Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-20 / 101. szám
ÚJ KELET Ki volt ellenálló? Németország újabb történészvitának néz elébe? A nyolcvanas évek közepén volt már egy, amelynek egyes szereplői a náci rémtetteket a sztálini terrorral próbálták szembeállítani, és viszonylagossá tenni. Az újabb, bontakozó történészvita 1944. július 20-ához kapcsolódik, amikor is a kelet-poroszországi főhadiszálláson merényletet követtek el Hitler ellen, de a diktátor jóformán sértetlen maradt, négy tiszt halálos kimenetelű sérülést szenvedett. A merénylőket, Stauffenberg grófot és még három társát a rákövetkező éjszaka Berlinben kivégezték. A merénylet letartóztatási hullámot váltott ki, amely messze túlcsapott az ösz- szeesküvők szűk körén: egyes statisztikák hétezer letartóztatottról tudnak, közülök ötezren nem élték túl a fogságot. Hitler húskampókra akasztatott fel egyeseket, s titokban lefilmeztette haláltusájukat. A német történetírás, annak is nyugatnémet része, szívesen állítja be Stauffenberg és társainak tettét a lelkiismeret lázadásának, ám az összeesküvők — zömük a tisztikarból került ki, de voltak közöttük a hivatalnoki karból, az egyházaktól és korábbi baloldali pártokból is — motívumai' és céljai nagyon eltérőek voltak. Nem mindenki volt híve a merényletnek, sokuk nem is tudott ilyen tervről. A kép összetett, elmosódott, ezért van az, hogy Stauffenberg és társainak merészsége csak kevéssé hatolt be a köztudatba. Nyugat-Németor- szágban minden évben megemlékeztek ugyan a Hitler elleni merényiét évfordulójáról, Kelet-Németországban legfeljebb elismerték az úgymond, polgári összeesküvők bátorságát. Az egyesült Németországban azonban most, az 50. évfordulón hajlandóság mutatkozik Stauffenbergék mítoszának megalkotására és az ellenállás más szárnyai kirekesztésére. Abban mindenki egyetért, hogy a német ellenállás nép nélküli ellenállás volt, katonai-politikai elitek szűk csoportjára korlátozódott. Ám ki lehet-e rekeszteni az ellenállásból a kommunisták csoportját, a Rote Kapellét, vagy a Szovjetunióban a sztálingrádi vereség után, részben hadifoglyokból létrehozott Szabad Németország Nemzeti Bizottságát? Peter Steinbach professzor, a német ellenállás berlini emlékhelyének tudományos vezetője szerint nem: a kommunista ellenállás kiiktatása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a német történetírás, a német múltnak ezzel a szeletével foglalatoskodó szellemi élet visszazuhan az ötvenes évek állapotába. A történelem bizonyos elemeinek elhagyása fölöttébb történelmietlen, s csak egy dolgot szolgál: a történelmet a napi politika szolgálatába állítani — mondja Steinbach. A másik oldal számára mind Hitler, mind az Ulbricht—Pieck-csoport egyazon érem két oldala. „Ulbricht és Pieck besorolása a német ellenállás ikonográfiájába nem ízlés kérdése. Mindketten az évszázad másik totalitarizmusának képviselői voltak, »vörösre lakkozott fasiszták«, mint Ernst Reuter (a háború utáni Berlin első szociáldemokrata polgármestere) nevezte őket” — bizonygatta a minőségi Spring- er-lap, a Die Welt hasábjain a vezető publicista, Herbert Kremp, s véleményével nem állt egyedül. Hans Mommsen professzor, aki már az előző történészvitában is részt vett, azt ajánlja, hogy rugaszkodjanak el a moralizáló történelemszemlélettől, az ellenállást fogják fel „a német társadalom időhöz kötött, a nemzetiszocialista ökényuralom- mal szembeni ellenlehetőségének, annak minden variánsában”. Mert, mi lett volna, ha... Ha sikerül felrobbantani Hitlert? Katonai diktatúra, a háború mihamarabbi befejezésének lehetőségével, még mielőtt az idegen csapatok Németország földjére lépnének? Stauffenberg gróf „tisztességes békét” követelt, csoportja azonban nemzetközileg elszigetelt maradt. Roosevelt és Churchill, márcsak Sztálinra való tekintettel is, minden kapcsolatot elutasított. Churchill cinikusan jegyézte meg 1944. augusztus 2-án: „A Birodalom legfőbb személyiségei egymást öldösik”. Megölte a borsspré Az amerikai Polgári Jogokat Védő Liga információja szerint immár a tizennegyedik személy hált meg úgy, hogy a hatóság a letartóztatáskor túllépte a megengedett határt. Ezúttal a 35 éves Dániel Price vesztette életét a kaliforniai Poway-ben akkor, amikor az őt letartóztatni akaró rendőrök bors- sprével akarták ártalmatlanná tenni. A fiatal férfi a sprétől megfulladt. InfoNet Jasszer Arafat a gázai kórházban meglátogatott egy palesztin kisfiút, aki a hétvégi összecsapások alatt sérült meg Síeljen nyáron! Japánban semmi sem lehetettem Felépítetek egy 364 millió dolláros „jégszekrényf’. E gigantikus hűtőház különleges célt szolgát síterep Tokiótól vonaton harminc percnyire Funa- basiban, nyáron és minden évszakban lehet síelni A meglepő formájú acél és beton létesítményben két lesik- lópálya van, egy a kezdő síelőknek, a másik, a meredekebb a gyakorlot- tabbaknak. A síterep ötszáz méteres, két gyors ülőlift szállítja a dombtetőre a sportolókat, kezdhetik újra a lesiklást. A belső hőmérséklet védelmét húsz centiméter vastagságú gyapotüveg szolgálja Egyedülálló a sí-palo- ta hókészítő rendszere is: a mennyezeten kilencvennégy fúvókéból sűrített levegőt és vizet bocsátanak ki amikor a vízrészecskék összeütköznek a hideg levegővei Hóvá kristályosodnak. De milyen hóvá! A legfinomabb porhó hűli nem az égbői a mennyezetről Ilyen jó minőségű hó csak messzi északon, Hokkaidóban ( található. Két óra élvezet potom ötvennégy dollárba kerül A túlzsúfoltság elkerülése miatt egyidejűleg „csak” kétezer ember hódolhat téli sportszenvedélyének. A várakozók sem unatkoznak, étkezhetnek, televíziót nézhetnek, lehet úszni; vagy szaunázni Amikor számukat szólítják, indulhatnak síelni (MTI-Press) ; - * • IC Álmodni tanulni A két és félmillió lakosú brazíliai Salvadorban majdnem tizenhatezer gyermek él az utcán. Megsegítésükre 1990-ben elindították a Projeto Axé nevű programot. Ennek keretében 7000 gyermeknek, illetve serdülőnek tették lehetővé a boldogulást, a veszélyes utcai élet alternatíváját, amiért az UNICEF tavaly Brazíliának adományozta a Gyermek és a Béke elnevezésű díjat. Az axé szó a nyugat-afrikai joruba nyelven (amely az afro-brazíliai vallási szertartásokon ma is használatos) pozitív energiát jelent. A róla elnevezett program újító jellegű, és nemzetközi elismerést is szerez. Alapító elnöke, Cesare de Florio Rocca a First Call for Children című lapnak elmondta, hogy legalább 600 gyermek még éjszaka sem megy haza, az utcán alszik. Ők a leginkább veszélyeztetettek, börtön vagy halál vár rájuk. Múltjuk nem érdekli őket, mert csupa szenvedés volt, jövőjük pedig számukra csupán 24 órából áll. Az Axé-program legfőbb feladatának azt tekinti, hogy meggyőzzék a gyerekeket: a jövő lehetséges az ő számukra is. A „kívánságpedagógia” alkalmazásával az Axé nevelői megtanítják a gyerekek ezreit arra, hogyan készítsenek terveket. Arra biztatják őket, hogy álmodozzanak, legyenek kívánságaik, és számos konkrét lehetőséget nyújtanak álmaik megváló- ~ sítására. Dolgozhatnak és tanulhatnak az Axé kisvállalkozásai keretében. A serdülők papírgyárban vagy fémbútorgyárban dolgozhatnak, selyem-szitanyomat készítését, szabást, varrást és ruhatervezést tanulhatnak. Valamennyi terméknek kiváló minőségűnek kell lennie, nem csupán kereskedelmi okokból, hanem főleg azért, mert a gyerekeknek rá kell jönniük arra, hogy képesek szép és hasznos dolgok készítésére. Kapnak élelmet, buszjegyet és hetenként 5 dollárnak megfelelő összeget. A gyerekek játék közben megtanulják kifejezni érzelmeiket, és elkezdenek terveket szőni a jövőre. „Igyekszünk összekapcsolni a játékot és a munkát, amely nem mechanikus, hanem manuális, és ennek révén kifejlődhetnek a gyerekek egyéni képességei” — mondta a papírgyár igazgatója. Módjuk nyílik a kreativitásra, amikor rózsaszirommal, homokkal, különféle rostokkal, fűvel díszítenek papírt és dobozokat, levélpapírt, kártyát, levelezőlapot, noteszt készítenek, amelyeket magánszemélyek vagy üzletek vesznek meg. Fony községben létrehozták Magyarország második struccfarmját kilenc madárral. Az idén még nem, de jövőre már számítani lehet az utódokra is Költöznek a katonák Az amerikai katonák, akik 1945-ben felszabadítóként érkeztek Németországba, közel fél évszázadon át állomásoztak az országban, mintegy védőpajzsként a „szovjet veszedelemmel” szemben. A kommunista rendszer bukásával és a Berlini Fal leomlásával Németországnak — és általában Nyu- gat-Európának — már nincs szüksége az amerikai védelemre. S az Egyesült Államok, amelynek elég sok társadalmi és gazdasági problémája van, nem isi engedheti meg magának, hogy ennyi katonát tartson tovább Németországban. A Berlinben állomásozott 6500 harcra kész katonából alig maradt néhány íróasztal-munkával elfoglalt egyenruhás. De nem csak Berlinből tűnnek el az amerikai katonák. Az amerikai haderő létszáma Európában 320 ezerről, 1995-re mintegy 100 ezerre csökken. A legnagyobb csökkenés Németországban következik be, ahol az amerikai haderő létszáma 213 ezerről 65 ezerre zsugorodik jövő év végéig. Ez nagyobb arányú, bár természetesen kevésbé veszélyes logisztikai feladatot jelent, mint az 1944 évi partraszállás. Normandiában a partraszálló amerikai katonák 23 kilogramm felszerelést cipeltek. Hazaköltöző utódaik háziállatoktól nukleáris robbanófejekig mindenfélét visznek magukkal. — Olyan ez, mintha Orlando, floridai nagyvárost teljes egészében átszállítanánk az óceánon — mondta a Time című amerikai magazinnak Darrell Pflaster, az a tiszt, aki a költözésért felelős. — Átlagosan — hangoztatta Pflaster — minden 100 hazaköltöző katonára 130 családtag, 37 gépkocsi, 30 háziállat és 400 tonna bútor és egyéb háztartási eszköz jut. S akkor még nem számoltuk a fegyve-re- ket, M-l harckocsikat, tüzérségi lövege- ket és 730 ezer tonna lőszert. A fegyverek között, amelyeket máris hajóra raktak (teljes titoktartás mellett), voltak mindazok a nukleáris- és vegyifegyverek, amelyeket a kelet-nyugati egyezmények értelmében meg kell semmisíteni. — Mi sosem ismertük be, hogy kémiai és nukleáris fegyvereket tároltunk Németországban — mondta Pflaster rákacsintva a Time munkatársára — de hazaszállítottuk azokat.
