Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-25 / 105. szám

Ui KELET II MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 25., hétfő 5 Mr. Vili és a fekete misztikum Részeg Bacchus Harangodon találkoztam Vili bácsival, teljes nevén Koncz Vilmossal, amint ép­pen egy hosszú, furcsa mintázatú faoszlop fölé hajolt. Elnéztem, ahogy fogja a kést, beleéli magát, megszűnik körülötte a világ. Meg kellett őt szólíta­nom. Nem tudtam csak úgy elmenni mellette. — Min dolgozik, Vili bácsi? — Egy hintát faragok az itt táborozó kisgyerekeknek, mivel a másik teher­bírását mentesíteni kell. Először egy libikókát akartam, de ez fontosabb. Egy négyes hinta lesz, az egyik tartófáján libikókával, ilyenről Magyarországon még nem tudunk. —Más különleges darabokat is látok. — Igen, ezeket mind én faragtam, itt van a Részeg Bacchus, a Pásztor, a régi hinta és a luk a fán. — Hogyan lett fafaragó, hol tanulta ezeket a mintákat? — Autóvillamossági szerelőként kike­rültem Afrikába, másfél évig Tan­zániában éltem. Ott, ha nevezetességet — Valami tárgyi emléket hozott magával? — Két nagy elefántagyarat. Az elsőt még hazajövetelem évében, 1976-ban megfaragtam, a másikat most télen. Ez utolsón 136 figura van, mind a magyar paraszti életet illusztrálja, mert persze csi­nálok azért magyar munkákat is. —Nagyon érdekesek a címek. Utólag adja nekik, vagy előre eltervezi? — A címeket legvégül adom, mivel 90 százalékuk agyszülemény, a kialakulás a munka során változik, ahogy a fa adja és én mikor hogy gondolom. —Nagyon tetszik nekem ez a Luk áfán, bár nehéz felismerni, pontosan mit is ábrázol. — Nagyképűen madaraknak mon­danám, de van aki pulykának, van aki gyöngytyúknak nézi. A lyuk azért van, hogy a kicsik átbújhassanak, felül pedig a nagyobbak mászhatnak üldögélhetnek. —Melyik volt a legnagyobb munkája és mit tart az életművének? —A legnagyobb egy öt méteres, két *# W m Egy kis emlék maradjon utánam akartak látni a magyarok, faragókhoz kellett menniük. Egyszer elvittem egy csoportot, és az egyik fekete rá akart sóz­ni egy asszonyra valami borzalmasan csúnya karkötőt. Ezt szóvá tettem, a feketék pedig azt mondták, hogy Mr. Vili, üljön le próbálja meg. — Meg­próbáltam, és látták, hogy megy. Tőlük, a makondi néger törzstől tanultam tulaj­donképpen, ők a bao-bao fa árnyékában faragtak elefántagyarat és ébenfát. — A munkái az afrikai totem­oszlopokat juttatják eszembe... —- A motívumokat onnan hoztam, kevés magyar mintával dolgozom. Talán jól találkozott elképzeléseimmel, lelkivi­lágommal a feketék misztikuma, meg tudja mozgatni a fantáziámat. Kötetle­nek, a krokodilnak például szarva van, mindenkire rá van bízva, minek nézi. Ez az én állatvilágom. részből álló, vascsapolással egymásba rakott oszlop volt, címe: A madár és a fia. Pesten lakunk, gyakran láttam ezt, hiszen a XVII. kerületben volt. Aztán egyszer csak hűlt helye, valaki ellopta. Nem értjük, hogyan és kik, de csakis daruskocsival vihették éjszaka. Az élet­művem, illetve célom talán az, hogy ne felejtsenek el, egy kis emlék maradjon utánam. — Minden művésznek van kedvence a sajátjai között, gondolom, Vili bácsinak is. — Őszintén, nem tudom mennyi mun­kám van, de a több száz közül csupán mintegy tíz darab, ami nekem is igazán tetszik. Nagyon a szívemhez nőttek a teraszunk faoszlopai, és egy egyszerű Krisztus fej gyökerekből. Egyébként csak egy egyszerű fafaragó vagyok, nem sze­retem, ha művésznek szólítanak. Koroknai Edit Kettévált a szex és a szerelem PAPOK SZABADSÁGON Magyarországon tölti szabaságál Evry püspöke, Guy Herbulot Gerárd Lachivert, párizsi római katolikus pap társaságában. Kedvességük, közvetlenségük meg­lepetésként hatott rám. Pillanatnyi zava­romat mely abból fakadt, hogy nyaralá­suk idején zavarom őket, egy „Fütyülünk az időre” felkiáltással és hangos nevetés­sel oldották. Számukra ugyanis az emberi találkozások fontosabbak, mint a mú­zeumok, és műemlékek.- Miért választották éppen országunkat nyaralásuk színhelyéül?- Már jártam Nyíregyházán három évvel ezelőtt - válaszolt a püspök úr. - Sokszor gondoltam arra, hogy egyszer még visszatérek. Elsősorban a magyarok vendégszeretete fogott meg, s az, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy megismertessék hazájukat az idelá­togatókkal. Ragaszkodnak szenve­désekkel teli történelmükhöz, ami a mai napig kíséri őket, erős magyarságtudattal rendelkeznek. A fiatalok vidámak, tele vannak élettel, nyugodtabbnak látszanak, mint a francia ifjak. Első magyarországi utazásom után sokat meséltem otthon az élményeimről. A francia emberek nagyon keveset tudnak erről az országról.- Mi lehet ennek az oka?- Régebben olyan térképek is voltak forgalomban, amelyeken Ausztria után már az országhatárok sem voltak jelölve. A kelet-európai területek egy másik régióhoz tartoztak. AII. világháború előtt, minden állam a szövetségeseivel való kapcsolat mélyítésére törekedett. Az 1945 utáni időszakkal megkezdődött az euró­pai népek megbékélése. S a törekvés az egységes Európa kialakítására. A ma­gyarokat úgy ismertük, hogy ellenállóak az idegen hatalmi törekvésekkel szemben, vonatkozik ez a rendszerváltás előtti időszakra, ezt legjobban 1956 októbere bizonyította. A nyugat megkapó álma, az egységes Európa. Ez nem Kelet felé terjeszkedés, fontos, hogy minden ország megőrizze identitását, a különbözőség nem öli meg a dolgokat, különleges ere­A református lelkész és a pres­bitérium már régóta szorgalmazta a tiszaberceli önkormányzatnál, hogy végre saját parókiája legyen a hívők gyülekezetének. A sok-sok utána­járás és kérelmezés nem volt hiá­bavaló, beindult a dolog. Igaz mind­ehhez a templombajárók hatalmas anyagi és erkölcsi áldozata szük­ségeltetett. A közel hatmilliós beru­házás jórészt a hívők támogatá­sának, a régi egyházi épületek és in­gatlanok értékesítésének, a pályázati úton nyert pénzeknek és az önkor­mányzat támogatásának köszön­hetően valósult, illetve valósul meg. Felvételünkön a már tető alatt lévő épület látható Úri Mariann (Fotó:Bozsó) detit szeretnének. Az elképzelések ellenére nem földi paradicson az élet, a kontinens nyugati részén sem... Ez csak az elveszett paradicsom álma.- Magyarországon fellendülőben van a hitélet. Aki ezelőtt vasárnap reggel tün­tetőleg elment a templom előtt, az most az első sorokban ül.- Nem az a fontos, hogy kik és milyen emberek járnak misére, istentiszteletre, hanem az, hogy az egyház élő legyen. Lényeges az, hogy a fiatalok higgyenek, s jó úton járjanak. A történelem fejlődés. Minden ember lerak egy követ, amitől a világ gazdagabb lesz. így van ezzel a Jé­zust követő is. Vallásosságát megélheti abban, hogy énekel, fest vagy táncol.- Hazánkban az egyház 40 évig elnyo­más alatt volt. Problémát jelent, hogy ott folytatják tevékenységüket, ahol megrekedt?- Ezt mi is érezzük, de ez valahol ter­mészetes. Sok időre van szükség, amíg a magyar egyház megtalálja a megfelelő utat. Ehhez tanácsot, segítséget nem lehet importálni. Fontos megjegyeznem, hogy elsősorban emberként és nem papként jöt­tünk, ezek olyan találkozások, amelyek­ből magyar kollégáink és mi is profitálunk.- A nyugati katolikus egyház jóval mo­dernebb, mint a magyarországi. Hogyan éli meg a vallásosságát egy francia em­ber?- Hazánkban sok olyan ember van, aki biztos pontokat keres az életben. Ezt sok fiatal a keleti miszticizmusban, s az Amerikából jövő különböző szektákban véli felfedezni. A fiatalok másik része hit- tanos közösségekbe jár. ahol beszélgeth­etnek hitükről, érvényesíthetik önma­gunkat. Vallásos emberként élnek, s nem feltétlenül úgy, hogy minden vasárnap templomba járnak, de életükbe foglalják hitüket. Két-három évszázada van Fran­ciaországban egy mélyen ateista réteg. Ez az irányzat elárasztotta hazánkat, s meghatározza az emberek gondolkodását, az egyházba vetett hitét. Segítette mind­ezt Marx, Freud és Nietsche filozófiája.- Nehéz lehet hivatásuk gyakorlása ateista légkörben nevelkedett emberekkel.- Ennek előnyei is vannak. Ugyanis az ember szabad, dönthet: vallásos lesz vagy sem. A mi generációnk úgy nőtt fel, hogy hitünk családról családra „öröklődött”, hisz ebben a szellemben éltünk. Másrészt Isten szabadsága is jelen van. Az ateisták szerint Isten az ember agy szüleménye... O ennél transzcendensebb. Előnye még, hogy az egyén éli meg a saját, egyedi és rendkívüli hitét, s nem a társadalomét. A gyerek törékenyen áll, s azt választ, amit akar. Ez az értékek szupermarketje!- A kérdés az, hogy számára mi az érték?- Először az embernek kell elindulni valaki felé... Jézus Krisztus felé. Találkozik egy közösséggel, melynek élén a pap áll. A lelki élet ápolását a pap egyedül nem vállalhatja fel. Személyes tanúságtevőket hívunk meg a közösségek­be, akik elmondják, hogyan élik meg hitüket, mi teszi boldoggá őket. Ők tulaj­donképpen nem magukról, hanem Isten­ről beszélnek. Mint püspök, szeretnék köz­vetlen kapcsolatba kerülni az emberekkel. Bérmálás előtt a fiatalok személyesen le­velet írnak nekem. Azután találkozom velük s bármit kérdezhetnek.- Mire kiváncsiak főként?- Például arra, hogy miért és hogyan lettem vallásos, vannak-e kétségeim, vét­kezem-e, hogyan élem meg a haláltól vagy a háborútól való félelmet, miért van szenvedés, s hogy mi a véleményem a szexualitásról. Arra keresnek választ, amit megkérdeztek, s nekem válaszolnom kell.-A kérdések feltételéhez bátorságra van szükség. Ez tualjdonképpen azt is bizonyít­ja, hogy nyílt és közvetlen, mégis képes a másik ember gátlásainak feloldására. Mit válaszolt, mi a véleménye a házasság előtti szexuális életről?- A házasság előtti szexualitás gyakori Franciaországban. Kettévált a szex és a V Gérard Lachivert szerelem. Egyik írónk írta, hogy a szex önmagában kiüresedéshez vezet. Én ezt az egyén felelősségre bízom.- Mi a véleménye az ökumenéről?- Gyermekkoromban az Ardennekben éltem, egymás mellett éltek békében a különböző vallású emberek. A fiataljaink is érdeklődnek: egy evangélium van, ho­gyan követhetjük Jézust, ha az egyházak el vannak határolva egymástól? A gye­rekek között van zsidó, muzulmán, budd­hista, protestáns, katolikus. Egységes is­tenség - intervallás - kialakítására törek­szünk. Párizsban volt egy összejövetelünk. Valamennyi vallás képviseltette magát. Arról beszéltünk, hogy terjeszti-e a háborút az egyház? Úgy gondoljuk, hogy helyben, együtt kell példát mutatni, hiszen hiába áll ki egy ember, s azt mondja: ne háborúzzatok! Az összefogás, a békés egymás mellett élés segít. Számomra ez jelenti az ökumenizmust. Olyan kérdések mellett, hogy az AIDS terjedése miatt használnak-e gumióvszert, nehéz az út Is­tenhez. Kozma Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom