozzánk... — Úgy tudom a Duna TV-vel közös produkcióra készülnek. — Augusztusban szeretnénk bemutatni a Budai Nagy Antal című drámát. Ezen közösen dolgozunk a Duna TV stábjával, tv-felvétel is készül, amelyet egy későbbi időpontban sugároznak majd. —Megkapják a szükséges anyagi támogatást az önkormányzattól? — Ők mindent megtesznek ami lehetséges, de hát a pénzt sokfelé kell elosztani. Most például fel kellene újítani a színpadot, bővíteni a nézőteret, az egyéb gondokról nem is szólva. Ezek egy részét szponzorok keresésével és különböző pályázati támogatások elnyerésével próbáljuk megoldani... Akinek van egy kis szabadideje és szereti a várszínházi estéket érdemes július 29-én ellátogatni Kisvárdára. Az előadás fél kilenckor kezdődik. Hajdú Gabriella A könyvárus Pethő Beáta a kisvárdai Szent László Gimnázium másodikos tanulója két éve már, hogy nyári munkát vállal. Az idén a különböző könyvek szeles választékát kínálja az utca emberének. Édesanyja munkanélküli, így neki is kell egy kis pénzt keresnie, meg bicajra gyűjt. — Éddigi tapasztalataid szerint szeretnek az emberek olvasni? —Igen, csak veled ellentétben nem mernek kérdezni. Ez egy kicsit zavar engem, és valahogy muszáj megtörni őket. Az érdeklődőket pedig általában rábeszélem a vásárlásra. —Ezt hogy csinálod? — Legtöbbször elmondom, hogy amit most kaptunk, az a legolcsóbb szállítmány, s legközelebb már csak drágábban tudjuk hozni. Ezek mondjuk nem olyan olcsók — mutat rá ismert írók izgalmas regényeire—, de nagyon jók. El lehet szórakozni mellette. —Mely könyvek a legkeresettebbek? — Robic Cook, a kötelező olvasmányok, na meg a szakácskönyvek. Most van nálunk leértékelés, ebből is fogy rendesen. —Mindig egyedül vagy? —Igen■ —Akkor hogy tudsz kajálni? — O, jönnek a barátaim, s míg én bekapok valamit, addig rájuk bízom a pavilont.-—Milyen a fizetésed? —Mikor milyen, tudod ez attólfügg, menynyi a forgalom, mert százalékra fizetnek. —Meddig akarod csinálni? — Amíg kedvem van hozzá. Otthon ülni uncsi, itt meg legalább barátokkal vagyok. — T.'K.— ,Bármi is történik, az Istentői jön' A lelkipásztorlány Komoly arcra és komoly szemekre számítottam, ehelyett kislányos mosoly és barátságos tekintet fogadott. Batár Jolán—Jolika tiszteletesasszony, ahogy a hívek nevezik — egy fiatal, huszonéves lány. Nyílt, kedves, közvetlen, olyan ember, aki az első pillanattól kezdve rokonszenves. —Napjainkban egyre több lány választja a lelkipásztori hivatást, ennek ellenére mégis szokatlan sokunk számára... — Számomra egyáltalán nem, valószínűleg azért, mert a Református Teológiai Akadémián nagyon sok lány tanul. Debrecenben Jelenleg a gyakorlati évemet töltöm a városban. A hívek sem találtak ebben semmi furcsaságot, hiszen a városnak már több lelkésznője is volt. Jelenleg is ketten vagyunk segédlelkészek a barátnőmmel. — Mi késztetett arra, hogy a lelkipásztori hivatást válaszd? — Ősi, református családban nőttem fel, egy szatmári kis faluban, Méhteleken életem a szüleimmel. Mindig vallásos és templombajáró voltam, hiszen így neveltek. Lelkipásztorom sokat segített abban, hogy el tudjak indulni ezen az úton. — Mint minden fiatal lány, biztosan gondoltál már a családalapításra, a családi életet, az anyaságot, s a lelkipásztori tevékenységet nehéz lehet összeegyeztetni... — Ez még soha nem fordult meg a fejemben. Úgy gondolom, hogy ez nem fog számomra problémát jelenteni a későbbiekben. De valamennyi munkakör betöltése teljes embert követel... — Erezted már valamikor, hogy a fiúk fenntartással fogadnak? — Ugyanez játszódik le, ha magasabb végzettségű lány közelébe kerülnek. Nem?.— kérdez vissza, s halvány pír jelenik meg az arcán. Ismerkedésre a gyülekezetben is lehetőségem van, illetve a nyári ifjúsági találkozók is nagyszerű alkalmakat kínálnak. A szórakozás igényem is eltér más fiatalokétól. Moziba, színházba szívesen járok, de például diszkóba csöppet sem vágyom. — Mint említetted, gyakorlati évedet töltőd Kisvárdán. Már végeztél egyedül is istentiszteletet? — Nem is egyet! Ezenkívül bibliaórát, hittanórát is tartottam, az általános iskolásoknak, és gimnazistáknak is. Bevallom féltem egy kicsit ettől, hiszen nekem semmilyen pedagógiai végzettségem nincs, s nagy dolog gimnazisták elé állni és tanítani, hiszen nem is olyan régen én is az iskolapadban ültem, de sikerült beilleszkednem, elfogadtak, azt hiszem megszerettek. Túl vagyok az első esküvői és temetési szertartáson is. — Biztosan megrázó lehet egy temetési szertartást levezetni? — Igeszolgálatként fogadom. Feladatom a vigasztalás, tulajdonképpen olyan ez, mint egy második istentisztelet. — Terveidről mondanál valamit? — Nem tervezek előre. Azt biztosan tudom, hogy még egy évig itt maradok a városban. Aztán bármi is történik, az Istentől jön, biztosan jó lesz, és örömmel fogadom. Kozma Ibolya Egy sikeres vállalkozó Szinte a semmiből... Nyíregyházán gomba módra szaporodnak az autószalonok. Amikor kollégáimmal Kisvárdán jártunk, kíváncsi lettem: egy kisvárosban van-e igény ilyen szalon működésére? Jóval elmúlt dél, amikor a Suzuki Swift márkakereskedés és szervizhez érkeztem. Nagy Miklós azon sikeres vállalkozók köre tartozik, akik a két év alatt szinte a semmiből, jól menő vállalkozást alakítottak ki.- Autószerelő a szakmám. Nyíregyházán tanultam, ott dolgoztam egy ideig. Ma már minden ideköt, nem is gondolkodom azon, hogy valaha elmenjek innen. Egy nagyobb városban nyilván nem lenne ilyen lehetőségem, ott nagyobb a konkurencia.- Kisvárdán a Suzuki az egyetlen márkaszerviz?- Mi két éve nyitottunk, akkor már megvolt a Renault és az Opel. Nézze: minden vállalkozás egy kockázat, ez is az volt, vagy jön, vagy nem. Ahol most beszélgetünk, itt egy régi ház volt, ezt alakítottuk át. A vevők megkedvelték, ezt az autót 4 éve gyártják itthon. Az ára nem túl magas, keveset fogyaszt. Egy 1.6-os Sedan 1 millió 650 ezer forintba kerül, de már 820 ezer forintért is lehet vásárolni.- Mi az Ón sikerének a titka?- Titok nincs: dolgozni kell, ennyi az egész. Nálam a munkaidő nem napi 8 órából áll, hanem 16-ból. Ismemi kell a vevők igényeit, minden alkatrészigényt ki kell elégíteni, olyat nem ismerünk, hogy nincs. Mindig előre kell nézni. Már most gondolkozom a bővítésen, szeretnék egy nagyobb bemutatótermet kialakítani. Nemsokára forgalomba kerülnek a légkondicionált, automata sebváltós Suzukik, bízunk abban, hogy a vásárlók ezeket is megkedvelik. Coca-Cola Kisvárdán Üdítő italsiker Csomagolása és íze közel száz éve megdönthetetlennek látszik. Formája érzelemdús, s főleg a 0,2 literes üvegekből jól kivehető, hogy egy női alakot szimbolizál. S talán eddig a férfiak többsége nem is sejtette, miért olyan jó ezt kezünkben tartani... A kisvárdai Várda Drink RT-t 1993 február elsején utolérte a privatizáció. így az üdítőitalrészlegét, a hozzátartozó raktárterületekkel és üzemelőkészítő részekkel együtt egy Ausztrál-Amerikai cég a Coca— Cola Amatil (CCA) Italáru Kft vásárolta meg, mely a világ egyik legnagyobb palackozó hálózata. — A magánosítás milyen változásokat eredményezett a palackozás terén? — kérdeztük Velenczei Vladimírt, a Coca-Cola Amatil kisvárdai gyártási központjának igazgatóját. — Kizárólagosan környezetbarát üveges termékeket palackozunk. Korábban a Coca és a Sztár család egyes termékeit „csomagoltuk”, és ezeknek is csak az egyliteres illetve 0,2-es kiszerelésére volt lehetőség. A CCA ennek összetételét jelentősen megváltoztatta. Ma már a Colán kívül a világhírű Fanta, Sprite, Kinley termékeket is palackozzuk. — Az ország mely területeit látják el? — A CCA Italáru Kft az ország észak-kelet régiójának termelője. Hatalmas kamionjaink elsősorban ezekre a területekre (Záho- nytól-Gyöngyösig) viszik termékeinket, mely körülbelül kétmillió lakost érint. De talán mondhatom azt is, hogy termékeink a Duna vonaláig eljutnak. —A Coca-Cola imázsa a minőség. Elmondaná, hogyan történik ennek az ellenőrzése? — A Coca-Cola szakemberei erről a boltokban vesznek mintát. Laboratóriumi vizsgálatok után, pontozás formájában kapunk visszajelzést. A pontozási rendszer 0-100-ig terjed, s büszkén kijelenthetjük, hogy az elmúlt évben országos szinten a legjobb üdítőital itt készült ez a szintet jelenleg is tartjuk. A minőség függ az ital belső adottságaitól, tökéletes ízűnek kell lennie, nem lehet benne penészedést okozó anyag, mikro- biológiailag teljesen jónak kell lennie. Nagyon fontos, hogy az előírt százalékú széndioxidot tartalmazza. Akár csak néhány század százalékos eltérés van, már nem engedhető a kereskedelmi forgalomba. Továbbá vizsgáljuk az ital sűrűségét, melyet a benne lévő folyékony édesítőszer okoz. A mikrobiológiai ellenőrzés háttér, a jól felszerelt labor, a tartályok rendszeres ellenőrzése. mind-mind fontos tényezője a termék minőségének. — Mennyire volt nehéz egy ilyen óriási cégbe beolvadni? — A legnagyobb erőpróbát a kezdet jelentette. Át kellett venni a termelési módszert, igazodni a műszaki elvárásokhoz, s a változó fejlesztésre is fel kellett és fel kell készülni. Gyártási központunkban öten vagyunk vezetők, akik folyamatosan tanulunk angolul, valamint műszaki, termelési képzéseken veszünk részt. Rendszerünk jó működésének kulcsa az oktatás. Mi minden dolgozónkkal megértetjük, hogy mit miért csinálnak, minek mi a háttere. Amit tenniük kell az a fogyasztók érdekében történik. Amennyiben probléma adódik közösen megbeszéljük, ha kell öt percben, vagy akár órákon át. Én úgy gondolom, hogy a privatizáció után eltelt két éven belül — bár minimális különbségek mindig lesznek — elérjük azt, hogy hasonlóvá váljunk az „anyacég” más földrészeken lévő számtalan palackozójához. Sok apró dologgal lépünk előre. Nagyon sokat el tudunk meditálni akár azon, hogy az üveg száján milyen legyen a csavaros zár. — Hány emberi foglalkoztatnak? — Nagyon kevesen, mindössze hetvennégyen vagyunk. Munkánk olyan ésszerűen van szervezve, s benne a feladatok úgy vannak felosztva, hogy a kiszabott munka mindenkinek kitölti a nyolc óráját. Lazsáló ember nincs, mert ebben a rendszerben nem is lehet, de ilyen alapon mindenki biztosnak érezheti a helyét. Cégünknek van egy olyan vonzása mely az itt dolgozó embereken kívül, magánvállalkozóknak, cégeknek is biztosít munkát. Többek között azért is örülünk, hogy ez a világcég itt van, mert egyrészt meghonosítja a nyugati munkakultúrát, képzetté teszi az embereket, és a szolgáltatást végzőkkel együtt eltart több mint száz családot. Az utóbbi időben egyre többen szeretnének bejutni hozzánk, ami nagyon nehéz, hisz az itteniek jól érzik magukat. Ezt mutatja a jelentéktelen munkaerőmozgás is. Ez egy nagy cég, nagy követelményrendszerrel, de figyel arra is, hogy néha a szabadidőt „feldobjuk”. A Coca- Cola Amatil évente néhány alkalommal lehetőséget ad arra, hogy érezzék, hogy egy nagy rendszernek a részei. Például karácsonyi party és más, a dolgozókat egymáshoz közelebb hozó rendezvények... T. K.
